- Hát nézzük meg interneten! - így a gyerek.
- Dehogy nézzük. Megkeressük a szótárban.
- Jaj, mama, de miért nem jó az internet??
- A szótárt okos emberek írták, hosszú éveken át, aztán más okos emberek átnézték, nyomtatásba adták…
- ….ééés???
- Az interneten minden hülyeség rajta van! Azt buta emberek írják.
- Nincs is szótárunk, mama!
- De van, a múltkor hazahoztam az irodából, nem mondtam? Ott van a dolgozószobámban, hozd ide, az a nagy zöld, Magyar Értelmező Kéziszótár a címe.
Boni elszalad, puffogva visszajön a szótárral.
- De nem én keresem ki! - jelenti ki.
- Na, add csak ide… k… kén, kénköves…
- Kencefice, hihi! Mint a Tündér Lalában, emlékszel?
- Igen… kénköves… kenőcs…te, basszus! NINCS BENNE!
- Muti! Az okos emberek nem írták bele…? - ironizál.
- Itt kéne lennie, látod? DE NINCS!
- Hát… akkor meg kell néznünk a buta interneten, mama…
Két kattintás és két másodperc múlva:
- Kennel: kutyatenyésztő telep - olvassa ki diadalmasan és zárja le empirikusan a nemzedékeket elválasztó, örök vitát.
És mennyire igaza van! :)) De ő legalább még megismerkedik a kézikönyvekkel, szótárokkal, bár az a véleménye, hogy egyszerűbb a neten keresni (mert egyszerűbb).
VálaszTörlésNekem se jut eszembe semmit szótàrban nézni nagyjàból húsz éve (pedig 74-ben születtem) - nem is értem az érettségin miért lehet szótàrt hasznàlni, kb a tanàr az egyetlen a teremben, aki (talàn) még megtalàlnà benne a keresett szót. Érettségi elôtt mindig próbàltam tanítgatni a diàkokat a hasznàlatàra, de tök reménytelen volt.
VálaszTörlés