2018. június 4., hétfő

Kermesse

Na, már tudom, mit jelent ez a szó – standokat, célbalövést, tombolát, házisüti-vásárt stb. Az ovi (az iskolával karöltve) ilyen búcsúfélét rendezett a közelgő évvége alkalmából. Együtt mentünk Bonival, akinek nem nagyon tudtam előtte elmagyarázni, mire is számítson (iskolai ünnepélyt mondtam), mivel én sem nagyon tudtam, milyen is lesz. Odafelé még egy anyuka az ugrabugráló kisfiára mutatva azt mondta: Pierre egész nap ezt várta!

Mikor odaértünk, a következő látvány tárult a szemünk elé: egy felfújható ugrálóvár, sátrak mindenhol, kiabáló és fogócskázó gyerekek, beszélgető szülők, fontoskodó szervezők, porond. A sátrakban célbadobós és egyéb játékok (kockavetés, súly megtippelése, szembekötős akármi stb.) Tébláboltunk egy ideig (Bonikám: Mama, hol az ünnepély?), valahogy pont az ugrálóvárhoz keveredtünk, perceken belül hosszú sor kígyózott mögöttünk. Látván a tömeget, befizettem gyorsan Bonit egy nyolc perces ugrálásra,  mert én ebbe a hosszú sorba be nem állok mégegyszer, gondoltam. Mind a sorbanállás, mind a fizetés tök kínkeservesen ment, az előttem álló nőnek nem volt aprója, a szervezőknek sem, egymás feje felett kellett bemondani és fizetni, közben emberek és gyerekek lökdösődtek mindenütt.

Boninak egy padra kellett volna leülnie a többiekkel, levenni a cipőjét és megvárni, hogy elkezdődjön a kifizetett nyolc perc. A többiek már izgatottan ültek zokniban egymás mellett, Bonikám csak ránézett a padra, és a fejét rázta: ő ide nem ül le. Ő nem vesz le semmiféle cipőt. Őt ez az egész cécó nem érdekli, és különben is hol az ünnepély?

Visszakunyeráltam a két eurót, elindultunk fölfedezni a sátrakat. Tömegnyomor. Mindenhol két eurót kértek, de Boni nem akart sehová sem sorban állni – az igazat megmondva, nekem sem volt semmi kedvem, de ezt nem árultam el neki. Sütit kért, azt egy padon ülve megette, miközben előttünk a csoporttársai szaladgáltak, mamák beszélgettek. Többször is összeakadtunk ismerős szülőkkel, mosolyogva köszöntem mindenkinek, a hangzavar miatt szerencsére nem kellett beszélgetni. Mikor már másodszor futottunk össze ugyanazokkal, elgondolkodtam, hogy most megint köszönjek? És azoknak kell köszönni, akik nem ismertek meg, de én tudom, hogy kiknek a szülei? És ugye nem kell a közel- és távolságtartási rituálékat betartva... társalogni?!

Bonikám egyszer csak felém fordul: Mama, haza akarok menni. Ez kb a 15. percben történt, még folyamatosan tódultak be újabb és újabb mosolygó és vidám emberek, lelekes gyerekek. Mama, menjünk haza, veled szeretnék játszani otthon.

Nemrég meséltem aggódva egy barátnőmnek, hogy el nem tudom képzelni, hogy Boni egyszer szívesebben fog játszani más gyerekkel, mint velük. De ott, abban a percben tökre megértettem, mert ez az egész kermesse-dolog szörnyű volt, túl sok, túl intenzív, túl hangos, túl mosolygós, túl lufis, túl bazári. Csak azt nem értettem, hogy miképp lehet, hogy ezt rajtunk kívül mindenki élvezi („Pierre egész nap ezt várta!”). Rá tudtam azért még venni Bonit, hogy megnézzük az összes standot, pecázott is egy euróért valami sárga műanyag bénaságot, majd indultunk haza (Mama, ugye lesz idő játszani otthon együtt?).

Hazaúton még találkoztunk hangos és vidám gyerekekkel, akik oda tartottak. Mi, szociális fóbiások, szedtük a lábunkat, kvázi menekültünk. Még az is megfordult a fejemben, hogy szegény gyereknek miért nincs egy normálisabb anyja, aki támogatná, lelkesítené az ilyen helyzetekben – mennyire más lett volna, ha az apjával megy! Az is közrejátszott a dologban, hogy rengeteg munkám volt aznap, és a reumám is elkezdett gyötörni – ami egyébként egy tök szerencsés kombináció, mert az egész hétvégét úgy töltöttem a dolgozószobában bezárva, hogy tudtam: úgy sem tudnék kimenni a fájdalomtól. De miért nincs ennek a gyereknek egy normálisabb, nyitottabb, bevállalósabb, egészségesebb, fiatalabb anyja, basszus.

Amúgy tök jellemző, hogy Boni, aki csak kívülállóként nézte a bazári forgatagot, otthon egy teljes napig kermesse-t játszott: célbadobást, szembekötőst stb., még jegyeket is osztogatott. Érdektelensége álarca mögül mégiscsak mindent regisztrált, ami ott történt.

Hétvégén a botanikus kert is kermesse-t rendezett, ez valószínűleg valami szezonális specialitás de hogy lehet ezt szeretni basszus. Itt zenekar és pónilovak is voltak. Boni az apjával ment, aki úgy habitusban, mint szokásaiban sokkal inkább való egy ilyen derűs, színes forgatagba mint ez a banális, szürke, unalmas anyja. De még Z. sem tudta rábeszélni, hogy üljön föl a lóra..

13 megjegyzés:

  1. Nem "bucsu" ez magyarul? Nèmetül kirmes :) Én is iszonyuan rühellem, teljesen megèrtem Bonit :)

    VálaszTörlés
  2. Ja, valami olyasmi, falusi búcsú, similabda, tombola... megnéztem, a hollandból jött a szó (Kerkmisse). Azt írják, Németországban sok ilyen van, szuper lehet neked :)))) De amúgy nekem úgy tűnt, rajtunk kívül mindenki élvezte...

    VálaszTörlés
  3. Á.-t be sem igen lehetett vonszolni ilyesmi helyekre - bezzeg V. nagyon elemében tud lenni ilyenkor! én is utálom az ilyesmit (búcsú, vurstli, vidámpark) - ugyanakkor pld. a koncerteket imádom, a könyvvásárt is élvezem forgatagostul és emberestül

    VálaszTörlés
  4. A kisfiam ugy egy oran keresztul nagyon bujos kis szereny arcot mutatott, a bolcsiben volt gyereknap, szerintem fura volt neki ennyi ember, meg hogy mi is ott vagyunk, stb sok ido volt feloldodni, de aztan vegul nem birtuk hazarancigalni.
    Mikor sima ilyen esemenyre mentunk a keruletben, na az halál volt, soha tobbet, hőség, tömeg, bunkó szulok! :/ Hazamenekitettem szerencsetlen gyereket...

    VálaszTörlés
  5. Szia. Ne hibáztasd magad, szerintem fiatalabban is ugyanilyen anyuka lennél. :) Boni mindent regisztrált, csak éppen nem szereti a tömeget, tolongást, lökdösődést. A mi lányaink ugyanígy reagáltak volna - köszönik szépen az ugrálóvárat, jöjjünk vissza máskor, amikor szellősebb az egész. Nincs azzal semmi baj, ha nem mindig követjük a "mainstream"-et. Boni több szempontból meghaladja a korát, hosszasan, elmélyülten rajzol, fest, alkot - sokan erre még iskolás korukban sem képesek. És igényes a társaságra. :) Nagyon gyorsan el fog jönni az az idő, amikor a társak hatása erősödni fog, addig élvezzétek ki, hogy most még inkább családi körben, veled/veletek akar játszani.

    VálaszTörlés
  6. Nincs Boni viselkedesevel es a tieddel sem gond. Nalunk a nagy ugy viseli mint Boni, a kicsi meg beleveti magat a forgatagba. Tok nehez igy mindketto kedvere tenni.

    VálaszTörlés
  7. Az én fiam is ilyen, én is ilyen vagyok anyaként és voltam gyerekként is.

    VálaszTörlés
  8. Én imádtam a kermesseket. Igaz, mi kis porfeszekben laktunk, nem volt akkora zsufoltsag.

    VálaszTörlés
  9. Az én kisfiam is ilyen volt ovis korában és most 7 évesen teljesen megváltozott. Két hete voltunk gyereknapon és felült a lóra meg mindenhez odament és kipróbálta és élvezte. Hihetetlen mennyire megváltozott 1 év alatt.
    Hozzátok át szokott menni barát/ovistárs kisfiú? Akivel Boni kettesbe játszik a szobájába?
    Gyöngyi

    VálaszTörlés
  10. Ez a helyzet csak akkor gáz ha te nem viseled el ezt a tömeget/bazári forgatagot, Boni viszont imádja. De ahogy leírod nem ez a helyzet.
    Az enyémek szeretik az ilyesmit, én is jól elvagyok rajtuk ha nincs bődület tömeg. Ha például a környékünknek tartanak ilyet arra még szivesebben megyek, mert tudok az ismerősökkel kicsit dumálni amíg a kölkök körhintáznak meg lovagolnak, sőt néha én is dobálok kislabdával műanyag szarért :)
    A férjemet viszont a víz kiveri már a gondolattól is hogy el kelljen mennie, ezért őt inkább otthon szoktuk hagyni.

    VálaszTörlés
  11. Szia,

    Nalunk most szombaton lesz! :) Tombolat is kell "arulnunk" elotte, a bevetel az iskola alapitvanyaba megy. (Persze nem arulok semmit, gyerekek apja meg igen :)) Raadasul M igy nez ram felhaborodva, hogy nem is mondtad, h lesz Kermess a hetvegen, hat mondom nem muszaj jonni; de de! A Kermessre, mondom azt se tudom, mi az :))) Nalunk egyebkent a gyerekek fellepnek (!) vmi enekkel (fiam mondta, h nem szabad "coucou"-t csinani mamanak ... - kicsit fura, h ezt igy belejuk sulykoljak, kar es amugy is nem mindegy? Uh kivancsian varom, nalunk is kisebb hely, szerintem felfujhato var tuti nem lesz :D

    NS

    VálaszTörlés
  12. Boniék holnap lépnek fel, a szülők előtt, a tornateremben! (A kermesse-en alsó tagozatosok mutattak be valamit, de arra már nem maradtunk). Nem mondta a coucou-t, pedig biztosan nekik is szóltak, hasonló szellemű itt is a katonaság :)))

    Szombatra jó szórakozást kívánok nektek :-DDD

    VálaszTörlés
  13. Na nálunk az van, hogy én iszonyodom az ilyesmitől, a gyerekeim meg imádják ezeket.:(

    VálaszTörlés