Párbeszéd egy KGB-ügynök és egy szétszórt művészlélek között:
Z: - Hihi... láttad azt a nőt, aki az előbb köszönt nekem?
Én: - Ott lent, a lépcső alján?
Z: - Igen, azt a magas nőt.
Én: - Azt a szép magas nőt, barna hajút, abban a tök jó rövid, kapucnis kabátban és farmerban, meg világosbarna bőr csizmában?
Z: - Izé, hát nem néztem. De tényleg helyes.
Én: - De arról a nőröl beszélsz, aki mindig mosolyog, és akinek van egy kisfia, a Grégoire, meg egy nagyobb kislánya, aki iskolás? Aki ott a lépcső alján köszönt rád, amikor mentünk le, ő meg jött föl a férjével? És egy roller volt a kezében? Miért köszönt?
Z: - Jéé.. hát te ezeket honnan tudod??
Én: - Állandóan összefutunk velük, amióta ideköltöztünk, még nem vetted észre? A botanikus kertben, a kisboltban... valahol itt lakhatnak a folyó felé, mert a múltkor láttam őket hazamenni. Nem emlékszel, hogy a múltkor előttünk mentek egy darabon? A kisfiú annyi idős, mint Boni.
Z: - Te, én ezt a nőt tegnap láttam először..! Na mindegy, azért köszönt, mert... hihihi... a múltkor képzeld véletlenül az ő babakocsijukba raktam bele Bonit, hihihi... csak utána vettem észre...
Én: - Ja, akkor biztos ő az, igen, mert ők is használnak még babakocsit. De figyi, az övéké piros! A miénk meg FEKETE!!
:D
VálaszTörlés:D Nálunk én vagyok az aki nem veszek észre dolgokat. (Egy körforgalomban egy óriási nagy szék formájú szobor van és két évvel az ide költözés után vettem észre, pedig nem kicsi...)
VálaszTörlés:)) NAgyon tipikus:)
VálaszTörlésJaj, ezeken néha annyira ki tudok akadni, pl megyünk az utcán/buszon, ugyanabba az irányba nézünk, én: látod azt a nemtommit (nemtommi ebben az esetben az egyetlen látnivaló közel s távol)? B: hol? Mit? (Eddigre persze rég nem látszik) - sose értem, ilyenkor MIT lát, MIRE figyel? :D Vagy az ilyen részletek, amiket Te is írsz, Tamko. A bp.-i szomszédainkkal B. se "találkozott soha" - végülis alig 5 évig éltünk ugyanott, ugyanazokkal a szomszédokkal. :D
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Törlés:-))) Vera, akkor nekünk kellene összeköltöznünk :) jól kitárgyalnánk a szomszédokat meg a látnivalókat.
VálaszTörlésÉn is elég vaksi vagyok. Sokszor jártam úgy, hogy kérdeztem pl. kollégákat hogy hol van itt gyógyszertár, és közölték hogy mindennap ott jövök el mellette.
VálaszTörlésÉs aztán egyszer voltam egy olyan szemvizsgálaton ahol a térlátásomat vizsgálták és megállapították, hogy nem jól látok körben csak ami már nagyon bejön a fókuszomba (vagy hogy mondják) azt veszem észre.
Volt olyan hogy évekig mentem egy útvonalon (kocsival) és egyszer egy szemtelen gyalogos lelépett a járdáról és akkor észrevettem hogy jé itt zebra van. Azóta annyira igyekszem, ki tudja hány ilyet nem vettem észre...
Nálunk én vagyok, aki nem vesz észre sok mindent és ugye emiatt nem is vagyok jó megfigyelő. Férjem itt is ismeri az egész lakóközösséget, én meg a közvetlen szomszédokat sem ismerem meg az utcán...
VálaszTörlésde ez nagyon vicces :)
nem figyeltem meg, melyikőtök mit is mondott... talán... te?
VálaszTörlésA lényeg hogy a gyerekeket nem keveri DD
VálaszTörlésazokat szerencsere nem :)) bar multkor meg a babakocsit veletlenul ELHAGYTA. ottfelejtette a közértben, orakkal kesobb lett meg... na akkor kicsit elgondolkodtam, h rabízzam-e a gyeeket... :))
VálaszTörlésNekem apukám ült be más osztályba szülőire... csak vazolom a jövőt ;)
VálaszTörlésjaaaaaaaj, nem mondod! :DDDD
VálaszTörlésDe, és a ballagás részleteinél jött rá, hogy nem jó helyen jár, mert csak hetedikes voltam :D (talált egy ismerős apukát, megörült neki, beült mellé. és a ballagásnál jött rá, hogy az ismerős apuka vmelyik gyereke a tesómmal jár egy osztályba...)
VálaszTörlés:-))))) zseniális!! Képzelem, amikor szabadkozva kiment a teremből :))) Gondolom, nem tűnt fel neki, hogy a tanár nem ismerős.
VálaszTörlésA tanár (vagy legalábbis a neve) is ismerős volt neki, mert vagy a tesomat, vagy engem tanított. Szóval teljesen védhető a helyzet :)
VálaszTörlés