A 21. században nagy valószínűséggel el fog jutni az ember a Marsra, hallottam nemrég egy műsorban. Nem a közeljövőben, mert az ehhez szükséges infrastruktúrát még el sem kezdték építeni, de 40–50 év múlva esetleg (de mindenképpen 2050 után). Azt számolgattam, hogy ezt talán még megérem. Ki tudja, egy képernyő előtt ülve ötven év múlva megláthatom, hogy leszáll a Marsra egy űrhajó.
Állítólag kb. ezer nap kell ahhoz, hogy az űrhajósok megtegyék az utat oda-vissza. Ezt az időt egy kis helyiségben összezárva kell eltölteniük úgy, hogy a Földet nem is fogják látni. Probléma esetén nem lehet visszafordulni. Senki se várja őket a Marson, kivéve a robotok átlal előre összeszerelt építményt. Nincs garancia arra, hogy a leszállás sikeres lesz, és a radioaktív sugárzás miatt a Földre történő visszatérésük után (ha egyáltalán visszatérnek) a legénység* tagjai húsz éven belül valószínűleg rákosak lesznek.
És mindezek ellenére már most sorban állnak a jelentkezők!
Őrület, nem? Hogy három évig összezárva legyenek ismeretlen (és talán unszimpi) emberekkel, ne lássanak se napfelkeltét, se hegyeket, ne szagolják a föld vagy a virágok illatát, ne ússzanak, ne fussanak egy jót, ne egyenek semmi frisset, úgy mint dinnye, szőlő vagy paprika... és mindezt úgy, hogy a végén még meg is betegedjenek. Hát én semmi pénzért nem vállalnám. Elgondolkodtam, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki önként jelentkezzen egy ilyen börtönbe. Kiváncsiság? Egyértelmű. Bátorság? Tuti. Optimizmus, mindenképp. Kitartás. Valószínűleg az illető nem szeret senkit úgy igazán (hiszen hogyan tudná otthagyni), ugyanakkor a mentális egészsége stabil és erős. Ez a kettő ellentmond egymásnak, de biztos lesznek ilyen emberek a tízmilliárdból (2050-es prognózis, mert ezek a bátor vállalkozó szellemű egyének még valószínűleg meg sem születtek).
* Összhangban a modern kor követelményeivel, állítólag mindenképpen lesz egy nő is közöttük.
Ez nekem konkrétan kínzásnak tűnik. Tényleg elképzelni nem tudom, ki vállalkozna ilyesmire. Már a Nemzetközi Űrállomáson hónapokig gravitáció nélkül élő űrhajósokat se értem (ejtsd: csodálom), hogy hogy bírják, de ez még annál is extrémebbnek hangzik.
VálaszTörlésHáz igen, Ausztrália és Új-Zéland benépesítésére még elítélteket kellett vinni. (Ezt viccnek szántam). (FElla, akit megint kizártak a mátrixból)
VálaszTörlésDe sztem az, hogy vki most jelentkezik egy 2050-es útra (bármilyen feltételekkel teljesen komolytalan. Simán mondhatja, hogy NAGYON ÉS MINDENÁRON akar menni, valós esélye, hogy ez összejöjjön, nulla (életkor, egészségi állapot stb miatt. Amennyire tudom, a mostni asztonautáknak sem lehet rossz szeme, rossz foga, semmilyen egészségügyi problémája- hát hány ilyen felnőtt ember van egyáltalán?).
VálaszTörlésElla, ha benépesítésről nincs is szó, de nukleáris és egyéb hulladékot biztos hagynak majd maguk után a Marson :(
VálaszTörlésOlaszországbajöttem: Elon Musk korábbra tervezi (tertvezte) a marsraszállást, soha nem lehet elég korán beállni a sorba! Amúgy a műsor szerint Thomas Pesquet francia űrhajós is jelentkezett (45 éves).
Hasonló vállalkozás és élmény, mint amit a nagy felfedezők átélhettek. Nem sok név van, mint például Kolumbuszé, amit 500 év távlatából is ismerünk. Aki először lép a Marsra, annak nevét a 10 milliárdból 500 és 1000 év múlva is tudni fogják. Egy ilyen halhatatlanság sokaknak vonzó lehet. Én néha még egy liftutat is nehezen bírok ki, összezárva az emberekkel egy kapszulában :))
VálaszTörlésTényleg! Neil Armstrong! :)
TörlésÉn mennék :D De csak férjemmel szeretnék összezárva lenni ennyi ideig. A többiek legyenek külön "cellába" zárva. Nem szeretem a gyümölcsöket, a zöldségek se olyan vonzók számomra. A nem evést igen jól meg lehet szokni, főleg ha van valami koktél ami megadja azt amire a szervezetnek szüksége van. Szoba bicikli azért jó volna, hogy mégis tudjon valamit mozogni az ember, azon kívül számítógép, könyv, filmek... Szuper lenne leszállni a Marson, úgy, hogy nincs ott senki csak robotok. És rettenetesen félelmetes :D Menni is és megérkezni is. Nem számolnék azzal, hogy sikerül visszatérni. A hallhatatlanság meg név nem érdekel. De ott lenni, és látni a végtelenül nagy mindenséget az mindenért kárpótolna!!
VálaszTörlés