Visszaküldte az ingatlanügynökség az irattárcámat. A kártyákon és papírokon kívül felfedeztem még benne kilencven eurót. Megdöbbentem, hogy ennyire linkóci vagyok, hogy azt sem tudtam, ennyi pénz volt benne.
De az is mindig meglep, amikor mások (sőt: ismeretlenek) becsületességéről szerzek tudomást. Ezt a kilencven eurót kétszer is el lehetett volna tulajdonítani: megtarthatta volna az a család, aki megtalálta, vagy az az irodai dolgozó, akinek leadták. Pont emiatt egyiküket sem lehetett volna felelősségre vonni. Ha történetesen tudtam volna, hogy volt benne pénz, azt sem lehett volna megállapítani, melyikük lopta el. Sőt, a lopott és a talált pénz fogalma közötti vékony választóvonalról is lehetett volna szemantikai vitát folytatni.
Bár az is lehet, hogy 190 euró volt benne, amiből elvettek százat.
De ugyanekkora a valószínűsége annak is, hogy egyáltalán nem volt benne pénz, és valami jótét (és anonim!) lélek beletett 90 eurót.
Én már SEMMIN sem csodálkozom kerek e világon. Csak ki kell nyitni reggel az internetet, és jönnek a hihetetlennél hihetetlenebb, de mind igaz sztorik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése