2013. február 11., hétfő

„Szép volt és szép is maradt”

Hát nem is gondoltam volna, hogy ennyien fogtok jelentkezni! Kicsit úgy érzem most magam, mint egy menyasszony a saját esküvőjén: legszívesebben minden kommentelővel és e-mail íróval elbeszélgetnék jó hosszan és velősen, de sajna be kell érnem egy-egy rövid üzenettel – amit viszont kárpótolt az, hogy ilyen sokan írtatok (hozzáteszem, hogy nem voltam még soha menyasszony, de valahogy ilyen elnagyoltnak képzelem az esküvőket). Minden egyes kommentnek és e-mailnek nagyon örültem, köszönöm, hogy meséltetek magatokról, az olvasmányaitokról, a hétvégétekről.  Örültem a jó kívánságoknak, drukkoknak, és a blogom is köszöni a kedves szavakat! 

Most, hogy így magunk között vagyunk, elmesélem, hogyan világosodtam meg egy Facebook-bejegyzésnek köszönhetően. A megvilágosodásom tárgya az öregedés, pontosabban a vénülés, szóval az a folyamat, amiről 35 évig csak elméleti tudásom volt, és ami két éve hirtelen kézzelfogható közelségbe került. Most nem arról a drámáról beszélek, hogy az ember (a nő) terméketlenné válik, vagy hogy idővel előjönnek a mindenféle nyavalyák és betegségek, sem pedig arról az elképesztő tapasztalásról, hogy a kisgyerekek, akikre baby sitterként vigyáztam anno (tegnap), most végzik az egyetemet és most ők bulizzák szét magukat, nem pedig én (szerencsére, teszem hozzá).
Az arcra gondolok. Arra, hogy egy női arc mondjuk 20 évig nem változik túl sokat, vagy ha változik is, csak pozitív irányban (egyénibb frizura, jobban eltalált smink stb.), és amikor az ember már jól hozzászokott saját magához, eljön a hanyatlás ideje. Nem a ráncokról beszélek, mert az semmi a petyhüdt és színtelen bőrhöz, a fénytelen szemhez, a beesett ajkakhoz, a piros foltokhoz és az elpulykásodott nyakhoz képest. Szóval eljön (gondolom) az az idő, amikor az ember reggelente belenéz a tükörbe, és arra gondol, hogy te jó ég, ez nem én vagyok. Persze, lesz időnk hozzászokni, de vajon milyen érzés lesz?

Ez a FB-bejegyzés is ebben a témában született. Valaki kiposztolta Emmanuelle Riva* 20 éves, illetve 80 éves arcképét. Mindkét kép ugyanabból a szemszögből ábrázolja: egy férfi fogja tenyerébe az arcát. Felismerhető ugyan, hogy a két kép ugyanarról a nőről készült, de a különbség… hát, sírnivaló, komolyan. Nem is teszem ide, képzeljétek inkább el: a fiatalkori képről egy üde, friss és mosolygós lány néz vissza, feszes bőr, melegen csillogó szemek, gömbölyű áll. Az időskori képen viszont egy elgyötört anyóka látható, ráncon ránc, az elkenődött vonások mögé csak akkor gondolható oda az egykori szép nő,  ha valakinek nagyon jó a vizuális képzelőereje.

A napomat is elrontotta volna a montázs, ha nem áll alatta (egy ismeretlen nőtől) a következő kommentár: Szép volt és szép is maradt.

És akkor belegondoltam, hogy igen, ezt a fájdalmas transzformációt csak úgy lehet majd épp ésszel túlélni, hogy saját magunkat is becsapjuk. Mert Emmanuelle Riva azon a képen tényleg csak akkor nevezhető szépnek, ha a 80+ nők átlagához viszonyítjuk. Hazudni kell majd magunknak! El kell hitetni magunkkal, hogy szépek vagyunk („ennyi idősen”), hogy öregedni is lehet jól meg rosszul, és mi majd a jót választjuk, meg a barátnőink is, és a jól öregedés egyenlő lesz a szépnek maradni-val és azt mondjuk majd egymásról, hogy mi szerencsére szépek maradtunk. **
Minden a fejben dől el, szokták mondani, nem igaz?

* Ő jatszik Jean-Louis Trintignant-nal az Amour c. filmben, otthon is megy asszem.
** Ebből az állításból az a pökhendi kijelentés is levonható, hogy jelenleg is szépek vagyunk. De ahogy egy baratnőm anyukája mondta mindig (akkor nem értettem, most már igen) (noha azért van benne némi túlzás): minden fiatal lany szép.

24 megjegyzés:

  1. Most látom csak milyen aranyos kezdeményezést indítottál az előző bejegyzésedben.Párszor már írtam de akkor úgy láttam helyesnek ha inkább csak az olvasók táborát növelem.Nekem egy porontyom van és sok problémám.De az élet már csak ilyen.Sok benne a tanulási és fejlődési lehetőség.

    VálaszTörlés
  2. Szia Víckie!
    Emlékszem rád, örülök, h írtál! Jól össze is foglaltad az élet lényegét, mostanában én is minden reggel azzal kelek, hogy ezt valahogy elhitessem magammal. Pedig néha olyan jó lenne az a sült galamb...
    T

    VálaszTörlés
  3. erről az jutott eszembe, hogy minden gyerek szép. pedig nem:)

    VálaszTörlés
  4. Szia Tamko,
    én ugyan nem láttam ezt a facebookos képet, de szerintem is szép Emmanuelle Riva, még idősen is.(más képeken) Én sokszor látok gyönyörű öreg néniket az utcán. Számomra ők azért szépek, mer valahogy sugároznak. Hiába ráncosak és ősz hajúak....a szemük ragyog. Pont, mint amikor azt mondják, hogy a szépség belülről fakad. És ugyebár 80 évesen is lehet valaki fiatal, kedves stb. a lelkében. (Nem kell feltétlenül megtörtnek lenni.)Szerintem ezért tud szép lenni egy öreg nénike is:)

    VálaszTörlés
  5. En maig örulök annak, hogy a pasim mar az elsö randiaink egyiken azt mondta, azt is szereti bennem, hogy tudja,szep öregasszony leszek...

    VálaszTörlés
  6. Teljesen egyetértek Ritával és Mollyval. Emmanuelle Riva tényleg szép a mai napig, és van egy csomó csúnya kisgyerek.
    A nagymamám májusban lesz 94 éves és eddig az össes barátom, aki megismerte, mindegyiküknek az volt az első gondolata róla, hogy milyen szép. Pedig már rozoga és ráncos és foltos... De valahogy tényleg van benne valami megfoghatatlan szépség, ami a kedvességéből, de főleg a mai napig meglévő huncutságából ered. (az már egy másik kérdés, hogy ő magát egy ronda öregasszonynak gondolja, és gyűlöli az öregségét).
    mimi/réka

    VálaszTörlés
  7. Szerintem nagyon fontosak a genek es a belso kisugarzas, illetve az, hogy valaki hogyan oregszik, milyen a belso utja, a hozzaallasa onmagahoz, illetve a vilaghoz amelyben el.
    En mostanaban nagyon sokat gondolkodom azon, hogy mit jelent az, hogy bolcsesseg, hogy vajon ha odaerunk, hogy bolcsek legyunk, akkor tudjuk majd magunkrol, hogy bolcsek vagyunk? Vagy a bolcsesseg bizonyos szazalekban alapvetoen egyuttjar az oregedessel?
    En par hete ultem a Kaliban vartam, hogy szolitsanak a vervetelre ( kromoszomavizsgalat volt ) es oldalraneztem, ahol egy tukros fal van. Es meglattam magam. Azt az onmagam, aki akkor es ott voltam. Ennek a nonek nem sok koze volt ahhoz, aki reggel indulas elott belenezett otthon a tukorbe.
    Na de tenyleg jo lesz mar megcsinalnom azt a blogot, mert ugy erzem itt veletek, illetve ahogy olvaslak benneteket, hogy sok mindent meg tudnank vitatni :-):-):-)
    Heni

    VálaszTörlés
  8. Tudom, belső szépség, meg kisugárzás, ezt szokták mondani... de én szívesen odaadnék a belső szépségemből egy darabot feszesebb bőrért cserébe... Mindenesetre ezt az önámítást szeretném megtanulni én is. Hátha sikerül.

    Molly, szerintem is vannak ronda gyerekek, de annyiban könnyebb a helyzetük, h idővel kikupálódhatnak, plusz azért a legtöbbjükben van egy adag cukiság.

    Kecs, ilyen előrelátó pasit! :)) Hát ő mindenre gondolt :)) Egyébként a bejegyzésemben írtaknak semmi közük a szerelemhez/szeretethez, nyilván a fiatal nőből lett öreg nénit attól még szereti a férje, akivel megosztotta az életét (+családja), hogy egy picit lóg a szemhéja.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát persze, hogy vannak (nagyon) csúnya gyerekek, de sokszor az a szép bennük, hogy nagy a fejük és a szemük (ami rendszerint nagyon ártatlan és nyílt és őszinte), nagyon szép sima a bőrük és sokszor szép nagy szempillájuk van és valahogy ezektől a csúnyák is szépek lesznek - még azok is, akiken pontosan látod a ronda szülei vonásait az arcán. de ez más, mint az öregeknél. én sem hiszek az öreg néni szépségben, szerintem az öreg nénik max az öreg nénikhez képest szépek, 20 évesekhez nem méregetném őket, azért ne hazudjunk már...

      Törlés
    2. Ez azert nem arrol szolt, hogy attol meg szeret.
      Nekem persze vsz. könnyebb, az elsö rancaim meg 18 eves korom elött megjelentek, köszönhetöen a rettentö szaraz börömnek. Volt idöm megszokni. Szepnek nem lattam magam 20 evesen, nekem olyan 30 körul sikerult megtalalnom azt a kulsöt, amit szeretek. Az meg szerencses tulajdonsagom, hogy amit nem tudok magam befolyasolni, amiatt nem leszek elkeseredett (idöjaras pl.). A rancaimat is idesorolom. Ellenben ha meghizom, az mar az en saram, szörnyen idegesit es kuzdök ellene.

      Törlés
  9. és nem akarok ünneprontó lenni, de az említett színésznő fiatalon se volt különösebben szép, én tök átlagosnak látom.

    VálaszTörlés
  10. Molly, a számból vetted ki a szót, a "szép öreg néni" egy másik koordináta-rendszer, mint amire én gondolok, vagy amire általában a "szépség" fogalom kapcsán gondolunk. Nyilván nem véletlenül nem reklámozzák öreg nénikkel a Chanel parfümöket (pl.)

    VálaszTörlés
  11. Azért a szépség elég nehezen megfogható fogalom és sokféle dimenziója van. Én szeretem a ráncokat.
    Ennek a filmnek pedig minden percét imádtam:
    http://www.port.hu/fotografia/pls/w/films.film_page?i_film_id=3407

    VálaszTörlés
  12. Kecs is írta a ráncokat, de valahogy a ráncok engem sem zavarnak annyira. Az, hogy évekkel keményebbek lesznek a vonások és szigorúbb az arckifejezés, már inkább.

    Nem ismerem a filmet. Mi lehet vajon a Nyerges házaspárral?!

    VálaszTörlés
  13. a legszomorúbb a szem elfénytelenedése, én annak idején az anyámon vettem észre döbbenten, hogy valami eltűnt a szeméből, ami a fiatalkori képein még ott volt.

    VálaszTörlés
  14. Igen, talán tényleg ez a lergosszabb. Egy idős embernek már nem ragyog a szeme. (ezért nem is lehet jól öregíteni a fiatal színészeket: a szemükön mindig látszik) (meg a fogukon)

    VálaszTörlés
  15. ó, meg a kézen is nagyon látszik az öregedés. Sarah-Jessica Parkert mindig nagyon ügyesen öltöztetik meg festik a Szex és New Yorkban, időnként el is hiszem, hogy huszonéves, de rémisztő a kontraszt, ha véletlenül megpillantja az ember a kezét.

    VálaszTörlés
  16. (jó, oké, elvileg nem huszonévest, hanem harmincötön alulit játszik)

    VálaszTörlés
  17. Soha nem voltam szép, és valószínüleg már nem is leszek. Ezért engem nem bánt az öregedés. Ráadásul sóvárogva vágyom arra a pillanatra, amikor már elég öreg leszek ahhoz, hogy megbékéljek azzal, aki vagyok.

    VálaszTörlés
  18. Hegyiszivacs, de miért nem békélsz meg magaddal már most? Miért lesz könnyebb idősen?

    Molly, a kéz,igen. Egyszer 25 évesen beszélgettem egy 40 éves terhes nővel (aki már fél lábbal a sírban volt - gondoltam akkor, haha!). Az öregedésről volt szó, és mesélte, hogy már LÁTJA A KEZÉN. Én meg elkerekedett szemmel bámultam, hogy mit mond, a kéz nem öregszik, az arc ráncosodik :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na jó, a bejegyzés kicsit borúsabban hangzott, mint amilyennek szántam. :-)
      A megbékélést nem a külsömre értettem, hanem inkább arra, amit elértem/elértünk. Az valahogy a fiatalabbakra jellemzö (remélem), hogy mindig többet akarnak, meg jobban, meg magasabbra.
      Aztán jön egy pont (kor), amikor az ember körülnéz, és boldog attól, amilye van: hogy van egy szép családja, meg van otthona, és nem elégedetlen önmagával, meg azzal amit elért. Legalábbis én ezt láttam a nagyszüleimen. De lehet, hogy nekem egyszerüen csak szerencsém volt, mert szép öregkori példák voltak elöttem, és talán ezért nem félek az öregedéstöl.

      Törlés
  19. Hegyiszivacs, így már értem, igen, és nem is annyira borús.

    VálaszTörlés