2018. március 31., szombat

Ingatlanügyeim

Az elmúlt 10-15 évben csomószor foglaltam szállást magunknak, többször kerestem albérletet és egyszer vásároltam lakást. Ezek az ingatlanügyek mind hasonló forgatókönyv alapján zajlanak: Tök pesszimistán elkezdek keresgélni, mondván, hogy a jókat már úgyis elkapkodták, és különben is, az igazán profik nem ezen a csatornán keresnek, hanem összeköttetéseik vannak. Esténként csak keresgélek. Az elején mindent megnézek, kattintgatok jobbra-balra, és ahogy térképezem fel a kínálatot, úgy kristályosodik ki számomra is egyre jobban, hogy mit szeretnék és mit nem. Ez a szakasz nettó nyereség, tök jó időbefektetés.

A gond ott kezdődik, amikor megtalálom az Igazit, a Tökéletes Szállást, a Szuper Albérletet vagy a Szerelemelsőlátásra Lakást. Ekkor száll a köd az agyamra, és kezd sugdosni az ördög a fülembe. Azt suttogja: vedd ki/meg AZONNAL, mert különben ELMEGY AZ ORROD ELŐTT! Én vagyok az a tökéletes balek, akinek a számára a szálláskereső oldalak kiírják, hogy: ebben a pillanatban 8 másik ember nézi ugyanezt a hirdetést, meg: az elmúlt napokban 225%-kal megugrott a szállásfoglalók száma, és hogy: erre az időszakra a szállások 62% már le van foglalva, siessen!*

Ilyenkor szó szerint elvesztem a józan eszem. Hisztérikusan foglalni/vásárolni akarok, hiszen meg vagyok róla győződve, hogy ennél jobb ingatlant tuti nem találok (és így is hatalmas mázlim volt). Elvakultan eltekintek a negatívumoktól (mivel nincsenek) és képzelem bele magunkat idillien reggelizve a napsütéses szobákba. Az óvatos, józan, megfontolt férjem mintha a falnak beszélne, amikor arra int, hogy ne kapkodjak. Lefoglalom. Ráírok a tulajra, hogy nehogy ki/eladja másnak, mert minket nagyon érdekel. Óránként csekkolom a neten, hogy milyen szép. Boldogan lefekszem aludni.

Aztán elkezdek gondokodni. A hírlevél továbbra is jön, rákattintok a többi hirdetésre is. Az esetek nagy részében megtörténik az a rémálom, hogy találok egy jobbat. Vagy mittudomén. Elbizonytalanítót. Elkezdek hezitálni. Gon-dol-kod-ni. Jobb lett volna előbb, na mindegy. Szokott lenni egy olyan pillanat, hogy úgy érzem: képtelen vagyok dönteni. Aztán eddig még soha nem bántam meg egyik döntést se, de persze nem lehet tudni, milyen lett volna, ha a másik lakástra/szállásra esik a választásunk.

Most a nyári vakációnkat tervezzük. Tavaly már futottunk egy kört ezzel a tengerparti kisvárossal, pont így március tájékán. Olyan rémesen berendezett kis lyukakat hirdettek rettentő áron, hogy el is ment a kedvünk az egésztől. Nem is szeretjük a tengert. Fogalmam sincs, miért mennek az emberek tengerpartra nyaralni, amikor vannak a világon hegyek, amiket meg lehet mászni, ahonnan grandiózus panorámában lehet gyönyörködni és ahol szerencsére nem kell fürdőruhában promenádozni (és a fürdőruhában promenádozó nyaralók tömegét bámulni). De hát a férjem fiáék ott laknak, és lehet, hogy Boninak jó lenne, ha az ottani pereputtyal is jobban megismerkedne (Petra barátnőm szerint teljesen felesleges össze nem illő emberekkel kapcsolattartást erőltetni – ebben is van valami).

Tavaly próbálkoztunk szállást keresni júliusban is, és nem csak emiatt, de végül nem mentünk. De idén jó lenne, határoztuk el. Eleve a parttól 20-30 percre (autóval) kerestem szállást, okulva a tanultakból. Végülis egy felújított tanyára esett a választásom, közelben tó, állatok, szomszéd sehol, jó levegő, a legközelebbi pékság 600 m-re gyalog. Szóval egy ilyen Világtól Elbújós helyet találtam, ahol majd nagyokat lehet gyalogolni, teraszrakiülni, és adott esetben kocsival lemenni a tengerpartra.

Addig-addig nézegettem, míg már aludni sem tudtam a késztetéstől, hogy azonnal foglaljam le (addigra a Google Maps-en kikerestem a házat, tisztára mint a Lion c. filmben, Z. pedig a kis falu önkormányzatához telefonálgatva megtudta a szállásadó nevét). Az egyik éjszaka nem bírtam tovább, lefoglaltam.

Másnap találtam egy házikót a tengerparttól 300 méterre. Árnyas kert, fehér bútorok, közért a közelben. Végül is, gondoltam, ha a rokonság miatt megyünk (vigyázat: volt feleség included!), jobb lenne ugyanabban a kisvárosban megszállni, és talán az autót sem kellene használnunk 2 hétig, az mekkora királyság lenne! Aztán lehetne tanulmányozni az árapályt, kagylókat gyűjteni, homokvárat építeni. Végül is, lehet, hogy Boninak tökre tetszene a tenger – végülis 60 millió francia nem tévedhet! (Az mondjuk továbbra is kérdés, hogy mit fogunk mi ott csinálni 11 és 16 óra között?!).

Egy szó mint száz, azután a két óra után, amely során lövésünk nem volt, most hová is menjük, és a két-szék-között-a-padlóra-effektust is bevállalva lemondtuk a tanyát és lefoglaltuk a tengerpartot.

De most komolyan, két ilyen szép kis piskótát, mint mi!


* Tény azonban, hogy tavaly nyáron vehettem volna egy lakást, ha a hirdetés megjelenése után rögtön telefonálok. Én azonban a nap végén hívtam a tulajt, aki akkorra már a szavát adta az első telefonálónak, hogy elsőbbséget élvez (aki  meg is vette).

12 megjegyzés:

  1. Pont ilyen tengerparti házat keresek, de ahova mi járunk, hasonlóan családi okokból, ott sajnos a tengerparton megy a vasút. És amit semmiképpen nem akarunk, az a száguldó gyorsvonatokra ébredni minden éjszaka 2 héten keresztül. Nálunk a tengerpart kifogyhatatlan élményforrás, a víz mellett vannak játékok is, trambulin, végtelen mennyiségű homokozós cuccal megyünk, felfujhato játékokkal. A strandon vannak animátorok, mindenféle mókás játékokkal: homokvárépítés, versenyfutás, ügyességi játékok és ha nagyon süt a nap, akkor az árnyékban kézműveskednek. Egyikünk a gyerekkel van a másik pihen. Délben hazamegyünk es mindenki alszik, délután vissza. A gyereket sem kell altatni, mert a víz szuperül lefárasztja. Próbáltunk várostnézni, de nekünk olyan gyereket sodort az élet, akinek a játszótér, strand és egy állatsimogató a között van a tökéletes nyaralás.

    VálaszTörlés
  2. Az a baj, hogy hat ökörrel sem lehet elvontatni, hogy délután aludjon, még ha iszonyú fáradt, akkor sem. Most a téli vakáció idején még a hegyi levegő sem nyomta el. Nem is értem, mert minden nap 7-kor ébred... fogalmam sincs, hogyan lesz kánikula idején, marad majd az árnyékban társasozás, rajzolgatás. (animátoros dolgoktól kiráz a hideg :))) ő sem az a típus)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én sem vagyok egy ilyen animátoros meg csoporttal utazós fajta, de meglepően jó volt. A lányomat a többi kislány hívta játszani, így keveredett hozzájuk. Amiért azért meglepő, mert nem beszél olaszul, de pár nappal később már ő is harsogta a többieknek, hogy Andiamo giocare!

      Törlés
    2. Nem mondod :))))) hat ez nagyon edes :))) elolvadok!

      Törlés
  3. A booking.com-on egyszerre bárhány szállást foglalhatsz ugyanarra az időszakra ugyanarra a helyre, és a szállások nagy részét le tudod mondani pár nappal a tervezett érkezés előttig, szóval nem tudsz a két szék között a pad alá esni - lefoglaltad a tanyát? semmi baj, foglald le a fehérbútorosat IS, majd mondd le a tanyát. :)

    VálaszTörlés
  4. Ezek az Airbnb-n voltak, ott ezt nem lehet megcsinálni (sztem amúgy jogosan). MIndenhol máshol már vagy rémes szállásokat kínáltak (nagyok az igényeink :))), vagy MÁR le voltak foglalva.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én nem mernék airbnb-be menni. Nem hivatalos taxissal volt dolgom 2x, örök életemre élmény maradt a halálfélelem (pedig csak az egyik vágott át pénzzel, a másik baromi rendes volt a nála felejtett cuccomat visszahozta a szállodába) de hogy elmenjek egy nem annyira hivatalos (vagy hogy mondjam) szállásra, pláne gyerekkel, önként...meg sem fordul a fejemben.

      Törlés
    2. De miért ne lenne hivatalos? Teljesen legális!

      Törlés
    3. Tudom hogy legális, de mégsem egy ismert szállodaláncnál szállsz meg hanem egy magánszemély hétvégi házában (vagy saját házában).
      Persze elvileg nem garancia a szállodalánc, simán történhet bármi a legnagyobb szállodaláncnál, de valahogy nekem ez a nem hivatalos taxis élményt hozza vissza és az nagyon meghatározó volt.

      Törlés
    4. Ja, értem. Hát mi nagy parások vagyunk, de ettől pont nem félünk :))) Többször csináltuk már, és soha nem volt rossz érzésem emiatt (igaz, a tulajjal soha nem egy házban, hanem külön házban szálltunk meg) Viszont az igaz, hogy Z. tartott attól, hogy a tanyán túl védtelenek lennénk, ott a semmi közepén - az elmúlt évben háromszor (!!) törtek be a saját házába, elég bizalmatlanok lettünk. Szóval ez is a kis házikó felé billentette a mérleg nyelvét (még ma sem bánjuk amúgy :))

      Törlés
    5. Az Airbnb teljesen biztonságos, adnak visszajelzést azok, akik korábban megszálltak ott. A pénzed az airbnb-nel marad, egészen az érkezésig, ha bármi gond van, akkor nem utalják tovább a szállásadónak. Ha ennyire bizalmatlan vagy, mindenképpen olyan helyre érdemes menni, ahol már vannak pozitív commentek. Nekünk eddig csak jó, sőt nagyon jó a tapasztalatunk volt, többször foglaltunk így szállást. Például olyan elképesztően jó helyet találtunk tavaly nyáron, ahová most is vissza fogunk menni. Teljesen véletlenül, első foglalóként mentünk egy idős operaénekes-ballerina házaspár nyaralójába, 1 hónapra kiadják, egyet meg ők töltenek lent. A ház minden elképzelésüket felülmúlta, hegyoldal, tengerparti panoráma, a szállásadók mindketten iszonyú kedvesek voltak. Adtak pl kulcsot a garazshoz, mert ott volt a mosógép, egyébként meg parkolt bent egy Harley, nyáron azzal közlekednek a tengerre :) Nekünk sokkal jobban bejött, mint egy steril apartman, vagy egy sokkal drágább szálloda.

      Törlés
    6. Na azért nem ez a fő problémám, hogy hol szálljak meg nyaraláskor (vagy egyáltalán nyaralni menjek) de azért jó tudni.

      Törlés