Itt-ott fel szokott merülni a kérdés, hogy a mai gyerekek okosabbak vagy butábbak-e, mint régen, azaz hogy egy egyetemes elhülyülésnek vagyunk-e csendes és tehetetlen tanúi, vagy épp ellenkezőleg: a modern technológiáknak és az évezredek során felhalmozott tudásnak köszönhetően minden sokkal jobb és szebb mint régen.
A kérdésre többféle választ szokás adni:
1. Hallottam már olyan álláspontot, hogy mivel a mai generáció már nem olvas hosszú szövegeket, sajnálatos módon a mai gyerekek egyre hülyébbek, lásd a Pisa-teszt gyatra eredményeit; a szöveges matekfeladatokat, ahol nem értik az utasítást, mivel a számláló és a nevező terminusokkal sincsenek tisztában, mielőtt egyáltalán ki tudnák számolni a feladatot, ill a legfrissebb pánikkeltő érvet: az AI mindent kitalál, megcsinál, átgondol helyettük.
2. Mások azt mondják, hogy mivel az emberiség kumulatív tudása egyre nagyobb, természetszerűeg az emberiséget alkotó egyedek tudása is egyre nagyobb. Vegyük csak az olvasást vagy a negatív számokkal végzett műveleteket: a történelem során csak nagyon kevés tizenhárom éves gyerek tudta ezeket a tevékenységeket készségszinten elsajátítani és naponta elvégezni, mivel kevesen tanultak meg olvasni, ill. nem léteztek negatív számok.
3. Van az a vélemény is, hogy az intelligenciaszint nem változik, mert ugyan mitől is változna, hiszen minden korban más típusú tudásra, készségekre és képességekre van szükség. Aki tüzet tudott csiholni két fadarabbal, meg szektánssal tájékozódott a tengeren, az ma már nem tudna szövegszerkesztővel megírni egy önéletrajzot, és fordítva.
4. És akkor itt van az a típusú válasz, ami gyakran elsüthető, azaz hogy nincs válasz, mert a kérdés rosszul van feltéve. Mert mit is jelent az, hogy intelligencia, ill. hogyan számoljuk össze a nyolcmilliárd ember IQ-tesztjének eredményeit (feltéve, hogy az IQ-teszt az intelligenciát méri), majd osztjuk egy nyolcmilliárddal, továbbá, hogy mit jelent az, hogy régen, mi a viszonyítási alap: a mi gyerekkorunk, a múlt század közepe, a középkor?
Én magam is ingadozom a fenti válaszok között, és hol az egyiket, hol a másikat érzem a valósághoz és a józan észhez közelebbinek, de egy dologról meg vagyok győződve: a mai gyerekek jobban sakkoznak, mint régen! Sőt, én magam is jobban sakkozom, mint az elmúlt ötven évben valaha is sakkoztam, mégpedig amiatt, hogy bármikor, bárhol, bármennyit tudok játszani a telefonomon. Értitek: eddig két ember kellett a sakkhoz, lehetőleg két, hasonló szinten sakkozó ember (most már tudom, hogy mindig is ott rontottam el, hogy sokkal jobbakkal játszottam). Az alkalmak száma, azaz a gyakorlás és a fejlődés lehetősége korlátozott volt – ma pedig, túlzás nélkül állítható, hogy: korlátlan.
Szerintem csak azok a gyerekek sakkoznak jobban ma mint 40 éve, akik elég intelligensek ahhoz, hogy érdekelje őket a sakk, és így többet tudnak gyakorolni a mai feltételekkel. Szerintem úszni is jobban tudnak az emberek mint 40 éve mert sokkal több a fedett uszoda. Ez csak ennyi.
VálaszTörlésSzerintem akkor jelent intelligencia vagy okosság fejlődést a technika fejlődése, ha a fennmaradó időnkben tudok ennél okosabb dolgokat tudok csinálni. Pl. papíron számolás helyett excelt használok és ezért sokkal több időm van egy komolyabb számítást elvégezni.
Én az 1. verzióra szavazok. Nem mintha nekem kellene ezt eldöntenem, de én azt gondolom, hogy már a szüleim is okosabbak voltak mint én mivel élvezettel olvastak Jókait (nekem már unalmas volt, csak muszájból olvastam) és logarléc segítségével vontak gyököt.
Bocsánat FElla voltam az imént a logarléccel.
VálaszTörlésEllám, azt én már előre tudtam, hogy te az első érvet fogod mondani :))) Az uszis példa jó!
VálaszTörlésViszont meglep, hogy Jókait nem szereted. Pedig Mikszáthot igen, ha jól emlékszem. Jókai viccesebb, modernebb, szerintem tegyél még egy próbát.
Hát igen kiismerhetővé váltam. :-)) Mikszáthot és Gárdonyit is nagyon szeretem, felnőttként is újraolvastam sok regényüket. Igaz, Jókaival 5. osztályban kínlódtam először és utoljára, lehet, hogy meg kellene próbálnom újra.
VálaszTörlésViszont (ami elszomorított) a gyereknek próbáltam felolvasni néhány gyerekkori regényemet (volt amit úgy kellett felkutatnom antikváriumban) és megmondom őszíntén nem tetszettek (nekem sem). Ezek nem szépirodalmi művek voltak, tehát nem a dagályos megfogalmazás miatt, hanem egyszerűen nem voltak izgalmasak.
(FElla a kiismerhető).