2020. december 28., hétfő

Anomália

Azért nem olvasok krimit, sci-fit vagy thrillert, mert mindegyiknek csalódás a vége (ha értem – a kémsztorik végét rendre nem értem); hiába van jól felépítve a cselekmény, hiába hitelesek a karakterek, jók a párbeszédek – a történet vége az elvárásaimhoz képest mégis mindig lapos. Hogyan is lehetne hatásosan befejezni egy olyan sztorit, amelyben titokzatos hullát fedeznek fel a Louvre-ban, és a nyomok egyenesen a Szent Grálhoz vezetnek? Sehogy, az ember mindig többet, hatalmasabbat vár.

Vannak olyan könyvek is, amelyek egy gyilkossággal vagy kémsztorival kezdődnek, és a közepén az író meggondolja magá: hoppá, inkább szatírát ír vagy egy apa-fiú kapcsolatot mutat be, és az olvasó ott áll egy titokzatos holttesttel, meg egy disznóval Brüsszel utcáin, vagy kínai kémekkel és rejtélyes blokklánc-tranzakciókkal ugyanebben a városban, és a történetet fel sem göngyölítik neki! Elégedjünk meg a társadalomábrázolással, meg a a főszereplő könnyeivel a halott apja mellett. Hát engem igenis érdekel, hogy ki volt az a titokzatos hulla és hogy mit akartak a kínaiak. Ha már egyszer van valami misztikus vagy talányos egy könyvben, magyarázatot is szeretnék rájuk kapni (és jót!).

Ezért vonakodtam elolvasni a legnagyobb francia irodalmi díj idei nyertesét. Azt ugyanis tudni lehetett róla, hogy egy józan ésszel megmagyarázhatatlan esemény a témája: egy repülőgép (ugyanazokkal az utasokkal, ugyanazzal a legénységgel) három hónapos késéssel kétszer egymás után száll le Amerikában. Ááááá, megint valami tudományos-fantasztikus, jövőben játszódó, hatásvadász földönkívüli dolog, gondoltam, amit nem lehet rendesen lezárni. De annyian dicsérték a regényt, hogy mégis elolvastam. Remélem, valamelyik magyar kiadó hamarosan megveszi a jogokat és kiadja, és ti is elolvassátok! Zse-ni-á-lis.

Tényleg kétszer száll le a repülő: először 2021. márciusában, másodszor 2021. júniusában. Ugyanazokkal az emberekkel, akik tehát kétszer léteznek a Földön, mintha copy-pastelték volna őket. A regény közepén egy hangárban összegyűltek az FBI, a CIA, a légiügy, a védelmi minisztérium, az elnökség stb. képviselői, más tudományos szakemberekkel együtt, hogy választ találjanak a jelenségre, míg egy másik teremben a legnagyobb vallás vezetői vitatják meg, hogy mi legyen az új (megkettőzött) emberek jogállása. Ez volt az a pont a könyvben, amikor cinikusan felsóhajtottam, hogy na, vajon ebből a helyzetből hogyan fog kijönni az író? Oké, hogy idáig nem tudtam letenni a könyvet, na de majd most ellaposodik. 

De tökre nem ezt történt: a könyv közepén a szereplők magyarázatot találtak a Jelenségre, és annak  következményei miatt a történet második felében pedig ilyen-olyan filozófiai kérdések, illetve egzisztenciális választások elé kerültek. Még az is eszembe jutott, hogy a regénynek egy koronavírusos olvasata is van (és talán az esemény időpontja – március 10. – is erre utal). Az utolsó oldalakon volt egy hatalmas csavar (nemhiába matematikus az író, nem veszítette el a fonalat), végig valamiféle fanyar humor lengi át a könyvet, és olyan metafizikai kérdéseket feszeget, mint amilyet egy hétéves kisfiú is („Mama, ugye biztosan lesz még egyszer koronavírus-járvány, ugye? Az örökkévalóságba belefér, az mindig fog tartani.. lesz rá idő.”).

17 megjegyzés:

  1. Megkaptam karácsonyra. Kedvet adtál az elolvasásához!

    VálaszTörlés
  2. Megìrod majd, hogy tetszett-e?

    Én nem ismertem az ìròt, de a könyv hatàsàra megvettem egy màsik regényét is (Toutes les familles heureuses).

    VálaszTörlés
  3. Kösz a tippet, már veszem is a fnac-ban :)) hogy én milyen hálás vagyok, hogy létezik az ebook :)

    VálaszTörlés
  4. Ó hát alig várom hogy lefordítsa a valaki!

    VálaszTörlés
  5. Ezeket a francia best sellereket magyarul is ki szokták adni, én reménykedem!

    E-book, igen :)))

    VálaszTörlés
  6. ÚÚÚ, remélem lesz fordítása és elolvashatom én is! Addig is szívesen ajánlom figyelmedbe a The Leftovers című sorozatot, ami nagyon hasonló és izgalmas, magas minőségű. Én azt imádtam! És BÚÉK mindenkine! (egy zugolvasód) <3

    VálaszTörlés
  7. ma szembejött az Auchanban, egyből eszembe jutott ez a poszt, úgyhogy meg is vettem :)

    VálaszTörlés
  8. Nem mondod!! Remélem, tetszeni fog. Emlékszem, a Chanson douce-t is elolvastad és tetszett. Majd írd meg, mit gondolsz (elején - közepén - végén). Beszéljük majd meg :)

    VálaszTörlés
  9. influenszer vagy, ennyi :) oké, majd írok!

    VálaszTörlés
  10. El is olvastam. Nagyon tetszett, köszi az ajánlót :) az a benyomásom (de nem olvasok azért elég kortárs franciát), hogy az utóbbi években elég sok író használja a metaszöveg-technikát (hogy gyakorlatilag a saját könyvét kívülről nézve írja meg a saját könyvét - de az egészet kicsit el is tartja magától, lehet így is érteni, meg úgy is. Ebben az esetben a könyv végén levő kiadói reflexiók ilyenek. Laurent Binet HhHH-ja volt leginkább ilyen, az mondjuk egyértelműen párhuzamosan elmélkedett az írással kapcsolatos dilemmákról, miközben olvastuk a dilemmák nyomán megírt szöveget).
    De visszatérve az Anomáliához: nagyon jó a szerkezet (még ha ő maga saját magát bonyolultsággal vádolja is). Az egész felvetés úgy vehető komolyan, hogy mégsem derül ki valójában semmi. Van egy csomó szentenciaszerű mondat benne, amit élveztem (és nem az jött le, hogy gagyi Coelho, na akkor ezt sem olvasom tovább). És végül: csak nekem tűnt úgy, hogy nagyon sok szónál a kevésbé használt/elegánsabb szinomináját használja az író? És ez nem zavar, sőt, sokkal helyénvalóbbnak tűnik. Jó kis munka lesz lefordítani.

    VálaszTörlés
  11. Na, gyors voltál :))) Örülök, h tetszett!

    Ez a technika nekem is ismerős, bár én sem olvasok sok kortárs franciát (a Laurent Binet-könyvet megvettem ugyan, de még nem olvastam el. De most már míg kíváncsibb vagyok.)

    Na most SPOILER, ha valaki el kíváncsi a könvyre, ne olvasson tovább!

    Azért kiderül valami nem? Egy program részei vagyunk, én ezt szűrtem le. Meg kellett volna oldani egy feladatot, de nem sikerült, ezért elpusztul az emberiség (pontosabban EZ az emberiségprogram pusztul el).

    Te is elképzelted egyébként, hogy milyen lenne, ha szembetalálkoznál a hasonmásoddal? :))

    Szentenciák: nekem nincs bajon a műfajjal, Proust is tele van szentenciákkal, mégis szeretjük. Ebben is aláhúztam párat (.. "le Cro-Magnon est si indécrottablement abrouti qu'il a ravagé son environnement [...], détruit ses forets et pollué ces océans, s'est reproduit jusqu'a l'absurde, a brulé toute l'énergie fossile..."). Van egy, amit nem is értek: "Il s'est persuadé que rien n'est moins tragique, et qu'une désillusion est le contraire d'un échec". Te érted?

    Te is gondoltál a koronavírusra közben? ("...toute la planete est confrontée a une véritée nouvelle"). És nem volt olyan érzésed a közepéig, hogy na basszus, hová akar kilyukadni, mit tud majd mindebből kihozni az író?

    Milyen szinonimákra gondolsz? Nem vettem észre, de simán lehet!

    Amúgy nem tudom, hallgattál-e az íróval műsorokat, tök szimpinek tűnik, vicces, szerény. Tökre megérdemelte a díjat!

    VálaszTörlés
  12. Én végül úgy értettem, hogy több magyarázat is lehetséges a jelenségre, de egyik sem bizonyítható, viszont a legvalószínűbben mentek turnézni (sajtó stb), mert az volt a legkönnyebben befogadható/elmagyarázható(?) az embereknek. (És mondjuk ebben élünk egyébként is, nem? Nagyon sok mindennapi jelenség sem megmagyarázható, vagy még nem az, mégis tudjuk, hogy van, benne élünk, és többé-kevésbé együtt is tudunk élni ezzel a bizonytalansággal. Ill. ha nem, akkor jön a vallás meg a laposföldhívő fanatikus - ld. aki lelövi a két Adrianat).
    És még csak azt sem éreztem, hogy biztos, hogy halálra van ítélve ez a rendszer. Meg egyébként tudjuk-e mi lett volna a jó reakció erre az eseményre? Mármint pl. a környezetszennyezésnél nagyjából tudjuk, mivel kellene leállnunk, de egy ilyen anomália esetén mi a jó reakció - mihez képest és mire vezet, mire akarjuk, hogy vezessen? Egy lépést visszalépve, azt sem tudjuk, milyen előjelű ez az anomália maga (jó? rossz? - dehát az emberpárok nagy része végülis továbblépett a megduplázódásán, egy részük még jól is jött ki belőle), csak azt, hogy szokatlan, sosem volt még ilyen és emiatt főleg fenyegető is. Ezért kell lelőni a harmadik gépet, bár az, hogy ezt az őrült amerikai elnök teszi meg konzultáció nélkül, végülis eléggé hitelteleníti, elbizonytalanítja magát az aktust.
    Képzeld, én arra egyáltalán nem gondoltam, hogy mi lenne, ha magammal szembetalálkoznék, de nagyon bele tudtam helyezkedni a szereplők helyzetébe (anya, akinek a gyerekén kell osztoznia, nő, aki el kell hagyja a férfit, akit megszeret, pár, amelyik ismerve a jövőt képes irányt változtatni stb).
    Megtaláltam az idézetet, amit említesz, és sztem kontextussal együtt érthető csak (a Victor Miesel fejezet elején van): (íróként, a saját műveddel kapcsolatosan) jobb egy csalódás, mint egy bukás (azaz jobb, ha kevesen ismerik, de legalább akik olvassák -meg a kritika-, azok nem utálják. Ez megint nem olvasható anélkül, hogy Hervé Le Tellier reflexiójának is betudjuk, nem? Illetve itt az elején még nem, de a végére nagyon felerősödik az a játék, hogy VM az ő hasonmása (részben? íróként? emberként?), tehát csak ha újraolvasom a könyvet, akkor jön elő ez az érzés.
    Nekem egyébként a filozófussal való találkozás tetszett a végén (Effacements), nagyon sok szentenciózus mondat van benne. Kedvencem a Nietsche idézet: "Les vérités sont des illusions dont on a oublié qu'elles le sont", ez az anomália csak a régi illuziókat borította fel. És azt is mondja VM, hogy úgysem tanulunk semmit semmiből, racionális magyarázatokat akarunk, de mi magunk sem racionálisan működünk, - itt van az is, amit írtal a saját magunk elpusztításáról. De ha midnen mondatát végigolvasom a fejezetnek, akkor úgy érzem, hogy még van remény: "Il faut nous sauver nous-memes". Szóval az utolsó szó még nincs kimondva - talán emiatt a fejezet miatt nem éreztem, hogy mindennek vége a mi világunkban.
    Nagyon nagyon sok irodalmi utalás volt, explicit is, ez olyan posztmodern játék.
    Sok kis érdekes kikacsintás is van benne, pl. hogy HLT az UOLIPO tagja, amelynek Italo Calvino is tagja volt, és Victor Miesel a vége felé címet kersvén az új könyvének Italo Calvino regénycímét parafrazeálja (de végül elvetik).
    A szavakat ki kell keresnem, mert így nem emlékszem rájuk.
    Mindenesetre nagyon nagyon megkonstruált könyv, milyen jó lenne ilyet írni tudni :)

    VálaszTörlés
  13. Nem tudom, milyen előjelű volt az esemény, talán semleges, lehet hogy csupán egy "bug" volt a rendszerben, az is lehet h teszt. Ezért gondoltam egyébként a koronavírusra. Az is kihívás elé állítja a földkerekséget, így vagy úgy, de meg kell oldanunk (ahogy írod: il faut nous sauver nous-memes). De amúgy azzal, h lelőtte a harmadik gépet (és főleg az utolsó mondatok miatt) én egyértelműen arra gondoltam, hogy megsemmisül a Föld.

    A kuturális utalásokat nem mind értettem. Például a kihallgatás során a kérdések egyáltalán nem voltak ismerősök - aztán jót nevettem, hogy egy filmből valók :))) Igen, a pasi tök gyakran idézi Italo Calvino nevét az intejúkban (én nem olvastam tőle semmit).

    Az a mondat a Victor Miesel-fejezetből: az oké, hogy inkább csalódott, hogy kevesen olvassák, mint hogy bukás legyen egy-egy könyv, de a "rien n'est moins tragique"-ot nem tudom értelmezni. Lehet h a kettős tagadás miatt, de nem értem...

    Jól megkonstruált, igen, ebből is látszik, hogy matekos az író :)) Jó lenne, ha még írna ilyen jó könyveket. Kíváncsi vagyok, megfilmesítik-e.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. (képzeld, most mondja a férjem tök pánikolva, hogy Trumpnak még megvan az atombomba indításának a kódja, és jan 20-ig még ő az elnök... rémesen összecseng ez az utolsó oldalakkal!)

      Törlés
    2. Ne is mondd... A twitterről letiltották, de az atombombát elvenni tőle nyilván bonyolultabbb (jogilag). Bár többen azzal vigasztaltak minket/az emberiséget, hogy hárman, de legalább ketten kellenek hozzá, egyedül még ő sem indíthatja be. Azért elég rémisztő belegondolni, hogy ez az ember 4 évig az usa elnöke volt (eredetileg is az volt, de a legutóbbi események fényében azért még döbbenetesebb).
      Nagyon örülök, és köszönöm, hogy könyvet elemeztünk, ezer éve nem történt ilyen sajnos. Pedig mennyi minden előjön, ha meg kell fogalmazni, nem? És mennyi másnak egyszerű megközelítés meg eszembe sem jut.
      A kettős tagadáson én is megakadtam, és egy kicsit el kellett gondolkozni rajta :) szted nem egyenértékű a "semmi sem kevésbé tragikus" szólammal? (amin magyarul is gondolkoznom kell, azaz tehát "minden tragikusabb", vagyik ez a dolog jelentéktelen?)
      Laurent Binet-től eddig legjobban a HhHH tetszett, de a szellemi játék miatt, és a teljesen élethű korleírás (olasz, francia) miatt nagyon behúzott a Qui a tué RB? is (úgy emlékszem ez utóbbit ajánlottam Neked is). A Civilizations is elolvastam, jó az alapötlet, de nem dolgozta sajnos elég jól ki.
      Éric Vuillard-ot olvastál már? Láttam, hogy MO-n most fordították le, meg is vettem most fr-ul, de még nem kezdtem bele.

      Törlés
    3. Trump: na, megnyugtatsz :))

      Semmi sem kevésbé tragikus: én is így értem szó szerint, és én is legszívesebben úgy fordítanám át, hogy "minden tragikusabb ennél", de megakadtam, hogy valóban jó-e így... a mondatba mindenesetre így illene bele.

      A HhHH-t ajánlottad és azt vettem meg, várja a sorát :)) Most Chantal Thomas-tól fogom elolvasni a "Café vivre"-et mert hallottam a rádióban, szimpinek tűnt, beleolvastam a könybve és tetszett (cikkek amúgy, nem regény). Éric Vuillard-tól nem olvastam semmit, de én is láttam, hogy valamelyik könyve megjelent otthon.

      Igen, nagyon jó ez a közös könyvelemzés, köszi :))

      Törlés