Az anyámról szuperlatívuszokban

A mamán egyszerűen zseniálisan, kreatívan, újító szellemben, ugyanakkor a hagyományokat tiszteletben tartva, az erőforrások okos mérleglésével, változatosan, a legújabb egészségügyi ajánlásokkal összhangban és az adott időkeretet figyelembe véve, baromi JÓL FŐZ. Istenien. Én, aki nem szeretem kiadni a gyeplőt a kezemből (kajaügyben pláne) simán rábízom az egész konyha vezetését, amikor nálunk van. Imád főzni, lelkesen veti bele magát a teendőkbe. Hamar leveszi, hogy kinek mi ízlik, személyre szabottan kreál, javasol, kezdeményez, készít, újrahasznosít. Kimerítő listát ír, mindent felhasznál, a hűtőben lapuló legutolsó vánnyadt citromból is készül valami mennyei. Fúziós konyhát visz; a magyar gasztronómiai hagyományok mellett jelen vannak főztjében indiai, albán és francia elemek. Szívesen beszél a főzésről. (Pontosabban: a főzésről beszél szívesen.)

Mindez azért fura, mert a fent felsorolt szuperlatívuszok egyáltalán nem jellemzőek a mamámra az élet más területein. Kezdeményező készség, kreativitás, nyitottság, mások érzékeny megfigyelése, abból konklúzió levonása, érdeklődés, lelkesedés, újítás, remek időérzék, jó ízlés, kivételes intelligencia, a korral való haladás - ez minden, csak nem a mamám... kivéve, ami a konyhaművészetet illeti (mert ez az!).

Úgy örülök, hogy megtaláltam a mamámban mindazokat a tulajdonságokat, amelyeket mindig is kerestem (és hiányoltam) benne. Még ha egy ilyen picike helyen is, mint a konyha.