2019. március 16., szombat

Lágy őszi tájból és sok kedves nőből

Egyszer kérdezte Boni – gondolom az oviban hallotta – hogy mit jelent szerelmesnek lenni. „Amoureux” – mondta, és még a szó kiejtésébe is belegabalyodott. Rögtönöztem egy hevenyészett kis definiciót, amit Boni ízlelgetett, gondolkodott rajta, majd alapos megfontolás után levonta a következtetést:

Alors, je suis amoureux de toi.

Azaz, akkor én beléd vagyok szerelmes. És valóban: mostanában kezdek rájönni, mit is jelent a gyakorlatban – annak minden szépségével és nehézségével együtt – az a régi mondat, amit már ki tudja, hol hallottam, hogy minden férfi életében az első fontos nő a saját édesanyja. Én most ennek a jelenségnek a kellős közepében élek, Boni rajongásától körülvéve. Búcsúzáskor, legyen az ovibamenés vagy esti puszi, rituálészerűen mondja: „A legjobban a világon!”, azaz, hogy engem szeret a legjobban a világon. Ha az apjával megöleljük egymást, közénk áll, felháborodva: „C'est ma Maman!” (ez az én mamám!). Hízeleg, dicsér, ölel, puszil. Szerelmesen néz!

Eltervezte, hogy ha majd „nagy” lesz, és én meg „öreg”, építünk magunknak egy házat. Hiába mondogatom neki, hogy valószínűleg felnőtt korában nem akar majd velem lakni – ezt hallani sem akarja. És most, hogy sokat nézegetek alaprajzokat (lakásvásárlás!), persze ő is alaprajzokat akar rajzolgatni (olyan édes, mert mindig azt mondja: teleprajz). Már többször lerajzoltuk a saját lakásunk alaprajzát, utána sor került a jövendőbeli házunk alaprajzára is. Jókat nevetek az ő tervein, simán belerajzolja a WC-t a nappaliba („ha kakilni kell”), meg előfordul, hogy a fürdőszobából nyílik nála az összes helyiség stb. Hálószobából pedig csak egyet rajzol, egyetlen nagy ággyal. Javasoltam neki, hogy legyen két hálószoba, egy neki, egy nekem.

Nem!!” – válaszolta kategorikusan. „Egy szoba lesz, egy ággyal, ahogy most neked a papával!”

Te jó ég, engem fog húsz, harminc vagy negyveén év múlva lágy őszi tájból és sok kedves nőből összegyúrni!

16 megjegyzés:

  1. Én is ebben a cipőben járok, néha fárasztó - mindent csak velem lehet csinálni - de összességében annyira tüneményes ❤️ borzasztó ellentéte lehet ennek a kamaszkori utálat.

    VálaszTörlés
  2. Én nem tudom - nem is fogom megtudni - hogy mi a különbség, mivel lányom van, e pontosan ugyanez a helyzet. Sőt. Szerintem durvább. Az apját elzavarja, még egy szobában sem lehet velünk, együtt alszunk, mindent csak velem csinál, stb. Ha arról beszélünk hogy mi lesz majd mikor neki is lesz kislánya (ezt már nagyon várja) azt szokta mondani, hogy majd meglátogatunk téged. Úgyhogy magától tudja hogy akkor már nem fogunk együtt élni.

    VálaszTörlés
  3. Az én 3 éves fiamnak az apja meg nagyi is az isten meg persze én is. Váltogatja, mikor kihez ragaszkodik jobban, de ez helyzetfüggő is. Villamosozni csak nagyival, este velem alszik, nappal csak apával stb

    VálaszTörlés
  4. Mindig elcsodálkozom egy kicsit, milyen sok fiatal anyának természetes, hogy a gyereke "vele alszik"... Hol az apa helye, ha nem a szülők szobájában, sőt, uram bocsá, ágyában?...
    Itt, Franciaországban, nagyon egészséges szokásnak tartom, hogy az újszülöttnek külön szobája van, ahol nyugodtan alhat. Nekünk eleinte csak 1 szobánk volt, ezért F. a nappali egyik nyugodt sarkában kapott helyet... Elég jól megúsztuk az Oedipusz-komplexus korát is... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Itt, Franciaországban is sokan alszanak a gyerekükkel, csak gondolom, nem mernek erről bárkinek beszélni, hiszen itt még tényleg nagyon erősen él az az elvárás, hogy külön szoba kell a babának. Nekem már jó páran mondták, hogy velük alszik a gyerek, talán mert külföldi vagyok, nem tudom. Mindenesetre vannak elméletek erről is, meg arról is és a két tábor soha nem fogja tudni meggyőzni egymást. Már csak azért sem, mert a gyerekek és az igényeik is különbözőek.

      Törlés
    2. Mi azért kezdtünk el a gyerekkel aludni 1,5 éves korában mert úgy éreztük hogy bele fogunk pusztulni abba hogy egy éjszaka akár 5-10x is felkelünk átrohanunk a másik szobába és a gyereket próbáljuk visszaaltatni. A Férjem ott kellett hagyja az akkori állását mert nem bírt alvás nélkül dolgozni.
      Azóta a gyerek ha megébred csak ellenőrzi hogy ott vagyok-e és félálomban már alszik is tovább. Nem is ébred fel annyira, hiszen egyből reagálni tudok. Ha beteg, úgy tudom ellenőrízni (a hőjét a hörgését köhögését akármit) hogy közben legalább fekszem.
      Maga az altatás 1 óráját is fekve abszolválom nem pedig a kiságy mallet görnyedve egy széken.
      Nekem ezerszer könnyebb így, nem tudom életben lennék-e még ha egész éjjel ácsorogni, rohangálni kellene. De biztos van aki azt jobban bírja mint ahogy minden egyéb gyerekkel járó fáradtságot.

      Törlés
    3. Az "egészséges szokást" kissé erősnek tartom, a WHO és sok más szervezet ajánlása szerint is jobb a babának 6 hónapos koráig az anyával egy szobában. A posztnak ennek semmi köze, csak nagy co-sleeping pártiként nem tudtam reakció nélkül hagyni a kommentet. És mert (fiatal) anyaként a lehető legtermészetesebb dolog, hogy az újszülött mellette alszik és igény szerint szopizik. :)

      Törlés
    4. 2 éves koráig külön szoba, külön ágy. Akkor leszokott a szopizásról, de csak mellettem tud elaludni. Még mindig jobb mint százszor szaladni éjjel

      Törlés
    5. Az ujszulott a sajat anyja mellett alszik a legnyugodtabban, akinek a testeBEN aludt kilenc honapon at, nem egy kulon szobaban tok egyedul. :DD Bar a francia babak biztos ugy szuletnek, hogy mar a korhazban ismerik az osszes tarsadalmi elvarast veluk szemben. Az en gyerekeimben ezzel szemben osztonosen ott munkalt ezer evek bolcs tudasa, hogy akkor vannak a legnagyobb biztonsagban es akkor nem viszi el oket a kardfogu tigris, ha erzik az illatom, halljak a legvetelem, tudjak, higy NYUGODTAN pihenhetnek, mert van mellettuk valaki, aki vigyaz rajuk. Apanak pedig ugyanugy ott van a helye mellette, melletunk, nem a kanapen, nem a foldon, nem masik agyban. Ami azt illeti, nalunk a ferjem kerte, hogy velunk alhasson, mig en makacs mod a szules elott a kulon szobahoz ragaszkodtam volna. Olyan franciasan... Neki volt igaza.

      Törlés
    6. (A komment ellenere nekem semmi porblemam a kulon alatatassal, ez csak a sajat peldank a mi ket gyerekunkkel, ami sokkal jobban mukodott igy. Minden egyes esetben egyeni merlegeles utan kell donteni, mi jo az anyanak, mi jo a babanak, es mi jo a csaladnak. De ne az alapjan dontoson senki vagy minositsen, hogy szerinte az egyik jo, a masik meg rossz. A kerdes, hogy melyik a megfelelobb az adott csalad szamara.)

      Törlés
  5. A mi anyáink korában valóban a külön szoba volt a trendi, meg hogy nem szabad felvenni a gyereket, ha sír, meg három óránként órára szoptatni, stb. - de mára felváltotta az akkori rideg trendet ta természetközelibb igény szerinti szoptatás és a kötődő nevelés eszméje, amihez elég szorosan és természetesen tartozik hozzá az együttalvás is.

    Az én gyerekeim mar kamaszok, a születésüktől együtt aludtunk velük (mindannyian) - és most már nem alszunk együtt, nincs is rá igény egyik fél felől sem, tökéletesen önállóak, a mi szexuális életünk rendben van... Szóval utólag is azt mondom hogy bevált a gyakorlat :)

    VálaszTörlés
  6. Őszintén örülök, hogy mindazoknál, akik hozzászóltatok, ilyen jól és problémamentesen történt az "anyáról leszakadás" (ami végül is kívánatos az önállóság kialakulásához, elsősorban a gyerek érdekében). Én több fájdalmas ellenpéldáról is mesélhetnék, de mint Bori mondja, "a két tábor soha nem fogja tudni meggyőzni egymást."

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De miért is kellene? Csodálkoznék, ha BÁRKI is felhatalmazva érezné magát arra, hogy beleszóljon mások hálószobai ügyeibe :))))

      Törlés
    2. Pedig sajnos bőven vannak, akik felhatalmazva érzik magukat :( Én tényleg azt tartom szomorúnak, hogy emiatt sokan titkolóznak és rossz anyának érzik magukat teljesen feleslegesen. Miközben a lényeg, hogy az adott családnak jó legyen úgy, ahogy ők csinálják.

      Törlés
    3. Mindenki latott mar rossz peldakat. Egyuttalvo es nem egyuttalvo csaladokban is. Konnyu gyorsan erre fogni, de ha valaki melyebbre as, akkor rajon, hogy a levalasi problemakat nem az egyuttalvas tenye okozza, hanem az anyaban levo lelki gat, ami nem akarja elengedni a gyereket vagy bizonytalan magaban, a nevelesi modszereiben (akkor is, ha arrol panaszkodik, milyen terhes neki a ragaszkodas). Ilyenkor az egyuttalvas csak elleplezoje egy masik, fuggetlen, melyebb problemanak.

      Levalni egyebkent sem ujszulott korban vagy egyevesen kell...

      A levalasi folyamat mindig, minden eletkorban, minden fel szamara fajdalmas felismeresekkel jar, ezeken a fajdalmakon keresztul vezet az ut az egeszseges en- es szulokephez. Baj akkor van, ha valaki ezekkel a fajdalmakkal nem tud mit kezdeni es nem tudja a helyere rakni oket. Peldaul ketevnyi egyuttalvas utan nem tud mit kezdeni azzal, hogy ideje aprankent elkezdeni a levalast azzal, hogy a gyerek kulon agyat, kulon szobat kap, hanem erolkodik, tul gyorsan akar mindent, valtogatja a modszereket, farasztjak a probalkozasok. Igen, konyebb egy ujszulottet a szobajaba szoktatni, akivel meg nincsenek jatszmak. Van olyan baba, akinek ez nem is problema. Masok sokat sirnak. Egyenileg eltero.

      Senkinel nincs es nem is lehet a Szent Gral. Nem lehet minden babanak jo es "egeszseges" a kulonalvas, ahogy nem jo es egeszseges a nagyobb gyereknek az sem, ha fixalodik es a szulei tehetetlensege miatt meg hat-nyolc-tizevesen is veluk alszik. De konnyu belatni, hogy ezt nem az ugyuttalvas okozza, hanem a szuloi inkompetencia. De hat az sem megoldas, hogy az esteleges inkompetenciamnak azzal vessek gatat, hogy inkabb ujszulott koraban megteszek mindent, hogy kesobb ne kelljen nevelesi problemakat megoldanom...

      Törlés