Kérdés: mely tevékenység 7 kellékét láthatjuk az alábbi képen?
Válasz: a szoptatásét!
A tetrapelenka, az előke, a víz és a telefon nem szorul asszem magyarázatra. A további háromról viszont már régen akartam mesélni.
Rádió - a tv vs. rádió világértelmezési vitában én az utóbbi mellett tettem le a voksot. Nem ellenzem elvből a tévét, de a rádió nekem sokkal többet nyújt, és jobban bele is tudom illeszteni az életembe. Ha egy ideális világban élnénk, és bármihez lehetne tehetségem, akkor rádiós műsorvezető lennék. Sajnos nincs meg hozzá a megfelelő kommunikációs készségem, nem tudom kellően választékosan és elegánsan megfogalmazni a gondolataimat, nem sikerül soha csípőből frappánsan válaszolnom - és ezek a képességek másoknál mindig lenyűgöznek. A három francia adón, amit szoktam hallgatni, szinte mindig találok valami érdekeset (a témák változatossága lenyűgöző), és a ezek a csatornák ráadásul politikailag semlegesek is. Mert én sem szívesen reggeliznék Vona Gáborral a Kossuth-on, de a francia rádióban szívesen meghallgatok akárhány interjút Marine Le Pen-nel, bármennyire őrült is az a nő (és még ha neki van is a világon a legrondább hangja).
Szótanuló kártyák - az elmúlt karácsonyra kapott legszuperebb ajándék. (Ennyit arról, hogy a kötelező ajándékozás megöli az ünnepet. Mindig lehet találni valami jót! Legalábbis a húgomnak minden évben sikerül.) Nyelvtanulás terén a kőkemény magolásban hiszek, nem pedig a szerepjátékokban meg az efféle hókuszpókuszokban. Szóval, a kártyák segítségével fogok 800 német szót megtanulni a szülői szabi végére, majd kérjetek számon!
Könyv - egy időre el kell, hogy felejtsem a nehezen emészthető Esterházy- és Szív Ernő-köteteimet. Mostanában beszippantós könyveket olvasok, amelyek segítségével hajnali 3-kor is ébren tudok maradni, sőt, még élvezem is, miközben egy cuki kis böfire várok. A Vadhattyúk (Jung Chang) pont ilyen. Ez egy letehetetlen családregény, amelynek alcíme: Kína három lánya. Döbbenettel olvasom, hogy mennyire nem voltak jogaik a nőknek Kínában, és valamennyire érthető is, hogy a kommunizmustól várták a megváltást (egyelőre most itt tartok).
Nincs a kisasztalon az okostelefonom, mert már nem internetezek szoptatás közben... nem kellett volna ennyit hallgatnom a rádiót. Amióta a hírekben folyton arról van szó, hogy milyen ártalmas az eletromágneses sugárzás, abbahagytam a telefonon pötyögést. Sőt, éjszakára még a wifi-t is lekapcsoljuk... soha nem lehet tudni, legalább ennyivel kevesebb sugárzás érje ezt a pici fejecskét.
:) szerettem a Vadhattyúkat, azt hiszem, én terhesen olvastam (az én agyam már akkor elkezdett megtagadni komolyabb agymunkát igénylő cuccokat :D ) - Á. mellett semmit sem tudtam olvasni, mert a lapozás zajára is azonnal felébredt (pedig nem lapozok úgy, mint egy vaddisznó!!!)
VálaszTörlésA tv-rádió párharcban nálam is abszolút a rádió nyer, de itthon én mostanság nagyon kevés hallgathatót találok. A politika önmagában nem zavarna, pont a beszélgetős műsorokat nagyon szeretném - de a szájbarágós politikai műsorokat, az öntömjénezős pol. műsorokat, a kirekesztő, gonosz, a hallgatót agyatlan hülyének néző, stb. műsorokat nem bírom... és kevés a más. Úgyhogy én inkább szar zenéket (is) hallgatok, némi tingli-tangli dumával (de sajnos a legnépszerűbb (???) műsorvezetőktől kiver a víz) - viszont reggeli ébredéshez rádió kell, nem CD, mert igényem van a beszédre és arra is, hogy bemondják, mennyi az idő. Én nem tudom, milyen igényeid vannak magaddal szemben, de a blogodat többek közt a választékos, elegáns, frappáns dumái miatt szeretem - tudom, más az élőbeszéd, de bárcsak lennél te rádiós műsorvezető!
A telefonomat én is eldugtam mindig Á. közeléből :)
Hm, érdekes amit írsz, mert a rádiómon (internetes rádió) be van állítva a Kossuth és a Klub Rádió is, és egyiket sem szeretem, és nem csupán a politikai beállítódásuk miatt (egyik sem semleges) hanem mert úgy érzem, hogy a műsorvezetők eszméletlenül pongyolán fogalmaznak, makognak, őőő-znek, ismétlik magukat, nem eléggé felkészültek stb. Szerintem a francia rádió sokkal igényesebb. De lehet h azért gondolom így, mert a FR nem az anyanyelvem? Egyszer megkérdeztem a magyarul tudó fr kollégáimat, hogy szerintük is így van-e, de nem írták alá az elméletemet.
VálaszTörlésÓ, köszi :) de sajna én pont az a típus vagyok, akinek a lépcsőházban jutnak eszébe a jó válaszok! :))
Micsoda rákészülés! Tetszik!
VálaszTörlés