Az alvásról (2.)

Az ösztöneimre és a józan észre hallgatva, meg a lehetőségeket és a korlátokat figyelembe nézve az alábbi kompromisszumos megoldásra jutottunk. Nincs még napirend, fő csapásirányok vannak:

Bonhomme 7 körül ébred először, éhesen. Megszoptatom és visszateszem aludni, mert én még álmos vagyok. 8-9 között ébred újra, türelmetlenkedik, zsinatol, már nagyon ki szeretne jönni az ágyából. Tisztába teszem, átöltöztetem, majd rárakom a játszószőnyegre és innentől kezdve van fél-egy órám, mert Bonhomme ilyenkor magában sikongat és kurjongat (irtó édes). Ez a nap legfixebb programja, szinte mindig így zajlik. 10 körül, amikor már jól megunja, megszoptatom és együtt alszunk a kanapén kb. egy órát (ő a mellkasomon). Ez a része a napnak ISTENI. A fülembe duruzsol a rádió, rajtam szuszog egy kismanó. Ha felébred és még kér, újból adok neki enni, így van reményem arra is, hogy nyugodtan tudok ebédelni (és még én nem akartam igény szerint szoptatni!)

Majdnem minden délután 2-3 körül elviszem sétálni (én sétálok, ő alszik). Itt jól el kell találni azt az időpontot, amikor már emésztett egy kicsit (nem akarom teli gyomorral döcögtetni a babakocsiban), viszont még nem nyűgös (aki próbált már ordító csecsemőt anorákba öltöztetni, az tudja miről beszélek). Ha sikerül, akkor ahogy beteszem a babakocsiba elalszik. Az esetek többségében mire kiérünk az utcára már alszik. Néha előfordul, hogy még az utca végén is nyitva a szeme és/vagy sír, de az még soha nem történt, hogy vissza kellett volna fordulni. Egyébként a 4É módszer azért sem válna be nálunk, mert hiába szoktatnám rá arra, hogy egyedül aludjon el az ágyában, ha délutánonként meg egy órán keresztül ringatom a babakocsiban.

Tartozom egy vallomással is, elsősorban 8-10 évvel ezelőtti önmagamnak. Két közeli barátnőm egy héten belül szülte az első kislányát: míg Petrának soha nem volt gondja az alatással (megtanította a babát elaludni), addig Annának a második gyereke már 6 éves volt, mikor önállóan el tudtak aludni. Anna gyakran a panelban tologatta a gyereket babakocsistul, hogy elaludjon. Persze pökhendi módon megfogadtam, hogy (naná!) én majd a Petra-féle módszert alkalmazom. Nos, amikor esik az eső és nem lehet kimenni, én bizony beteszem Bonhomme-ot a babakocsiba és szégyen ide, elvek oda, de addig tologatom a lakásban, amíg el nem alszik... ami egyébként nem olyan hatékony, mintha az utcán tenném ugyanezt, mert hamarabb felébred, de már ez is valami.

Szóval séta után még simán alszik egy órát a kertben, vagy ha akkor ered el az eső, a lakásban (nem vetkőztetem le, kinyitom az ablakot). A nap további részére nincs kidolgozott haditervünk, szinte mindig máshogy alakul, de aludni már nem szokott. Van az estének egy olyan pontja, amikor elkezd nyűgösködni, általában akkor szoktuk fürdetni, mert azt nagyon megszerete - vagy mi lettünk profik. Általában 10 körül tesszük le aludni. változó, hogy hogyan alszik el: vagy rögtön beájul, vagy altatjuk egy kicsit, de ez már soha nem vészes.

Éjjel egyszer-kétszer fel szokott ébredni, de evés utén simán visszaalszik. Néha átalussza az éjszakát, ilyenkor Z. kelt fel engem: Hé, Tamko, ébredj! Nincs a gyereknek semmi baja szerinted, nem beteg?? Miért alszik ilyen sokat??

Tényleg úgy van, ahogy mondják: eddig elveim voltak, most gyerekem van!