Csupa idegeskedés

A hétvégén indulnánk a hegyekbe, erre tegnap elromlott a mosógép, ma pedig az autó! Téli gumis autót pedig nem lehet sehol sem bérelni, nem is tudom, hogyan fogunk menni – a szállás, a sísuli, a sílécőrző szekrény stb. pedig már mind ki van fizetve.

További stresszfaktor számomra Boni zenesulis fellépése. A tanárnő megkérdezte (tőlem) hogy szerintem jó ötlet lenne-e ha Boni és egy másik kisfiú négykezest játszanának, mert szerinte szuperek lennének együtt. A probléma csak az, és ezt ő is nagyon pontosan jól játja, hogy ha esetleg mégsem sikerülne, akkor a kudarc sokkal rosszabbul érintené őket, mint amennyire egy esetleges siker motiváló lenne a számukra. A probléma a kisfiú anyukája amúgy, egy stresszes és pörgős nő, aki a múltkor engem is halálra ijesztett a középiskolai beiratással, agyonkomplikál és túlgondol mindent, és a fiát folyton Bonihoz (meg más gyerekekhez) méri. A zongoratanárnő ezért mindkét gyereknek odaadta a kottát azzal a felszólítással, hogy a szünetben tanulják meg, de nem mondta, hogy esetleg együtt kell majd játszaniuk (mert ezen még gondolkodik) – a két gyerek pedig fél nap alatt kiderítette, hogy ugyanazt a négykezes darabot kapták, szerintem gyanút fogtak. Mindenesetre Boni ma kezdte el megtanulni. Annyira pörgős és lendületes darab, olyan jó lenne, ha sikerülne kettejüknek – ugyanakkor annyira tartok egy esetleges konfliktustól.

A legnagyobb stressz pedig, főleg Z-nek, hogy az egyik unokája öngyilkosságot kísérelt meg. Már túl van minden veszélyen szerencsére. Egy doboz paracetamolt vett be. Én nem is tudtam, hogy egy ilyen, vény nélküli orvossággal meg lehet kockáztatni a legrosszabbat. Részleteket nem tudok, de bárhogyan történt is, a lelki következményei egy életre szólóak lesznek, gondolom, gyereknek és szülőknek is egyaránt. Próbálok bele sem gondolni szegény szülők helyzetébe. Boninak nem is mondtuk el, mert Z. fia egyelőre nem akarja, hogy az egész család megtudja, képzelem, kiket hibáztat majd mindenki...