A nyár (és egyben az év) híre az, hogy már nem tegeznek le
automatikusan mindenhol. Rémes! Nem is tudom, mikor jött a váltás. Mintha télen
még tegeztek volna az eladók… Most egyrészt azt láttam, hogy fürkésző
tekintettel méregetnek, aztán hezitálnak, majd az esetek többségében
lejónapotkívánatoznak, ha pedig nem, akkor is félve dugják oda azt a szia mit segíthetek-et*. Mindez persze nem lenne téma, ha nap mint nap
szembesülnék a dologgal, fokozatosan szoknám a gondolatot. De én évente
kétszer-háromszor jövök csak haza, így sokkal nagyobb a sokkhatás. Be kell,
hogy lássam: mióta elmentem itthonról, fölnőtt egy generáció.
Viszont hatalmas bajban vagyok, amikor magyarul magáznom
kell valakit, főleg (de leginkább) ha nálam fiatalabbakkról, pl.
egyetemistákról van szó. Hiszen csak tegnap volt, hogy én is a padot koptattam!
(Hihetetlen, hogy a Sziget is már 20 éves.) Most meg jönnek nekem ezzel a jónapottal. Tisztára, mintha bohóckodnánk. A magyarban ráadásul tök bonyolult ez a
magázás-tegezés, franciául sokkal könnyebb. Ott kb. 16 éven felül az
ismeretlenek automatikusan magázzák egymást, akkor is, ha ugyanazon a
munkahelyen dolgoznak vagy ha az egyik épp egy boltba lép be. Otthon más a
helyzet, több a lehetőség is, van például ez a rémes ez az Ön/Maga kettős,
illetve ez a tetszikezés is, amiből szintén volt szerencsém részesülni, egy fiatalembertől, az usziban (Ott tessék végighúzni a kártyát, lent!),
én nem tudom hová tette a szemét!**
Engem amúgy nem zavarna az össznépi tegezés, sokkal könnyebb
volt, amikor még mindenhol úgy fordultak hozzám a boltokban, hogy Szia, mondjad! A Jó napot kívánokkal az a bajom, hogy modorosnak, viszont a Jó napot! meg bunkónak hat a fülemnek. Mennyivel
lazább egy Bonjour!
A francia az elbúcsúzásnál is egyszerűbb. Létezik pl. az A demain! ami olyasminek felel meg, hogy
na pá, akkor holnap úgyis találkozunk, vagy az A tout à
l’heure, ami kb. annyit jelent, hogy nem köszönök el hosszú időre, úgyis mindjárt
látjuk egymást. Van még a nagyon praktikus Bonne
journée is, ami szó szerint szintén jónapotot jelent, de inkább az
értelemben, ahogy egy lány búcsúzott barátnőjétől a négyeshatoson a múltkor, viszont
ami számomra egyszerűen túlzás (és gyanítom, hogy az angolból segítette ki magát): Legyen csodálatos napod!
*Arra is volt példa, hogy valaki egy és ugyanazon
beszélgetés közben magázott és tegezett egyszerre!
**Fölényes és leereszkedő nyugalommal adtam tudomására, hogy ez biza' otromba sértés.
**Fölényes és leereszkedő nyugalommal adtam tudomására, hogy ez biza' otromba sértés.
Én jobban szeretek magázódni, pedig szerintem nem vagyok távolságtartó, de ~22-23 éves kor felett már elég idétlennek tűnik, ha az ember ész nélkül letegez mindenkit. Biztos ez is azért van, mert nagyképű vagyok és sznob. :)
VálaszTörlésÉn is nagyképű vagyok és sznob: csak franciául szeretek magázódni! :)
VálaszTörlésNa jó, ezzel nem tudok versenyezni...
VálaszTörlésén angolul szeretek tegeződni:)
VálaszTörlés