Régi olvasóim talán még emlékeznek arra a barátnőmre, aki az élet viharos körülményeire fittyet hányva mindig és mindenhol talpig elegánsan jelenik meg (itt írtam róla). A múltkor összefutottam vele a belvárosban. Tudjátok, milyen neház télikabátban, maszkban felismerni valakit, ugye? Na, ő magassarkú bőrcsizmában, nylonharisnyában, prémgalléros, rövid szövetkabátban, sapka nélkül, szuper frizurában, kasmírsálban – éppen kutyát sétáltatott. Lehetetlen volt nem észrevenni.
Nagyon megörültünk egymásnak, mert március óta csak pár üzenetet váltottunk, előtte hetente-kéthetente találkoztunk. Hogy vagy? – kérdeztem, majd rögtön meg is bántam a kérdésemet, hiszen mit lehet erre mondani? Mindenki várja a végét, minta valami kórházban lennénk. Azt is el akartam kerülni, amit a múltkor a férjem csinált, aki szintén összefutott egy ismerőssel, és amikor megkérdeztem tőle, mit mesélt, mint kiderült olyan közhelyeket pattogtattak egymásnak, hogy elegem van, meg hogy ez már egy kicsit kezd hosszúra nyúlni meg hogy a kormány már megint mit bénázik.
De Grófnő barátnőm nem az a közhelyes típus. Most is meg tudott lepni:
Teljesen elképedtem az optimizmusától és energiájától. Nekem mostanában egy pulcsit sincs kedvem venni, nemhogy lakásvásárlásra, -felújításra és -bérbeadásra gondolni. Minden nap várjuk a híreket a harmadik karanénról, amelyről már csak azt nem lehet tudni, hogy pontosan mikor fog kezdődni. Épp most nevezte egy szakértő az angolmutáns-járványt máosdik pandémiának (nem hullámnak!). Az IKEA be fog zárni, a turizmus meg ki tudja, mikor indul újra. Ilyen körülmények között nekem meg sem fordulna a fejemben, hogy lakást vegyek (hitelre!) és ilyen rizikós tevékenységbe vágjam a fejszém. Én egy munka-gyerek koordinátarendszerben tengetem a napjaimat, legtávolibb perspektívám a nyár, de még az is elképzelhető, hogy addig minden egyes hetem tökéletesen egyforma lesz (és bizonyos forgatókönyv szerint még ez lenne a legjobb, tekintve, hogy ez azt jelentené, hogy senki sem beteg).
Ezen a ponton ér véget számomra a szabad akarat. Mert hiába tehetném meg, hogy száz meg száz lehetőség közt szabadon válaszhassak, karakterem és önbizalmam (hiánya) arra predesztinál, hogy a százból bizonyosakat megtegyek, másokat meg nem. Például szabadidőmben sokkal szívesebben járom a várost podcastokat hallgatva, mint lakás után nézelődve vagy banki hitel után koslatva. Vagy: sokkal többet kesergek a fiatalság múlásán, mint hogy örülnék a még előttem álló időnek. Szabad vagyok vidámnak és lazának lenni, törekszem is rá (hiszen szeretnék), gyakran mégsem tudok. És Bonin is ezt látom; a nevelésnek és a környezetnek van valamicske személyiségformáló hatása, de nagy mozgástere mégnincs az embernek. Persze valójában ennek a mozgástérnek a pontos mértéke a kérdés.
Mi házat akarunk venni idén 🙂 De azért tényleg lenyűgöző a barátnőd, hogy csinálja is, pláne így kiadásra. Mi csak beszéljük, hogy nyáron kellene költözni, hogy a gyerekek a tanévet az új helyen kezdjék. A cselekvés helyett viszont ülünk és várjuk a harmadik confinement-et meg hogy kirúgják-e a férjemet (az mondjuk nem mindegy 🙂).
VálaszTörlésÉn meg felújítani akarok, de egyelőre az elméletnek és egy arajanlatnal tartok.
VálaszTörlésby zenjebil, itt csak enyhítettek az ünnepekre. November elejétől december közepéig volt lockdown, bár azért az nem pont olyan volt, mint a tavaszi. Most este 6-tól van kijárási tilalom, de hamarosan lesz lockdown is megint.
VálaszTörléslockdown = lezárás
VálaszTörlésKár, hogy Magyar írásban nem ezt használják.
Marika
Magyarul úgy veszem észre, inkább karanténnak szokták mondani, de az azért nem ugyanazt jelenti. A lezárás szerintem is jobb lenne, az viszont valahogy annyira nem honosodott meg a magyar beszédben, legalábbis én olyan értelemben nem nagyon szoktam találkozni vele. Én azért használom rá a confinement-et, mert ahol Tamko és én élünk, úgy hívják, a lockdownt meg mert Zenjebil azt írta, gondolom mert ahol ő él, ott meg úgy hívják. Amint lesz rá egy általánosan elfogadott magyar szó, ami tényleg pont azt fejezi ki, természetesen azt fogom én is használni.
TörlésÚgy látom, a karantén szó jelentése kezd megváltozni, és már nem csak a fertőzőképes (vagy annak gondolt) emberek elkülönításét jelenti, hanem azt is, amit a confinement vagy a lockdown kifejez. De valahogy én sem szeretem használni, elsősorban azért, mert franciában szépen megvan ez a kettősség: quarantine - confinement.
TörlésA "lezárás" szerintem nem fejezi ki azt, amit mondani szeretnénk, sokkal tágabb értelmű, én nem érzem azt, hogy ez lenne a helyes kifejezés, de majd az idő megmutatja.
És természetesen mindenki azt használ, amit akar :)))) és amit helyesnek vél, főleg egy ilyen informális helyzetben, mint a blog.
(a népneveket viszont kisbetűvel kell írni, ezt szerintem illik még kommentben is tiszteletben tartani, FŐLEG HA AZ ILLETŐ ÉPP OSZTJA AZ ÉSZT!)
Valószínűleg ilyesmi lesz nálunk is újra, csak nagyon nem akarják bezárni az iskolákat. Bár azért pedzegetik már azt is.
TörlésItt általában 1km-en belül szabad sétálni vagy futni és senkivel se szabad találkozni, akivel nem egy háztartásban élsz. Gondolom, most is ilyesmi lesz, de itt se nagyon láttam még, hogy bárki ellenőrizné.
Igen, nálunk elég szigorú szokott lenni. Emlékszem, nevettem karácsony előtt, amikor itt lazítottak és a Svájcban élő barátnőm mondta, hogy náluk micsoda szigorítások jönnek. Hogy ő nem érti, hogy lazíthatunk pont most. Aztán elküldte, mik az intézkedések, és a mi lazításunk még mindig sokkal szigorúbb volt, mint az ő szigorításuk :)
TörlésSzámomra is meglepő, hogy Magyarországon milyen sokan találkoznak, mennyire sok felé mennek, stb. Pedig ott elég rossz volt mostanában a helyzet. Egyébként itt nálunk is már nagyon unják az emberek, még akkor is mindig találkozni akartak, amikor tényleg tilos volt. Mi is 2-3 emberrel találkoztunk csak az elmúlt hónapokban, de néha elgondolkodom, hogy van-e értelme óvatosnak lenni, amikor a többiek ennyire nem tartják már be, a gyerekeim meg ott vannak egész nap a suliban az ő gyerekeikkel. A kicsi ráadásul maszk nélkül.
Én egyébként még élvezem is, ennyi idő után is. Szeretek itthon lenni.
Én is Svájchoz és Magyarországhoz hasonlítom a helyzetet, mindig eléképedek, hogy ott mi mindent lehet csinálni, szomszédokat áthívni, ilyenek! (de pont most pl. Svájcban zárva vannak a boltok, nálunk meg nem).
TörlésIgen, Svájcban most megint szigorítottak. Ami nekem nagyon furcsa volt ott akkor, amellett, hogy milyen sok mindenkivel volt szabad találkozni, az az volt, hogy először nem akarták bezárni Szilveszterre az éttermeket. De ha jól emlékszem, később ezen szigorítottak még
TörlésHahaha, mit tippelsz? :)
VálaszTörléshihi :))) MAGYAR!! Ugye, hogy mennyire nem illenek rá a sztereotípiák? Szerintünk egy orosz emigráns grófnőhöz hasonlít, az 1920-as évek Párizsában, aki a szoba-konyhában ezüstkanállal terít, holott krumplileves a menü :-D
VálaszTörlésMi itthon simán lezárásként emlegetjük a helyzetet. Vagy inkább többes számban beszélünk róla, hogy mikor érnek már véget a lezárások. Mai hírek szerint március 1-ig tuti nem. Végtelenül kiábrándító ez az egész.
VálaszTörlésTényleg, így, hogy lezárások, lehet azért hallani, de nem tudtam, mennyire használják az emberek a hétköznapokban. Itt, Franciaországban állítólag április elejéig tervezik. Azt mondják, márciusban fog berobbanni az angol változat.
TörlésDe a "lezárásokban" nincsen benne az, hogy nem ajánlatos kimenni, nem? A "karantén" talán annyival több, hogy érzékelteti: tilos kimenni (vagy ahogy itt szokták, egy órára szabad csak).
TörlésAz igaz. Azon gondolkodom, hogy otthon talán azért sincs olyan szó, ami pont ezt fejezi ki, mert ott inkább ez az esti kijárási tilalom van. Ilyen, hogy nappal is kell papír, hogy kimenj, stb, eddig azt hiszem, nem volt. Persze attól még kell valamit használni pl a hírekben.
TörlésNálunk nappal ki lehet menni, ennek ellenére - talán az egyszerűség kedvéért - karanténnak nevezzük amúgy "gyűjtőnéven" ezt az egészet, a korlátozásokat, a bezárkózást mindenestől. Ez a kifejezés már tavasszal meghonosodott és a 2-3 hónapos nyári enyhülés kivételével azóta is megmaradt. Lassan már egy év is eltelik, és még mindig nem látják a végét a szakemberek sem, ez a legszörnyűbb.
TörlésEn lezarasnak itthon nem hallottam még, inkább korlatozas es tilalom, de ez nem annyira jo kifejezes mint a lockdown szerintem.
TörlésNekem nagypapám jut róla eszembe. Ő otthon is mindig ingben és nyakkendőben volt. Csak a nyaralóban lehetett lazább öltözékben látni.
VálaszTörlésÉs az egész rettenetes kettőssége, hogy csak addig lehet home office-ban dolgozni amíg tart a vírus! Én ettől őrülök meg. Merthogy "szinte" drukkolok hogy még tartson. Utána meg megijedek, hogy mi lesz? Különösen hogy a gyerekeket azért csak nem küldték haza, sőt a Férjeméknél kijelentette a tulajdonos hogy meg ne hallja mégegyszer hogy valaki koronavírusos az alkalmazottak között. Így hát az emberek "influenzával" vannak otthon, avagy mennek be fertőzni...
VálaszTörlésMondjuk en soha nem tudnek tusarku cipot hordani, mert faj is, meg szerintem egeszsegtelen is, de tenyleg olyan jo lenne ZSIGERBOL noiesnek lenni meg noiesen es elegansan oltozkodni.
VálaszTörlésA kedvesem ilyen pokolban is úr, öltönyös, nyakkendős, díszzsebkendős úriember. És én, aki eddig kb a szakadt rockerekért voltam oda, lassan teljesen belezúgtam.... (friss a történet, kibontakozóban) Állítja, hogy odavan a bohém, önazonos stílusomért (nekem még a hajformázóm is kócosító). A külső szemlélők fejébe szerencsére nem látok bele. 😁 (igaz, lassan 10 éve már én sem szakadt Martensben járok, szofisztikáltam kissé az önkifejezés eszközeit, de a lényeg maradt ugyanaz, csak némileg elegánsabbra véve...)
VálaszTörlés