Ránéztem az órámra Londonban, épp akkor jöttünk vissza a reggeliből, 9:58 volt. Hát, ilyentájt, válaszoltam neki. Jó, akkor 11-kor hívjuk! - zárta le a csetet a papám. Furcsállottam, hogy a 9:58-at 11-re kerekíti, de a csodálkozásom csak rövid ideig tartott, mert indultunk is városnézni. Még visszaírtam neki röviden, hogy nem, inkább tízkor!
Másnap, csütörtökön épp reggeliztünk (Londonban), amikor a papám (Budapesten) türelmetlenül rámírt, hogy mi van, most mégsem jó?! Kilenc óra volt, és rögtön leesett, hogy amikor én hülyének néztem, amiért 10 helyett 11-kor akart telefonálni, akkor ugyanabban a pillanatban ő is hülyének nézhetett, mert nála tényleg 11 óra volt - mindketten eltelejtettük az egy óra időeltolódást!
A holnapi napunk úgy fog kinézni, hogy reggel egy órával többet fogunk aludni, mert itt is átállnak a téli időszámításra. Ezután felszállunk a repülőgépre, és leszálláskor, a másik időzónába érkezve a reggel nyert órát azonnal el is veszítjük! Hiszen mi azt már múlt vasárnap “megkaptuk”, ha jól okoskodunk (de néha bizony belebonyolódunk, mint Phileas Fogg!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése