Közös gyerek, egyforma értékrend, hasonló világnézet. És mégis, a legföldhözragadtabb hülyeségeken csatározunk nap mint nap. Én úgy érzem magam, akár egy börtönben, hiszen sok mindent akaratom és vágyaim ellenére nem tehetek meg, mivel közös gyerek ügyében a másik félnek vétójoga van. Sok mindenben viszont én is bizonytalan és meggyőzhető vagyok. Nem tudom, ahogy a múltkor is írtam, milyen jogaim és lehetőségeim vannak, mik a kockázatok. Nem tudom, nem is tisztségem szétválasztani a bosszantó szokásokat a kóros személyiségzavartól, a jogos aggodalmat a beteges rettegéstől. És nem is igen értem, hogyan csinálják ezt más családokban; vagy mindenki mindenben egyetért? Gyanítom inkább, hogy a pasik a nőkre hagyják a gyereknevelési ügyeket, és nem szólnak bele a családi egészségügyi/higiéniai intézkedésekbe.
Hát az én férjem beleszól, de néha már annyira, hogy szó szerint úgy érzem, megfulladok. Ha szembeszállok, akkor pedig garantált a veszekedés és a sértődés – amit viszont talán még rosszabbul viselek, mint a szabadságom korlátozását. Egyszer azt mondtam Z-nek, hogy annyi jogot minimum kell biztosítania nekem, mint egy elvált nőnek, mert ha el lennénk válva, akkor értelmeszerűen már nem szólhatna bele abba, hogy az én időmben kikacsolom-e a wifit éjszakára, hogy csapvizet adok-e Boninak, hogy mindenhol bekentem-e naptejjel, hogy fogyasztás előtt karanténoztatom-e a lekvárosüveget hetekig, hogy hagyom-e mobiltelefonon beszélni Bonit a szüleimmel, hogy mehetünk-e olyankor a botanikus kertbe, amikor kevesen/sokan vannak, hogy ellenőrzöm-e folyamatosan, hogy van-e rajta sapka, hogy megeszem-e az almát héjjastul, ehetek-e egyáltalán idén epret stb.
Ez nyilvánvalóan burkolt fenyegetés volt a részemről: ha korlátozol, ha nem hagysz élni, elválok. Az elvált nőknek nem a volt férj, hanem a bíróság parancsol – és melyik francia bíró fogja nekem megtiltani, hogy kinyissak egy lekvárosüveget? (stb, stb). Minősíthetetlen módon fenyegetőzöm és zsarolok, hiszen eszem ágában sincs elválni. Itt a bíróság 50–50%-ban osztja meg a gyereket a szülők között, és elképzelni sem tudom, hogy ne lássam Bonikámat napokig (azt viszont per pillanat nagyon is el tudnám képzelni, hogy a férjemet ne lássam napokig).
Azt hiszem, rátaláltam egy 22-es csapdájára, de a valódira, amelyben az őrületnek is helye van, és amely a lehető legjobban hasonlít a könyvben szereplőre: Orr őrült, tehát le lehet szerelni. Csak annyit kell tennie, hogy kéri a leszerelését. De ha kéri a leszerelését, akkor már nem lehet őrült, és további bevetésekre küldhető.
Ezek alapján: Z. megkeseríti a mindannapjaimat a szabályaival és óvintézkedéseivel, tehát el kell válnunk. Csak annyit kell tennem, hogy elmegyek egy ügyvédhez, kiveszek egy másik lakást. De ha megtehetem, hogy ügyvédhez, ingatlanoshoz stb. járkáljak (megjegyzés: három hónap óta tegnap voltam először boltban), az azt jelenti, hogy szabad vagyok, tehát nincs miért elválnom!
50-50%? Wow, és azt hogy kell elképzelni a gyakorlatban, hetente máshol van a gyerek?
VálaszTörlésIgen! Nem hallottál még ilyenről? Nagyon gyakori. BORZALMAS :((( Ugyanakkor megértem a pasikat is, akik nem csak minden második vasérnap szeretnék látni a gyereküket...
VálaszTörlésTudtam, hogy van ilyen, de azt hittem, csak ritkán döntenek így a bírók, föl nem merült volna bennem, hogy van, ahol ez általános gyakorlat. Szembemegy kb. minden józan ésszel...
TörlésMagyarországon is egyre gyakoribb, most már a magyar jog is alapvetően a közös szülői felügyeletből indul ki, bár a váltott elhelyezés még nem annyira gyakori, de egyre gyakoribb. Amúgy miért menne szembe a józan ésszel? A gyereknek mindkét szülője egyformán fontos. Nálunk azért nem működik általában, mert az apák egy része nem akarja, vagy az anyák másik része presztizst csinál abból, hogy csak nála legyen a gyerek, harmadrészt ez a legdrágább felállás, ha nem egy gyereked van, tehát 2-3 gyereknél ehhez két nagyjából azonosan szituált, jól kereső szülő kell.
TörlésAmúgy a magyar jog szerint közös szülői felügyeletet a bíró nem ítélhet meg csak akkor, ha mindkét szülő ezt kéri. Más országokban ez nem így van.
Ha kizárólagos szülői felügyelet van bármelyik szülőnél, akkor sem alap a minden második hétvége, bármilyen módon meg lehet egyezni a kapcsolattartásban, nálunk is jóval több volt annál (amíg apuka aztán maga nem kérte ennek csökkentését).
Nem tudom amúgy a pontos arányokat, lehet h itt is ritkább ez - de magunk körül sok ilyen esetet látok!
TörlésLehet nem itt kéne megbeszélni a te blogod alatt, csak ha már felmerült Verában, akkor írtam:) Szóval azokban az országokban ahol ez régi gyakorlat nagyon pozitívak ezzel a tapasztalatok, állítólag jót tesz a gyerekeknek. (A szülőknek egész biztos jót tesz, nem hárul aránytalanul egyik szülőre a korábban közösen vállalt feladat.) Én azt gondolom, hogy tényleg sok gyereknek jó lehet, viszont azért el tudok olyat is képzelni, amikor nem jó a gyereknek, kérdés, hogy olyankor a szülők képesek-e ezt felismerni. De alapvetően a gyereknek mindkét szülője egyformán fontos, nem abból kell, kellene kiindulni, hogy a szülőnek mi a jó, hanem a gyereknek mi az érdeke, neki mi a jó.
TörlésNem tudom elképzelni, hogy bármekkora gyereknek jó legyen, hogy hetente változik, hova megy haza, hol alszik. De elhiszem, hogy vannak tanulmányok, amik ezt támasztják alá (meg biztos olyanok is, amik az ellenkezőjét). A szülő szempontja nem érdekel, és remélem, hogy a bíró se ezt veszi figyelembe :D
TörlésPedig ez a szokás most már itthon is - a barátnőm próbál menekülni egy bekattant, bántalmazó apa mellől. Szerintem rettenetes minden második héten másutt otthon lenni. Pont ezért kevesebb a válás, mert normális ember nagyon gyorsan felismeri, hogy ez egy gyereknek sem jó. Csak az válik akinek muszáj. De azzal is egyetértek, hogy egy gyereknek az apjára is szüksége van. Nem tudom mi a helyes v a legkisebb rossz.
TörlésNa jó, de _emiatt_ benne maradni egy mérgező kapcsolatban, az se jó, se a felnőtteknek, se a gyerek(ek)nek, pláne, hogy a szülők tudat alatt így a gyerek(ek)et fogják okolni, és így még nagyobb lesz rajtuk a nyomás, ha a szülők rossz kapcsolata nem lenne elég... Én se tudom, mi a megoldás, de nagyon bízom benne, hogy vannak szakemberek, akik tudják!
TörlésNem. Elméletileg a gyerek szempontjait veszi figyelembe. Ha mindkét szülő egyformán alkalmas a gyerek nevelésére (és az esetek döntő többségében ez így van), akkor miért kéne választania a szülők között? A gyereknek mindkét szülője egyformán fontos. Az ilyen gyerekeknek két otthona van, és állítólag ez a döntő többségüknek jó így. Nem kell választaniuk a szüleik között, és mindkét szülő egyformán fontosan van jelen az életükben.
TörlésNálunk nem ez a helyzet (nem véletlenül), de meg kell mondjam, hogy a 2 hetente hétvégén való mászkálás még szarabb a gyereknek, nem érzi magát otthon, olyan, mint ha csak vendégségbe érkezne, idegen neki a környezet stb. Ráadásul óhatatlanul eltávolodik attól a szülőtől, akivel alig találkozik. Szóval itt egy alapvetően rossz helyzetben kell megtalálni azt, ami a gyereknek legjobb, szar és szarabb lehetőségek közül választva.
Ezt egy pszichológustól idézem: "Nagyon sok gyerek költözködik többször is a családjával, a fizikai helyváltoztatás számukra kevésbé lényeges, ha közben a szüleik ugyanúgy szeretik őt, és törődnek vele. Az már részletkérdés, hogy két különböző helyen laknak a szülei, akiket egyformán szeret."
14 év feletti gyereket amúgy már megkérdeznek a bíróságon is, van beleszólása abba, hogy mit szeretne. Sok olyan családot látok amúgy, akik képesek voltak menetközben változtatni a gyerek érdekében, volt olyan is, akik beszűntették a fele-fele dolgot, de olyanok is, akik pont átálltak arra, mert a gyereknek annyira hiányzott az apja, aztán olyat is láttam, ahol fiú gyermek inkább az apjánál akart lenni és így cseréltek, szóval ilyenkor félre kell tenni egy csomó mindent, saját prekoncepciókat, meg egyebeket, és abszolút a gyerek érdekeit tartani szem előtt. Nem minden gyereknek ugyan az a jó.
A saját tapasztalatoddal eszemben sincs vitatkozni, bobe, én csak azt kérdőjelezem meg, hogy hogy tud kötődni az a gyerek, akinek hetente költöznie és búcsúzkodnia kell. Főleg, ha akkora az a gyerek, hogy a 7 nap végtelennek tűnik és nem is látja át, hogy utána újra találkozik az épp otthagyott szülőjével. Eleve a válás tökre megviseli őket, és a szakirodalom szerint nagyon gyakran azt hiszik, hogy miattuk következett be - és akkor ezek után azt megélni, hogy egyik szülőnek se kell annyira, hogy egy hétnél tovább ottmaradjon? Laikusként nem tudom elképzelni, hogy ez ne okozna hosszú-hosszú évekig tartó traumát.
TörlésPont az okoz nekik traumát, hogy egyik szülőjüktől ilyen mértékben el kell válniuk. A mi esetünkben apukával nem találkoznak 12 napig. Az miért jobb? "Tény, hogy a váltva nevelt gyermeknek kevesebb ideig tart feldolgozni a válást, nem hibáztatja egyik szülőjét sem azért, hogy a másikat nem láthatja, és általában nincs szüksége pszichiáter, pszichológus szakember segítségére."
Törlés"A cseremodell előnye, hogy ezen a módon a gyerek egyik szülőjét sem veszíti el mindkettőjükkel egyenértékű kapcsolata marad."
"A cseremodell előnye tehát, hogy erősödhet az apa-gyerek kapcsolat, ami nagyon-nagyon fontos a gyerek fejlődése szempontjából. Gondoljunk bele, hogy mennyi férfi mintát lát egy kisfiú az óvodában, iskolában, a saját családjában! Mindenütt csak nők veszik körül. Ha megmarad a kapcsolata az apával, azonosulhat vele, példának tekintheti. Az apa jelenléte hasonlóan fontos egy kislány életében is: neki is szüksége van a nőiessége kifejlődéséhez az apukájára, hogy mint lányt, nagyszerűnek tartsa."
Lehetne még írni erről hosszan, nagy irodalma van, tud ez nagyon jól működni, és a gyerek előnyére válni. És simán meg lehet oldani, azt is, hogy az "apás" héten is lássa anyát a kisgyerek. vagy fordítva. Látok én erre nagyon jó példákat.
A 2 hetente hétvégés dologban az apa fokozatosan egy idegen lesz a gyerek számára, és a gyerek is idegen lesz az apának. Nem marad élő szülő-gyerek kapcsolatuk, és ez egészen biztosan rossz a gyereknek. Persze ezer más dolog is bejön még a képbe, pl. ha bárhol lesz új pár, esetleg új gyerek, azok is tudják borítani a dolgot, na ez bonoylult témakör, remélem senkinek nem lesz szüksége arra, hogy ezeket fontolgassa, vagy mérlegelnie kelljen. :) Csak kicsit meg akartam védeni a váltott elhelyezést, hogy tud az nagyon jól működni a gyerekek szempontjából.
TörlésPár éve beszélgettem egy nővel a fodrásznál aki pont így van, váltott heti felügyelettel. Azt mondta, isteni. Egy héten át mindent elintéz, takarít, vásárol, sportol, fodrászhoz megy, még színházba is, majd egy héten át teljes odaadással tud a gyerekeivel lenni mert nem arra gondol közben hogy mennyi dolga lenne.
TörlésEz a felállás szerintem az addigi 90%-10% -os munkamegosztást ha nem is 50-50-re de 60-40-re csökkenti (feltételezem ha a gyerek beteg esetleg többet van az anyjával, vagy az iskolai dolgokat továbbra is az anyuka tartja nyilván (észben).
Szóval szerintem ez - amennyiben az apa egyébként megbízható és tényleg képes a gyerekkel (megtanulni) törődni, és mondjuk legalább 7-8 éves gyerekről van szó (mondom ezt most, lehet később majd emelem ezt az elképzelt korhatárt) - elsősorban az anyának kedvez.
Mert szerintem itthon az az általános (csak anekdotikus tapasztalataim vannak) hogy az apa pár év után már tudni sem akar a gyerekeiről.
Bobe: mindenképp trauma, minden érintettnek. Leginkább olyan gyerekeket kéne megkérdezni, akik ilyen fele-fele elhelyezésben vannak/voltak, majd utánaolvasok, most ez tökre felkeltette az érdeklődésemet (persze amellett, hogy remélem, soha nem lesz erre a tudásra szükségem).
TörlésFElla: a szülő/k szempontja világos, és el is hiszem, hogy nekik ez lehet kényelmesebb meg praktikusabb, mint a kéthetente egy hétvége, de hát az embernek ugye nem azért van gyereke, hogy az élete feléből kimaradjon...
Az egy melléktermék, hogy az anyának könnyebb így, de alapvetően a gyereknek is jobb, ha az apjával a kapcsolata nem csak ilyen távoli idegen jellegű.
TörlésAz apák között is van mindenféle, szerintem. Nekem van olyan pasi ismerősöm is, aki 1 éves kora óta egyedül neveli a most 12 éves kislányát, anyuka azóta se látta.
Vera! érdemes olvasgatni szerintem. Tanulságos. Persze mi itt anyák beszélgetünk, de az apáknak is vannak szempontjai, ők sem szeretnének kimaradni a gyerekük éleltének mondjuk 80%-ából. FGleg, ha korábban abszolút részesei voltak, egyre több ilyen apuka van ám!
TörlésEz a "kimaradok a gyerekem életéből" érzés amúgy engem akkor ütött meg először, amikor bölcsibe kerültek. :) Ahogy intézményesednek sajnos életük jó részéből mindenképpen kimarad az ember.
Én nagyon is el tudnám képzelni, hogy ez jó lenne, ha olyan lenne az apuka. Nálunk mondjuk inkább azért kell küzdeni, hogy egyáltalán valamennyi időt akarjon már velük lenni. Hidd el, az is traumatizálja nagyon a gyereket. Nekem konkrétan a legkisebb megkérdezte, hogy örült-e neki az apja, amikor megszületett.
Vera! Amióta dolgozom a gyerekem életének 80%-ból kimaradok. És én 4.75 éves koráig nem dolgoztam, ettől többet semmilyen módon nem lehetett kimaradni a munkából. Van vele reggel 1, este 2 órám aminek nagy része nemszeretem feladat.
TörlésHa megtehetném azt hogy egyik héten ájulásig dolgozok minden nap (mert mondjuk akkor nem velem van este) és cserébe másik héten legalább az oviba én megyek érte és egész délután együtt vagyunk, sokkal többet lennék vele együtt. Érdemben főleg. De ez nem a Férjem, hanem a munkahelyem hibája.
TörlésFella!
TörlésMondjuk ez tud nem így is elsülni ám, ahogy te leírod, mert én azért azt is látom, hogy a váltott elhelyezés iszonyat sokba kerül (pl. komplett ruahatár kell mindkét helyen), bár nektek egy gyereketek van, ott még megoldható. Szóval 3 gyereket váltott módon nevelő ismerős családnál az van, hogy apa és anya is baromi sokáig dolgozik mindig, apás héten nagyszülők segítenek be, anyás héten meg bébiszitter. Mert meg kell teremteni mindkét szülőnek a normális feltételeket a 3 gyereknek (és ilyenkor jobbára nincs ugye tartásdíj).
Vera, az egyik exemeknel, akivel nagyon joban vagyok, pont igy mukodik. Mikor valtak, total ki voltam akadva, es meg is mondtam neki ugyanazokat, amiket te irsz, es hulyek, hogy ide-oda akarjak rangatni a gyereket, tonkreteszik, nem fog tudni kotodni stb.
TörlésNegy eve mukodik igy, es hat oriasit tevedtem. Szerenecsere. A kissracnal keresve sem lehetne kiegyensulyozottabb, nyugodtabb, jobb fej gyereket talalni. Nagyon hamar feldolgozta a valast, mert rajott es megnyugodott, hogy nem fogja elvesziteni az apjat. Nem ugy eli meg, hogy egyik szulojenek sem kell egy hetnel tovabb, hanem epp ellenkezoleg: mindket szulonek olyan fontos, hogy otthont teremtenek neki mindket helyen, nem csak "vendeg" az elkoltozott szulonel. (En peldaul mindig kenyelmetlenul ereztem magam a szuleim valasa utan, mert apamnal nem volt otthonom amiatt, hogy olyan ritkan /kethetente hetvege meg az iskolai szunetek/ mentem.)
O ebbe a helyzetbe szocializalodott (negy mult, mikor valtak), ez lett neki termeszetes, es szuperul kezelik. Egy tizevessel mar tuti nem lehetne ezt igy megcsinalni.
Tovabba nyilvanvaloan az is kell, hogy a szulok rendkivul intelligensen es kulturaltan tudjak ezt kezelni, mindig figyelnek a gyerek igenyeire, rugalmasak, es persze nagyon-nagyon szeretik.
Szoval szerintem sem valo ez a fajta megosztas mindenkinek, foleg azoknak nem, akik nyiltan ellensegeskednek a gyerek elott es egymas ellen hangoljak, DE tud remekul mukodni, HA arra alkalmas a szulopar. Szoval en mar kapasbol nem itelem el ezt a dolgot, attol tennem fuggove, milyenek a szulok.
Nekem volt tanítványom, aki felváltva lakott a szüleinél. A világ legszétszórtabb, legzűrösebb gyereke volt, mindent mindig a másik szülőnél hagyott, nem tudta mikor hova megy haza, hú, rémesnek tűnt, de könnyen lehet, h eleve mindenki zűrös volt a családban. (A kislány most épp férfi név alatt fut a Facebook-on, sztem némi transzszexualitás is bejátszott nála.)
TörlésEhhez nem kell váltott nevelés, nálunk is maradt már csomószor apjuknál tankönyv is, olyan meg még nem volt, hogy valami ruha ne maradt volna ott. De a legszörnyűbb az, hogy ilyenkor a legkisebb fáradtságot sem veszi, hogy ami ott maradt elhozza.
TörlésNa nálunk meg egy ismerős pár úgy oldotta ezt meg, hogy a gyerekek maradtak fix helyen, az egyik szülő kapott egy kis garzont, a másik meg a nyaralóba költözött vagy vmi ilyesmi, és így a szülők utaznak mindig a gyerekhez, nekik kell ruhát és cuccokat pakolni, ők alszanak mindig máshol, és már másfél éve tart így és tök jól működik. Persze ok, ez rengeteg pénz kérdése (3 lakás), de hát valljuk be, sokan akkor sem képesek ilyen áldozatra, ha lenne rá anyagi lehetőség. Ildi
TörlésSzokták ezt is felvetni, igen, de ez csak addig működőképes, amíg valakinek nem lesz új párja, esetleg új gyerekkel együtt. Utána megoldhatatlan. Plusz eszméletlen sok konfliktus forrást teremt, pl. vegyük a takarítást. :) Nem az áldozat részével van a baj, hanem azzal, hogy ha valakik ennyire együtt tudnak működni, ami egy ilyen felálláshoz kell, akkor minek váltak el? :))
TörlésNyilván vannak konfliktusok ebben a felállásban is (azt hiszem pont a takarítás volt sarkalatos téma :), de gondolom ezen kívül is van még más is), de hát a másik felállásban is vannak, csak más dolgokon, nem a kukán és a porszívózason, plusz még a gyerek is ide oda rángatva Van. Másrészt szerintem a másik felállásban is pont ugyanígy lenne érdemes együttműködni a gyerek érdekében, de persze tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű,nem azért írom.
TörlésEgyetértek, hogy ez egy új családi felállással nem igazán vihető, de elvileg új gyereket egyik sem akar (mondjuk az élet persze hozhatja másként). Párkapcsolata van a volt férjnek, de azzal egyelőre működik:D nem 20 évesek, más a fontos már egy párkapcsolatban is :D
Ebben igazad van, hogy együttműködés mindig kell, csak az együttműködés szintje és mértéke minden megoldás esetén más és más. Nekem amúgy mindig ez volt a kérdésem, hogy ha ilyen szinten tudnak együtt működni és megoldani a konfliktusokat (nem csak takarítás, de pl. abban is lehet iszonyat eltérés, hogy ki milyen cipőt, ruhát tart megfelelőnek a gyereknek, milyen különórára járatná, nem járatná, ha nekem minden megvett zokniról egyeztetnem kéne a volt férjemmel megőrülnék) azok miért váltak el. Nekem ez az érthetetlen része.
TörlésJa, nekem az az elméletem, hogy az emberek nem a gyerekek miatti egyet nem értések miatt válnak el, hanem a gyerek(ek)kel való foglalkozás olyan sok energiát vesz el, hogy egymással már csak rövid, ingerült mondatokban tudnak kommunikálni (amit a gyerek amúgyis túlkiabál) plusz a gyerek iránt érzett szeretet elfoglalja az érezhető szeretetmennyiség nagy részét és ezért nincs igényük arra, hogy a saját kapcsolatukat ápolják. De a gyerekkel kapcsolatban egyetértenek, vagy az egyik teljesen indiferens és emiatt külön élve nagyobb gondok nélkül tudják a gyereket nevelni.
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésHát de pont, hogy muszáj erőltetni a párkapcsolati pittyputtyot, mert szerintem ha egy kapcsolattal nem foglalkozol - kb elhalasztod, a leírásod alapján -, akkor elmúlik és később már hiába pittyputtyolnál, nem lesz rá igény.
TörlésZsuzsa, én elhiszem, hogy nincs időd, erőd másra, de ez miatt széteshet egy házasság, elmehettek egymás mellett a hétköznapokba.
TörlésSzerintem valahol itt rontják el sokan az életüket, hogy háttérbe tolják a kapcsoltukat.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésSajnos nem látom mit írt Zsuzsa, de szerintem is. És első pont lenne, hogy az emberek MAXIMUM (tehát nem minimum) 40 órát dolgozzanak egy héten. És akkor nem az lenne, hogy az emberek miután a gyerekek elaludtak, mind leülnek dolgozni.
TörlésMondom ezt, miután ma egész nap mostam, főztem, mosogattam, sütit sütöttünk és díszítettünk, most 6-kor elküldtem a gyereket az apjával valahova hogy végre leülhessek dolgozni mert muszáj. De előbb elolvastam itt az új kommenteket mert ennyi szórakozás nekem is jár...
Hát oké, mindenkinek baromi nehéz az élete és mindenki elfoglalt, plusz gyereket nevelni nagyon nagy feladat, de szerintem akkor is muszáj próbálkozni a házasság életben tartásával, azért azzal már csak egyetértesz. Én mondjuk nagyon szeretem a férjemet, tehát nekem az a legfőbb érvem erre, de nagyon fontos az is, hogy a gyerekeknek legyen apukájuk. És persze, biztosan nem minden nap képes az ember szexdémonná válni, vagy éjszakába nyúlóan nagyot beszélgetni egy pohár borral a kezében, de időnként ezekre szükség van, akár előre kijelölt időpontokban, ha máshogy nem megoldható. Szerintem a saját boldogságát veszélyezteti az, aki erre nem figyel oda, mert máskülönben miből áll az élet? Csak munkából és kötelességekből, az meg azért borzasztó kevés.
Törlés(És nem, engem - és szerintem kb senkit - nem elégít ki, ha csak gyereket nevelek, mert születésük után már ők a legfontosabbak. Szerintem én is tök fontos vagyok és nekik is baromi fontos, hogy boldognak lássanak.)
TörlésLehet, hogy nekem ehhez nem is szabad hozzászólni, hiszen elváltunk, de azóta van újra párom, és azt tudom mondani, hogy erre igenis simán lehet időt szakítani, nem, hogy 1, hanem 4 gyerek mellett is, nagyon jót tesz, minden értelemben, én egészen megfiatalodok testben és lélekben is. Jó, én viszonylag fiatalon szültem és itt álok negyvenes éveim elején 3 már egészen nagy, és egy kisebb gyerekkel, de amíg kicsik voltak is meg tudtuk volna oldani, ha lett volna erre közös akarat. Na az nem volt. Plusz túlságosan hittem azoknak a gyereknevelős hangoknak, hogy a gyerek örökre sérül, ha a szülők kiskorában pár napra orrhon hagyják és lelépnek, ma már azt gondolom, hogy ez oltári nagy hülyeség.
TörlésÉs azt is gondolom, hogy nekem simán megéri, hogy kevesebbet keresek, de rugalmasabb a munkahelyem, szeretem a kollégáimat és ők is szeretnek engem. (Pl. a digitális oktatás bevezetésekor kérés nélkül egy pillanat alatt felosztották egymás között egy általam korábban bevállalt munkát a gyerektelen kollégáim, hogy segíthessenek).
Hamar eljön az idő, hogy a gyerekeknek kevesebb az igénye a szülő jelenlétére, és akkor ott marad egymásra két idegen ember.
Az én szüleim amikor mi egészen kicsik is voltunk minden évben elutaztak 1 hétre kettesben pihenni, és rohadt jól tették.
Egyetértek Molly, azzal kiegészítve, hogy a gyereknek az is fontos, hogy lássák anyát, apát jól működő párként, és nem tesz jót nekik, ha mindig csak körülöttük forog a világ. Plusz azt is megtapasztaltam, hogy egy 2 napos kettesben töltött hétvége után mennyivel türelmesebb és kiegyensúlyozottabb leszek velük.
TörlésIgen, igen, szerintem írtam is itt valahol, hogy nagyon fontos, hogy lássák a gyerekek, hogy a szüleiknek jó a kapcsolata. Egyszer olvastam valahol, hogy a legtöbb, amit egy férfi tehet a gyerekeiért, az az, ha szereti az anyjukat (és nyilván ez látszik is rajta és többféle formában
Törlésmegnyilvánul.)
És bizony, nem szabad mindent beáldozni a gyereknevelés oltárán, ahogy Agatha Christie mondta valahol: "egy kicsit néha el kell hanyagolni a gyerekeket."
Ne haragudj meg az őszinteségemért, de én ezt nem bírnám.
VálaszTörlésMár régebben is csodálkoztam egy-egy írásod kapcsán, csak nem írtam, gondoltam, semmi közöm hozzá.
Persze most sincs...
Nehéz lehet nagyon
Nem, valóban, most SINCS semmi ködöd hozzá.
Törléselnézést
Törlés...és ezek (szerintem) nem földhözragadt hülyeségek
VálaszTörlésIgen, nekem ez megkönnyebbülés volt, de mondjuk jó darabig minden szarért feljelentett a gyámhivatalnál, pl. miért áll a gyerek a kádban, el fog csúszni (zuhanyoztunk). Miért ül 3 évesen etetőszékben (nem érte fel másképpen az asztalt), milyen a cipője (2 hét használat után szarrá koptatta az oviban motorozás közben). Aztán mivel ezeket lesöpörték ezt abbahagyta, csak nekem küldözgette az sms-eket, e-maileket, nem foglalkozom már vele. De megterhelő amúgy gyámhivatalba meg bíróságra járkálni, és mivel aztán időközben a legnagyobb betöltötte a 14. évét már őt is kötelesek voltak meghallgatni, és őt ez teljesen taccsra tette.
VálaszTörlésSzámomra a legbosszantóbb az, a ami napig az, hogy apukám orvos, ráadásul gyerekorvos, mégis mindenféle sarlatán kuruzslásokkal akarta kezelni a gyerekeket amikor betegek voltak. Mert ez már egyszerűen veszélyes, túlmegy azon, hogy kibontjuk-e a lekvárt.
Amúgy más ötletem nincsen, esetleg Z menjen el valami terápiára, hátha segítene neki leküzdenie ezeket a dolgait.
Boni amúgy hogy viseli ezeket? Hogyan reagálja le?
Hú, nehéz lehet. Én szülőként egyébként a krónikus túlféltés és a trehányság egy érdekes kombinációja vagyok és sok helyzetben megbizonyosodtam már róla, hogy a túlféltés határozottan káros a gyereknek. Szóval ez egy érv lehet... (Persze az eper, a vírus meg a wifi más kategória, a házastársamba vetett bizalom pedig megint másik.)
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlésnem is írtam "csúnyát"
VálaszTörlésmég a terápiát sem én írtam
"Gyanítom inkább, hogy a pasik a nőkre hagyják a gyereknevelési ügyeket, és nem szólnak bele a családi egészségügyi/higiéniai intézkedésekbe."
VálaszTörlésÉn olyan csaldokat ismerek ahol "Apa" képes megmutatni "Anyának" hogy hogy kell helyesen porszívózni és törölgetni (és ez szabadon behelyettesíthető bármilyen háztartási vagy gyerek körüli teendőbe illetve gyerekkel kapcsolatos tevékenységbe), akár friss házasokról akár 100 éve együtt lévőkről van szó, ne legyenek illúziód arról, hogy másoknál miféle dolgok történnek zárt ajtók mögött.
De ezt így konkrétan mondtad neki, hogy annyi jogot kell biztosítania, mint ha el lennétek válva? És erre mit reagált? Vagy ez is a vita/sértődés dobozba ment?
VálaszTörlésSztem ez azért nagyon veszélyes, mert ha nap mint nap ilyeneken kell vitázni, az valahogy elrág mindent. Amúgy nem lehet ezeket rábízni? Hogy naptejezzen ő, adjon sapkát, találjon megoldást arra, hogy Boni tudja tartani a kapcsolatot a nagyszüleivel nem mobilon (és olyat ám, ami az idős szülőknek is használható!), karanténozza ő a kaját (és legyen alma, ha kell hypós fürdő után) etc.
Mennyire veszi ki a részét ezekből? Nem lehet, hha neki kéne megoldani/menedzselni ezeket a dolgokat, akkor kicsit ráunna?
Ez lehet off, de olvastam egy érdekes tanulmányt, hogy az USA-ban mennyire megemelkedett a mérgezéses háztartási balesetek száma a járvány idején. Többek között a kaját hipózók miatt.
TörlésEn ezt a hypot nem gondoltam komolyan, remelem senki nem hypoz etelt. Eletemben egyszer aztattam Neomagnolba fuget, az is Torokorszagban volt. Hulla felesleges volt, mert betegek lettunk az ottani floratol igyis-ugyis.
TörlésA kerdesem legyege az volt, hogyha ezeket az ovintezkedeseket MIND Tamko ferje csinalna (es elmenne vele a napja, az elete es kb abbol allna minden h Bonit gyozkodi/korlatozza egesz nap); akkor is ennyire ragaszkodna-e a tisztasaghoz/ovintezkedesekhez. Csak mert a pasiknak sok esetben mindjart nem olyan fontosak az “elvek”, ha nekik kell vele szivni.
Egyébként én is azóta akarok állandóan elválni hogy gyerekünk van, szóval szerintem ez általános.
VálaszTörlésViszont én ilyenkor belegondolok, hogy eladni a házat, összepakolni megint (pár évente költözöm így is), keresni új lakást, és olyankor azt mondom, eszemben sincs, van épp elég gondom enélkül is.
De kiváncsi lennék statisztikára, hogy a gyerekes, vagy gyerektelen párok válnának el inkább ha egyszerű lenne (anyagilag, admiisztratív szempontból)?
Off: ha tenyleg ugy erzed h el akarsz valni, akkor ne a gyerek meg a lakas tartson ossze. Ne add ezt a peldat tovabb sztem a gyerekednek! Persze ha ez ilyen hurr-durr dolog, ahogyan sokan morgunk a pasinkra, mert nem veszi ki elegge a reszet a csaladi eletbol, akkor ne....
TörlésDe nyugi, nem vagy egyedul: miota megszuletett a masodik gyerek, en is sokat jatszom a gondolattal h egy kovetkezo eletben inkabb tudomanyos karriert epitek, egyedul ;).
Jelenleg Magyarországon nagyjából fele-fele az arány, sőt, folyamatosan csökken a gyerekkel válók aránya. (Ennek egyik oka mondjuk az, hogy csökken a gyerekszám.) A felbontott házasságok hossza is jelentősen megnőtt, most átlagosan 14 év után bomlanak fel.
TörlésAmúgy meg baromi egyszerű elválni, megegyezés esetén gyerek nélkül 1 tárgyalás, gyerekkel kettő.
A férjem MINDENT megcsinál: karanténoz, fertőtlenít, naptejezik, számon tartja a vizespalackokat, a házi feladatokat, a kaja lejárati határidejét, kikapcsolja a wifit, számolja az átaludt órák számát, méri a lázát, rendeli a kaját, ellenőrzi a kullancsokat, gondoskodik szúnyogriasztóról stb., stb. Nem az a problémám, hogy önző vagy lusta lenne. A baj az volt eddig, hogy rajtam is mindezt számon kéri, és ezzel korlátoz, hiszen én nem akarnám így (ilyen alaposan, ilyen következetesen, ilyen mániákusan, ennyire rettegve) csinálni. De nem csak korlároz, hanem elveszi szinte az ember életkedvét. Mert külön-külön ez semmiség, de összeadva mégiscsak úgy érzem, agyonsztesszeljük a napunkat.
VálaszTörlésA koronavírussal pedig olyan, mintha beszoroznám a már meglévő problémáinkat tízzel. Most már azt is le kell okéztatnom, ha vasárnap el szereték menni a piacra, hiszen ha én megfertőződöm, ő is elkapja. De még a piac sem lenne önmagában baj - de lassan kellene nyaralásról beszélnünk, az uszik is nyitnak, Bonit emberek közé kellene vinnünk... mind-mind potenciális viták forrása.
Tudom, sovány vigasz, de ha újra muszáj lesz menni suliba, akkor nem tud majd mit csinálni, és onnantól kezdve nem lesz értelme téged sem korlátozni ilyen dolgokban.
TörlésIgen, pont ma mondtam en is neki :))
TörlésDehat egy felelos felnott ember vagy, aki gondolom maszkban, a tavolsagot megtartva, a kickazatot merlegelve megy barhova, nem?
TörlésSajnalom, ez tenyleg nagyon rossz lehet :(.
Hát halljátok: ma érettségiztettem. Távolság? Maszk? Semmi ilyesmi nem volt, rengeteg ember egy teremben egymástól kb tíz centire, mindenki puszilkodik, kezet fog - egyedül én nem fogtam kezet az elnökkel -, egymáshoz hajolva beszélget, mintha mi sem történt volna. Szerintem nagyon nehéz "az életbe visszatérve" bármit betartani az ajánlásokból.
TörlésAmikor azt a mondatot mondtam neki, borzasztóan megijedt. Hiszen fenyegetés volt. Meg is bántam, nem akartam üres fenyegetésekkel dobálózni. Ugyanakkor pontosan erről van szó, hogy kellene valaki, egy pártatalan személy, aki dönt a vitás kérdésekben (ilyen meg csak válás esetén van).
VálaszTörlésválás nélkül is elmehettek mediátorhoz - aki ugyan nem fog dönteni helyettetek, de segít abban, hogy ti jobban tudjátok kezelni a konfliktusos dolgokat
Törlés"[...] a masik felnek vetojoga van" reszt ugy ertetted, hogy te biztositod szamara a vetojogot, mert igy latod korrektnek a gyereknelesben, vagy o gyakorolja "onhatalmulag", ami neked rossz?
VálaszTörlésVétójog: természetesen ez oda-vissza működik!
VálaszTörlésMediátor: de én nem megbeszélni, vitatkozni, meggyőzni akarok, mert erről szólt eddig is az életem, és unom, elfáradtam, nem működik. Szerintem nekünk UTASÍTÁSOKRA van szükségünk, megkérdőjelezhetetlen parancsokra. De Z. pl. azon is ki van akadva, hogy a távolságtartásra vonatkozó hivatalos ajánjás miért változik országról-országra: itt 1 méter, a szomszédos országban 2 méter, máshol 1,5 méter. Úgy érvel (jogosan) hogy ez 50–100%-os eltérés! Akkor ne is menjünk sehová, ha nem is lehet tudni a tutit!
És ahogy Molly is írja fentebb: baromi nehéz úgy megtartani a távolságot, ha a többiek nem tartják be - akkor most felelőtlenség vagy sem piacra menni? Szóval ilyen parttalan vitákba, ahol nincs (nem lehet) egységes vélemény, már nem akarok belemenni...
És akkor a te vétójogod ezekben a konkrét esetekben nem érvényesíthető? Vagy épp erről van szó, hogy vétózól, aztán jön az összeveszés? :)
VálaszTörlés(jaj, bocs, szinvaltoszemulany voltam, nem vettem eszre, hogy a ferjem van bejelentkezve.)
TörlésA mediátor azért annál többet tud, mint hogy lehet előtte tovább parttalanul vitázni :D szofisztikált módszertannal rendelkezik arra, hogy a különbözü szempontok mentén jó eséllyel ki is alakuljon valami - már ha a felek meg akarnak egyezni. Mert ha utasításra vágysz, akkor a legegyszerább, ha Z. elvárásait utasításnak tekinted a magad számára - hiszen ad absurdum találhattok olyan bírótm, akinek pont olyanok az elvárásai - szóval, teljesítsd jó szívvel Z. parancsait :)
TörlésDe pont hogy nem akarom Z. elvárásait utasításnak tekinteni, hát éppen ez a baj! Érdekes, hogy milyen kevesen értik, pedig szerintem egyértelmű vagyok.
TörlésNem, KIZÁRT, hogy egy bíró megtiltaná nekem, hogy ne egyek epret idén, ne viccelj!!
Tudom, hogy a posztnak nem az a címe, hogy "Párkapcsolati tanácsot várok random olvasóktól". De saját múltbéli keserű tapasztalataim alapján hadd mondjam el, hogy senki nem tilthatja meg neked, hogy epret egyél, boltba menjél, beüljél egy kávézóba, stb-stb. Ismerem a helyzetet, amikor az ember már minden hülye elvárásnak próbál megfelelni, csak hogy ne legyen megint veszekedés - ez nem csak, hogy nagyon lélekromboló, de még meg is erősíti a másikat abban, hogy bármit talál ki, úgyis keresztül tudja vinni az akaratát. Értem a különbséget, hogy a férjed nem erőfitogtatásból és abúzusból, hanem félelemből és féltésből viselkedik így. De ha ő nem érzi, hogy ez túlféltés-túlaggódás, akkor azzal, hogy beletörődsz és feladod, validálod az általa teremtett helyzetet, és az lesz az "új normális".
TörlésNekem (más helyzetben) sokat segített egy klinikai pszichológus által végzett felmérés, aki alapos kikérdezés és különböző tesztek kitöltése után állított fel egy diagnózist, ami alapján el lehetett indulni a megfelelő terápiával. Ez nem párterápia volt, hanem egyéni - de ehhez persze az kell, hogy az a fél, akinek problémája van, ezt belássa, és hajlandó legyen elmenni és együttműködni.
"És nem is igen értem, hogyan csinálják ezt más családokban; vagy mindenki mindenben egyetért? Gyanítom inkább, hogy a pasik a nőkre hagyják a gyereknevelési ügyeket, és nem szólnak bele a családi egészségügyi/higiéniai intézkedésekbe."
VálaszTörlésÉn csak azt tudom, hogy nálunk, és azoknál a családoknál, akiknek az életébe belelátok, hogy megy. Sok mindent nem is kell egyeztetni, mert mindenki csinálja a maga módján, és egyszerűen nem olyan fontosak ezek a dolgok, hogy érdemes lenne beszélgetni/vitatkozni róla. Pl. aki bevásárolt, az pakol el. Aki hazahozta a gyerekeket az iskolából (és van otthon velük, amíg a másik hazaérkezik), az gondoskodik arról, hogy a gyerekek átöltözzenek, kezet-arcot mossanak, szennyes ruha a helyére kerüljön,stb. Cserébe a másik nem sápítozik, hogy hova került a lekvár a szekrényben, vagy milyen póló van a gyereken. Ami fajsúlyosabb dolog, azt valóban megbeszéljük (pl. most a járvány idején a kivel-hol-hogyan találkozzunk, hogy mindenki hasonló mértékben élvezhesse a baráti-családi kapcsolatokat, miközben a szabályokat is betartjuk) - és vagy egyetértünk, vagy nem :) Ha nem, akkor kompromisszumot kötünk - vagy ha valamelyikünk rájön, hogy neki nem olyan fontos, hogy a saját igaza érvényesüljön, vagy egyszerűen belátja, hogy a másiknak igaza volt, akkor enged. Szerencsére mi nem vagyunk játszmázósak, nem tartjuk számon, hogy ki hányszor "diadalmaskodott" a másik felett. A család életét érintő nagyon fontos kérdésekben mindkét félnek vétójoga van. De ezek már olyan súlyos kérdések, mint az iskolaválasztás, külföldre költözés, vagy a végrendeletünkben a gyerekek gyámjának kijelölése (ezek a saját életünkből vett valódi példák).
Én borzasztó érzékeny vagyok a szabadságom korlátozására, egy korábbi nárcisztikus kapcsolat miatt - de tudom, hogy mindenkinél máshol van a tűréshatár.
Na én vagyok a sápítozós, de védelmemre el kell mondanom, hogy a Férjem a gyereket az oviból, játszótérröl hazajött ruhájában, bármiféle testrészének megmosása nélkül, sőt pisiltetés nélkül képes ágyba dugni és akkor ő végzett az esti feladattal. És ilyenkor megjövök én 10-kor és elkezdek pampogni hogy mi mindent kellett volna megcsinálni.
TörlésEz mondjuk nagyon ritka, hogy így alakuljon, csak így meg a munkahelyemnek nem tudok megfelelni.
A veto szerintem is csak olyan hordereju dolgoknal mukodik, amikben kolcsonosen, gondolkozas nelkul el tudjuk fogadni, hogy az adott opcio akkor mindkettonk szakara kiesik. (Peldaul ki nevelje a gyerekeket, ha mindketten meghalnank, hova koltozzunk stb.)
TörlésA mindennaposan elofordulo dolgokban nem, mert ha mindenkinek vetojoga van, akkor mi a megoldas? Vetozom. En pedig megvezozom, hogy vetozol. Vezozom a vetozasom elleni vetozasod. (Van valami film is, amiben ezzel poenkodnak,de nem jut eszembe.) Muszaj kompromisszumot kotni, ahhoz meg nem lehet eleve vetopoziciobol inditani.
A valas (megosztott felugyelettel :D) idonkent szamomra is vonzo opcionak tunik, ha elnyulik egy vita vagy soksig fennall egy problema, de a vegen mindig szuletik valami kompromisszum.
Ettől semmi baja nem lesz a gyereknek, ilyenkor neki kell felkelni, ha éjjel pisilnie kell a gyereknek, aztán rájön. :) Plusz a gyerek maga is képes megtanulni ilyen dolgokat, hogy lefekvés előtt pisilni kell. 5 évesen már egészen biztosan.
TörlésIlyeneken tuti nem pampognék.
Egy válás esetén nulla ráhatásod lenne arra, hogy amikor nála van, akkor hogy fekteti, mit ad neki enni stb. Gondolj erre. :)
Én alkalmazkodtam amúgy a dolgokhoz, nálam a legkisebb most fejezte be az ovit, de szépen megtanulta, hogy a szennyesruháját bele kell raknia a szennyestáskába (anyukám varrt mindegyik gyereknek egyet), különben apánál marad, ha tejes cuccot eszik kell laktáz enzim (apja soha nem ad neki), ha nem tudja eldönteni megkérdezi a nővérét, megtanítottam körülnézni, mert apja simán elengedi egyedül az utcán, vagy simán otthagyta egyedül, felnőtt felügyelet nélkül (a legnagyobb gyerek aki vele volt 11 éves volt) a játszótéren. Szóval ezek pont nem oldódnak meg a válásnál sem. Sőt, akkor még annyi ráhatásod sem lesz rá, mint most.
Mondjuk még az is eszembe jutott, hogy az ilyen válás osztott felügyelettel, mint opció szerintem addig tűnik vonzónak, amíg a férj mellett meg nem jelenik egy új nő, és akkor még azzal is meg kell küzdeni, hogy a gyerek ideje egy részében olyannal van, aki őt nem szereti, de semmiképpen sem úgy szereti, ahogy az apja meg az anyja, és egy harmadik fél is beleugat a gyereknevelési kérdésekbe. Na az kemény ám még.
TörlésEgyebkent ha tenyleg valasra kerulne a sor en lennek az aki utolso percig kuzdenek a 100%-os felugyeletert. De azert neha elgondolkodom milyen jo lenne par "szabad" nap.
TörlésFella! Olyan nincsen. Vagyis jogilag van olyan, hogy kizárólagos szülői felügyelet, nálunk is az van nálam, de ez nem jelenti azt, hogy az apa nem találkozhat a gyerekével. Olyan csak akkor van, ha az apa kb. egy gyilkos, de felügyelet mellett legtöbbször még akkor is találkozhat velük. Kapcsolattartásra minden szülőnek joga van, ami nagyon helyes és jó.
TörlésSzóval ezért nem tudsz küzdeni, mert ilyen nincsen.
Jo tudom. De azert kuzdenék.
TörlésDe nem valunk el, legalabbis nekem eszem agaban sincs. Pont azert mert a gyerekemnek nagy szuksege van az apjara, es barmikor barmi tortenhet velem.
Fella, annyira szomorú ez az indoklás:( azert egy kicsit szereted is a férjed, remélem.
TörlésMolly én pont nálad olvastam egy olyan szívmelengető posztot nemolyanrég hogy mennyire szereted a férjed és mennyire társad ő a mindennapokba...stb hogy arra gondoltam
Törlés1. nagyon keveseknek adatik ez meg
2. Ti csodabogarak vagytok más szemében
( 37 éves vagyok, 21 éve szeretem a férjem, viták, kompromisszumok persze vannak. De ijesztő látni, pár hozzászólást, igen pl Felláét )
Nem tudom, ez mennyire csodabogárság, én igazából kevés válást látok az ismeretségi körünkben, mondjuk fogalmam sincs, hogy valójában mennyire szeretik egymást ezek a párok (mert azért az együttélés még nem minden, sőt), viszont azt is gondolom, hogy nagyon fontos egy gyereknek, hogy lássa, hogy szeretik egymást a szülei (ha már együtt élnek), na meg ez a biztonságos, meleg légkörhöz és a jó minta kialakításához is nagyon kell szerintem. Az mondjuk tény, hogy én sosem fantáziálok válásról - jó, hát néha el akarok költözni Kamcsatkába, de úgy en bloc a család, mint olyan elől -, de veszekedni mi is szoktunk persze (tök ijesztő és egészségtelen lenne, ha nem balhéznánk néha).
TörlésMi nem szoktunk veszekedni.
TörlésSzerintem veszekedni tök fontos, hogy ne szoruljanak be a vitás dolgok és hogy ne legyünk őszintétlenek, meg konfliktuskerülők. Nyilván nem anyázásra gondolok - és az tök fontos is, hogy ne a másik legfájóbb pontjait kezdjük ki egy-egy veszekedés során -, de szerintem ez az egészséges kapcsolatok egyik ismérve. Együttélés közben rengeteg nehézség és vitás dolog van, ezeket muszáj kimondani, különben teljesen felemésztik a kapcsolatot, én legalábbis így gondolom.
TörlésNem mindenki szeret veszekedni. A Férjem nem is képes rá. Erre szoktam mondani hogy tipikus halak, csak úgy kicsúszik az ember keze közül. Én meg pillanatok alatt eljutok oda, hogy olyanokat mondok amiket azonnal megbánok. Ez sem jó. Az a veszekedés amiben nincs indulat meg vagdalkozás az nem veszekedés, legfeljebb egy fűtöttebb érvelés.
TörlésÉn sem szeretek veszekedni (szerintem kb senki sem szeret), de szerintem muszáj, a párokat szokták tanítani is rá. Szerintem lehet baromi indulatosan beszélni x dologról úgy, hogy közben nem sértegeted a másik embert - nekem legalábbis sikerül, lásd üvöltözés gyereknevelési ügyekről:D
TörlésNem akarom már ilyen össze-vissza írni, szóval ide írom, martine, te hoztad fel ezt a mediációt, biztos több jót tudsz róla, mint én akkor. :) Nálunk is felvetette egyszer a bíró, én megijedtem tőle, egyrészt mert bántalmazó kapcsolatnál tilos lenne mediációra kötelezni bárkit is, másrészt nekem pont az az egyik legnagyobb problémám, hogy még közel 5 évvel a szétválásunk után is ott tartunk, hogy ezen pörög a volt férjem, hogy neki miért is kellett lelépnie. Én meg ezt már egy lezárt dolognak tekintem, ha ő ezt nem tudja lezárni, az az ő problémája, én már nem akarok részt venni az ő feldolgozási folyamatában, aminek állandó része az én folyamatos szidalmazásom.
VálaszTörlésSajnos ismerős családban is jártak úgy, hogy a feleség végigcsinált egy hosszadalmas és lelkileg nagyon fájdalmas mediációt, lett valami megegyezés, aztán a bíróság előtt a pasi azonnal visszavonta. Szóval nem lettek előrébb semmivel sem, csak a nő szenvedett még többet.
De boldog lennék, ha ez tényleg jól tudna működni anélkül, hogy ez rohadt nagy szenvedés lenne lelkileg.
Számomra a gyámhivatali eljárás is mélységes csalódás volt, a nő csak ült és hallgatta egy szó nélkül a rám ömlő szart, ami ráadásul nem is kapcsolódott a témához, végül én voltam az, aki közbevágott, hogy talán itt álljunk meg. Nekem ez a félelmem, hogy a mediátor (ahogy a hivatalok is) teret adnak az ilyenfajta szarkupac egymásra öntésnek. De persze nem tudom.
bobe: ami a magyar bíróságokon megy mediáció címén, az azért nem vicc kategória, mert siralmasan szakmaiatlan (nem állítom, hogy mind, nem látok annyira bele - de sem arról nem vagyok meggyőződve, hogy akiket ott mediátorként alkalmaznak, azok mennyire képzettek ebben, sem arról, hogy a személyiségük alkalmas rá - néhány cifra dolgot láttam/hallottam már ismeretségi körben - például hogy bántalmazó kapcsolatban kötelezték mediációra a feleket, ami - ahogy mondod is - tilos lenne) Nekem válási mediációban személyes tapasztalatom nincs, más családi és munkaügyekben viszont van és igenis tud nagyon jól működni.
TörlésRe mediation: bobe, epp hasonlot akartam irni mint Martine. Onkentes mediator vagyok. A mi nagyvarosunkban, Angliaban ez egy karitativ szervezet, kb harom fizetett taggal meg vagy 10-15 onkentessel. Az onkormanyzat finansziroz minket elsosorban meg kulonbozo palyazatok. Kb 7 eve csinalom, atmentem trainingen, vizsgan meg szamtalan meetinegen. Mi csak community ugyekkel foglalkozunk, szonszedok veszekszenek stb. Nagyon sok mulik a mediatoron, s en is egy kezemen meg tudom szamolni ki volt jo. Folyamatosan jarunk egymas meetingjeire is megfigyelonek, s hogy abbol is tanuljunk. Marha nehez mediatornak lenni. Mert pont az a lenyeg, hogy te azt ered el egy meetingen, hogy a resztvevok onallo kutfobol jojjenek ra a megoldasra. Nagyon sokszor neked uvolt a megoldas, de ha az te barmilyen szinten sugallod, akkor befolyasoltad az eredmenyt es a tapasztalat azt mondja, hogy soha nem fogjak tartani magukat a megegyezeshez. Rengeteg technika van persze ehhez, s rengeteg turelem alazat es tolerancia kell egy jo meetinghez.
TörlésSzerintem a mediáció akkor tud rendesen működni, ha mindkét fél úgy megy oda, hogy akarja ezt a kapcsolatot, csak eszközöket szeretne abban, hogy hogyan oldja meg a felmerülő problémákat...
VálaszTörlésBarátom is kicsit hasonlóan gondolkodik, mint Z., hipochonder és veszélyezetett is, ezért mi is elég extrémen csináltuk a karantént, de azt megértette és elfogadta, hogy ha ki se teszem a lábam itthonról hetekig, kikészülök, ezért én mentem, ő maradt, és nem piszkáltuk egymást (annyit). Nála rengeteget javított a helyzeten, hogy jár pszichológushoz, most valahogy higgadtabbak tudunk maradni, és így oda-vissza jobban megy az önreflexió, nem feltétlenül a másikat akarjuk meggyőzni. Tamko, nálatok az nem játszik, hogy ha valamiben akár tényszerűen Z.-nek is lehet igaza, de te szólsz, hogy megfulladsz, túl sok, engedje ezt el, akkor figyelembe veszi? Győzködés és racionalizálás nélkül, egyedül azért, mert téged kikészít.
" ha valamiben akár tényszerűen Z.-nek is lehet igaza" – na de hát pont ez a probléma. Nem tudjuk eldönteni, kinek van igaza!
Törlés(ha a férjem megértené és elfogadná, hogy kiteszem a lábam a lakásból, ahogy a te pasid csinálja, máris kevesebbet panaszkodnék itt.)
És az nem játszik, hogy tök mindegy kinek van igaza, neked szükséged van bizonyos térre? Meg az alma héjára?
TörlésDe, most ez van. Ezért veszekszünk folyamatosan. És ezért gondolkodtam el azon, hogy nem jobb-e, ha inkább nem megyek el a piacra/nem hozok haza epret/nem viszem el Bonit a botanikus kertbe stb., mert idegörlő és béna ilyen hülyeségeken vitatkozni NAP MINT NAP (te jó ég, hogy valaki még pluszban a mediációt is javasolta!). Nem tudom, melyikkel készülök ki kevésbé. Ha meg van sértődve rám, mert elmegyek a piacra vagy ha nem megyek el sehova, de begolyózom. Teljesen kétségbeejtő, hogy be kelljen számolnom bárkinek is arról, hogy az almát meghámozom-e vagy sem, sírni tudnék :((((
TörlésJaja, én is valahogy így gondoltam, hogy néha nem az a fő szempont a döntéshozásban, hogy mi Az Objektív Igazság (amit úgyse lehet eldönteni a legtöbb esetben, csak a végtelenségig érveket gyűjteni mindkét oldalra), hanem hogy neked hol vannak a határaid.
TörlésEzt nagyon megértem. Nálunk teljesen más problémák voltak, de nekem az első dolgom volt amikor ex elment, hogy elmentem a boltba és vettem egy doboz olyan margarint, amit én szeretek, annyira utáltam a vajat, de azt kellett ennem. Lövésem sincsen amúgy mit lehet tenni. És ő nem érti, érzi, hogy neked ez mennyire rossz? Tehát ha nem azon vitatkoznátok, hogy most ez szükséges-e, vagy nem, vagy kinek van igaza, hanem egyszerűen megértené, hogy felnőtt ember vagy, és szeretnél epret enni, meg elmenni a piacra. Ha megértené, hogy neked ez milyen rossz.
TörlésDe amúgy a legszarabb részére Boni kötelező iskolája megoldás lesz legkésőbb, csak az még messze van, tudom.
Kami: Igen, erre írtam én azt, hogy kellene egy joghatóság, ami megmondja a tutit, és amit nem vonhatnánk kétségbe (és amit nem kellene ezerszer újra át- és átrágni).
TörlésBöbe: (nem mondod, utálod a vajat?? :))) Igen, azt hiszem, egy hónappal a karantén után most valamiféle forradalmat kívánok kirobbantani. Csak nehéz - és néha annyira sajnálom is Z-t. Mit tud tenni, ha FÉL, észérvekkel nem lehet meggyőzni. Plusz azért is nehéz ez a forradalom, mert én magam sem tudom, hogy mi a veszélyes és mi nem (pl. uszoda). Harmadrészt meg most már arra vagyok kondicionálva, hogy ha Z. megbetegszik, az nyilván az én hibám lesz, hiszen én vagyok a "felelőtlen".
Igen, az iskola...ne is mondd.
Tamko! Az a problémám a vajjal, hogy nem lehet kenni, és előre ki kéne venni a hűtőből mielőtt enni szeretne az ember. Na most nekem ez 4 gyerekkel úgy, hogy amikor lelépett a legkisebb 2,5 volt nem ment, hogy még erre is figyeljek. Úgy legyártani 3 tízórait, hogy nem bírom kenni a kifliket, maga volt a téboly. :) Mert ugye ilyen előírásai voltak, de nem neki kellett megküzdenie az előírásai következményeivel. Ma már amúgy margarint sem eszem, de ez akkor szimbólikus jelentőségű volt. :)
TörlésAhogy az első kocka este 10-kor elfogyasztott csokinak is. :) Állandóan rám szólt, ha este ettem, mindezt úgy, hogy 44-45 kg voltam.
Most még az jutott eszembe, bár biztos totál elvadult ötlet, hogy csinálni egy szabad hetet, amikor nem vagy Z-vel, és eszel epret, meg jársz piacra, aztán két hét karantén, és újra együtt lehettek. Talán kicsit felszabadulnál, kikapcsolnál.
Munkahelyre se kell egyikőtöknek sem bejárni soha?
A vajra muszáj reagálnom :D mi a konyhaasztalon tartjuk, vajtartóban, mindig árnyékban van, és hacsak nincs kánikula (ami itt elég ritka), pont kenhető puhaságú így. Gondolom, hogy ez volt a lényeg ebben a kommentfolyamban :-)))
TörlésEn 10-15 masodpercre mikroba teszem, akkor kenhetove valik.
TörlésA kemény vajnak 15 másodperc semmi, de ha tovább bent hagyod, szétfolyik - rémes:) nekem van imádott vajtartóm, tök szép pöttyös:)
TörlésVaj: na én is pont azt akartam írni, amit Vera :)) tök jól elvan hűtő nélkül is. Én is biztos így csinálnám, ha a férjem nem ragaszkodna a higeghez, meg ne romoljon (na de ez legyen a legnagyonn problémánk :))
TörlésBöbe: ezen a karanténozós különnyaraláson én is gondolkodtam már, de nem jó, mert egyikünk sem szeretne Bonitól távol lenni ennyi ideig.
vizes vajtarto: https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Vizes_vajtart%C3%B3
Törlésvagy dobozos Lurpak.
hogy en is hozzategyek a lenyeghez.
Fú, nagyon sok a komment, nem bírom végigolvasni az összeset, bocsánat, de az nem lehet megoldás, hogy együtt elmentek pszichológushoz? Amennyiben valaki kényszeressége kihatással van nemcsak a saját, de a mások életminőségére is, akkor azt csak vissza kellene szorítani valahogy normál keretek közé. És egy pszichológus objektíven, pártatlanul meg tudja ítélni, hogy Z. óvintézkedései és igényei a józan ész határain belül vannak-e még vagy már jóval túl azon.
VálaszTörlésAmikor benne vagyunk egy szurrealis szituacioban hosszabb ideje, akkor azt tartjuk alapnak es egy ido utan azt hisszuk, h normalis. Pszichologus es mediator csak idorablas, azt mondjak, amit hallani akar az a fel, aki erosebben hajtja az igazat. Illetve nem foglalnak semmiben allast.
VálaszTörlésEn listakat irok, ha bizonytalan vagyok, mi szol mellette, mi ellene. A lista alapjan latszik, h a merleg merre billen. A listamat megosztom azokkal, akikben bizom es akiknek a tanacsaira hallgatok.
Szerintem egy jó medátor vagy egy jó pszichológus rengeteget tud segíteni egy ilyen helyzetben. Van amikor tényleg nem szabad hozzájuk fordulni, például bántalmazó kapcsolatban, de Tamkóéknál nem ez van, hanem az, hogy van valami, egy olyan véleménykülönbség, ami megkeseríti a mindennapjaikat. A mediátor nem ad igazat egyik félnek sem, csak segít rátalálni valami olyan megoldásra, ami működhet, feltéve, hogy a felek tényleg akarnak ilyet találni.
TörlésIsmerős a helyzet valamennyire, nálunk is valami hasonló van. Én azért kezdtem ellentmondani és a saját fejem után menni hasonló helyzetekben, lesz, ami lesz alapon, mert azt láttam, hogy a gyerekek kezdenek úgy tekinteni a világra, mint egy őrületesen félelmetes helyre, ahol minden sarkon valami veszély leselkedik rájuk és folyton résen kell lenni. Ez azt (is) eredményezi, hogy nem nagyon mernek új dolgot kipróbálni, rettentően ragaszkodnak a megszokott rutinhoz. Az egy dolog, hogy nekem korlátozó-e a férjem állandó aggodalma, de az ennél fontosabb, hogy ha a gyerekeink ebben nőnek fel, akkor milyen képük lesz a világról, engem ez ijesztett meg. Nem tudom eldönteni, hogy objektíven kinek van igaza az egyes kérdésekben, szerintem nincsenek ilyen válaszok, valószínűségek vannak, hogy ezt vagy azt csinálod, akkor az mekkora eséllyel okoz valami rosszat és az a kérdés, hogy kicsi, de nullánál nagyobb esélyt is el akarod kerülni vagy azt gondolod, hogy ennyit bevállalsz, mert különben annyi mindenről lemaradsz.
VálaszTörlésNálunk ez a határ, hogy mit vállalunk be nyilvánvalóan máshol van, ezért most az van, hogy én csinálom, amit akarok, ő óvatoskodik, a gyerekek meg (remélem) látják, hogy mindkettőnknek igazunk van valahol.
Ez egy nagyon érdekes hozzászólás és azt hiszem a gyerekeink lelke és az, hogy mennyivel lett számukra félelmetesebb hely a világ és nagyon fontos szempont. Csak közben meg nem tudjuk, hogy mivel állunk szemben. Milyen hatással lenne rám ez a betegség, ha elkapom. És az egész elsősorban a gyerek miatt fontos számomra, én sok mindent kibírok, de azt hogy nélkülem kelljen felnőni v egy beteg szülő mellett azt nagyon nem szeretném. Sőt, mindenre képes vagyok hogy ezt elkerüljem, akár még hosszú ideig hajlandó vagyok itthonról dolgozni, nem enni epret vagy levágni az alma héját. Most ezt csak azért írtam le, hogy én megértem Z aggodalmait valahol. Nálunk én vagyok a félős, de gondolom ez egyértelmű.
TörlésMerylla: egyébként én is így voltam vele, még pár hete is valami olyasmit posztoltam, hogy inkább kibírom év végéig itthon, mintsem hogy elkapjuk és belehaljunk (mindketten rizikócsoport).
TörlésErre ez a sok teraszon kávézós ember látványa, meg a rengeteg optimista hang (rádióban is!), oda vezetett hogy most meg itt rinyálok, hogy nyaralni akarok, meg ilyenek :))
Én is félek, hiszen nálunk meg én vagyok az egyetlen szülő, akire a gyerekek számíthatnak, és még csak meg sem kell halljak, elég ha 3-4 hétig nagyon beteg vagyok, ki látja el őket?? Szóval a strand, az uszoda nálunk is kizárt egyelőre, táborba sem engedtem el őket, meg az évzáró közös ebédes istentiszteletre sem, de a mi megyénkben pl. az elmúlt 1 hónapban 1 fertőzöttet találtak, kb. nagyobb az esélyem egy autóbalesetre, mint erre. Tehát én óvatosan "nyitottam". Én nagyon jól bírom az itthonlétet amúgy, eleve távmunkában dolgozom már 10 éve, meg ugye sok kisgyerekkel az ember sokat van bezárva, de most, hogy elkezdtem kicsit mászkálni érzem, hogy mennyire jól hat rám az egész. Hogy látok embereket, meg leülök egy parkban, vagy ilyenek. Szóval nagyon is értelek Tamko.
TörlésNa én ezen pl. egy percet sem aggódok, hogy Boni milyen emberré válik. Már volt erről szó sokszor itt - én a genetikában hiszek. Olyan ember lesz, amilyennek született, és eddig kísértetiesen hasonlít rám (holott az én szüleim teljesen másmilyenek voltak, mint mi vagyunk).
VálaszTörlésA férjem három nagy gyereke is három teljesen különböző karakter.
Na de a gének nem adnak egy 100%-os meghatározottságot, a környezet erőteljesen alakítja azt, hogy mely gének kapcsolnak be, vagy ki, és rengeteg olyan tulajdonság, fizikai jellemző van, amit "intervallumban" öröklünk. Szóval a nevelésnek és a környezetnek nagyon nagy szerepe van abban, hogy ki milyenné válik. A gének, a környezet és a nevelés egymással szorosan összekapcsolódik és egymásra hatnak. És ez nem hit kérdése, hanem tudományos tény.
TörlésJa és a fenti hozzászólásom most tök független Bonitól, vagy az egész korábbi beszélgetésfolyamtól, csakis a genetikához kapcsolódik.
TörlésPersze, sarkítottam, inkább valahogy úgy fogalmaznék, hogy van egy nagyon jellegzetes alap karakter, amihez utána járul 1000 más tényező (az apa hipochonderségén kívül). Peldaul ha ez a koronavírusdolog évekig eltart, akkor biztos nyomot hagy a mai gyerekekben - anélkül, hogy megváltoztatná a jellemüket (persze csak tippelek).
TörlésVagy másképp: a férjem túlféltő apuka, de egyik nagy gyereke sem éli úgy az életét, mintha mindentől félne. Sőt, annyira különbözőek, hogy teljesen fura, hogy azok hárman édestestvérek. És hány ilyen családot ismerek!
Oké, így világos. :) Mi is hárman vagyunk tesók, és rohadt különbözőek vagyunk, és az én 4 gyerekem is tök más.
Törléscsak hogy egy értelmeset hozzátegyek, a Férjem 2 hete elkezdett úszni járni. Ő sajnos az öltözőbe is bemegy, deszerencsére a szauna zárva van.
VálaszTörlésÉn is elkezdem holnaptól, öltözőbe nem fogok bemenni. Az a tervem hogy fürdőruhában megyek, úszás után valahogy a fürdőköpenyem alatt leveszem a vizes fürdőruhát, és fürdőköpenyben beülök akocsiba és itton egybőlmegyek zuhanyozni.
:-))))) a hajszárító veszélyes állítólag. A vízben nem marad meg a vírus, ezt hallottam (csak akkor meg miért kell 60 fokon mosni a maszkot?)
TörlésNálunk csak júni végén nyit az uszi, viszont előre be kell jelentkezni, ha jól látom minden egyórás sáv után egyórás fertőtlenítés lesz. Még a végén jobb lesz ez a rendszer, mint az előző!!
Pedig a szaunaban aztan semmifele virus nem el meg, ugyhogy inkabb sajnos, hogy zarva van. :(
TörlésMi a Lánnyal jártunk úszni márciusig. Az utolsó hetekben feltűnt, hogy pirosabb volt a szeme és zuhany után is iszonyú klór szaga volt a bőrének, hajának. Aztán az utolsó héten mondták a nénik az úszóban, hogy 3x annyi klórt tettek a vízbe, mint amennyi az előirt.
TörlésNem igaz itt kifejezetten mondták hogy a szauna nem öli meg ezt a vírust. Erről már márciusban is lehetett hallani.
TörlésÉn is úgy tudom, az uszodai klóros víz az ami OK. Igen nagyon klórozzák, én szerencsére ún. fürdővendég stílusban úszom, nem teszem bele a fejemet a vízbe, csak kevés víz megy a szemembe. És az a tervem hogy nagyon alaposan zuhanyozok utána hogy a bőrömet ne bántsa a klór. Hát meglátjuk...
Nem, a hirek arrol szoltak, hogy a szaunazas nem oli meg a szervezetbe kerult virust. Merthogy sok hulye, minden jozan gondolkozast nelkulozo ezo-paraszt ezt hitte es kezdte terjeszteni. (Meg hogy a gozles, forro tea, oblogetes, hasonlo hulyesegek segitenek.)
TörlésA szauna belso FELULETEN nem el meg semmilyen virus. 90-100 fok. Ez tudomanyos teny.
A sajnost meg ugy ertettem, hogy nekem nagyon hianyzik, es sajnalom, hogy nem nyitjak ki oket az uszodaval egyutt, bar erteni megertem. Mivel a belseje nem fertozo, egy-ket (nagyobb szanunak eseten maximum harom) ember tudna bent lenni. De hat elfogadom, hogy a franc se fogja ezt ellenorizgetni, egyszerubb zarva tartani oket.
VálaszTörlésIde írom, mert olyan áttekinthetetlen lesz. :)
VálaszTörlésSzóval Tamko! Este a zuhany alatt még az is a fejemben járt, hogy igazából az sem igaz, hogy "de hát mind az én gyerekem, egyformán nevelem őket, mégis mások". Én legalábbis abszolút nem neveltem egyformán őket, más élethelyzetbe, más koromban, más lehetőségek között, más tudással és tapasztalatokkal rendelkeztem az elsőnél, meg mondjuk a legkisebbnél. Meg nyilván az sem mindegy, hogy egy gyerek egyke, első gyerek, vagy ötödik. Rengeteg minden meghatározza, hogy milyen emberré válik azzal a génkészlettel amivel született.
Nekünk van a kertben eper, rád gondoltam, hogy milyen szívesen adnék ebből Tamkonak, garantáltan biztonságos. :)
Tudod osztottam en is az eszt fentebb sajat mediator tapasztalatomrol. Aztan kapom a hirt, hogy egy nagyon kedves ex munkatarsnom, korai negyvenes, tegnap munkaba menet aneurysm-a (agyi ertagulat)lett, s komaban van. Ferjenek 2 napja van kikapcsolni a lelegeztetot. Erdelyi romanok egy 9 eves kisfiuval. Egykori profi balett tancos. Fitt, filigran aki mindig is odafigyelt ra mit eszik. Szoval nekem ennek fuggvenyeben az egesz tulfutott para valahogy ertelmetlenne valik. Ekkora felelemben elni nem eletminoseg. Es tudom Z sem jokedveben ilyen, de erdemes rajta elgondolkodni mennyire is nem vagyunk sosem full controlban az eletunkkel. Akarhogy is kapcsolja ki a wifit meg uber fertotlenit. Akarmennyi is van hatra, ertelmesebbnek tunik elvezni mint rettegessel tolteni.
VálaszTörlés