2013. augusztus 4., vasárnap

"Mégse leszek cigány meg zsidó, elég ez így is"

Egyes blogok olvasása közben el szoktam gondolkodni azon, hogy tulajdonképpen milyen pihepuha, védett világban is élünk mi legtöbben. Barátaim, családom, a munkatársaim de még a szomszédaim is ugyanabból a társadalmi rétegből kerülnek ki, udvariasan, egymásra odafigyelve kommunikálunk, általában tudjuk, hogy mit várhatunk el a másiktól, tisztelet és megbecsülés övezi kapcsolatainkat, legrosszabb esetben is korrektek vagyunk egymással. Oké, vannak porszemek is a gépezetben, de az max. odáig terjed, hogy X mindig késik, Y néha ingerült, Z-vel pedig nem szeretek ebédelni, mert állandóan panaszkodik.

De az olyan hírek, mint hogy Angliában halálra éheztette valaki a saját kisfiát, hogy megvertek két nőt a Vígszínház előtt, vagy hogy a betegek leugatják az orvosok fejét stb. hallatán mindig megfordul a fejemben, hogy ez hol, milyen világban fordulhat elő? Pontosabban: én hol élek?

Na ez a sok bevezetés csk arra jó, hogy elmeséljem, mi történt velem ma, amikor is találkoztam ezzel a másik világgal, pontosabban annak egy képviselőjével. Délután Párizsban felültem a gyorsvonatra, és több joviális, tornacipős amerikai turistával, meg nyelvtáborból hazaérkező flamand fiatallal egyetemben elfoglaltam a kényelmes kis helyemet. A kedves, segítőkész, csendes utastársaim körében a túlfoglalás miatt volt egy kis kavarodás is, de minden humánusan megoldódott.

Brüsszelben leszálltam, és beültem egy taxiba, akinek a vezetője e poszt tulajdonképpeni tárgya. Egy...egy gyilkospalánta! Mert úgy képzelem, az ilyenekből lesznek azok, akik egy veszekedés alkalmával kést rántanak. Röviden: az történt, hogy túl gyorsan ment, levillogva az előtte lévő autókat, mire én megkértem (jó, lehet, hogy nem higgadtan), hogy vegyen vissza a sebességből. Azt hiszem nem is mondtam semmi többet az út során, egyrészt csak olaj lett volna a tűzre, másrészt nem mertem. Mert olyan agresszívan válaszolt vissza (Ha nem tetszik, lehet gyalogolni!), hogy csak arra vettem a bátorságot, hogy megnézzem és lemásoljam az elém kifüggesztett adatlapját, amin rajta volt a sorszáma (ezzel lehet panaszt tenni). Ezt persze észrevette, szóval gondolhatjátok, milyen volt az út hazafelé. Amikor kiszálltam, és megkerültem a kocsiját, hogy megjegyezzem a rendszámát is, még akkor is magából kikelve, fenyegetően kiabált utánam.

Normális esetben mindig panaszt teszek, egyrészt a magam megnyugtatására, másrészt hogy legyen nyoma. Én vagyok az a típus, aki mindenhozá beír. De most egyszerűen nem merek! Ez a pasi tudja, hol lakom (már bánom, hogy nem a lakásommal szemben lévő kávéházba mentem be), és ki tudja, mire képes. Úgy képzelem, ez az ember bármire képes. Olyan kegyetlenségekre is, amiről a magamfajták csak a hírekből értesülnek.

Megírtam a panaszlevelet, de Z-vel konzultálva arra jutottunk, majd október 10-e után küldöm el, amikor már nem lakom itt. Megfutamodtam, ez van, rémes. Vissza szeretném kapni a kiszámítható, civilizált életemet, ahol a bunkóság netovábbjának az számít, ha a kollégáim ki akarják venni a karácsony előttet is, meg az utánát is. Te jó ég, tudtam volna a világháború/kommunizmus alatt az életemet kockáztatva embereket bújtatni/tiltott iratokat terjeszteni??

5 megjegyzés:

  1. Pesten rendszeresen ki vagyunk téve hasonló, vagy más atrocitásoknak. Nem tudom ott milyenek a szabályozások, de én is írogatom a panaszleveleket rendesen. Ha a taxis bunkó, igyekszem kiszállni még az érkezés előtt, vagy azonnal, ahogy szemétkedni kezd. Üdv a való világban :-(

    VálaszTörlés
  2. Sajnálom, hogy pont az előző poszt után ez :( terhesen amúgy is érzékenyebb az ember - és hát amúgy is kinek hiányzik az ilyesmi? (én is erről írtam ma - csak kevésbé érintett érzékenyen, inkább megdöbbentett)

    VálaszTörlés
  3. szerintem nem vagyok érzékenyebb terhesen, de biztos, h a terhesség közrejátszik abban, h nem merem elküldeni a levelet :(( Olvastam a posztodat, tényleg szomorú és vicces egyszerre a történet.

    Itt amúgy olyanok a szabályok, h rúgtak már ki embert az IKEA-ból a panaszlevelem nyomán (rettentően átvágtak) és térítettek már vissza taxiköltséget is. Persze olyan is van, hogy hiába írogat az ember.. de már annak is örülök, ha nyoma van valahol az esetnek!

    VálaszTörlés
  4. Nem magyar volt véletlenül? Esetleg román...? Mi ahányszor külföldön fos szolgáltatóba botlunk, mindig ez derül ki róluk... és ilyenkor azt nem értem, hogy ha derogál nekik egyszerű munkát végezni, esetleg kevesebb pénzért, mint a helyiek, akkor mért nem jönnek/mennek haza a francba?!
    persze lehet, hogy ez csak simán egy frusztrált belga volt - de akkor is az anyját.

    VálaszTörlés
  5. Nem hiszem, h magyar vagy román lett volna, de frusztrált volt, az biztos! :)

    Amúgy lehet, h szerencsém van, de én itt csupa különösen szimpi románnal találkoztam (kollégák vagy mesteremberek). Igaz, h nem tudják, h Erdély egykor Magyarország része volt :) nem tudom ez mennyire általános. (?)

    VálaszTörlés