mehetek haza egy tál gabonapehelyre vagy effélére
az első igazán kedves képem
mindennap magam metrózom
a házvezetőnőnket el kellett bocsátanunk
bajban vagyok?
szervusz drágaságom
egy üzletembet futott a járda szélére
a teaszendvicsből annyit ehetek, amennyit akarok
sajálom, kölyök, én megpróbáltam
jól vagyok, gondolom
hogy kifizethessük a kifutófiút a csemegeboltból
Elkezdtem egy nyolcszázoldalas kortárs Pulitzer-díjas amerikai regényt, magyar fordításban, mert két barátnőmmel elhatároztuk, hogy egyszerre (párhuzamosan) végigolvassuk. Az egyikünk már olvasta, de mindenképpen el szeretné olvasni mégegyszer, mert fantasztikus, mondta. Az unokatesóm szintén olvasta, nagyon tetszett neki, a film is, amit a regényből készítettek.
Én mégis úgy vagyok vele, ahogy a legtöbb magyarra fordított mai amerikai könyvvel: nagyon zavar a nyelvezete. Úgy érzem, a magyar fordítás nem tudja visszaadni az amerikai valóságot. Ahogy azt sem lehet kifejezni magyarul, hogy egy William nevű ember hogyan lehet Bill becenéven amerikai elnök, úgy ez a sok kölyök meg zsaru sem adja vissza az eredeti kids-et meg cops-ot. A fenti példák számomra mind hamisan hangzanak, fordításízűek, modorasak vagy egyenesen idétlenek. Tegye fel a kezét az az elvetemült ember aki az elmúlt években kimondta vagy leírta azt a magyar szót, hogy csemegebolt! Az eredeti terminust (deli) egy amerikai minden valószínűség szerint gyakrabban használja, legalábbis emlékeim szerint New Yorkban sok helyen láttam kiírva.
Az egyik reggelinél a szereplők bundás kenyeret ettek. Na ez már jó, szép magyar koncepció, semmi gondom vele, csak éppen a magyar olvasó szerintem nem azt a juharszirupos édességet képzeli maga elé ilyenkor, mint amit a French toast jelent. De mi mást írhatott volna szegény fordító? Francia bundáskenyér? Nonszensz. Csillagozza meg? Kivitelezhetetlen.
Már a 160. oldalon tartok, és a nyelvezeten kívül (amitől próbálok elvonatkoztatni, és hozzánézem az eredetit) a történet sem köt le egyáltalán. Lassú és vontatott és nem érdekel, hogy ki mit reggelizett, és hogyan van felöltözve. Azt fontolgatom, hogy abbahagyom. Hiába a sok jó szó, amit a könyvről hallottam (még Stephen King is elismerően nyilatkozott a könyvborítón) nem én vagyok a célközönség, asszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése