Csalódott voltam, amikor Boni második hangszernek a zongora mellé nem a hegedűt (vagy brácsát) választotta, hanem a dobot. A hegedű sok szempontból praktikus lett volna, főleg a mérete és a feltárulkozó lehetőségek (szimfonikus zenekar) miatt. Na de most egy kicsit megváltozott a véleményem, mert Bonit megkérte a tanárnője, hogy kísérjen zongorán egy hegedűs kislányt. Két összpróbájuk és egy fellépésük volt.
Eddig nem mértem fel, hogy a hegedű az első pár (?) évben, amíg a zenészpalánta meg nem találja a hangok pontos helyét, borzalmasan szól. Az egész koncert rettenetes volt, egyetlen fiútól eltekintve az összes hegedűs hamisan játszott, de mint a zongoratanárnőnk előre megmondta, ez teljesen normális. Másképp nem is lehet, állítólag. Bonikám, aki a zongora miatt hozzászokott a tiszta hangközökhöz, csak fogta a fejét. A kislány, akit kísért, kb. a hangok felét találta el jól. Belegondoltam, milyen nehéz lehet a lánynak: nem csak azt kell megtanulnia, hogyan (pontosan hol) kell lefognia a húrokat, de azt is, hogy most akkor az úgy jó-e vagy sem. Márpedig ha nem hallja, hogy a kívánt hang szólal-e meg, akkor honnan tudná, hogy rosszul fogta le?
Ezek után szerintem kizárt, hogy Boni elkezdjen hegedülni tanulni, pedig neki pont van hallása. Ő maga lenne az első, aki nem viselné el a saját hamis hangjait. Évekig, ráadásul! Őszintén megmondom, én sem viselném túl jól, ha minden nap ezt kellene hallgatnom. Nem is tudom, a hegedűtanárnő hogyan bírja. Ha visszanézem a koncerten készített felvételt, egyszerűen nevethetnékem van, egyrészt meg a darab az elejétől a végéig totál hamis, másrészt mert ráadásul a kislány egy ütemmel később lépett be. Boni felkapta a fejét a kottából és tányérnyi hitetlenkedő szemeket meresztett rá, hogy mi lesz már, erre a lehetőségre nem készültek fel, rutinjuk alig! Amúgy nagyon szerencsésen megoldották a helyzetet, nem csúsztak el és egyszerre fejezték be, ami azért is csoda volt, mert a kislány a darab közepéből egyszerűen kihagyott négy ütemet.
Csak a legeslegutolsó fellépő volt élvezhető. De az viszont basszus, fantasztikusan játszott (egy tangót). Gondolom évek munkája, és hosszú, fülsiketítő próbálkozások vannak mögötte.
Heti egyszer félórát úgy várok a zenesuliban, h a hegedűterem előtt tudok csak leülni…. Nagyon küzdenek a gyerekek, és tényleg évekig. Nekem csak nyekergés, de hallom, ahogy a tanárnő lelkesen mondogatja, h “sokkal jobb”…. Hihetetlen türelme lehet, én belefásultam volna rég.
VálaszTörlésÉs ha megtanulnak rajta játszani, gyönyörűen szól a hegedű!
Szuper, h Boni megint együtt játszhatott vkivel! Szerintem ez óriási lökést ad a folytatáshoz!
Reméljük, köszi!! :)
Törlésén konkrétan nem engedtem meg Bercinek, hogy a vonós hangszerek felé vegye az útját a hangszerválasztón :))))) (nem mintha aztán a fagottal könnyű lett volna az első pár év) a zongora ilyen szempontból egy igazán szerencsés hangszer :)
VálaszTörléshajrá Boni!!!
Igen, mindegyiknek megvan a maga előnye. Itt van egy kisfiú, aki fagottozik, én azt bámultam egyszer elképedve, ahogy a hangszert összecsukta, és eltette valami kézitáskába :))) az álmom :)))
TörlésKöszi :)
A fagott csodás, és a hegedűvel ellentétben kezdetekben a gyakorlást se nehéz hallgatni, sőt. Anyaként volt benne részem.:) Egy helyes , bársonnyal bélelt táskában hordta a lányom. (Egyszer jött le a lépcsőn az összerakott hangszerrel, egy ismerősünk döbbenten nézte, kérdezve: ez miiii? 😂)
Törlésrhumel
nem fogalmaztam pontosan, valóban :) a fagottnak már viszonylag szép a hangja, igen, de az elején a kicsik fagottinon játszanak, azt szépíthetjük így is, szépíthetjük úgy is, de az elején bizony olyan a hangja, mint egy hajókürt és hát nagyon sokszor fújják hamisan/rosszul.
Törlésamúgy igazából nem összecsukják, hanem szétszedik. :))) és szerintem nem annyira kézitáska az, még ha bársonnyal van is bélelve, inkább egy bőrönd, vagy egy jókora hátizsák. én sokat hurcolásztam, amikor még kicsi volt a gyerek és ő az iskolatáskáját vitte a hátán, én meg a fagottot. nem is könnyű, nem is kicsi szerintem. :)
aztán mostanra már viszi magának és nem ér le a hátizsák a térdhajlatáig és fújni is gyönyörűen fújja még gyakorláskor is, szóval innen nézve már minden megérte, de néha elnézek a sulijában egy-egy fuvolást a kis neszesszerrel a kezükben, hogy ah!! :D
Igazad van. Kb.8-10 kg volt az a "táska"🤭. (Egyszer a jégen elcsúszás miatt berepült a hóba. Szerencsére akkor nagy tél, vastag hó volt, semmi baja nem lett a hangszerek)
TörlésÉn évekig "vitatkoztam" egy zongorista barátnömmel, hogy melyik a "jobb", szebb, nehezebb, hangszer, a hegedü vagy a zongora. Máig sem értem, hogy gondolhatta komolyan, hogy a zongora nehezebb. Talán a kilók számára gondolt. :) Én, amikor hegedültem otthon, sokszor gondoltam részvéttel a szomszédokra... feltételezem, a panelben az egész lépcsöház élvezte a gyakorlásomat. Aztán sokkal késöbb a fiamnak furulyáznia kellett általánosban, hát az is egy élmény volt. Kiküldtük a teraszra, hogy ne nekünk kelljen hallgatnunk, hanem a szomszédoknak. Addigra már eltünt belölem a részvét :)
VálaszTörlésSzerintem a zongora lehet nehezebb, a hegedűnél, ha nem kezdőkre gondolunk, hanem profikra. Nagyon jól játszani zongorán baromi nehéz lehet, valahogy úgy, ahogy angolul is könnyebb egy bizonyos szintig megtanulni (mint mondjuk franciául). A neheze utána jön. Végül is a zongora polifón hangszer, a hegedű meg nem az.
Törléstalán csak a triangulum ütögetése lehet könnyű :D
Törlésa többi hangszer azért mindig nehéz, ha komolyan van véve, de hát ha könnyű lenne, mindenki fújná, vonná, pengetné és nyomogatná, nem csak az a maroknyi kiválasztott. úgy értem, egy jól értelmezhető és elválasztható szint felett.
A férjem tök jól játszik hegedűn és brácsán is, de mindkét hangszeren elviselhetetlen, amikor gyakorol. Egyszerűen nem szép az a hang. Viszont sajnos neki szívügye, hogy Dani is zenéljen (eddig oké), és ha lehet, vonós hangszeren (légyszi, válassza a csellót, légyszi).
VálaszTörlésHehe, megszólítva érzem magam, hegedültem. :) Hat évesen kezdtem, még ovis voltam, szolfézsra viszont kellett járnom. Kottát olvasni hamarabb tanultam, mint betűt. (Bár az írás-olvasás is meglett, mire elsős lettem.) Tény, hogy a hegedű nyekeg, hosszú gyakorlás kell hozzá, hogy helyesen fogja le az ember a húrokat, plusz egyéb technikákról ne is beszéljünk, mint a helyes vonóvezetés. Összesen nyolc évig boldogítottam a körgangos társasházban a szomszédokat, pont akkor hagytam abba, amikor már kifejezetten *élveztem* a gyakorlást, és a saját kedvemre is elővettem a hangszert, nem csak muszájból, és egész ügyes voltam már. Mikor abbahagytam, akkor több szomszéd jelezte, hogy hiányzik nekik a gyakorlásom, és egészen őszintének tűntek.
VálaszTörlésJa, a zenekar amúgy tényleg nagy közösségi élmény. A zenetagozatosságom miatt a kórusban is megéltem azt, milyen jó, ha többen is "összedalolnak" (by Kodály), de a zenekar azért mégis más volt.
A zongora is menő ám, szerintem nehezebb, mint a hegedű (de zongorázni sose tanultam, lehet fordított esetben a hegedűt találnám nehezebbnek), az meg kifejezetten klassz, hogy Boni kísér másokat, rengeteget lehet belőle tanulni az együttműködésről, problémamegoldásról, ahogyan azt bizonyította is. :)
Boninak:
VálaszTörlésVolt egyszer egy barátom
A legjobb dobos a világon
Mikor a dobját ütötte-verte
Benne volt az egész lelke.
Mikor a koncert véget ért
A sok zenész már hazatért
Barátom a dobokhoz ült
A ritmusokban elmerült.
Otthon is, ha ideje volt
Egész nap csak gyakorolt
Azt hitte az édes mamája,
hogy lebomlott a fiacskája.
Ő tudja jól, hogy dobolni jó
Felemelő és vigasztaló
Ha még egyszer megszületne,
Akkor is csak dobos lenne.
(Illés egy. dala)