A múltkor azt írtam, hogy míg egy magyar átlagember simán ismer 2, 3 vagy 4 kortárs költőt, addig a francia egyet sem. Ez így igaz, ugyanakkor ha kortárs filozófusokról lenne szó, akkor viszont a francia utca embere lenne előnyben: bárki simán felsorol párat közülük, hiszen rádióban, Tv-ben szerepelnek, könyveket írnak stb. A filozófiának fontos szerepe van a gimiben is, ugyanis kötelező tantárgy, és érettségi is van belőle (legalábbis most; a reform után nem tudom, mi lesz a sorsa).
Ma volt a központi filozófiaérettségi napja. Minden évben megnézem a kérdéseket, általában az egyik-másik újság által javasolt megoldásokat is. Idén is baromi érdekes (de nehéz!) kérdéseket tettek föl a diákoknak, akiknek négy órájuk volt megírni a dolgozatot.
A legnehezebb szakon a következő két kérdés közül (és egy szövegelemzés közül) lehetett választani: A kultúrák sokasága megakadályozza-e az emberi faj egységességét? vagy: A kötelezettségnek való megfelelés azt jelenti-e, hogy lemondunk a szabadságunkról? Biztos a kultúrát választottam volna, és noha nincs jó vagy rossz válasz, hanem csak jó vagy rossz érvelés, mégis az az érzésem, hogy nem illő (azaz politikailag inkorrekt) mással válaszolni, mint hogy nem, erre utal pl. az EU jelmondata is (Egyesülve a sokféleségben). Az igenlő választ viszont a háborúk, konfliktusok, inkvizíciók igazolnák.
A gazdasági szak kérdései: Az erkölcs a legjobb politika? vagy Megosztja-e a munka az embereket? Szerintem a második téma könnyebb, mert lehet amellett érvelni, hogy a munkavégzés maga többféle, sokrétű és szerteágazó, illetve már maga az a tény is megosztó, hogy míg valaki dolgozik, a másik nem (munkanélküli, beteg, simán csak gazdag stb.). A munkát és a munkamegosztást viszont úgy is lehet vizsgálni, mint az emberi szerveződés és szolidaritás megnyilatkozását.
A legkönnyebb (irodalom) szakon a Megszökhetünk-e az idő elől? és a Mire jó megmagyarázni egy műalkotást? kérdést tették fel. Mindkettő nagyon érdekes, a másodikról a volt főnököm jut eszembe, aki egyszer azt mondta (olyan okos pasi volt, hogy szájtátva hallgattuk), hogy a 20. század képzőművészete annyiban tér el az előzőektől, hogy a vizuális élmény mellé ma már mindenképpen társulnia kell egy elemzésnek is, a kettő csak együtt értelmezhető. Ellenérv: felesleges megmagyarázni egy jó filmet, illetve magyarázat nélkül is tudjuk élvezni mondjuk a Holdfény szonátát.
Érdekesek ezek a feladatok, mert az embernek (az érettségizőnek) el kell gondolkodnia egy sor olyan fogalmon is, hogy erkölcs, politika, kultúra, emberi faj, szabad akarat, munkavégzés, műalkotás stb., továbbá ismerni kell a legalapvetőbb filozófiai irányzatokat, nézeteket. A veszélye viszont talán az, hogy mivel bármelyik oldal mellett lehet jól és okosan érvelni, az egész a szavakkal való játékká, stílusgyakorlattá degradálódik.
Mint ahogy azt is kíváncsian várom, hogy hogyan tanítják meg ezeket a piciket olvasni egy olyan nyelven, ahol az írott szó és a kiolvasott hangsor között nagy az eltérés (azaz: szakadék), úgy azt is érdeklődve fogom (majd) figyelni, ahogy egy ilyen filozófiaoktatás zajlik.
Hű de jó kérdések!
VálaszTörlésÚgy hallottam, hogy a filozófiát minél hamarabb be akarják vezetni, már 6 éves kortól - nekem nagyon tetszik az ötlet maga, de nagyban attól függ majd, ki és hogyan csinálja! A gyerekek nagyon élvezik majd, biztos vagyok benne. Rossz tanárral favágás, mint a legtöbb tantárgy!
VálaszTörléshú, ezek iszonyú jó kérdések, de elég magas szintűek is, nem? egyáltalán nem tudom, hogy megy a francia érettségi (ie. mi az, hogy a "legnehezebb szak?"), vagy milyen szintű, de mi ehhez hasonló kérdésekről első évben filozófiából meg később politikai filozófiából és szociológiaelméletből tanultunk, mondjuk akkor mindenféle elméletekkel kellett alátámasztani az álláspontunkat, nekem elég nehéz volt, mit ne mondjak.
VálaszTörlésmeg most azon is gondolkodtam, hány filozófus jutna eszembe kútfőből, kb 5-6, de szórakozásból csak Zizeket meg Beauvoirt olvastam valaha. egyébként most eszembe jut még az is, hogy amikor Verával Párizsban voltunk, mondtam neki, hogy milyen műveltnek, ill. klasszikus kultúrában jártasnak tűnik a francia nép, és hát ő is mondta, hogy az általános műveltség egész más mit nálunk. jó, jó, ez nyilvánvaló, de akkor is, szerintem irtó érdekes. de egyébként sztem Magyarországon is egyre népszerűbb a kortárs költészet, most a Margó fesztiválon egészen sok szerepelt, Pajor Tamás estjén voltam, akiről még sose hallottam azelőtt, de nagyon tetszett.
Iszonyú izgalmas kérdések! El fogok tünödni rajtuk, tanárként is. Èn az etika tantárgyat is nagyon birom, és irigykedek: az, amit mi anno filozófiából tanultunk gimiben, csak poros filozófiatörténet volt, unalmas tanárral, péntek 7. órában. Megszökhetünk-e az idö elöl? Ez a legkönnyebb kategória? Ezt 90 évesen se tudnám megválaszolni, és nem, mert addigra szenilis leszek, vagy 20 éve szomjan haltunk mind (az elörejelzések szerint) Hm, ez is egy jó kérdés lenne, bár túl gyakorlati egy filozófia vizsgára, hogy hogyan menthetnénk még meg az irhánkat kollektive a klimakatasztrófa elöl. Bocs az offért, a posztok témái mindig elgondolkoztatnak.
VálaszTörlésHúú, nem tudom, nem mondanám, hogy a franciák műveltebbek lennének a magyaroknál, nekem ez eddig nem tűnt fel :))) Teljesen más ugyanakkor az, hogy mi tartozik az általánosan elvárható műveltség körébe (lásd pl. a filozófusok vs. költők kérdést). Vagy hogy nyilván egy francia ismeri De Gaulle-t, de nem tudja, ki volt II. Rákóczi...
VálaszTörlésA hatéveskori filozófiaoktatást viszont kicsit korainak tartom :))) vagy ha ezt úgy értelmezik, hogy beszélgessünk érdekes kérdésekről, és kérdőjelezzük meg a készen kapott véleményeket, az OK. De nyilván nem fognak Kantot olvasni! És igen, nálunk is filozófiatörténet volt inkább, totálisan feleslegesen, lett volna inkább vallástörténet.
Az idő: hát abszolút értelemben véve nem vonhatjuk ki magunkat az idő folyása alól, de a percepciónk lehet más és más az időről - én valahogy ezt próbálnám meg megfogalmazni!
(úgy értem a jó meg rossz szakokat, hogy eddig általában a legjobb eredményekkel rendelkező diákok választották a tudományos szakot, a legrosszabbak az irodalom szakot. De ez nem hivatalos leosztás, nincs így adminisztratív különválasztva, hogy rossz vagy jó)
Természetesen nem filozófiatörténetről van szó (láttam róla - a mintaoktatatásról - riportot, nagyon lelkesítő volt!), hanem abból kiindulva, hogy az élet szinte minden felvetődő kérdése alkalom a "filozofálásra", a gyerekek azonnal "vették a lapot" : gondolkodni tanít.
TörlésPersze, gondoltam, hogy ilyesmi lenne, de akkor azért ez nem nagyon állítható párhuzamba a gimis filozófiaoktatással, ahol leginkább írásban tanulnak meg érvelni a diákok (tézis-antitézis-szintézis). Pluszban példákkal kell alátámasztaniuk a mondanivalójukat, mintegy beleillesztve a kérdést egy tágabb problematikába.
TörlésMindenesetre persze én is amellett vagyok, hogy tanuljanak meg a kicsik is gondolkodni :)))
Az általános műveltségről: sztem (európai viszonylatban) kb. egyforma a műveltségi SZINT, de a tartalom nagyon más. Mivel Te az egyik társadalomban szocializálódtál, az tűnik alapnak, amit ott elvárnak általános műveltségként, ehhez képest tűnik egy más nemzet kb. ugyanannyi iskolát végzett tagja műveltebbnek vagy kevésbé műveltnek. Ha viszont hosszabb ideig élsz egy másik társadalomban, mindjárt rájössz, hogy ez nem így van. De ehhez egyébként elég egyszer vmi műveltségi társasjátékot játszani egy másik nemzet fiaival - nekem az első ilyen játék franciául, majd olaszul is hatalmas kudarc volt, kb. semmit nem tudtam azokból a kérdésekből, amire a helyiek csípőből lökték a választ (pedig eddigra franciául már egy évtizedet okultam, nemcsak nyelvileg, hanem kulturálisan is).
VálaszTörlésEgyébként sokszor fintorgunk azon is, hogy egy francia vagy olasz semmit nem tud a történelmünkről, de mi mennyit tudunk mondjuk Ukrajna történelméről? Vagy akár Lengyelországéról? A svédekről? A nagyobb országokét persze tanultuk, azt tanultuk A történelemként.
A helyesírás tanítása nagyon érdekes a franciáknál, úgy tudom, hogy nagyon sokáig elég egy, a hangalaknak megfelelő betűsort leírni, nem kell feltétlenül azt a konkrét betűsort, ahogyan azt a szót írják. Egyébként a saját ismerőseim között sok képzett, egyetemet végzett francia is rossz / vagy nem annyira jó helyesírással ír, ami (hogy visszatérjek az előző témához) pl. a magyaroknál a műveletlenség egyértelmű mutatója lenne, náluk meg nem feltétlen. (olyasmire gondolok, hogy nem egyezteti a melléknévi igenevet passé composé-ban, vagy akár lehagy egy-egy s-t az E/2 személyű igék ragozásánál).
Sztem egyébként Mo-n fájón hiányzik az érvelés, a logikai levezetési módok ismerete, a vitakultúra nagyon fejletlen, és hát mit mondjak, ez meg is látszik mindenhol, még a képzett, iskolázott rétegnél is. Azon pl. mindig csodálkozom, milyen "együttműködően" tudnak az olaszok vitázni, a legdurvább veszekedéseket is le tudják kb. kompromisszummal zárni, ami a mindenapokban egy igen fontos skill.
Így akartam írni: "ehhez képest tűnik egy más nemzet kb. ugyanannyi iskolát végzett tagja kevésbé műveltnek". Bocsánat :)
TörlésÁltalános műveltség: egyetértünk szerintem :)) Arra gondoltam, talán a görög mitológián le lehetne mérni ezt a klasszikus műveltséget, hiszen az az egyetemes európai tudásanyag része és alapja. Kellene valami felmérést végezni :)
VálaszTörlésHelyesírás: de, szerintem itt is NAGYON gáz a rossz helyesírás, bár tényleg gyakoribb, mint otthon (nyilván ez a nyelvből fakad: több a lehetőség hibázni). Nem értem viszont, amit írtál a helyesírás tanításáról, szerintem a kezdetektől a jó helyesírásra törekednek, vagy nem?
Vitakultúra: EGYÉRTELMŰEN tanítani kellene otthon, is, itt is, kezdve a legelemibb érvelési bakikkal – és akkor már az álhírekkel, dezinformációval együtt :) Amúgy annyi mindent kellene még belepasszírozni a tananyagba: szolfézs, KRESZ, állampolgári ismeretek, egy háztartás pénzügyei, hitelfelvétel, pszichológia, alapvető programozás, helyes étrend stb - ezekkel miért csak felnőttkorban vagy különórán találkozunk??
Általános műveltség: állandóan változik, ahogy a társadalom is változik - az utóbbi időben meg különösen gyorsan -, (Sztem egyébként pont mindegy is már, hogy ismered-e a görög mitológiát - annak ellenére így gondolom, hogy én magam ugye bölcsész szakokat végeztem, nyilván nem véletlen), egyszerűen a viszonyítási pontok, vonatkozások változtak meg.
VálaszTörlésMa az az ember is műveletlen, aki nem tudja, mi az a facebook, vagy mit jelent, hogy blog. Egyszerűen azért, mert a világot, amelyben élsz, nem érted ezek nélkül, le sem tudod írni. Anélkül, hogy le tudnád írni a világot, amiben élsz, lehetsz-e művelt?
Aztán másrészt elég sok tanulmány szól mostanság arról is, hogy a(z általános) kultúra egységessége nem létezik már, sokkal fragmentáltabb, töredezettebb az ismeretek összessége, halmaza. Régen volt az egyház, és amit ő tanított, az volt a kultúra. Aztán volt az iskola (és azon keresztül az adott állam), és az volt az általános műveltség, amit ott nagyjából meg lehetett tanulni.
De ezek egycsatornás bemenetek voltak, amelyek maguknak adták meg az általános műveltség definicióját: amit tanítottak, azzal egyben meg is határozták, mi legyen az elvárandó műveltségként. Ezen a főcsatornán kívül nehéz volt informálódni, tanulni, ezért keveseknek volt rá igényük/lehetőségük.
Na de ma már nem csak egy csatornán tudsz tanulni, akit érdekel, egészen partikuláris infókhoz is hozzájut egy perc alatt, amivel nagyon széleskörű műveltségre tehet szert, amely esetleg egyáltalán nem esik egybe azzal, amit még 50 éve is általános kultúrának tartottunk.
Plusz azzal, hogy nem csak a saját kultórközegünkben mozgunk, sokkal jobban látjuk, hogy más országban/közösségben mennyire más lehet a kulturális csomag tartalma, ettől is elbizonytalanodunk, hogy akkor mi az, ami elvárható.
(jó hosszú lett, majd másikban írok amásik témákról is :)
"Nem értem viszont, amit írtál a helyesírás tanításáról, szerintem a kezdetektől a jó helyesírásra törekednek, vagy nem?"
VálaszTörlésElméletileg nem, az első években "csak" arra, hogy a betűsor megfeleljen a kimondott hangsornak (mivel egy adott hangot többféle betűkombinációval le lehet írni, nem várják el, hogy megtanulják rögtön azt, amelyik ezek közül a lehetőségek közül a helyes megoldás, hanem csak hogy egy lehetségest eltaláljanak).
Találtam is róla anyagot, hogy mi az elvárható a különböző évfolyamok végén: https://www.pedagogie.ac-nice.fr/dsden06/mdll/wp-content/uploads/sites/11/2018/04/Lenseignement-de-lorthographe.pdf
De nagyon kíváncsi leszek majd, hogy nálatok ez hogy lesz a gyakorlatban.
"Amúgy annyi mindent kellene még belepasszírozni a tananyagba: szolfézs, KRESZ, állampolgári ismeretek, egy háztartás pénzügyei, hitelfelvétel, pszichológia, alapvető programozás, helyes étrend stb - ezekkel miért csak felnőttkorban vagy különórán találkozunk??"
Ehhez meg nagyon meg kellene reformálni az oktatást (és azért néhány országban már rajta vannak ezen az úton). Erre irányult volna a kompetenciaalapú oktatás szemben a tartalomalapúval - Mo-n is elindultak papíron efelé, de míg a vizsgakövetelményeket tartalomalapon adják meg, addig ez fából vaskarika.
Amiket írtál, az pont beilleszthető lenne sok, már meglévő tantárgyba is:
- szolfézs - ének-zene,
- KRESZ, állampolgári ismeretek - ez utóbbi elméletileg van is, de sztem mindenhol töriórát tartanak helyette, hogy le tudják nyomni a hatalmas törianyagot
- egy háztartás pénzügyei, hitelfelvétel - matek (mennyivel érdekesebb lenne ezeket számítani, mint teljesen öncélúlag mindenféle feladatot megoldani. Meg olyasmit is, hogy pl. lakásfelújításnál mit hogyan kell kiszámolni, vagy egy saját munkaprojekt ráfordításait kiszámolni - itt már megyünk a business plan felé + gazdasági alapok, adófizetés, stb sem ártana)
- pszichológia - meg filozófia kellene, de rendesen, nem csak pszicho és filo történet
- alapvető programozás -számítástechnika
- helyes étrend, és hozzáteszem a saját test karbantartása, alapvető összefüggések ismerete - biológia, kémia, testnevelés.
És hát nem lenne ördögtől való a tantárgyak megváltoztatása sem, miért ne lehetne másként rendszerezni a világról való tudásunkat, mint 100 éve? A pozitivista megközelítés felől mehetnénk a hálózatos elemzések felé, mert egyszerűen mióta van net, meg hiperlink, már rég nem olyan lineárisan, vonalmódra látjuk mi magunk sem a világot, mint ahogy tanultuk az iskolában.
Nyugaton eleve nagyon jó, hogy bizonyos témaköröket nem szednek szét (biosz és kémia, vagy földrajz és töri nagyon is együtt tanulmányozandók).
Tavaly szerveztem néhány tanulmányutat magyar középiskolai tanároknak itt Toszkánában, nagyon élveztem. Pl. egy középiskolában az a számtech óra (egy egész éven át), hogy tananyagot fejlesztenek saját maguknak a diákok - kitalálják, mit kéne tanulni, írnak egy tanmenetet és utána összeszedik hozzá az infókat, gondolkoznak a didaktikai módszereken, feladatokat találnak ki. Majd mindezt tananyagként el is készítik (arculat, letölthető unit-ok - eszméletlen nagy munka), és az utánuk jövő diákok meg használják! Google classroom az alap, mindenki azon dolgozik a saját gépével vagy tabletjével.
Vagy grafikus képzésen egy céget kell kitalálniuk (üzleti tervvel, alapító okirattal, termékkel), amelynek elkészítik az arculatát: logó, honlap, szórólapok, termékek, és azt ki is nyomtatják miután 3D-ben megtervezik. Nem könyvekből tanulnak halál unalmasan egy db tanár előadásában (aki sok esetben már nincs is képben a 21. századi fejleményekkel).
Általános műveltség: nekem meg pont az az érzésem, hogy egységesül (globalizálódik, hogy úgy mondjam :)))), nem pedig széttöredezik. Ha megkérdezel egy átlagos francia vagy magyar értelmiségit, mindegyik hallott a Csernibil sorozatról, a Nápolyi regényekről és Tara Westoverről. Ahogy a Facebookról is. Perzse aztán vannak a kulturális különbségek (De Gaulle vs. II Rákóczi) Viszont igaz, hogy a görög mitológiát ma már nem mindenki ismeri!
VálaszTörlésTananyag: én a tartalmat változtatnám meg, nem a formát, mert SZEMÉLY SZERINT én tökre szeretem a frontális tanulást. Én az alapokat és az általános tudást könyvekből, rendszerezve szeretem tanulni, és mindig is utáltam az iskolai projektmunkát, két okból: 1) már rég mindennel kész lettem volna, de a többiek még csak a feladatok megértésénél tartottak, 2) soha nem érzem magaménak a projektet, ha az nem élesben megy (azaz ha úgysem alakítunk VALÓJÁBAN céget).
De tisztában vagyok vele, hogy a világ nem errefelé megy, és orrba-szájba projekteken dolgoznak a gyerekek, meg kiselőadásokat tartanak... és hogy a tanulás ma már buli, nem pedig kemény meló (=amivel tökre nem értek egyet, de hát ez az én bajom :))) Amúgy ma Fro-ban is nagy viták mennek arról, hogy kell-e pl. matekot tanulni a gyerekeknek gimiben és mit és hány évig.
Helyesírás oktatása: átfutottam a doksit (köszi!), de nem lettem tőle okosabb. Szerinted első osztályban elfogadnák ezek szerint a haricot szót *ariko-nak írva? Nagyon fura lenne!!! Na, majd megírom, ha ott tartunk :))
"már rég mindennel kész lettem volna, de a többiek még csak a feladatok megértésénél tartottak"
TörlésAzt hiszem, hogy nem voltál még csoportvezető, hanem önállóan dolgoztál mindig is, nem?
Amit én is sokkal jobban szeretek egyébként, de sajnos ahogy vezető vagy (főleg ha alapszinten azaz neked már nincs helyettesed csak nulladik szintű beosztottad) akkor pont az a lényeg, hogy hogyan érd el, hogy a gyengébb képességű, motiválatlan kolléga is hozzá tudjon tenni érdemben az eredményhez. Én rengeteget szenvedtem ettől (el is mentem abból a munkakörből) pedig nekem csak felsőfokú végzettségű beosztottaim voltak. El sem tudom képzelni hogy minimálbéren foglalkoztatott, 8 osztályt végzett embereket hogyan lehet motiválni.
Persze, hogy miért kell ezt általános iskolában mindenkinek megtanítani azt nem tudom, bár attól félek e mögött inkább valami olyasmi van, hogy minden teljesítmény a csoporté és nem egy kiemelkedő egyéné?
Egyébként én a főiskolán találkoztam először projektmunkával és eleinte én is ágáltam ellene, de végül rájöttem, hogy jobban magadévá tudod tenni a feladatot ha nem csak arról van szó hogy elolvasod, megírod a dolgozatot. De ehhez ügyes tanár kell.
"Csernobil sorozatról, a Nápolyi regényekről és Tara Westoverről"
TörlésNem hallottam. Nem vagyok átlagos. Büszke vagyok rá. :-))
Egységesedik? Olaszországban csak a napokban kezdték el vetíteni a Csernobilt, és eddig az átlagember azt sem tudta, hogy létezik ilyen. Én meg közben hónapok óta napi 5 cikket olvastam róla a magyar sajtóban :) Ez csak egy példa persze.
TörlésEz egyébként elég érdekes, hogy a két sajtót napi szinten olvasva, mennyire eltérnek a témák, megközelítések, források (!).
A frontális oktatási módszerek is kellenek néha, de sztem a mindennapi élethez nagyon kell az a képesség, hogy a másikat MEGHALLGASSUK, megértsük és együtt tudjunk vele dolgozni. Fordítóként lehet, hogy erre nem annyira van szükséged, de nekem mindkét munkámban fontos, és a mai napig tanulom. Projektetek menedzselek plusz egy másik lánnyal együtt saját vállalkozást vezetek. Az elsőben egyszerűen mindig tudnom kell, hogy melyik résztvevő mit tud, merre tart, hol van hiányossága, miért akad meg a menet (ha megakad). És a lényeg, hoyg ne én csináljak mindent, hanem mindenki a magáét, megfelelően. Én is úgy indultam (hála a magyar iskolarendszernek, ahol mindig nagyon sikeres is voltam), ahogy te, hogy hát én hamarabb megértek és jobban tudok mindent, csak aztán ezerszer kiderült, hogy nagyon "egyféleképpen" gondolkozom, elemzek és értékelek, és egy csomó szempontot, megközelítési lehetőséget egyszerűen figyelembe sem veszek (nem feltétlen azért, mert én buta vagyok, hanem csak mert egy ember vagyok egy adott kulturális csomaggal, adott a problémára fordítható idővel és energiával). Amit mások igen, első blikkre. Ha két eltérő megközelítést alkalmazunk egy adott kérdésben, problémában, sokszor sokkal jobb (komplexebb, adott helyzetben megfelelőbb) megoldások jönnek ki, mint amit én elsőre gondoltam (noha nem feltétlen lenne rossz az sem). És mivel a vállalkozásomban ezen kliensek és bevétel múlik, egyáltalán nem mindegy.
Helyesírás: sztem elég az "ariko" az első osztályokban, de majd meglátod, tényleg így van-e :)
Nem, nem voltam csoportvezető, és remélem, nem is leszek :))))
TörlésTény, hogy nem vagyok csapatjátékos (a fentebb említett okok miatt) UGYANAKKOR a munkahelyemenn egy kis csoportban dolgozom, három másik fordítóval, és nagyon flottul, gördülékenyen tudunk együtt dolgozni. De ehhez az kell, hogy ez a három másik személy nagyon okos és gyors legyen, és szerencsére pont ez a felállás. Most pl. tagja lettem egy nagyobb munkacsoportnak, egy konkrét kérdésre kell a válaszokat kidolgoznunk, és BASSZUS még csak ott tartunk, hogy a rengeteg e-mailváltással a mai napra nagy nehezen összehozott találkozót lefújták. Basszus, én már rég kidolgoztam volna a kérdésre a megoldást :))) nem biztos hogy jobban, mint ami a csoport eredménye lesz, viszont ebbőla csoportmunkából személy szerint én nem tanulok semmit (mert ugye most a tanulás folyamatáról beszélünk, nem az eredményről).
Ella, azt TUTI, hogy nem vagy átlagos :)))))
TörlésArra lennék kíváncsi, hogy a fenti filozófia tételek kidolgozásánál, azon kívül, hogy valaki minél logikusabban építse fel az érvelését (ami valóban fantasztikus, ha ezt meg tudják tanítani a 18 éveseknek) mennyire írják le a gyerekek a saját gondolataikat, vagy veszik elő a nyilván megtanult (és elvárt) kliséket. Pl. az első feladat mivel aktuálpolitikai vetülete van, meglepne ha nem mindenki "vakon" amellett érvelne, hogy mennyire egységes az emberi faj, ahelyett hogy belegondolna hogy ez milyen érdekes kérdés?
VálaszTörlésHiányolom egyébként, hogy környezetvédelmet érintő téma nem volt.
Erre a kérdésre én is kíváncsi vagyok - gyanítom, hogy NAGYON jól kell érvelni tudni és példákot hozni ahhoz, hogy valaki a korszellemmel ellenkezve, egy politikailag inkorrekt megoldással jó jegyet kapjon.
TörlésPS: Eszembe is jutott egy jó kis filozófiaérettségi-kérdés: "Beszélhetünk-e egyéni teljesítményről csapatjátékban?"
VálaszTörlés(négy óra, bevezetés, tárgyalás, konklúzió, helyes idézetért pluszpont jár)
:-DD
Szuper otlet!
TörlésAki ezt a bizonyságot ma olvassa, meg kell ünnepelnie velem és családommal, mert mindenki viccként kezdett el néhány embernek, és mások azt mondták, hogy lehetetlen. A nevem jamie yannick és én vagyok az Amszterdamból, de a feleségemmel Chicago USA-ba költözöm. Boldogan házas vagyok két gyermekkel és egy gyönyörű feleséggel. Valami szörnyű történt a családomkal, elvesztettem a munkámat, és a feleségem elhagyta a házamat, mert nem tudtam jól vigyázni magamra és a családra. őt és gyermekeimet abban az időben. Kilenc évig nem sikerült feleségem támogatni, hogy gondoskodjak a gyerekekről. Megpróbálok egy tesztüzenetet küldeni a feleségemnek, de ő megállítja, hogy beszéljek vele. Megpróbálok beszélni barátjával és családjával, de még mindig tudom, hogy valaki segíthet nekem, és később elküldtem a kérést olyan sok cégnek, de még mindig ne hívj, amíg egy hűséges nap meg nem érkezik, hogy soha nem fogom elfelejteni az életemben . Amikor találkoztam egy régi barátommal, akivel minden nehézséget megmagyaráztam, és egy nagyszerű emberről beszélt, aki segített neki, hogy jó munkát vállaljon a Coca cola cégnél, és elmondta nekem, hogy ez a bűbáj, de én vagyok olyan személy, aki soha nem hisz a varázslatban, de úgy döntöttem, hogy megpróbálom, és Drosagiede utasított engem, és megmutatta nekem, mit tegyek az ebéd három napján a varázslat. Kövesem az utasításokat, és megteszem, amit kért, hogy jól tegyek. Drosagiede győződjön meg róla, hogy minden jól ment, és a feleségem újra látni fog a Drosagiede csodálatos munkája után. A feleségem ismeretlen számmal hív engem, és bocsánatot kért, és elmondta, hogy tényleg hiányzik nekem, és a gyerekeink és a feleségem hazajön. Két nap elteltével egy olyan céget küldtem, amelyet megkértem, most már az Egyesült Államokban a példamutató cégvezető vagyok. Azt tanácsolom, hogy ha bármilyen problémája van, küldjön egy üzenetet erre az e-mailre: doctorosagiede75@gmail.com vagy whatsapp +2349014523836 és megkapja a legjobb eredményt. Fogadd el magadnak a dolgokat, és elveszik tőled. A legjobbakat.
VálaszTörlés