Olyan fura; Boni normális esetben is úgy beszél, amit mi már kiabálásnak minősítünk. Boni hangos gyerek. De nem csak a sok csatakiáltás és egyéb üvöltözések miatt, mint amikor pl. ki van akadva valamin és felháborodva ránk támad (verbálisan és máhogy) hanem alapból és ösztönből. Hangosan mesél, kiabálva magyaráz, üvöltve viccelődik, fejhangon énekel. Néha étkezés közben egymásra nézünk Z-vel, hogy ezt a hangerőt hogyan lehet bírni? Halkabban! – szólunk rá naponta ötszázszor, és emlékszem, a játszótéren előfordult, hogy idegen apukák is rászóltak, mert elviselhetetlen volt a kiabálása.
Ha nem tudnánk, hogy jól hall, azt hinnénk, hogy baj van a hallásával. De este a szobájából kihallja a férjemnek a konyhában suttogva odavetett félmondatomat, és lassan már azt is meg tudja különböztetni, hogy Viber- vagy WhatsApp-üzenet jött a telefonomra (és kihallja azt is, hogy melyik szobában hagytam). Amúgy az én családomban (hogy is mondják? halmozottan) vannak nagyothalló gyerekek, úgyhogy önként és dalolva, az első gyanú után vittük volna Bonit is hallásvizsgálatra, de már pár hetesen egyértelművé vált, hogy nincs vele gond, fordította a fejét a zajokra stb.
Boni nem csupán kiabál, hanem mindenkit túlkiabál; gyakran féltékenyen őrködik a társalgás menetén, nehogy én vagy az apja is szóhoz jussak (jusson), de főleg, nehogy mi egymással pár szót tudjunk is váltani – ilyenkor emelt hangon megismétli a mondanivalóját, szünetet sem tartva, ellehetetlenítve mindenfajta konverzációt. Stratégiája: ha ő folyamatosan és jó hangosan beszél, akkor biztos senki más nem fogja megakasztani, de ha ez mégis megtörténik, felemeli a hangját. Ha telefonálok, és nemzetközi kézjelzésekkel, azaz kézzel-lábbal mutogatom neki, hogy nehogy beleszóljon, akkor ezzel csak azt érem el, hogy még hangosabban fog beleszólni.
Teljesen olyan a viselkedése, mintha hatodik gyereknek született volna egy elfoglalt családba, ahol senkinek semmi ideje rá, és így, ezzel a hangoskodással kellene kivívnia egy kis figyelmet. Pedig, basszus, kis sarkítással 7/24 órában áll haptákban két felnőtt, aki minden kis ötletét, gondolatát, érvelését tapsolva és elragadtatva fogadja, elemzi, számon tartja és véleményezi!
Persze pont a múltkor elkalandoztak a gondolataim, amikor Boni mesélt nekem – már ott tartunk, hogy ő talál ki meséket nekünk, hurrá! – és visszakérdeztem, hogy És volt nálunk elemlámpa? Boni megütközve válaszolt (kiabált rám), hogy de hát most mondtam, mama!! Miért nem figyelsz SOHA?!
A gyerekek sirni is hangosan sirnak pedig az elso kus nyoszorgesre odarohanunk. Ez biztos valami evolucios dolog.
VálaszTörlésKisbé pont ugyanilyen volt, igaz, második gyerekként (de nem hatodik!). Mi is vittük hallásvizsgálatra és mindenhová, persze negatív lett minden. Őszintén szólva én majd megőrültem tőle, úgyhogy hosszú, kitartó munkával leszoktattam róla. Úgy emlékszem, a legtöbbet az segített, amikor halkan, nagyon halkan (és nagyon sokszor) azt suttogtam neki: Akkor is hallak, ha halkan mondod. Aztán egyszer csak, nagyjából a sulikezdés idejére, leszokott róla.
VálaszTörlésKitartás!
Marcus is üvölt lassan tíz éve folyamatosan - én nem tudom elképzelni, hogy valaha elmúlna...
VálaszTörlésÉn is úgy látom, hogy egy gyerekTÍPUSRÓL van szó... a suttogás az elsők között volt, amivel próbálkoztam, nem sok eredménnyel.
VálaszTörlésHeni, köszi ;-)
Zenjebil, ez nagyon aranyos :)))
Nekem két ilyen gyerekem van. A múltkor voltam egy barátnőmnél, akik tök csendesek és a kisfia is ilyen csendes. Olyan volt, mint vmi sci-fi, és ebből jöttem rá, hogy nemcsak a pillanat hevében érzem úgy, hanem az én gyerekeim tényleg folyamatosan ordítanak, na jó, nem, de baromi hangosak.
VálaszTörlésNálunk a nagyobbik ilyen, nagyon hangosan kiabál állandóan. Szerintem is ez egy gyerektípus. Tegnap volt iskolában, a kicsi 10-ig aludt a nagy nyugalomban, utána mondta, hogy "anya, olyan jó csend van". Egész nap emlegette 😀
VálaszTörlésNekem mindketto ilyen es a parom 3 gyereke is. En a nagyot el is vittem tulhallas vizsgalatra, de nincs neki.
VálaszTörlésHaha, aki 10-ig tud aludni, az is egy külön TÍPUS :)))
VálaszTörlés(és mit mesélt az oviról? jól érezte magát?)
Igen, ő egy mormota lenne, ha hagynák :)))
VálaszTörlésA nagy alapvetően jól érezte magát attól, hogy kimozdult, de azért mondta, hogy unalmas volt, mert semmit se volt szabad csinálni. A helyettesítő óvónő pedig, aki most elöször találkozott vele, szerintem nem érezte magát olyan jól aznap :( Az a benyomásom, hogy a lányom tényleg nagyon igyekezett, de az óvónő nem tudta, hogy máskor milyen. Úgyhogy nem tudom, lesz-e még ebből idén suli...
Az én gyerekeim szerintem elég csendes gyerekek, de ovis és kisiskolás korukban nekik is volt néhány idegesítően hangos évük, amikor kb. minden választ úgy kezdtünk, hogy nem vagyok süket/halkabban. Aztán majd jön az időskori süketség vegyítve a kamaszkori motyogással, amikor kb. minden választ úgy kezdek, hogy mit mondtál? hangosabban!
VálaszTörlésÉn azt gondoltam eddig, hogy minden kisgyerek hangos. :)))
VálaszTörlésSzerintem ennek semmi köze a gyerekek számához, eleve a bölcsi, ovi, suli brutál hangzavar helye, szerintem ezért alapban hozzá is szoknak egy megemelt hangerőhöz.
Engem kajálásnál tud idegesíteni, minden étkezésünk egy iszonyat hangzavar, de biztos hiányozni fog majd később. :)
Nálunk a férjem családjában mindenki nagyon hangosan beszél, főleg az anyósom, és ő előszeretettel alkalmazza is a mások túlkiabálása-technikát, amikor khm, "beszélgetünk". Kíváncsi leszek a mi gyerekünkre ezek után, mert én se vagyok épp az a halkszavú, visszafogott, csendes személyiség... Isten irgalmazzon a szomszédainknak! :D
VálaszTörlésBori: jaj, szegénynek nem is a megszokott óvónője volt?! (amúgy látom, te is kevered az iskolát az óvodával :))) = école)
VálaszTörlésVera: én IMÁDOM ezt a genetikai társasjátékot kátszani: ki kire hasonlít. Nem lehet megunni :))))
Sajnos nem :( Várható volt, mert eleve szóltak, hogy nem feltétlenül a megszokott óvónő lesz, ráadásul az övé most veszélyeztetett a betegsége miatt. Ő úgy tűnik, nem megy már vissza ebben a tanévben.
TörlésMost a 8 fős csoportokban minden osztályból vannak gyerekek. Ennek az az előnye, hogy most már "központi" feladatokat küldenek, ami minden osztálynak ugyanaz, csak a saját szintjén (pl a kis hernyót egyik gyereknek 6 részre vágjuk, hogy kirakós legyen, a másiknak 16-ra). Így nekem sem kell itthon annyira kétfelé szakadnom, mint eddig.
Igen, nagyon keverem így, hogy franciául meg ecole-t kell mondani :) De épp azt figyeltem, hogy te milyen következetesen ovit írsz. Ezek szerint szóban jobban keverted, amíg Boni oda járt?
Egyébként azt figyelem, mióta itthon vannak és jobban belelátok, hogy az itteni nagycsoport már jobban hasonlít az otthoni első általánosra, mint az ottani nagycsoportra. Amennyire emlékszem gyerekkoromból, nem tudom, most milyen otthon.
És hogy ment neki a francia, azt tudod?
TörlésIgen, de itt legalább az átmenet az ovi-iskola között talán nem annyira éles. Nem tudom, bejön-e ez a módi a lányomnak, Boninak nagyon!
MÁR nem keverem a két szót :))) de Boni még néha keveri az óvónő és a tanítónő szavakat. Bár a múltkor a papám úgy kijavította szegényt, hogy egy ideig nem fogja elfelejteni...
Szegény Boni, pedig teljesen logikus, hogy keveri. Ebben nem vagyok még képben, de az általános iskolában is maitresse/maitre-nak hívják őket, ugye?
TörlésMi maitresse néninek mondjuk otthon is, ezzel mindenki kibékült.
Viszont folyton magyarázkodni kell az itteni rendszer miatt, hogy nem "csak" játék van. Pedig szerintem is nagyon jó, hogy így kisebb az átmenet az ovi és az iskola között. Otthon sok olyat hallok, hogy a gyerek egyik héten még az oviban játszik, következő héten meg nagyon szenved az iskolában.
A nagynak nagyon jó az itteni rendszer a sok irányított feladattal, szereti. Gyakorlatilag ezért nem költöztünk haza tavaly, amikor volt lehetőség. A kicsinek viszont nem olyan jó, ő jobban igényelné, hogy hagyják kötetlenül játszani.
A franciát nem mondták, de szerintem jól ment. Az utóbbi időben sokat játszanak franciául és az jónak tűnik.
Ja, tényleg, már emlékszem, h írtad egyszer, h az ovi miatt maradtatok!!
Törlés