Politikai korrektség vs. sajtószabadság

Két friss hír a francia közéletből:

1) Újra kiadták franciául Agatha Christie Tíz kicsi néger c. regényét, mert a problémás szó (negre) 74 előfordulását mind kigyomlálták a fordításból. Nem tudom, mivel helyettesítették, lényeg, hogy a néger már nem szerepel benne.

Ennek az a nyilvánvaló oka, hogy franciául még annyira sem lehet leírni ma már ezt a szót, mint magyarul. Tényleg baromi sértő, szinte egyenlő egy rasszista kijelentéssel. Na de ez a regény 1939-ben született, és gondolom pár év múlva fordították le franciára – akkor még hátsó szándék nélkül le lehetett írni, és nem hiszem, hogy Agatha Christie különösebben rasszista lett volna. Nagyon mondvacsinált problémának tűnik ez a picike szócska, ami kotextusba helyezbe szerintem nem sértő – na nem mintha megkérdeztem volna erről szinesbőrűeket. De ha elkezdjük átírni az irodalmat, mi marad belőle? A 18–19 sz. irodalma, az akkori világot tükrözvén, tele van nő-, idegen- és zsidógyűlölettel. Nem gondolhatja senki komolyan, hogy ezeket a sorokat most mind átírjuk!

2) Újra közzétették a Mohamed-karikatúrákat a Charile Hebdo c. lapban annak apropójából, hogy elkezdődött a terroristák tárgyalása. (Emlékeztetőül: miután a lap először közzétette a 12 karikatúrát, 2015-ben radikális iszlamisták megtámadták a szerkesztőséget és agyonlőttek 12 embert)

Ezzel kapcsolatban már nem vagyok ennyire biztos magamban... értem én, hogy azért jelentették meg újra a rajzokat, hogy megmutassák: terrorral nem lehet uralkodni. Csodálom a bátorságukat is, hogy ki mernek állni az elveik mellett, az életüket kockáztatva (én nem merném). Tulajdonképpen az első közzétételt nem értem... mire volt jó?  Mire jó provokálni, vagy akár csak: megbántani egymilliárd embert? Persze ahogy az előbb írtam: nem kérdeztem meg erről muzulmánok véleményét, lehet hogy nem is voltak olyan bántóak azok a rajzok, vagy lehet hogy csak a radikalizálódott muzulmánok számára volt bántó (megnéztem őket; szerintem nem viccesek, de dánul van egy csomó felirat).

Mindenesetre – noha eléggé felkészületlen vagyok mindkét témából, ahogy írtam is – szerintem ez a két dolog, amely mégiscsak a francia kiadói világban esett meg, szinte egy időben, ellentétben állnak egymással. A szándékot látom teljesen ellentétesnek a két esetben. Az első esetben túlzott óvatoskodással, feleslegesnek tűnő aggodalommal radiroznak ki egy szót, azzal a felkiáltással, hogy esetleg bánthat egy kisebbséget, míg a másik esetben pont az a céljuk, hogy megbántsanak egy másik kissebbséget. Ha a néger szótól meg kellett válni (egy nyolcvan éve írodott könyvben), akkor a Mohamed-karikatúrák miért jelenhetnek meg már másodszorra?