Egy kis félreértés

Egy idős nő ült a játszótéri padon. Bele-beleszólt a beszélgetésünkbe, fél füllel hallgattam. Egyszer csak megemlítette a dédunokáját. Felkaptam a fejem:

– Azt mondta: a dédunokája?? – kérdeztem vissza csodálkozva.

Büszkén kihúzta magát.

– Bizony! Hahaha. Nem nézek ki olyan idősnek, mi?? – szegezte nekem a kérdést – Most meg van lepve, gondolom! Hallomásból tudom, hehe, illetve... bizonyos emberek azt állítják, hogy... véleményük szerint... nem nézek ki annyinak, amennyi vagyok – illetegette magát. – Állítólag... nagyon fiatalos vagyok! – nevetett fel hamis szerénységgel. – Van egy ötvenéves fiam! Számoljon csak utána... hozzá kell adni huszonnyolcat... bizony, bizony. Nem gondolta volna, mi? Hé, hé!! – kiáltott a férjemnek, aki épp arra jött. – A kis felesége nagyon meg van lepve, hogy dédnagymama vagyok! Alig hisz nekem! Mindig ez van! Az emberek el vannak ájulva! Min-den-e-gyes-al-ka-lom-mal!

A férjem udvariasan mosolyog. Van ízlése: nem csinál úgy, mintha fejbe lenne kólintva a hírtől. Láthatóan nem is viszolyog az öntömjénezéstől. Én is próbálok úrinő maradni. Végül is ezzel az idős, testes, platinaszőke hajú nővel majdnem minden nap összefutunk a játszótéren. Gyerekekre szokott vigyázni, minden évben másokra. Általában nem fukarkodik gyereknevelési jótanácsokkal, és derűre-borúra meséli, hogy ki mit ront el a saját gyerekén. Egyik vagy másik padon trónol, és mindenkihez van egy-egy rossz szava, kritizálnivalója. A beszélgetés témája, amibe épp közbeszót, a „szexuális nevelés” tantárgy volt, évi 10 órában, Boniék évfolyamán. Az idős nőnek erről is megvolt a sarkos véleménye, amit nem habozott a játszótér közönsége elé tárni, mintha minimum ő írta volna a tantervet.

Elégedetten felállt, elköszönt, majd emelt fejjel távozott. Ekkor elmondtam el Z-nek, hogy miért csodálkoztam: én eddig mindig azt hittem, hogy ennek a magányos, idegen gyerekeket pesztrálgató, minden beszélgetésbe beleszóló, hetvennyolc év körüli nőnek soha nem volt se férje, se gyereke! Őszintén nem gondoltam volna, hogy egyrészt ezt az unszimpatikus, okoskodó nőt valaki egyszer elvette feleségül, másrészt hogy maga is gyereket nevelt. Hát ezért kaptam föl a fejem a dédunoka szón. Egy pillanatig tényleg azt hittem: rosszul hallok.