– Ááá, szia Gabriel! – köszöntem rá Boni egyik évfolyamtársára – Jól vagy? Milyen volt a síelés?
– Végül nem voltunk síleni – felelte.
– Nem mondod! – csodálkoztam, mert emlékeztem, hogy az anyja még szeptemberben lefoglalta a szállást.
– Igen, mert vettünk egy lakást Dél-Franciaországban. Azt kellett a szünetben intézni. Nem tudtunk elmenni a hegyekbe.
– Óóó, de szuper! És be is tudtatok már költözni?
– Nem, még nem. Életjáradéki szerződést kötöttünk, még nem igazából a miénk – csicseregte finom cérnahangocskáján – Most várjuk, hogy a néni meghaljon!
Az ő fejében pontosan összeállt a lényeg. Amit mi felnőttek is pontosan tudunk, csak mi nem mondjuk ki ilyen egyenesen - de attól a tény ugyanaz.
VálaszTörlésAz hagyjan, de mi a jogon ugy tanultuk ezt a tipusu szerzodest a jogon, hogy szerencseelemre epulo szerzodes.
VálaszTörlés