2013. szeptember 10., kedd

Vallás, hit, család és pár érdekesség

Írtam már, hogy ateista vagyok: soha semmilyen közöm nem volt templomhoz, isten(ek)hez, felekezetekhez. Nem vagyok megkeresztelve, gyerekként mindig is tudtam, hogy a szüleim hozzák a karácsonyi ajándékot, tök sokáig nem olvastam a Bibliát (aztán az Ótestamentumba bele is tört a bicskám), nem ismerek imádságokat és a mai napig elképzelhetetlen számomra, hogy higgyek valami Fennen Valóban, túlvilágban vagy eleve elrendeltetésben – mindez családi örökség, ezt kaptam, így nőttem fel, ezt is fogom továbbadni, nem tehetek mást.

Viszont ma már bánom! Sajnálom, hogy a csíráját sem ültették el szüleim a kétkedésnek vagy a lehetőségnek (bár hogy tehették volna? ők sem hívők). Most, felnőtt fejjel a vallást kapaszkodónak, támasznak, megnyugtatásnak látom. Biztos könnyebben ment volna a lombik-tortúra, ha azt tudtam volna gondolni, hogy a baba akkor jön, amikor jönnie kell, meg hogy nincsenek véletlenek. Önámítás? Oké, lehet, de akkor is könnyebb lett volna.

De nem is ezt akartam igazából leírni, ez csak a bevezető. Azt szeretném elmesélni, hogy mikor és minek (kiknek) a hatására változott meg a véleményem ennyire, hiszen a teljes közönytől, sőt: cinizmustól odáig jutottam, hogy ma már szinte irigylem a hívőket.

13 éve történt, amikor megismertem Z. húgának (Anne) családját: azóta sem ismerek hozzájuk hasonlóan kiegyensúlyozott, boldog és összetartó embereket. Persze az elején azt gondoltam, ez valamiféle álarc, képmutatás, ilyen nincs, a problémáikat biztos a szőnyeg alá söprik, és egy idő múlva minden robbanni fog. Szűzen menni férjhez 23 évesen? Haha, jó vicc, borítékoltam a válást. Minden vasárnap mise szépruhában? Te jó ég, meghalnék az unalomtól. Folyamatosan a Bibliával és az Úrjézussal traktálni mindenkit? Hát, ez nagyon gáz lett volna, de ők soha nem tették.

Csak akkor meséltek a vallásukról, ha kérdeztem, különben nem hozták szóba. Nem akartak egy pillanatig sem meggyőzni, pláne megtéríteni, és amikor fölényesen és csalást szimatolva olyanokat nyilatkoztam, hogy nekem nincs szükségem mankóra az élethez, még csak meg sem sértődtek. Amikor idő múlva rájöttem, hogy semmiféle problémák nem fognak előkerülni semmilyen szőnyeg alól, és hogy a szűzen sorban házasodó fiatalok még mindig nem váltak el, akkor kezdtem el úgy gondolkodni, hogy ez nem csak látszatboldogság, és hogy rossz nézőpontból szemlélem az egészet.

Anne-éknak hat gyerekük van, és amióta ismerem őket, összesen 17 unokájuk született. Ez a szapora gyermekáldás egyébként jellemző is a felekezetükre: ők mormonok. A Biblián kívül a Mormon Könyvét is szent írásnak tartják, ami, ha jól értettem (nem olvastam) a Biblia amolyan amerikai folytatása. Vannak amerikai szent helyeik, amerikai prófétáik, apostolaik, az egész Amerikából indult el a 19. században. Volt többnejűség is, de azt már rég betiltották, viszont tényleg nem dívik a házasság előtti szex. Nem isznak alkoholt vagy kávét, nem dohányoznak, nem káromkodnak. Nincsenek papjaik, a miséken felváltva szólal fel egy-egy egyháztag, aki szinte bármiről beszélhet: a Bibliáról, a Mormon Könyvéről, a saját hitükről, adminisztratív gyülekezeti dolgokról stb., stb, gyakran anekdotákkal tarkítva. Ezeket a gyűléseket nem templomaikban tartják, hanem gyülekezeti termekben és én is voltam már néhányszor: voltak érdekesebb és kevésbé érdekes előadások. Mormon templomból viszont kevés van, Franciaországban azt hiszem nincs is, Amerikában több létezik. Onnan ismerhetők föl, hogy gyönyörűek, hatalmasak és tiszta fehérek, nem egyháztagoknak viszont nem lehet bemenni. Hogy mi zajlik odabent, azt nem is nagyon mesélik el, annyit hámoztam csak ki az előadásukból, hogy van bent egy medenceszerűség a kereszteléshez, és hogy mindenkinek fehérbe kell öltöznie. A fiatalok két évig térítő tevékenységet végeznek külföldön, általában az egyetem előtt: Anne-nak mind az öt fia volt misszionárius (a lánya nem), de maga Anne is elment másfél évre Kanadába anno, onnan van a férje.

Nem mondom persze, hogy csak így lehet és kell boldog családot alapítani, de amit ott náluk tapasztalok minden egyes alkalommal, az maga a harmónia. És remélem, a kisfiamnak majd mesélnek ezt-azt a hitükről, hogy ne olyan elutasítóan és egyoldalúan nevelődjön vallási szempontból, mint én, akibe azt sulykolták mindig, hogy a vallás olyan gazdag és boldog embereknek való, akiknek veszteni- és megköszönnivalójuk van.

21 megjegyzés:

  1. én is hasonlóan racionális környezetben nevelkedtem, és egyelőre nem irigylem a hívőket.. tesóm viszont átesett a ló túloldalára, és erkölcsi magaslatra helyezkedett plasztik kereszténnyé vált a felesége hatására.. persze az nem ez a szerény, nem tolakodó hit, amiről Te írtál, hanem a hangos, ítélkező fajta, amitől mindig is viszolyogtam :( Érdekes. Amit írtál a mormonokról, itt európában annnyira keveset tudunk róluk!

    VálaszTörlés
  2. En a batistakrol gondolom azt, mint te a mormonokrol. Egy mormon csaladot sem ismerek, baptistakat igen es ok is csupa harmonia.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, en ismerek fantasztikus baptista csaladot! Nem mellesleg, a Baptista Szeretetszolgalat sem semmi.
      (B. Angliabol)

      Törlés
  3. Én ateista családból vagyok. Kivéltelt képeznek ezalól a Dédik, bár akkor anno falun a hit alapnak számított.
    Egyszóval az Anyukám például azt sem tudja hogy kell keresztet vetni. Ez ott derült ki amikor misén voltunk együtt...
    Történt ugyanis hogy 19 évesen találkoztam egy fiúval és családjával, akik hasonlóan Hozzád Tamko, elindítottak valamit bennem. Vasárnaponként jártak templomba, de nem elvakultam, néhányszor én is mentem velük. A pap nagyon szépen és okosan beszélt, nem amolyan Bibliából felolvasós volt, hanem a mindennapi életben előforduló gondokról, problémáról, megoldásról.
    Feltöltődtem a mise végére. Ennek okán megkeresztelkedtem 20 évesen. Egyúttal ekkor bérmáltak is. No ezen a misén derült ki, hogy Anyu nem tudja, hogy kell keresztet vetni... :) Előtte sem és azóta sem vagyok szenteskedő. Nálam ez kimerül annyiban hogy néha eljárok templomba - nagyon néha - de ha valahol nyitva van egy templom, és ha nem sietek sehová akkor bemegyek és kicsit elidőzöm ott, valamint kerülöm a káromkodást. Nem nagy dolog, ezt a nem megkeresztelt is tudja. Ja meg ugye az esküvőnk se templomban volt. /megjegyzem ez a férj miatt / Akkor meg minek volt? Igazából jó hogy akkor és ott tagja lettem egy vallásnak. Azóta van kapaszkodóm :)

    VálaszTörlés
  4. Audrey, ezektől az erkölcsi fensőbbrendűségüket hirdető vallásosoktól én is viszolygom. És azt is gondolom, hogy ők valszeg félreérthettek valamit, hiszen a tolerancia (ateistákkal szemben is) alapelvük kell, hogy legyen.

    Martina, azért én jó messze vagyok attól, hogy megkeresztelkedjek, konkrétan elképzelni sem tudom :) Az élet- és gondolkodásmódjuk tetszik, kicsit irigyelem őket a hitükért, de ennyi - meg nem fordult a fejemben, hogy én is mormon legyek! (de én is kerülöm a káromkodást, igen :))

    VálaszTörlés
  5. Én egyetértek veled.Mikor látok ilyen embereket,családokat,mindig úgy vágyakozom ilyenre...akár krisna völgyben amikor jártunk akár valóban a mormonok..

    VálaszTörlés
  6. Mondjuk épp nemrég olvastam a mormonokról hogy van ez a misszionárius munka és azt saját költségre kell,és "főállásban" tehát csak arra összpontosítva itt elszomorodtam hogy akkor ez is egy "gazdag vallás"mert hát ki engedheti ezt meg magának 2 éven át?

    VálaszTörlés
  7. Érdekes, amit írsz, mert az én fejemben egészen más kép él a mormonokról. Persze itt Budapesten én csak az erőszakosan térítőkkel találkoztam, vadidegeneket szólítanak le az utcán, de ezek szerint családon belül szelídek.

    VálaszTörlés
  8. In 2002, 13 years after the regime change, 12,643 persons (mean age = 47.6 ± 17.9 years; 44.8 % male) were interviewed in a Hungarian representative survey. The relationship of mental and physical health indicators with religious worship and personal importance of religion-controlling for several psychological and lifestyle characteristics-were analyzed using the general linear model procedure.
    Our results showed that practicing religion was largely associated with better mental health and more favorable physical health status. However, persons being religious in their own way tended to show more unfavourable results across several variables when compared to those practicing religion regularly in a religious community or even to those considering themselves as non-religious. The personal importance of religion showed a mixed pattern, since it was positively associated not only with well-being but depression and anxiety as well.
    We can conclude that even after an anti-religious totalitarian political system practicing religion still remained a health protecting factor. (Konkoly Thege, Kopp)

    Például, de van még sok.

    VálaszTörlés
  9. Erőszakosan térítenek? Ezt nem is tudtam. Mondjuk a térítés, mint tevékenység is nagyon fura ügy. Hozzám nem szoktak odajönni, és amikor együtt vagyunk Z-vel, akkor Z. mindenhol levadássza őket, elmeséli, h a fél családja mormon, megkérdezi, honnan jöttek stb, stb, és a végén mindig olyan érzésem van, h ŐK menekülnének már TŐLÜNK!

    MI: A nyári Nők Lapjában olvastad? Én is láttam azt a cikket, szerintem elég jó volt (néha tök sok hülyeséget írnak róluk a sajtóban). Azt hiszem ez úgy megy, h ha a családnak nincs elég pénze, akkor a közösség besegít, tehát elvileg a pénzhiány nem lehet akadálya a misszionárius tevékenységnek. De amúgy nagyon gazdag egyház, ez tény, hiszen a tagjai leginkább felsőbb középosztálybeli amerikaiak.

    IKL: Én úgy látom, de lehet h hülyeség, mert kicsi a minta, h akik beleszülettek egy vallásba, azok kiegyensúlyozottabbak, mint akik felnőtt fejjel tértek meg, Mert ez utóbbiak konkrét kapaszkodót kerestek egy esetleg problémákkal teli élethelyzetben. Természetesen NEM Martináról beszélek :)), én is ismerek személyesen "megtért" illetőt, aki tök normális és boldog.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Itthon "Az utolsó napok szentjeinek Jézus Krisztus egyháza" néven futnak, legalábbis ilyen feliratú kék kitűzőkkel rohangálnak, és boldog-boldogtalant leszólítanak. Én messzire kikerülöm már őket, de nyilván a mormon egyháznak is ezerféle ága van már, a te sógornődék ezek szerint nem térítenek.

      Törlés
  10. És az nem jó, ha valaki kapaszkodót keres egy problémákkal teli élethelyzetben?

    VálaszTörlés
  11. Szerintem akkor a problémáit kellene elsősorban megoldania.

    VálaszTörlés
  12. én egy boldog hívőt sem ismerek, tök érdekes, pedig elvileg én is tudom, hogy a hívők kiegyensúlyozottabbak. (úgy értem hívőt ismerek, de sokkal zavarodottabbnak tűnnek, mint a nem hívő ismerőseim.) de nem merek belemenni a témába, mert nekem a vallás az, ami neked az állat-téma - egyszerűen a hideg ráz tőle.

    VálaszTörlés
  13. Érdekes téma... nálunk Apu hisz nagyon (talán vallásosnak is mondható, katolikus, vasárnaponként jár templomba, de az egyház/papok kapcsán azért vannak fenntartásai), és én is irigy vagyok. Annyira más a viszonya mindenhez, olyan nyugodt a lelke, és ugyan nem fatalista, de olyan elfogadó természetességgel gondol mindenre, amit az élet magával hozhat (beleértve a halált), hogy soha semmitől sem fél, soha semmiben sincs egyedül.
    Valamilyen felsőbb teremtő erőben a magam módján én is hiszek (mert egyszerűen túl nagy csoda ez a világ ahhoz, hogy csak úgy a semmiből legyen), de nem tudnám definiálni, hogy pontosan mi az - úgyhogy remélem majd az unokának megtanít egyet-s-mást a titkaiból, mert tényleg könnyebb lehet úgy élni, ahogy ő...

    VálaszTörlés
  14. Molly, nahát! Nem lehet, h ismersz boldog hívőket, csak nem tudod, h vallásosak, mert nem mondják úton-útfélen? Mert nekem több barátnőm is vallásos (de nem olyan házasság-előtt-tilos-a-szex típusúak), és sztem ők is valahogy könnyebben veszik az akadályokat, ahogy Esti is írja.

    Egyébként egyetértek, kényes és ingoványos téma. Az állatokról beszélgetni csak simán unalmas! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ezt nem tudhatom, de azért előbb-utóbb kiderül az emberekről ha hívők, főleg, mert a legtöbben azért bizony nagyon sokat beszélnek istenről. amúgy azt hiszem alapvetően kevés boldog embert ismerek, de lehet, hogy az összes hívő:)
      ja, nekem az isten-téma inkább ingerlő, mint unalmas, akkor mégsem olyan, mint neked az állatos.
      amúgy az én anyukám olyasmi ember volt, mint Est apukája lehet, de nagyon ateista volt, szóval úgy látszik így is lehet boldognak lenni.

      Törlés
  15. Hát azt én is nagyon remélem!! :)

    VálaszTörlés
  16. Az én ismerőseim között aki vallásos, másképpen viselkedik társaságban, nyilvános helyeken. Túlzottan nagy a megértés, kedvesség, otthon meg némelyik olyan, mint egy vaddisznó. Na ezért nehéz megítélni, mennyire mások a vallásos emberek. Nagy hangsúlyt fektetnek a külsőségekre, hogy beszéljünk, stb. aztán otthon meg a nagy egyetértésben betöri az asszony orrát. Persze ez ritka.

    VálaszTörlés
  17. En hivo vagyok, de nem szoktam Istenrol beszelni. Akkor se nagyon ha kerdeznek. Ha mar vallas, teologiarol sokkal szorakoztatobb beszelgetni, az mar kokemeny filozofia es logika. A tobbi maganugy.
    (B. Angliabol)

    VálaszTörlés