Tudom, hogy nem illik pesszimistának lenni, de eléggé el vagyok szontyolodva. Nagyon nehéz ez a várakozás, de főleg az a tudat, hogy ott bent már minden eldöntetett, én pedig nem tudok semmit. Nem is inkább a csalódásra készülök föl, az mindenképpen nehéz
A transzfer másnapján borúsan hívtam Z.-t, Petra barátnőmet és LB-t, hogy mindegyikőjüknek elmondjam síri hangon, de kellő nyomatékkal: nem érzek semmit. Persze csak azt akartam hallani, lehetőleg többször is, hogy még nem kell semmit éreznem. Ma már viszont olyan jó lett volna egy enyhe hányinger, vagy egy kis aluszékonyság! De semmi.
Nem hiszek se a sorsban, se az eleve elrendeltetésben, sem pedig a megérzésekben; ateista vagyok. Épp ezért nincsenek kapaszkodóim, az eszem lámpásával józanul haladok előre a racionalitás hideg és kockaköves útján. Talán pont ezért történt, hogy lelki támaszra találtam... a babonákban. Rémes!
Elmésen kigondoltam, hogy ha nem rontom el egyszer sem aláíráskor a 2013-as évszámot, sikerülni fog a lombik. Őrületes ostobaság, belátom, de január 1-je óta vigyázok, és eddig még egyszer sem írtam el (kopp-kopp). A transzfer napján reggel megtaláltam a galette des rois-ban a kis szerencsehozó bábut: na, ezt Jó Jelnek vettem. A bábu egy hordót ábrázolt az Asterix-ből, amire piros betűkkel ez volt írva: RELAX. Ezt, mondanom sem kell, üzenetként értelmeztem. A csöpp hordót azóta a táskámban hordozom ereklyeként (én írom ezeket a mondatokat??), sőt, még az is átfutott az agyamon hétfőn, hogy a tenyeremben fogom tartani a transzfer alatt.
Kommenteltem Lucia kívánós posztjában, és hogy milyen alkut ajánlottam föl a nemtudomkinek (biztosan nem valamiféle természetfölötti erőnek, de akkor kinek? és miért?), azt még leírni is szégyellem. Emellett pedig gyakran átgondolom, hogy pontosan mit is csináltunk január 1-jén, mert azt mondják, az fog történni egész évben. Addig csűröm-csavarom és analizálom a dolgokat, amíg kiokoskodom, mi is jelképezheti a 9 hónap terhességet (=délután 15 óráig aludtam), a szülést (=koncerten voltunk) és a gyermekágyat (=este társasoztunk). A napnál is világosabbak az összefüggések, ugye??
Tökéletes párhuzamok.
VálaszTörlés-Soha nem alszik az ember rendszertelenebbül, mint amíg kisbabája van. (3-ig alvás)
-A gyerkők ricsajjal járnak. Kicsin, nagyon, mindig. (koncert)
-Mennyit, de mennyit játszik az ember a csemetével/csemetékkel! (társas)
Igen, a napnál is világosabb!
Talán nincs számodra jelentősége (így ismeretlenül), de nekem is csuriban az ujjam és sokszor eszembe jut, hogy mi lehet Veled?!
Ó, dehogy nincs számomra jelentősége, nagyon is van és köszönöm!
VálaszTörlésNem rosszak ezek a párhuzamok! :)) Én úgy gondoltam, hogy a terhesség 9 hónapja amolyan hibernált állapot (azaz alvás), aztán a szülés nagy hangzavarral meg emberi tömegekkel ját (konci), az azt követő pár hétben pedig ketten leszünk Z.-vel hogy megoldjuk a dolgokat felváltva, miközven jól szórakozunk (társas).
Szóval mindenhogy kijön! :)
Mindenhogy -, noha magam sem vagyok babonás, de játszani szeretek!-
Törlés:-)
Ne légy babonás, nem vagy te parasztlány.
VálaszTörlésEgy evangélikus lelkész barátom a Dél-Pesti Kórház gyermekágyas osztálya előtt a folyosón azt mondta nekem, hogy zuhanó gépen nincs ateista.
Ne érts félre, a helyzeted egyáltalán nem hasonlít zuhanó repülőgéphez, inkább arról szól, hogy ha úgy hozza a szükség, muszáj hinni valamiben.
haha, ez jó! :) Továbbra is ateista vagyok, úgyhogy talán nincs olyan komoly baj.
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésGondoltam rád szombat óta többször is.
Őszintén, tiszta szívemből kívántam, hogy sikerüljön...
Szia Kriszti! Köszönöm!! Szerdán kiderül... (jaj)
VálaszTörlésHa azt kívánom nagyon-nagyon, hogy az én borzalmas-szerencsétlen januáromért cserébe a tied legyen boldogságos-szerencsés, azt be tudjuk építeni valahogy pozitívan a babonáidba...?
VálaszTörlésAnnyira nagyon szeretném neked azt a gyönyörű szerdát...
De ari vagy, köszönöm. Igen, be tudjuk építeni, bár micsoda package deal ez a számodra...
VálaszTörlésMajd azt én elintézem magammal... lesz mondjuk olyan, hogy a hároméves ikreid bárányhimlősek lesznek, és én abban a hónapban tesztelek egy újabb pozit... vagy valami hasonló egyensúlyozás...
VálaszTörlésBabonaban nem vagyok jo, de 9 honap alatt egyszer hanytam, ugy negyedido tajan egy borzalmasan meleg napon, szerpentines uton, a kocsiban hatul ulve, betudhatjuk az utazasnak, es aluszekony sem voltam vegig, bar szabaduszokent otthon dolgozva akkor aludtam, amikor tetszett es en ebed utan barmikor el birok aludni, szoval a terhessegi tuneteket meg nem eszlelni nem egyenlo a kudarccal, bar ha neked az jobb, szivesen kivanok kilenc honap kedelyes emelygest (hanyast inkabb nem, meg a vegen a Hercegno sorsara jutsz)
VálaszTörlésDrukk, h baba legyen szerdan :)
Anyukám se hányt soha, hányingere se volt, ellenben bezabált valami helyen tatárbeefsteaket, amikor épp velem volt terhes és akkor hányt két hétig. Azóta se mer enni TB-t, pedig imádja, olyan beteg lett tőle.
VálaszTörlésAzt hiszem, ez sok mindent megmagyaráz. Amikor kis magzat voltam, az anyám telezabálta magát fertőzött nyers hússal, illetve akkor volt a csernobili atomkatasztrófa is és jódot kellett innia, meg ilyenek. Na mindegy, 38. hétre születtem, élő, érett leány, 3500 g. Mondjuk állítólag furcsán nyújtogattam a nyelvem születésem után, de hát aki a fentieket túlélte, az mindent kibír.
Esti, azért remélem, előbb tesztelsz majd pozitívat!
VálaszTörlésZsuzsi, de én hányni akarok!! :))
Szóval értitek, hogy azért szeretnék tüneteket, hogy bebizonyosodjon az Állapotom. Perzse tudom, hogy valaki hónapokig nem érez semmit, de az olyan félelmetes lehet: honnan tudja, h terhes? Egyébként tegnap fájt a jobb oldalam, tökre megörültem, erre ma elmúlt.
IKL, olyan fiatal vagy! Én már 10 éves voltam Csernobil idején, konkrét emlékeim vannak arról a naprról, amikor megtudtuk. (gondolom, mint mindenkinek, egyébként)
hát, én sok hónapig hánytam, de a hatodik héten először, légy türelmes:)
VálaszTörlésMolly, ez JÓ HÍR! :))
VálaszTörlésna látod:)
VálaszTörlés(btw nem kérsz egy vagy két gyereket? annyira idegesítőek mostanában, megőrülök tőlük. egyfolytában üvöltenek, veszekszenek mindenen, egy pillanatot nem tudok nélkülük tölteni, ha bárhova bemegyek és becsukom az ajtót, dörömbölnek és ordítanak, hogy azonnal nyissam ki. és beteg is vagyok, a fejem majd szétmegy a náthától. borzasztó, komolyan. most mennem kell, Léna üvölt mint a sakál. ja, előző éjszaka hatszor keltem hozzá. csak velem beszélgess, ha esetleg nem sikerülne teherbe esned és szomorkodnál...)
VálaszTörlésMolly, sztem nekünk pár napra életet kellene cserélnünk. Mert neked biztos tetszene, hogy én most még internetezgetem egy kicsit, aztán felhívom az egyik barátnőmet, jól kibeszéljük az élet nagy dolgait (és gondjait), majd befekszem az ágyba a jó kis könyvemmel, és alszom 8 órát egyhuzamban, ugye? Na, én meg azt kérdezem magamtól, hogy mikor lesz ennek vége?? Mikor törölgethetek már végre orrot, kakis popsit, nyálas arcocskát? :))
VálaszTörlésna, ez itt a nagy csapda, mindenki a kakit meg egy kis nyálat tart borzasztónak így messziről, pedig ezek a törölgetések még a jobbik kategóriába tartoznak...a folyamatos ordítást meg taszigálást - Léna konkrétan lökdös, ha nem úgy állok, ahogy ő szeretné -, meg klausztrofóbiát - mindenhová követnek és a vécén is ölbe kell venni őket, mert épp iszonyúan beverték a fejüket a mosdóba, jaj, szegények - elviselni, na az a művészet.
VálaszTörlésma egyébként az volt, hogy förtelmesen viselkedtek, aztán amikor megérezték, hogy állami gondozásba akarom őket adni azonnal, akkor elkezdték egymást ölelgetni, meg kézen fogva sétálgattak, hát meg kell a szívnek szakadni. és persze most kéne főzni kezdenem holnapra (majdnem kilenc óra van), csak előbb még kilencvenhárom millió kockát kell összeszednem a földről, fel kell söpörnöm egy százas papírzsebkendő cafatokra tépett darabjait, illetve tízig nyilván be kell mennem majd hatszázharmincszor Lénához. és ez most viccesen hangzik, de hidd el, ez a valóság és az ember néha piszkosul bánja, hogy felcserélte a barátnős beszélgetéssel, meg a nyugodt olvasással...szereti a gyerekeit, hogyne, csak időnként olyan brutálisan nagy áldozat ez az egész, hogy valóban nem értem, hogy miért csinálja mégis ennyi ember. hogy ezt minek mondom? nem is tudom, valahogy mindig azt érzem, hogy ezek a "hármasikreket akarok" gondolatok ezek tényleg olyan álmok, amiket érdemes úgy igazán reálisan átgondolni...jó, tudom, te két gyerekkel is megelégszel egyszerre, de nagyon komolyan mondom, hogy életemben nem volt még ilyen brutális feladatom.
(és persze az emberiség azért nem halt még ki, mert senki nem hiszi el a másiknak, hogy ez ilyen nehéz, illetve azt gondolja magában, hogy majd neki más lesz, majd ő jobban csinálja. tudom, én is ezt gondoltam)
Törlésja és mivel tudom, hogy jó fej vagy, ezért csak halkan kérem, hogy eszedbe ne jusson sértő vagy kioktató szándékot feltételezni az őszinteségem mögött (ilyesmire gondolok, hogy te könnyen beszélsz, már van gyereked, stb) - és azért halkan, mert sejtem, hogy nem jut eszedbe, csak mégis... -, csak néha tényleg ingerenciám van, hogy elmondjam ezeket, amikor ikrekre vágysz.
TörlésJaj, dehogy írtam volna :)) (és tényleg jófej vagyok, haha)
VálaszTörlésDe szóval amit írsz, az olyan nekem, mintha kínaiul lenne. Vagyis inkább, mintha egy vaknak próbálnád elmesélni a színeket. Szóval: másik világ. :))
meg Te is írod, hogy néha elviselhetetlenül édesek, meg sírva fakadsz Marcika cuki nézésén: ilyenkor csak úgy gondolod, h megéri, nem?
hát igen, persze, megéri, csak közben meg pokoli nehéz - és ezt szó szerint értsd, nem túlzok. persze sokat számít azért, hogy mi ketten vagyunk egy idegen országban,szó szerint nincs semmi segítség, nincsenek barátok se - most lett bölcsi, de basszus nekem rosszabb tőle az életem: hetek óta megállás nélkül beteg vagyok, meg elkezdődött náluk egy nagyon erős szeparációs szorongás -, azt egyébként mindenkinek szoktam tanácsolni, hogy valamilyen segítséget szerezzen, mert nagyon sokat számít.
VálaszTörlésés egyébként az ember pont azért nem adja fel (bár én ma tényleg azt gondoltam, hogy kész, vége, elköltözöm, nem bírom tovább), mert olyan eszméletlen cukik, meg jószagúak, meg viccesek. ez a mázlijuk, na meg a miénk is:) - szóval nem lebeszéllek, inkább csak azt akarom, hogy kicsit reálisabban állj a kérdéshez - főleg egyébként magad miatt.