Amikor jövök haza a futásból, el kell mennem egy étterem előtt. Ilyentájt bent már világos van, az emberek az asztalnál ülnek, és guszta kajákat esznek, normálisan felöltözve. Én persze izzadt vagyok, fáradt és éhes. Olyan jó benézni, és elképzelni, hogy milyen finomságokat esznek ott bent!
Néha pont emiatt ráveszem Bonit és az apját, hogy menjünk el ebbe az étterembe, és előtte foglaljunk helyet az ablaknál. Tök fura, ezt a franciák úgy mondják, hogy a teraszon szeretnének vacsorázni, holott fedett részről van szó. És amikor ott ülünk bent, a melegben, a finom kajánk előtt, és kinézek az ablakon, néha látom a futásból hazaérkezőket, amint elmennek az étterem előtt. Ilyenkor gyakran irigylem őket, hogy futottak egy jót, és milyen szuperul érezhetik magukat!
Boni egyetlen egyszer jött el velem futni. Mostanában próbálom rábeszélni, hogy jöjjön megint, szerintem nagyon jót tenne neki. Levezetné a szorongását, a felesleges energiáit, lenne egy kis izomláza, talán sikerülne hamar elaludnia (szeptember óra rendszerint 22 és 23 óra között alszik el). Nálunk most kezdődött el a kéthetes őszi szünet, úgy örülnék, ha értelmes dolgokat csinálna, például, ha eljönne velem sportolni. Azt hiszem, ma felajánlom neki, hogy holnap annyi percet játszhat valami hülye telefonos játékkal, amennyit ma este fut velem... meglátjuk. Lassan ott fogok tartani, ahol a barátnőm, aki fizet a lányának minden egyes elolvasott oldal után.
Ez nem az az étterem, de ezt a képet is hazafelé készítettem
Nagyon szép ez a fotó, valahogy a lehullott levelek nagyon szépek Nyugat-Európában. Lehet hogy ez hülyeség, de sokszor ezt állapítom meg.
VálaszTörlésEgyébként, nem fog megnyugtatni, de azért elmondom, hogy az én Férjem második osztály óta fizet a gyerekünknek a megcsinált gyakorló matek és magyar feladatlapokért, amiket egyébként azért gyakoroltat vele, mert sokszor eltalálja hogy milyen féle feladatok lesznek a dolgozatokban és hogy a gyerek gyakoroljon, hogy nagyobb eséllyel kapjon jó jegyet. A feladatlapos füzeteket is gyakran pénzért veszi.
És az egyik anyuka mesélte, hogy ő a nagyobbik gyerekének fizet azért ha egy angol zeneszámot kiír és lefordítja.
Belegondoltam, hogy anno 1984 körül, mikor csoportosan ültünk a magnó körül, hogy a "Words don't come easy" c. nagysikerűből minél több szót elkapjunk, szerintem kis vagyonkánkat odaadtuk volna ha valaki segít nekünk kiírni és lefordítani a szöveget.
Hát, lehet hogy nekem is fizetnem kellett volna, mert nem jött velem futni! :)))
TörlésNekünk is fizetett anyukám anno (7-8 évesen), hogy ha az ő anyanyelvén (ami nem a magyar volt) lemásoltunk egy oldalt. Azt hiszem 10ft/A4-es lap volt a tarifa. Aztán felment 20Ft-ra. Azért már lehetett venni egy fagyit.
Törlés