2018. augusztus 14., kedd

A lakásnemvásárlás kapcsán megismert férfiúk

Volt először is ez az Ördögfióka László, akit persze nem így hívtak, de nagyon hasonló volt a neve. Az ingatlanosok összes sztereotípiáját megtestesítette, azaz a szeme sem állt jól, és egy szavát sem hittem el. E-mailekre nem nagyon válaszolgatott, jobban szerette a telefonhívásokat, én viszont nem tudok Boni mellett bármikor telefonálni (beledumál). Akadozott hát a kommunikáció. Májusban találkoztunk először, akkor végigmutogatta az épülő ház lakásait (szinte mindegyik eladó volt még), most júliusban a jobb lakások már elkeltek, kivéve a legfölső emeleti Álomlakást (hatalmas ablakok, gyönyörű kilátás, terasz, két szoba), amire rögtön szemet is vetettünk.

Minden nap felmentem megnézni, fölvittem a mamámat is, egy barátnőm is eljött. Érdekes, de az ellen sem volt kifogásuk a munkásembereknek, hogy Bonit is fölvigyük, noha életveszélyes helyzetek sora fogadott ott minket (csúszós lépcsőház, liftakna, egymásra halmozott itong-téglák stb.). Nagyon erősen fogtuk a kezét. Mivel a ház velünk szemben épül, naponta összefutottam az építésvezetővel, aki kiköpött Kepes András volt (fiatalon): meleg barna szemek, szimpatikus arc, az ember úgy érezte, bármit megvenne tőle, ugyanakkor mindketten tudjuk Z-vel, hogy a fizimiska nem jelent semmit. Jól emlékeztünk még a Terror Háza legutolsó termére, ahol jobboldalt vannak az áldozatok, baloldalt pedig a hóhérok fotói. Szimpi és jóképű, valamint rosszarcú emberek mindkét oldalon ugyanolyan arányban szerepeltek.

Egyszer láttam az építtettő vállalkozót is, ő viszont Putyinra emlékeztetett: rám se pillantva szált vissza a klímás, fekete autójába. Nehéz ilyenkor a fent említett elvet alkalmazni, azaz hogy a külső megjelenés nem számít. Mégiscsak egy unszimpi vállalkozót láttam, aki üzletel, seftel, adótcsal, átvág, eltűnik, adott esetben pedig csődbe megy – gondoltam. Kár, hogy az ilyen üzletemberek kezében vannak a szép panorámájú lakások, amelyekről racionálisan nem, csak emocionálisan lehet döntést hozni (azaz egy pillanat alatt beleszerettem, még ha csak befektetésnek akartuk is venni, kiadásra, azzal a hátsó gondolattal ugyanakkor, hogy Boni Budapesten jár majd egyetemre).

Kellett egy műszaki ellenőr. Riasztottam mindenkit a rokonságban, baráti körben, napokig vártam egy e-mailre, óránként hívtam egy megadott számot, míg a végén könyörögnöm kellett egy Úriembernek (pedig nem vagyok az a könyörgős típus) (főleg nem pasikkal!), aki annak ellenére elvállalta, hogy már nem dolgozik műszaki ellenőrként.

És végül volt az Ügyvéd, egy tök korrekt és határozott fazon, aki azzal kezdte az egy órás konzultációt, hogy ő bizony bele nem menne egy ilyen újépítésű lakás vásárlásába, Magyarországon ugyanis mindig van ebben kockázat. (Szemben Franciaországgal, ahol Z. szerint nincs, mert bankok vagy biztosítók védik a magánszemélyeket). Mari barátnőm, aki elkísért az ügyvédhez, és akivel szuperul meg tudtuk utána beszélni az egészet, teljesen elhűlt azon, hogy az Ügyvéd magánvéleményt jelent ki a konzultáció első percében. A helyzetet végiggondolva én ugyanakkor arra jutottam, hogy csak örülök a véleményeknek, hiszen hetekig mindenkit csak azzal nyúztunk, hogy segítsen eldönteni: megvegyük-e a 8. kerületben, velünk szemben épülő kis társasház legfelső emeletén épülő, félkész lakást egy olyan pillanatban, amikor a forint-euró árfolyam és az áfatörvény nekünk kedvez, viszont rengeteg ház épül mindenfelé, és a lakásárak emelkednek? Pro- és kontralistákat írtunk, rengetegszer átbeszéltük, törtük a fejünket a jó vétel vs. rizikó kettősén, és végülis arra jutottunk, hogy nem, nem merünk belevágni ilyen balkáni viszonyok mellett. Erősebb idegrenszerre, több elherdálandó pénzre lenne ehhez szükség.

20 megjegyzés:

  1. Hát igen. Építkezés health & safety. Nekem is akkor tűnt fel mikor visszaköltöztünk ide. De említhetném az egészségügyet. A nővérek nem használnak gumikesztyűt. Az a durva hogy addig fel sem tűnt.
    Sajnálom, hogy nem vettetek ha ennyire jó adottságokkal rendelkezett a lakás, de még a következő 1-2 évben meggondolhatjátok.
    Mi is szeretnénk csak várunk egy kicsit hogy hová alakulnak az ingatlan árak.
    Ha annyira elvagytok határozva átválthattok forintot hogy ez az árfolyam tuti legyen (bár szerintem ennél csak rosszabb lesz középtávon).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Második babát várva, cukor miatt szinte állandóan orvoshoz járva mondom, hogy még egy fillért sem kért senki hálapénzt, nem is adtam, és millió vérvétel alatt mindenkin volt kesztyű.

      Törlés
    2. Videk. Videken meg wc papir es szappan is van a korhazakban. Gyere el a MAV korhazba vagy az (egyebkent fizetos) Centrumlab valamelyik laborjaba.
      A halapenzt nem kerik azt magunktol adjuk.

      Törlés
    3. Nem, wc papír és szappan az nincs, meg sok egyéb sem. De én nem adok. Bajom még nem volt belőle. Annyira nem vidék, megyeszékhely.

      Törlés
    4. Ja akkor azért. Én most Velencére járok a gerincemmel fizikoterápiára. Egyrészt hamarabb leérek Bp-ről mintha Budapesten belül mennék, ingyen van a parkolás, tiszta az SZTK és a wc a fenti kellékekkel felszerelve.
      Itt meg voltam olyan magánklinikán 23 ezer forintos vizsgálaton hogy a wc ossze volt rondítva és nem volt se szappan se papír.
      Gondolom a megyeszékhely a kettő között van...

      Én adni szoktam nem merek nem adni, vagyis érdeklődöm a többiektől hogy mi a szokás.

      Törlés
  2. Az viszont meglep hogy Bonit ide járatnátok egyetemre.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem vannak szuper egyetemek itthon, és a világ egyik legjobb dolga Budapesten egyetemistának lenni :)

      Törlés
    2. Meg aztán nyilván nem én döntök továbbtanulás ügyben :)))) tény, hogy egy lakás, aminek a teraszára a szobám ablakából rálátok, praktikus lett volna egy ilyen parázó szülőnek, mint amihyen én vagyok :-DD talán jobb is, hogy lecsúsztunk róla...

      Törlés
    3. én is ezen lepődtem meg és remélem, hogy mire Boni egyetemista lesz, addigra megújul az oktatás (és az ország is több szempontból)!
      amúgy miért nem vesztek egy sima lakást, ami már kész van, jól kiadható és nem 50 millió?

      Törlés
    4. Már 25 és még 15 évre vagyok attól, hogy a dologban elmélyüljek, de egy biztos (vagyis 2):
      1. nehéz úgy kinyitni az internetet, hogy valaki ne a köz- vagy felsőoktatást szídja,
      2. én öreg fejjel választottam egy nagyon magas színvoalú (ám mégis megfizethető posztgrad képzést) és eszembe nem jutott hogy a magyar választékból nézzek szét. Pedig kicsi az esélye, hogy még egyszer külföldön éljek, de mégis inkább olyan felé mentem el amit ismernek (elismernek) külföldön.

      Persze 10-15 év távlatában ebben lehetne változás, én nem ismerem az egyetemeknek a rentabilitását de simán lehetne külföldiek részére fizetős szakokat csinálni (szerintem orvosi, fogorvosi képzésben van is) csak jó lenne ha ezek jó színvonalúak lennének.

      Törlés
    5. Egyébként az egészségügyre visszatérve ez nagyon komplex dolog.
      Itthon szerintem az egyik fő baja az egészségügynek a rettentő nagy szervezetlenség és szabálynemkövetés. A gumikesztyű is ide tartozik, de ha rendesen meg lenne szervezve egy csomó minden akkor komoly összegeket lehetne spórolni és máris csökkenne kissé a pénzhiány.

      Másik dolog, bár nem tudom de sejtem, hogy Franciaországban ti az "állami" egészségügybe jártok itt meg fizetős szolgáltatást vesztek igénybe. Szerintem összehasonlíthatatlan a kettő.

      Törlés
    6. Az francia állami szolgáltatás szuper, erre gondolsz? Eszembe sem jutna magánklinikára menni. (Mo-on igen)

      Violet, mert sima lakást, ami jól kiadható, és nem 50 millió baromi nehéz találni :)))

      Törlés
    7. A XIII. kerületben a Váci úton kialakult az utóbbi években egy irodafolyosó, ahol közel 100E ember dolgozik, lassan minden nagyobb cég odaköltözik, sok fiatal dolgozik náluk, a mostani ingatlanárak mellett kb nulla eséllyel egy saját lakásra. Ott még találsz jó áron lakásokat, a VIII. kerület az airb&b miatt ilyen drága.

      Törlés
  3. Nekem is pont az egészségügy jutott eszembe! Fro-ban megbízom az orvosokban, patikusokban, kórházakban, szinte vakon követjük az ajánlásokat stb., míg itt mindennek utána kell járni, ismerősköktől, sorstársaktól utánakérdezni stb., hogy a hálapénzről már ne is beszéljek.

    Egyetem: ja, hát ez csak egy kósza ötlet :)))) Párizsban nem tudom, miből fizetnénk neki a koleszt :)) (amúgy meg vannak azért jó egyetemek itthon nem? Az tuti, hogy Franciaországban vannak nagyon rosszak is!)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hat en ugyanugy nem bizom meg egyik orszag orvosaiban se :S.

      Törlés
  4. Én is naponta nézegettem egy csodás, új, épülő lakást, de minden ismerősöm panaszkodik ezekre. Hőhíd, penész, süllyedés, mállás, fűtés hiányosságai, garanciális javítások nehézkesek és hasonló szavakat mormolva.

    VálaszTörlés
  5. En a magyar egyetemekhez kepest csak az angolokat ismerem. Itt egyszerre van rengeteg szar es rengeteg szuper, es pl. a szakmamban mindegyik kepzes mas szemleletmodot kepvisel. Viszont mindegyik draga! En nem bannam ha az unokahugaim/ocsem Magyarorszagon tanulnanak, szerintem Budapest nagyon elhető varos es mi szuper kepzest kaptunk! Raadasul a magyarok altalaban sokkal figyelmesebben es alaposabban dolgoznak, az angolokkal szemben, ahol ugy erzem a gyorsasag a legfontosabb. Csakis nalunk loghatott egy olyan idezet evekig a falon, hogy 'dolgozni csak pontosan, szepen/ahogy a csillag megy az egen, ugy erdemes'!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze a magyar munkamoralt csak a kivandorlo magyarok alapossagan mertem le :D, en Magyarorszagon csak alig par evet dolgoztam..lehet, hogy aki kijon, az mar bele is teszi magat a munkaba...

      Törlés
  6. "amúgy meg vannak azért jó egyetemek itthon nem? "

    Ezt nem értem. Miért ne lennének?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyébként úgy tudom (úgy olvastam nem néztem utána semmi hivatalos helyen) hogy nem nagyon vannak, azaz nagyon hátul szerepelnek világszintű listákon. Persze hogy mi alapján van a lista? Gondolom ahhoz hogy komoly kutatómunka folyjon ahhoz sok pénz kell és azt nem Magyarországra fogják elkölteni hanem az USA-ba, Kínába akárhova.
      De találkoztam olyan fiatalokkal akik közölték, hogy "fel sem merült" hogy Magyarországon tanuljanak, hiszen "el akarnak érni valamit". Hát ez szomorú. Egyik orvosnak készült, másik közgazdásznak.

      Törlés