Ki ugrat kit?

- « Rémusz bácsi a barackot ette, a Kisfiú meg a körtét » - mesélem Boninak az esti mesét. - Te melyiket ennéd szívesebben: a barackot vagy a körtét? - jut eszembe a fontos kérdés.

- Mi is az, hogy barack? - néz rám bociszemekkel. Lehetetlen megtippelni, hogy bolondozik vagy komolyan beszél. Folyton palira vesz, ugyanakkor nem tudhatom, mi van egy ilyen kétnyelvű gyerek fejében. Na, majd kiderítem, gondolom.

- Fraise! (eper) - próbálom kiugratni a nyulat a bokorból.

- Fraise?! - megdöbbenése őszintének és totálisnak tűnik.

- Igen, fraise - válaszoltam, kicsit ijedten, hogy most ezt tényleg nem tudja, ugyanakkor röhögnöm is kellett a meglepődött fején. Végül mégis én jártam túl az eszén, haha!

- Nem, a fraise az retek!!! - kiáltja diadalmasan, kuncogva.

- Eper! - javítom ki a nevetéstől már guruló gyereket. Most tudja vagy nem tudja?! - Na akkor eszedbe jutott, mi az a barack?

- Nem! - hahotázik - Melon? (sárgadinnye) Pastèque? (görögdinnye) - Kajánul lesi a reakciómat.

- Pêche! - mondom meg végül a választ, anélkül, hogy rá tudtam volna jönni: végig hülyéskedett-e, vagy csak egy kicsit, esetleg teljesen őszintén kihagyott a memóriája egy-két pillanatig…

 

A vasárnap reggeli paic után úgy érzem, a baracknál kihagyott az agya, de az epret és a retket tudta (és jó színész)