2016. október 3., hétfő

Könyvajánló franciásoknak

Állítólag azért léteznek szörnyűséges, gyereket az erdőben ott hagyó szülőkről és más rémes szörnyekről szóló mesék, hogy a gyerekek így szabaduljanak meg a szorongásaiktól és küzdjék le a félelmeiket. Nálam ez tuti nem így működik. Én Boni születése óta KÉPTELEN vagyok bizonyos könyveket elolvasni/filmeket megnézni. Úgy érzem, a szépirodalom egy nagy részét soha nem fogom már megismerni, mert visszautasítok minden olyan információt, sőt, tudni sem akarok semmi olyasmiről, amelyben gyerekeket bántanak, éheztetnek, kihasználnak, vernek, vagy amelyben megtörténik a leszörnyűbb borzalom, a gyerek halála.

Még most is olyan sietve, magamat vissza sem olvasva írom le ezeket a sorokat, hogy lehetőleg ne is maradjon semmilyen infó az agyam semelyik szegletében sem arról, hogy ezek a borzalmak léteznek. Az aleppói kisfiú fotója napokig volt az Index címlapján, én napokig úgy nyitottam meg az Indexet, hogy még véletlenül se essen rá a tekintetem a kisfiú arcára. Önző módon el akarok határolódni minden borzalomtól, és el szeretném hinni azt a hülyeséget, hogy mindez csak másokkal történhet meg, de ők is csupán kitalált emberek, hogy igazából a valóságban soha egyetlen kisgeyerek a világon nem betegszik meg gyógyíthatatlan betegségben és soha egyetlen kisegyerek sem fog az alvósállatával a kezében összebombázott ház közepén zokogni.

Na de nem is erről akarok írni. Hanem hogy most a fentiekkel szöges ellentétben mégiscsak elolvastam egy könyvet, pedig tudtam előre, miről szól. Olyan jó kritikákat hallani róla mindenhol, annyian dicsérik, mint az évkezdés egyik legjobb könyvét (rentrée littéraire - erre sincs jó magyar szó), hogy vettem egy nagy levegőt, és elolvastam – és úristen! Nem bántam meg, sőt. Arról szól, hogy miképpen juthat el egy látszatra normális bébiszitter odáig, hogy megölje a rá bízott két gyereket. Fikció amúgy, de ilyen híreket lehet néha hallani. De a könyv, az zseniális. Olvastam a reggeli alatt, a WC-n, a vonaton, várakozás közben, este az ágyban, éjjel az ágyban és mindig úgy beszippantott, hogy néha, amikor fölemeltem a fejem a könyvből, azon kaptam magam, hogy csodálkozva nézek körül: ez az én életem? vagy a másik az, amiről a könyven van szó? abban vagyok egy szereplő, a család egyik barátja?

Ha valaki olvasta/olvasni fogja, kommenteljen ide légyszi, mert hiába ajánlgatom a férjemnek, nem hajlandó rávenni magát. Az tény, hogy olyanoknak, mint én, aki bébiszitter is volt és (most már) anya is, sokkal érdekesebb lehet. LB barátnőm csak novemberre tudja beütemezni (ő mindig elolvassa az általam ajánlott könyveket), egy kolléganőm meg majd valamikor sort kerít rá. Jaj, pedig olyan zseniális, eleve a szerkesztése: az első három oldalon túlvagyunk a retteneten, az maga a gyilkosság, a könyv további része pedig retrospekció, amelyben arra keres a választ az írónő, hogy de hát miért? hogyhogy?  De nincs semmi lelkizés, tények vannak, hogy hogyan kerül bele valaki egy megállíthatatlan örvénybe.

37 megjegyzés:

  1. Jajistenem. Hogyan??? Most lesz új bébiszitterünk. Mire figyeljek???
    (Ez most nem valami rossz poén, tényleg ez volt az első gondolatom).

    VálaszTörlés
  2. ááá, ne aggódj. Ezek a franciák nem úgy csinálják, mint a magyarok, nem 1-2 órára adják le a gyerekeket, hanem EGÉSZ napra, EGÉSZ héten*. Vannak családok (a könyvben említett is ilyen), ahol konkrétam a bébiszitter neveli a gyerekeket (nem mindenhol! Én 11 gyerekre vigyáztam össz-vissz, és azok a családok nem ilyenek voltak), szóval teljesen más a felállás, teljesen. Családanyák vállnak munkáltatóvá, hiszen ők biztosítják a bébiszitternek a havi fizetést, és ez súrlódásokhoz, félreértésekhez is vezethet. Nyilván csak nagyon-nagyon ritkán fajul odáig a dolog, hogy...

    * Védelmükben mondom, hogy gyakran ténylge nem lehet máshogy megoldani, főleg Párizsban, ahol nagyok a távolságok és drágák a lakások.

    VálaszTörlés
  3. Magyarul nincs? próbálok rákeresni - mindig vadászom a jó könyveket :-)

    VálaszTörlés
  4. nem akarsz gyorsan műfordítani? kellemest a hasznossal - azonnal olvasnám!

    VálaszTörlés
  5. Micsoda egybeesés! Pár napja kaptam ajándékba egyik barátomtól. Leïla Slimani: "Chanson douce" (az írónő maga is gyönyörű!). Láttam F. Busnel-nél is a "Grande Librairie" műsorában. Bejegyzésed hatására még ma elkezdem!

    VálaszTörlés
  6. én tuti elolvasom ezek után!

    VálaszTörlés
  7. Elolvasnam magyarul, esetleg meg angolul is, megnezem, van-e.
    Amit az elejen irsz, detto igy van nalam is, mar 35 eve lassan, miota van gyerekem, nem birom ezeket.
    Es igen, en is elforditom a fejem :(

    VálaszTörlés
  8. Sajnos az internet ontja ezeket a híreket. Minden napra jut belőle.

    VálaszTörlés
  9. Rózsa, Vera: Hú, nagyon megtisztelő, h ezek után elolvassátok. :-)) Majd megírjátok, hogy mit gondoltok róla? Nagyon kiváncsi vagyok. (Vera, nekem ez 10/10, pedig én olyat ritkán adok ám :))

    A nő tényleg gyönyörű! Állítólag az első könyve is jó (már meg is rendeltem), és ha beszélni is olyan jól tud, mint írni, akkor biztosan hallunk még róla sztem!

    Martine, Mariann, Fenci: érdekes lenne tudni, hogy mennyire exportálható a könyv. Annyira egy tipikus francia (főleg párizsi) jelenséget mutat be, hogy nem tudom, lenne-e rá kereslet külföldöm. De ha valamit megtudok, megírom! (Fordításra nem vállalkozom :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Cask szólok, hogy en mar olvasom is (kb. a felénél tartok)!

      Törlés
    2. Woooow, wooooow!! Es?? Benyomások?? Nem egy konnyed, vakácios olvasmany, ugye?

      Törlés
    3. Nagyon nyomasztó és lebilincselő!! Viszont Neked feltűnt a "le jardin d'enfants" kifejezés? En csak hosszas (jo, kb 5 másodperces) töprengés után jöttem ra, hogy mi az, eddig sose hallottam így az ovit franciául - használják?

      Törlés
    4. Az ovira még soha nem hallottam, inkább a bölcsire vagy a napközire. Nem erről van szó inkább a könyben? Melyik rész, hányadik oldal?

      Örülök, h tetszik :))

      Törlés
    5. Nem tudom, hanyadik oldal, e-könyvben olvasom. Az a rész, amikor Louise elfelejti, hogy a gyerekek a szülőkkel együtt a nagymamánál vannak (téli szünet), es fejvesztve rohan eléjük egy délután a "jardin d'enfants" elé, és persze nincs ott senki.

      Törlés
    6. (Azt csak én gondoltam, hogy ovit jelent, mert hat a kindergarten minden nyelven ovi.)

      Törlés
    7. Megkerestem. Szerintem itt a napköziről lehet szo, erre régióként mas-mas kifejezést hasznalnak, nalunk a périscolaire-t, egy baratnom mintha garderie-t mondott volna legutobb (strasbourg). Lehet h parizsban ilyen előkelően tukorforditanak :)))

      Onnan gondolom, h ha Louise elkesett volna, akkor az ovi utan a napkozibe adjak le a gyerekeket (aztan hivjak a szuloket, vegso esetben a rendorseget - rémalom!).

      Akkor mar nincs sok hatra! :)

      Törlés
    8. Aha, a kontextusbol tenyleg simán lehet napközi. Közben tegnap este befejeztem, csak nem annyira van netem, meg van mit gondolkodnom rajta, de egy biztos, nagyon tetszett es nagyon köszi az ajánlást! Majd otthonról írok róla a könyves blogomban.

      Törlés
    9. Kivancsian varom!!

      En meg kepzeld most fejeztem be az elozo konyvét (Dans le jardin de l'ogre) es tokre nem tetszett, untam, nem kotott le, mesterkéltnek ereztem. Pedigy ugyanaz a tavolsagtarto stilus , ami pedig tokre bejon.

      Törlés
    10. Chose promise, chose due :)
      http://verakonyvespolca.blogspot.lu/2016/10/chanson-douce.html

      Törlés
    11. Huhaaaa!! Koszi! Figyi, kiveszed a linket a posztomra lecci?

      En nem vagyok ennyire kategorikus egyebkent, sztem nincs bűnbaknak kikiálltva az anya amiatt, h visszament dolgozni. Sztem ez annyira a fr mindennapok resze, h az anya dolgozik, hogy nem hiszem, h ebben barki is problemat latna - egyebkent az irononek magának is van babysittere. "Egy ilyen hazassagba kar a gyerek" - en ezzel is vitatkoznek, de most nem teszem. Ja es nekem viszont nem esett ke, hogy Loiuse szerelmes volt egy kicsi az apaba, de most hogy irod :))

      Nekem inkabb az jott le a konyvbol, hogy milyen konnyu megzakkanni, hogy mennyire kozottunk elnek ezek a lelkileg instabil emberek, es hogy milyen veszelyeket rejt magaban ez.

      Törlés
    12. Bocs, ezt csak most látom (en nem kapok értesítést, ha reagálnak itt a kommentemre). A linket azóta leszedtem :)
      Ja, tudod, en kategorikusabb is vagyok, meg nem is tudok ugyanolyan "mélységben" franciául, mint Te, es nem is elek Franciaorszagban, úgyhogy képben sem vagyok annyira - ceci dit, védekezni eszem ágában sincs, csak nekem mint kvázi laikusnak, ezek jutottak eszembe az olvasás után két héttel.

      Törlés
  10. Sajnos nem tudok franciául és angolul nem találom, pedig nagyon kíváncsi lettem rá. Ha valaki megtalálja angolul, belinkelné ide. Köszi:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Két hónapja jelent meg a könyv, sztem megvárják, mekkora siker lesz itt, milyen díjakat nyer esetleg, és a fordításon csak utána gondolkoznak el, sztem. Ha valamit tudok, megírom!

      Törlés
  11. Kivancsiva tettel. Megprobalom beszerezni, sot, ajanlani fogom a baratnomnek, aki ilyen "munkaltato", bar o is, em is irtozom a tematol.

    VálaszTörlés
  12. Kivancsiva tettel. Megprobalom beszerezni, sot, ajanlani fogom a baratnomnek, aki ilyen "munkaltato", bar o is, em is irtozom a tematol.

    VálaszTörlés
  13. irodalmi évkezdés. itthon legalábbis így nevezik.

    VálaszTörlés
  14. francia szerzőtől egyébként legutóbb ezt olvastam: http://parkkiado.hu/termek/egy-lepes-a-boldogsag.html

    rettenetes. úgy értem, rosszul van megírva, nem pedig annyira drámai. ráadásul nem értem, hogyan sikerül egy négyéves kisfiú halálát teljesen súlytalanná tenni benne. én is mindig a sírás szélére kerülök a "halálra éheztette/verte a gyerekét" cikkektől, ebben a könyvben meg úgy van leírva a kicsi halála (nem erőszakos, baleset történik vele), mintha csak valami mellékes dolog lenne, egy rosszabb szakítás, amiből a főhős azért idővel feláll simán, és megy tovább az élet. meh. vagy csak engem nem sikerült eltalálnia.

    VálaszTörlés
  15. Bezzeg: jó lenne, ha elolvasnád, kíváncsi vagyok, h mit gondolsz! A Gutinál van egy idegennyelvi könyvtár, nem? Hátha ott meg lehet rendelni.

    Színváltószeműlány: nem ismerem a könyvet. Gyakran a fordítás is ludas! (Irodalmi évkezdés: még soha nem hallottam otthon. Fro-ban erre az időszakra ütemezik a legtöbb kiadást, 600-700 könyv jelenik meg egyszerre, októberben meg novemberben jönnek a díjak. Nagy esemény! :))

    VálaszTörlés
  16. ja, nem itthon van ilyen nagy muri, hanem hogy amikor a francia eseményről van szó magyar említésben, akkor én eddig így hallottam emlegetni a rentrée littéraire mellett. "a nyár végi francia irodalmi évkezdés".

    igen, sokszor futok bele rossz fordításba (idegen nyelven csak angolul olvasok), amikor egyszerűen már átüt a szövegen, hogy ez tuti nem az író hibája, de igazából ezen azt éreztem, hogy súlytalan az egész történet, a végén egy akkora rózsaszín happy enddel (leszámítva a kicsi halálát ugye...), hogy leszakítja a fejedet. én amúgy arra tippelek, hogy mivel az írónő is elvesztette az egyik kisgyerekét leukémiában, de túl kellett valahogy lépnie a többiek miatt, inkább az önáltatásba menekült, és írt egy nagyon cuki, nagyon pozitív, nagyon carpe diem regényt, ami egyszerűen nem lett önazonos. na mindegy, csak hogy ilyen is van, hogy még ezt a témát is totál el lehet szürkíteni. remélem, ez az általad ajánlott megjelenik magyarul is, és el tudom olvasni.

    VálaszTörlés
  17. Ó, annyira felcsigáztál, hogy én is most azonnal szeretném elolvasni! Remélem, előbb-utóbb születik egy jó fordítás!

    VálaszTörlés
  18. jaj, ha viszont nem vállalkozol a fordításra, akkor legalább írd le nagyon részletesen! érdekel!!!!

    VálaszTörlés
  19. Szia,

    Lefoglaltam a konyvtarban :))) (Remelem nem azik el :)))

    NS

    VálaszTörlés
  20. Óóóóó :)) Örülök, hogy szóba állnak még veled a könyvtárban...és hogy elolvasod! NAGYON kíváncsi vagyok, h tetszik-e!

    VálaszTörlés
  21. Szoval vegre elolvastam (kb 2 nap alatt - volt idom, khm) Csak most sikerult, mert a konyvtarban megvaltozott az informatikai rendszer es elvesztek a regi foglalasok, igy is vagy 1,5 honapig vartam ra, eleg nepszeru!

    Nekem is nagyon lebilincselo volt, es komolyan, vegig azon jart az eszem, h ezt a konyvet aztan egyetlen nounou-s baratnomnek sem ajanlhatom... Olvasas utan meg egyszer megneztem, hogy miket irtok rola, hat igen, targyilagos stilus valoban... nekem kicsit olyan volt, mintha ujsagot olvastam volna ("faits divers") es akartam volna meg, meg informaciot. Annyi kerdes hatramaradt (egyebkent allitolag film is keszul belole)

    Vera kritikajat is elolvastam, en nem ertek am vele egyet, es nekem tisztara atsut, h egy fiatal ember irta, aki feketen-feheren latja (raadasul egyertelmuen) a dolgokat (ugye fiatal Vera?) :)) banyek, en is ilyen voltam.... :), de mar mashogy gondolkodom es nekem mas az ertelmezesem... (pl anya bunosseget nem latom, v szerintem a hazassaguk sem rossz egyaltalan, de persze lehet, mas az elkepzelesem a jo/rossz kapcsolatrol, hahaha :), stb.)

    Persze a jelek, a megerzesek, az elorevetitett tragedia, plusz a gyerekek eltavolodasa - felnonek ok is, nincs kisbaba, akit teljesen "iranyithat", gondjat viselhet... Amugy is tiszta gaz a no, de vajon mi tortenhetett vele is? Miert nem tudott a sajat gyerekevel ilyen lenni, vagy vajon ilyen volt, amig az kicsi volt? Na jo, tiszta ossze-vissza lett ez is, meg elegge az elmeny hatasa alatt vagyok, de az biztos, h nagyon lebilincselo es nagyon tetszett. Valamint nagyon jol visszaadja a valosagot (az anya ketsegeit a szulok kapcsolatat, nagyon realis szerintem)

    (En is megprobalom a masik konyvet is, meglatjuk)

    NS

    VálaszTörlés
  22. Sziaaaaa!! Orulok h elolvastad es h tetszett! En mar nem nagyon emlekszem ra :)) de remlik, h szerintem sem volt kategorikus az irono. Es igen, Vera SZEMTELENUL fiatal :-D

    Nem tudtam, h lesz film, vajon milyen lesz? Kivancsi vagyok!

    VálaszTörlés