Mi elég későn vettünk Boninak igazi Legót, a barátnőim szerintem már teljesen hülyének néztek, amikor ovisként is még a bébiknek való Duplóval játszott. De megvolt rá az okom! Tudtam természetesen, hogy egy mai gyerek nem élhet Legó nélkül. Elég körbenézni gyerekes családokban, vagy visszaemlékezni a saját gyerekkorra, az ember rögtön leveszi (emlékszik), hogy a Lego szinte nélkülözhetetlen eleme (építőkockája!) a gyerekkornak. Tényleg szimpatikus a koncepció: kreativitás-, finommotorika-, figyelem-, kézügyesség-fejlesztés... csakhogy a játékkal értelemszerűen együtt jár valami, amit én nem tudok elviselni, Bonit viszont nem zavarja: a KUPI! Én már az elején tudtam, hogy nálunk ez nehéz ügy lesz. Boni egyszerűen nem az a gyerek, aki elpakol, én meg nem az az anyuka vagyok, aki a szanaszét fekvő, miniatűr darabokat elviseli a lakásában, vagy akár: a gyerek helyett elpakolja.
Az így vizionált probléma valóra is vált, amint Boni megkapta az első doboz legóját. Az azóta tartó időszakban próbálok rájönni, hogy mások ezt hogy csinálhatják jól (több példám is van) és hogy nekünk miért nem sikerül. Ismerek olyan családot, ahol huszonnyolcfélképp (!!) kategorizálják a legoelemeket, és a kisfiú az egyes darabokat külön-külön, a megfelelően felcímkézett műanyag dobozba pakolja (hát kiből legyen mérnök, ha nem egy ilyen gyerekből?!). Interneten olvastam, hogy egy anyuka órákig tartó guberálás után szétválogatta az egyes darabokat, mindegyiket az adott dobozba visszatéve, hogy újra meg lehessen építeni.
Szóval én tudtam: mi nem ilyenek vagyunk. Boni trehány, én pedig sóher módon őrködöm a szabadidőm felett. Nálunk ezek a nyolcmilliméteres bigyók homokszemek a fogaskerékben. Csak azért nem fotóztam le a legóembersisak átlátszó, felnyitható részét, amely formáját és méretét tekintve leginkább egy emberi körömre hasonlít, mert a nagy rumliban nem találom! Ha az ember ajtót nyitott nekik, nincs menekvés: egy idő után mindenhol, de MINDENHOL legódarabkákat talál a lakásban, akár egy kiadós takarítás után is.
Boni a következőképp játszik a legókkal: első alkalommal rendeltetésszerűen összerakja az adott játékot, ehhez (még) van türelme és energiája. Az egyik repülőt például három (!) órán keresztül építette. Ilyenkor szépen, csöndesen molyol, öröm nézni. Miután megépült az a valami (hajó, robot, repülő stb.) soha nem játszik velük: nem tologat, nem háborúzik, nem rakosgatja az emberkéket. Félrerakja, hányódik egy darabig, majd szétesik vagy szétszedi, de mindenképpen elvész belőlük ez-az. Egyszer az összes fejecskéből tornyot épített, majd valahová eltette, azóta sem találja (következésképp egyik emberkének sincs feje). Az említett repülőhöz vettünk lámpákat, nagyon izgatott volt, mikor megkapta. Én szereltem bele őket a gépbe: picike drótokat kellett futtatni egy-egy építókocka között, mini transzformátorokat becsippenteni apró bigyókba (lásd a fotón) pfff... két órámba telt, az idegeim rojtokban lógtak. De még ezt a világító-villogó repülőgépet is szétszedte, kibelezte, a darabjait elhányta; soha nem lehet már újraépíteni.
A megmaradt darabokkal viszont szokott játszani: „kilövőt”, „irányítóközpontot” vagy adott esetben kardot, pisztolyt épít. Nagy becsben tartott egy ideig egy lámpás építőkockát; már az sincs meg. Pedig általában tudni szokta, hogy melyik elem melyik játékból származott, de mégsem vigyáz rájuk. Bennem pedig minden porszívózáskor felmerül a klasszikus kérdés: lehajoljak-e az útközben fekvő darabokért??...
Összefoglaltad, ahogy nálunk is zajlik. Megveszem nagyon sok pénzért a készletet, összerakja a nagy akár napokon át, a kicsiét is a nagy rakja össze, mert a kisebb elveszíti a türelmét. Először örülnek neki, játszanak vele, aztán kiállítjuk a polcra, mígnem egyszer leesik, összedől stb., ekkor elvesznek darabok, nem lehet újraépíteni. Onnantól csak kerülgetjük. Ekkor átkerül dobozokba a maradék, van vagy 10 nagy dobozunk, amiben ömlesztve vannak legok. Na ezekből szoktak építeni és játszani számítógépes játékokat! Ha nem engedem, hogy tabletezzenek, akkor újrajátsszák legoval a pályákat. A nagy mindenfélét összeépít, komoly rendszereket, amik hetekig a szőnyegén vannak kirakva a szobájában, porszívózni se tudok ott. Aztán megunom, és elrakatom velük, akkor kitakarítunk. Nálam továbbra is az a szabály, hogy csak az ő szobájukban lehetnek játékok, és csak ott lehet kupi. Így legalább a lakás többi része rendben van. Ha meg mégis találok lego darabkákat, lelkiismeretfurdalás nélkül felszívom őket a porszívóval, max porzsákürítéskor lemosom, de van, hogy a kukában landol.
VálaszTörlésHaha, ez a legóval eljátszunk MINDENT nagyon ismerős!! Télen itt esett egy kis hó, délelőtt kimentünk hógolyózni és hóembert építeni - délután a meleg szobában is hóembert épített - LEGÓBÓL! (mindjárt csatolom a fotót a poszthoz)
VálaszTörlésÉn sajnos sehogy sem tudom rávenni, hogy csak a szobájában játszon. Meg az íróasztalomra is szokott ajándékba rakni egy-egy alkotást, aztán azok is elkallódnak.
(és én is felszívom :))) na jó, az elsőt nem, de az ötödiktől-hatodiktól kezdve mindet)
ez szuper, ez a legóval újrajátszás/elmesélés! :)
VálaszTörlésnekem egyelőre saját tapasztalatom még nincs, de emlékszem az öcsém évekig tartó legómániájára, és hogy ÁLLANDÓAN legótenger volt a szobája (meg a családi nyaralónkban a közös szobánk...) földjén! fúúúú, mennyire idegesített :D én nagyon hamar meguntam mindig. viszont ilyen menő modell-akármikre nem emlékszem, csak alap-építőelemekre, azokból viszont hatvanmillió volt MINIMUM.
Szerintem tök rosszak a mai legók, amikor még gyerekek voltunk, akkora legóból még bármit lehetett építeni - persze főleg épületeket - saját fantázia szerint. A mostani legóból csak előre meghatározott egy két három dolgot lehet összerakni, amivel utána nem nagyon praktikus játszani. Az én gyerekeim egyáltalán nem szerettek legózni, A Duplo ból nagyon sokáig építettek, mert különféle rejtélyes épületeket nagyon szerette kiépíteni és utána azokkal játszani.
VálaszTörlésA mai legoelemek pont ugyanolyanok. :) Csak nem ilyen mini keszletet kell venni, elore kitalalt figurara, amiket mondjuk az Aldiban meg a Tescoban arulnak, hanem egy rendes 1500 darabos szettet omlesztett formakbol. Az en lanyom barmit kirak, ami epp eszebe jut, ugyanugy, mint mi regen. :)
TörlésA porszivozashoz: en keptelen vagyok osszeporszivozni oket az OCD-m miatt, felszedegetem a legaprobb darabot is. Sot, a porzsakot minden uritesnel atnezem, nem szivtam-e fel veletlenul valamit. Sokszor csak a zorgest hallom a kanape alol, hogy hopp, itt valami eltunt, de vajon mi lehetett az? Olyan erzesem lenne, hogy szandekosan megcsonkitom a keszletet, es hianyozni fog belole. :(
Igen, erre én is rájöttem időközben, hogy ezekből a maiakból is ki lehet rakni BÁRMIT, csak kreativitás kell hozzá - hóemberes legót pl. még nem láttam boltokban, és lám, Boni összerakta (űrhajós elemekből).
TörlésPorszívózás, hahaha. Értelek amúgy. Egy barátnőm, akinek elmeséltem, hogy én föl szoktam szívni legókat, azt mondta, hogy AKKOR MIT CSODÁLKOZOM HOGY A GYEREK OLYAN, amilyen. De én tudom ám, hogy mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás :))))