2012. október 10., szerda

A tisztaság fél egészség?

Beoltattam magam influenza ellen. Már gondolom rájöttetek, hogy én akkor érzem biztonságban magam, ha agyonmedikalizálom a dolgokat. Rendszerető, szervezett ember vagyok, viszont az élet sajnos nem olyan események sorozata, amelyek kiszámíthatóak, áttekinthetőek, rendszerbe, skatulyába rendezhetők lennének. Ezzel az oltással legalább azt el tudom érni (majdnem) biztosra, hogy influenzás nem leszek.

Amúgy is szeretek orvosokhoz járni, fogózkodót jelentenek ebben a nehéz időszakban. Évente megyek fogorvoshoz, szemészhez, sokkal gyakrabban nőgyógyászhoz, reumatológushoz, pszichológushoz, és most ugye van ez az akupunktúrás hobbim is. De nem baj, van időm, és szeretem ezeket az udvarias, egyértelmű, lényegretörő beszélgetéseket, ahol mindig meg is kérdezik, hogy vagyok és meg is nyugtatnak arról, hogy minden a legnagyobb rendben. Szeretem az orvosaimat, általában jó fejek és kompetensek, a rendelők tiszták, a sor, ha van, gyorsan megy, az egészségbiztosító térít, hálapénz nincs, szóval minőségi időt töltök náluk, na.

Miután a háziorvosom beadta az oltást (amit nekem kellett megvennem a patikában), és már majdnem szélnek is eresztett, visszafordultam, mert el szerettem volna kérni az oltás betegtájékoztatóját. Mert nemcsak rendszeres és buzgó orvoslátogató vagyok, de a medikális dossziémat is rendben tartom, megvannak a régi betegtájékoztatóim, a vények, a különböző eredmények és egyéb iratok.

A doki viszont már kidobta az oltásom dobozát. Gondolom a kedvemben próbált járni, mert sietett megnyugtatni:

No nem baj, kivesszük a kukából.
Én (undorodva): – Á, nem kell, megnézem az interneten.
Doki: – De, de, kihalásszuk... itt van, ni.
Én (két ujjal fogom a gusztustalan dobozt, próbálok udvariasan hárítani): – Ja! De hát ez csak a doboz, ebben nincs is betegtájékoztató. Akkor nem is kell, köszönöm, kinézem az internetről, viszlá…

A doki ezalatt két kézzel kereste a papirost is a szemetesben, odapillantottam: rémes, benne voltak a torokba kukkantós fabigyók, meg mindenféle vatta, onnan húzta elő és nyomta kezembe a cuccot:

Na, tessék!

Picit megrendült a bizalmam. Mert ugye ki tudja, hány vírus meg baci csücsül azon a darab papíron, meg egyáltalán, mi az, hogy kiveszi a kukából? Én otthon sem szoktam semmit kikukázni, de ez az orvosi szemetes meg maga a fertő lehet, innen-onnan származó kórokozókkal benne. A történetben nincs semmi mélyebb értelem, csak érdekes, mert úgy éreztem, egy pillanatra én és a doki szerepet cseréltünk.

5 megjegyzés:

  1. Ebben az életkorban még azt hiszem mondhatjuk, hogy szokatlan, ha szabadidőd minőségi eltöltésének számít, hogy orvoshoz mész. :) Mindenesetre egészségedre.

    VálaszTörlés
  2. Engem ez meglepett és majdhogynem sajnálom, de már megszerettelek.

    VálaszTörlés
  3. Engem is megnyugtat az orvosokkal töltött minőségi idő, és hogy ne érezd magad egyedül, én is járok 6 havonta szemorvoshoz, 6 havonta fogorvoshoz, minimum évente nőgyógyászhoz (most gyakrabban), évente menedzser szűrésre és egyéb ad hoc jellegű látogatásokat is eszközölök, igény szerint :) Sajnos ez a világnak ebben a felében igen drága (mármint, ha minőségi időt szeretnél, a nem sztk-s futószalag magánba megy, így nekem ez drága hobbi, de megnyugtat :)

    VálaszTörlés
  4. ja, és én is a rend (és a rendezett iratok) híve vagyok :)

    VálaszTörlés
  5. Szerintem nekünk, babára vágyó nőknek, ez a sorsunk :)

    VálaszTörlés