Esemény

Történt egy baleset a suli előtt: egy autó felszaladt a járdára, ott megpördült, majd a korlátnak ütközve megállt. Valami isteni szerencsének köszönhetően 11:45 körül történt, amikor senki sem volt a helyszínen – fél óra múlva tele lett volna az utca gyerekkel. Z. délre ment Boni elé a suliba, ő már csak annyit látott, hogy a vezető kiszáll a kocsiból, káromkodik, hívja a biztosítót stb. 

Hazajöttek ebédelni, majd én visszakísértem Bonit a suliba 12:50-re. Addigra több rendőrautó és rendőr állt a helyszínen, az iskolában szólt a riasztó, az iskolaudvaron rengeteg gyerek. Boni két osztálytársa odarohant hozzánk a kerítéshez és arcukon haralmas vigyorral, boldogan, izgatottan kiabáltak felénk:

– Boni, Boni! Bombariadó van!! 

Ekkor mi visszafordultunk, hogy hazamenjünk, Boninak amúgy is csak 14 órakor volt órája. Öt perc az út haza, a szembejövő gyerekek mindegyike a bombáról beszélt. A helyzet egyszerre volt ijesztő és vicces. Ijesztő, mert még a baleset hatása alatt álltunk azt latolgatva, hogy mi lett volna, ha fél órával később történik (hatalmas tragédia), és vicces, mert ezek a gyerekek annyira, de annyira örültek a bombának! Továbbá az egész nagyon érthetetlen is volt: pont akkor van bombariadó, amikor baleset is történik? Ok-okozat vagy véletlen egybeesés?

Mire hazaértünk, már Boni is fel volt pörögve, és azonnal vissza akart menni – nem akart kimaradni ebből a borzongató és isteni eseményből. Közben Barbara írt valami más miatt, kiderült, hogy Gabriel 13:30-ra ment vissza a suliba, így Boni kikönyörögte, hogy visszamehessen ő is, hiába károgtam, hogy úgysem fogják beengedni. (Beengedték.)

Mint kiderült: a balesetet okozó autó vezetője (remélem, elveszik tőle a jogsit), látván az érkező rendőröket a nála lévő kábítószert (?) behajította a suli udvarára. Azok meg, nem tudván mi történt, megszólaltatták a bombariadót, és a fél iskolát kiterelték az udvarra (ezt mondjuk nem értem), a másik felét meg pont fordítva: bezárták az épületbe.

14 órára már helyreállt a rend, a gyerekek legnagyobb sajnálatára, akik egész délután a bombáról álmodoztak. Este jött egy e-mail az igazgatótól, a példátlan és rendkívüli helyzetre tekintettel tele olyan kifejezésekkel, mint rendvédelmi erők (a rendőrök helyett) meg incidens (esemény) és oktatási intézmény (iskola), még egy helyesírási hiba is volt benne (franciául nagyon könnyű helyesírási hibát véteni!): az udvar helyett szerinte a vízfolyásba terelték be a gyerekeket. Kérdezgettem Bonitól, olyan-e a levél, mintha Fülig Jimmy írta volna, én úgy olvasom. Szerinte egyáltalán nem olyan, nem is érti a feltételezést. Érdekes tapasztalat mindig, hogy különböző az anyanyelvünk.