2018. szeptember 7., péntek

Témák

Olyan jó, hogy Boni már sok mindenben partner; megért, elfogad, kompromisszumot köt, visszaemlékezik, számon tart. Annyi mindent lehet már vele csinálni! Lehet vele például értelmesen beszélgetni, terveket kovácsolni. A klasszikus miért? és hogyan?-kérdéseken kívül azonban vannak olyan visszatérő beszédtémái, amelyeket nem elég egyszer vagy kétszer átbeszélni. Ezeket minden nap többször (SZÁZEZERSZER) felvet, megtárgyal, megvitat. Amolyan mániákus módon. Noha nálunk (még?) nem divat a transzformátor, a dinoszaurusz, a pókember, az autóversenyzés, a csillagok háborúja, a foci stb., úgy látszik, helyettük most ezek vannak terítéken. Viszont eléggé igénybe veszik az ember türelmét és kitartását, egyrészt az ismétlődő jellegük, másrészt a megválaszolhatatlanságuk miatt. Ezek azok:

– Ki kit szeret a legjobban a világon. Akkor kezdődött, amikor most nyáron világossá és kézzelfoghatóvá vált a számára, hogy az apjának rajta kívül vannak más gyerekei. A kis bíró azóta rang- és besorol. További variációi a témának: engem kit szeret a legjobban a világon (ő maga), ő milyen sorrendben szereti az embereket (legjobban engem meg az apját, aztán Matéo-t, a nagyszüleit, a kutyájukat, a nagynénjét, és a királynőket.). Szeret-e minket Szuszi, a szüleim kutyája? Ha mérges rám, akkor pukkadozva kijelenti, hogy soha többé nem fog szeretni. A szeretet téma kiterjed a kajákra is: ki mit szeret enni a legjobban (főételből, desszertből, gyümölcsből), ki olyan elvetemült, hogy nem szereti a tésztát.

– Az aranyosak és a nem aranyosak. Ezzel a kategorizálással a sírba visz. Pedig nem hallhat tőlünk ilyen fekete-fehér típusú fölosztást, amely szerint vannak a jók és a rosszak, és mégis! Az ő szemében valaki vagy aranyos, vagy sem. Még az állatokat is így osztályozza: a szúnyog nem aranyos, mert megcsíp, a méhecske igen, mert mézet csinál nekünk (bár amikor elmondtam, hogy eredetileg nem is nekünk csinálja, elgondolkodott). Lili egyszer farkasokat, kutyákat rajzolgatott, kihallottam a szobájából, hogy Boni érdeklődik tőle: ez aranyos kutya?

– Tudok-e varázsolni, ki és mit tud varázsolni, hol lehet kapni varázspálcát, mikor veszünk mi is. Különben pedig ő maga is tud varázsolni, csiribí-csiribá (gombokat tüntet el a zsebébe) és repülni is (nagyokat ugrál)! Nyáron a húgommal egyszer úgy csináltunk, mintha az automata sorompót közös varázslattal nyitottuk volna ki, azóta (plusz a Mary Poppinsban látottakat figyelembe véve) meg van róla győződve, hogy varázsolni gyerekjáték.

– Meg akar tanulni angolul. Lövésem sincs, hogy ez honnan jön neki, de folyton kérdezgeti, hogy ezt-azt hogyan mondják (és írják) angolul. Sőt, jelenti ki: ő tulajdonképpen már tud angolul! Gud móóóling, jesz, tenkjú – sorolja büszkén. Angol gyerekdalokat akar hallgatni, és noha elvileg ellenzem, a gyakorlatban lehet, hogy mégis beíratjuk valami angoltanulós különórára (ilyen az, amikor a tuti gyereknevelési elveket a gyerek születése után átértékeli az ember).



– És van a klasszikus, egy-másfél éve tartó betű- és KRESZ-táblamánia. Minden táblát kommentel, lerajzol, kiragaszt (kedvence a behajtani tilos és a dohányozni tilos; a lakásban mindenfelé tiltó táblákba botlunk) és mindent lebetűztet, leír, elolvastat. A toll meg a papír nálunk játszótéri alapfelszerelés, tegnap pl. Cellux-ot mentünk vásárolni neki, mert elfogyott (az irományait is kiragasztja). Tulajdonképpen ennyi energiával már meg is kellett volna tanulnia olvasni, nem is értem, miért nem (talán mert tényleg nincs szivacsból az agyuk a gyerekeknek: ő pl. rendszerint elfelejti a rég nem hallott mesék végét, és folyamatosan ugyanazokat a hibákat követi el franciául is és magyarul is: pl. szépebb, a szebb helyett). Azért fura ez az írás- és olvasásmánia, mert nem mondanám, hogy rajong a könyvekért. A cetliken, prospektusokon, névjegykártyákon lévő irományokért viszont meg van veszve: elolvastatja, lemásolja, fölragasztja őket. Könyveket is készít, illusztrál, majd lediktáltatja velem a sztorit, amit rá akar írni. Tegnap kikönyörgött tőlünk egy mappát (a lyukasztó- és tűzőgépet már eleve az ő szobájába tároljuk). Oviba menet azt kérte, hogy meséljek egy mesét a „darázscsaládról, amikor nem álltak meg a STOP-táblánál!”.

12 megjegyzés:

  1. mekkora munkában van! nagyon édes! nem fut ki az írás a kanapéra? :)
    a mesében milyen jó a témafelvetés! én is csak mostanában szembesültem azzal, elnézve az unokaöcsimet, hogy a gyerekek nem hülyék és nagyon szépen látják az összefüggéseket. az unokaöcsi 14 hónaposan kipakolja a törölközőket a fiókból, megtörli a fejét, majd beteszi őket a szennyesbe, haláli! és ez milyen sok felnőttnek (jellemzően férfinak) okoz gondot! :))

    VálaszTörlés
  2. Az majd csak később jön el, hogy nem tudják, hol van a szennyeskocsár :))) az én tapasztalataim szerint a kisgyerekek a legnagyobb örömmel TAKARÍTANAK, PORSZÍVÓZNAK, TÖRÖLGETNEK :))

    De már milyen nagy az unokaöcséd! HOgy vagy amúgy, nagyon bedarált az új munka?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, megvagyok! Kicsit bedarált igen, nagyon megcsappant a szabadidőm, de majd azért tervezek írni. Vegyük úgy, hogy nyaral a blogom :) én meg digitális detoxon, hogy trendi legyek

      Törlés
  3. Nalunk mar van dinozas.
    Es mi most epp azt tanuljuk hogy a lanyok okosak a fiuk meg hulyek.

    VálaszTörlés
  4. Pont ilyen szőnyeg van a munkahelyemen!

    VálaszTörlés
  5. Ez a szonyeg Életem Tévedése!! Rettenetes!!! (Nem tudom, mi ütött belém, amikor megvettem...)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tudom, milyen az anyaga, de szerintem jól feldobja az egyébként tompa színeket!

      Törlés
    2. Remélem az új munkahelyemről nem ezt kell majd elmondanom :D mert ilyennek ott vannak a régiek.

      Törlés
    3. Flóra: ez volt a cél, igen. De valahogy ezek a tiszta alapszinek + egyszerű geometriai minta kombinációja nagyon béna.

      Martine :)))

      Törlés
  6. Nekem az az elképesztő,hogy milyen klassz egyenee sorokkal írta tele a papírt! Nálunk jellemzően üres lapok voltak egy kusza sorral a közepén:) Nagyon ügyes!

    VálaszTörlés