Egy kis szőrszálhasogatás

Csütörtökön Boni hazahozta a kijavított tollbamondását, amelyben volt hat hiba. Hat! Általában max. kettőt szokott hibázni, gyakran 100%-ra írja meg, úgyhogy kicsit csalódott volt, az apja pedig bosszús. Közelebbről megvizsgálva azonban gyanús lett a dolog, és miután utánanéztünk a szabálynak, rájöttünk, hogy Boni megoldása is jó.

(Már rég akartam írni, hogy mennyire hiányolom, hogy Magyarországon nem terjedtek el a preskriptív nyelvtankönyevk és az értelmező kéziszótárak, amiket itt minden könyvesboltban és pályaudvaron árulnak. Annyi helyesírási, nyelvtani és szemantikai vita dönthető el velük gyorsan és egyszerűen!)

Z. nem bírta szó nélkül hagyni, és pénteken beszélt a tanárnővel, félig tréfálkozva, félig halálos komolyan (ahogyan a franciák viszonyulnak a nyelvükhöz) és az adott könyv adott paragrafusára hivatkozva a nő elé tárta a véleményé,t mely szerint a javítás hibás volt.

De a nő nem számította újra Boni pontjait. Nagyon meglepődtünk. Ráadásul négy (4) hibának számította azt, ami valójában egyetlen (1) hiba volt: Boni többes számban értette a főnévi szerkezetet, és ebből kifolyólag, amúgy nagyon helyesen és következetesen, többes számban tette nem csak a főnevet, de a névelőt, a melléknevet és az igét is. Pont az lett volna a részéről a hiba, ha nem egyeztet!

Nem lehet haragudni amúgy a tanárnőre, mert annyira szimpi. Talán eddig ő a legkedvesebb és a legközvetlenebb pedagógus, azok közül, akik Bonit tanították, és soha, semmi panasza nem volt Bonira (amiben szintén kivételnek számít). Úgyhogy már egy ideje azon gondolkodom, mit adjunk neki majd az év végén (könyv? magyar bor?) és ezek után azon röhögtünk Z-vel, hogy talán adhatánk neki egy olyan francia nyelvtankönyvet…