2018. március 20., kedd

A svájci rejtély

Alig vártam már a hétvégét, mert nálunk töltött két napot a svájci barátnőm. Húsz éve ismerem, de az utóbbi években csak egy-egy ebédre/vacsira tudtunk találkozni különböző városokban, annak apropóján, amikor valamelyikünknek utaznia kellett. Legutóbb 5 éve töltöttünk együtt egy teljes hétvégét. Akkor is meg tudtam állapítani, hogy Kathrin életében továbbra is minden tökéletes. Neki soha nem voltak a nyelvtanulás, a pályaválasztás, az elhelyezkedés, a párválasztás, a lakáskeresés, a fogyókúra, a sport stb. kapcsán kételyei vagy aggodalmai. Minden mindig úgy ment neki, mint a karikacsapás. És ő, aki soha nem akart gyereket, és aki szintén tök rég óta van együtt a pasijával, nagyon rövid időn belül háromgyerekes anyukává vált. Ezt az állapotát is a legnagyobb természetességgel és lazasággal viseli. Tőle soha nem hallottam az anyukák körében olyan elterjedt panaszkodást, nehézségek felemlegetését, olyan szólamokat, hogy majd elmúlik, egyszer úgyis felnőnek stb. Pedig mindketten dolgoznak, pedig Kathrin is sokat ingázik.. és mégis. Persze náluk is vannak problémák, de mégis olyan lazán és lendületesen veszik a kanyarokat, hogy most úgy döntöttem: jól kikérdezem életfilozófiájáról.

Egy példa: idén nyáron négyhetes biciklitúrára mentek vonattal a három gyerekkel (két 5 és egy 1,5 éves). Értitek: biciklitúrára. Három. Gyerekkel. Négy. Hétig. Hát nem tudom, de amikor mi, az egy szem gyerekünkkel elindulunk Magyarországra egy olyan lakásba, ahol vár minket a tiszta ágynemű, a mosógép, az egész konyha botmixeresül, gyerekétkészletestül stb., akkor mi idegbetegen pakoljuk a vákuumos táskákba az ezer cuccunkat, veszekszünk hülyeségeken, és mindig arra gondolok, hogy én ezt jövőre már nem fogom csinálni. De azt, hogy négy darab hátizsákkal és két biciklis utánfutóval nekivágjak négy hétre Franciaországnak... el sem tudnám képzelni.

De Kathrin még a problémafelvetésemet sem értette, és azt állítja, hogy minden sokkal egyszerűbb így. Valószínűleg tényeg a túlbonyolítás mellőzésében van a titok, bár szerintem a családi élet eleve vonza magával az agyonkomplikálás lehetőségét. Gondolok itt eleve a programok megszervezésére (akár csak a két szülő között), a logisztikára, hogy mindig legyen otthon normális kaja, a gyerek időbeni lefektetésére, ilyenek. Kathrin például elmondta, hogy sokkal könnyebb a három gyerekkel együtt, mert eljátszanak egymással, mint ha csak a kicsi van vele, mert akkor ő is a szőnyegen kényszerül sínpályát építeni.

De mondott még két olyan időkibővítő gyereknevelési módszert is, ami számomra a lazaság és a bevállalás csúcsa és netovábbja. Most, ahogy írom ezeket a sorokat, sem nagyon tértem még magamhoz a meglepetésből. Mindkettőről hallottam már régebben, de azt hittem, ezek amolyan hihetetlen svájci városi legendák. Kathrin viszont állítja, hogy ott mindenki így csinálja.

Először is, a gyerekeket hetente fürdetik. Nincs az a mindennapos fesztivál, mint nálunk, hogy be kell parancsolni a gyereket a vízbe, mert nem akar menni (éppen játszik), aztán meg ki kell parancsolni a gyereket a vízből, mert nem akar menni (éppen játszik). Naponta van kis egérmosdás, napi háromszori (!) fogmosás, felnőtteknek napi egy zuhany, de a gyereket csak hetente egyszer csutakolják le. Z-nél már el is kezdtem kampányolni, hogy Bonit is csak kétnaponta fürdessük (baromira száraz a bőre), de ő hallani sem akar a dologról (valahol meg meg is értem).

A másik, sci-fibe illő szokás, hogy A GYEREKEK EGYEDÜL JÁRNAK OVIBA!! Petra barátnőm kisfia is így csinálja, egy eldugott kis hegyi faluban, az még valamennyire érthető is. Na de hogy Zürich-ben is ez a szokás! Ő-rül-let. Nem térek magamhoz, komolyan. Ötéves koruk óta minden gyerek egyedül jár: az elején begyakorolják ugyan a szülőkkel az útvonalat, de aztán teljesen egyedül indulnak, mennek, kelnek át az úttesten! És Kathrin szerint kifejezetten rossz néven veszik egy szülőtől, és furán néznek rá, ha elkíséri a gyerekét. Ezt a lazaságot és a gyerekbe (meg az életbe) vetett totális bizalmat egyrészt irigylem, másrészt Z-vel szinte a szívünkhöz kaptunk, hogy erre soha nem lennénk képesek!

30 megjegyzés:

  1. Ezt az egyedül oviba járást en sem tudom elképzelni (én is hallottam már). De az a fura, hogy mi egy bányász telepen laktunk gyerekkoromban (7 éves koromig) és emlékszem, hogy napokat játszottunk teljesen egyedül az udvaron, az erdőben, a környéken. Sok hasonló korú gyerek volt velem együtt és minden nap együtt voltunk lenn, az oviudvaron bandáztunk, az erdőben bunkereket építettünk a nagyobb fiúkkal (visszagondolva max 10 évesek lehettek), a fóliasátrak között „harcoltunk”, stb. Én pedig arra nem tudom rávenni magamat, hogy a gyerekeimet leengedjem egy biztonságos lakópark parkjába, amire rálátok az erkélyünkről.

    A fürdéshez: nálunk bevállt az, hogy amint hazaérünk egyből a fürdőszobába megyünk zuhanyozni. Mikor belépünk a lépcsőházba már megy is a kérdés: hova megyünk először? Kivéve pénteket, akkor lehet vacsi után. Így rengeteg alkudozást meg lehet spórolni.

    VálaszTörlés
  2. Lazaság ide vagy oda, nekem mindkettőre NEM a határozott válaszom, nem jár egyedül még a nyolc éves sem se iskolába, se az iskolából a zeneiskolába a boltba persze elmehet a testvérével. Nyilván Svájcban nagyobb a közbiztonság, vagy normálisabbak az emberek és az autóvezetők, itt viszont nem azok. A reggeli mosdás és az esti fürdés meg keretet is ad a napnak így szintén fontos és nem gondolom akkora macerának sem és főleg nem emiatt csúszik el a napja az embernek. Valószínűleg Kathrin az élete minden területén tényleg ilyen rugalmas és laza. És koszosabb és egyedül oviba/suliba járó gyerekekkel is para mami lennék, aki túl sok cuccot visz és listákat ír, bár ahogy nőnek a gyerekek úgy rövidülnek a listák is és csökken a magunkkal hurcolt gyógyszeres doboz mérete is szerencsére. - Amúgy mi is csináltunk meredek dolgokat főleg Flórával, de akkor nem tűnt annak csak így visszanézve, főleg a képeken a hogy hegyet másztunk hét hónapos gyerekkel, aki kengurúban volt, a többit meg terelgettük magunk előtt... -

    VálaszTörlés
  3. Röviden csak annyit szeretnék mondani, hogy ismeretlenül is imádom a barátnődet!!!))

    VálaszTörlés
  4. Kathrin tényleg funkcionális és extra rugalmas, és valszeg a svájciakban tényleg benne van ez a fajta gyerekekre odafigyelés (autósok, más szülők részéről). Engem abban meggyőzött, hogy kevesebb holmival könnyebb utazni :)) és a lista is rövidebb (nameg utazáshoz néha elég csak a bankkártya, főleg, ha svájci :)))

    A heti fürdetéssel szerintem közel napi egy órát spórolnak meg (felügyelet a fürdőszobában, utána víz föltörlése). Nekem az a parám, hogy Boni a vizes fürdőszobában (is) állandóan szaladgálni akar, lehetetlen egyedül hagyni.

    FM: abszolút ismerős a szitu :)) mindig azt szoktuk mondani ilyenkor, hogy dehát a világ is megváltozott, szóval itt most nem ismételgetem ezt a közhelyt :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mi voltunk a “Least parented generation”, nem hallottad? :)).

      Törlés
    2. Igen, en 10 evesen rendszeresen a Clarc Ádám téren keltem át egyedül... mai eszemmel nem értem a saját szuleimet...! ;)

      Törlés
  5. Le a kalappal, tényleg irigylésre méltó! :)

    A heti fürdéssel Angliában találkoztam először, egy inkább alsó-középosztálybeli családban, ahol csak 2 hetet töltöttem - azért azokra a gyerekekre ráfért volna a gyakoribb fürdés :). A fiúkat mi is naponta fürdettük kezdettől, én mondjuk imádtam, a fürdetővödör nagy találmány volt, aztán elég hamar együtt buliztak a kádban, majd gyorsan megtanultak egyedül zuhanyozni. Most meg kamaszfiúk, akikben már tombolnak a hormonok, izzadnak, el sem tudnánk képzelni, sem ők, sem én, hogy ne fürödjenek naponta.
    Viszont: egyre több helyen hallani/olvasni, hogy a sok fürdéssel eléggé kicseszünk magunkkal, felborul a bőr normál kémiája, stb. Oké, de ma, itt más higiéniai igényeink vannak, mint egykor, vagy más kultúrákban, nem?

    Egyedül járás: istenem, bár ezt itt is szokássá vagy normává tennék, annyira hálás lennék, szerintem ISZONYÚ sokat számítana!!! Nálunk is és a környéken minden iskolánál azt tapasztalni, hogy épp hogy az osztályterem ajtajáig nem szállítják a kölyköket a szülők. Simán ki lehetne tenni őket a portánál, hogy az utolsó 200 (de lehet, hogy csak 100, nem tudom) méteren sétáljanak, de nem, ők a lehető legközelebb a bejárathoz felfurikázzák őket. Ismétlem, ez nem óvoda, hanem iskola, és a legtöbbet még nyolcadikban is, olyanokat, akiknek max 20 perc gyalog, vagy 2 megálló busszal az otthon. És amiért ez baj: állatira látszik ezeken a gyerekeken ez. Nem szoknak hozzá az erőfeszítéshez, hogy néha bizonyos dolgok nehezek, fárasztóak, hogy nem lehet mindig éppen a kedvükben járni, időnként nemet mondanak nekik... Egy az egyben korreláció fedezhető fel a tanuláshoz, munkához, egymáshoz való viszonyukban és eközött. Állati nagy szívás és messzemenő következményei vannak. És még órákat tudnék erről mesélni :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A végével nagyon egyetértek. A brit iskola mellett lakunk, rémálom a közlekedés reggel es fél4 körül. Miközben a proccos autókból a fehér kölykök a kapuban szállnak ki, megbénítva ezzel a környék forgalmát, a dk-ázsiai gyerekek a Kiscelli lépcsőn kutyagolnak fel. Van némi szemléletbeli különbség.

      Törlés
  6. Emlékszem én is egyedül jártam oviba, egy kis városban laktunk. És fiatal felnőtt fejjel meg csodálkoztam, hogy Pesten még a 15 éveseket is hordják a suliba, persze most, hogy már anya vagyok, megértem :D
    A heti egy fürdés meg tök jó, szerintem egészséges is, bár mi tényleg nem ehhez szoktunk, én speciel aludni sem tudok, ha nem fürödtem le.
    Utazni viszont valahogy én is így szeretnék, mint a barátnőd, bár 3 gyerekkel tényleg haladónak tűnik. Most úgy érzem, hogy egy gyerekkel könnyen megvalósítható egy hosszabb bicó túra is, én jövőre tervezem :D

    VálaszTörlés
  7. Nekunk a furdes tok jo program. Viszont ha beteg nem furodhet csak zuhanyzas van. 1 perc es hisztivel jar. A kadban meg elvan 20 percet mialatt en fogat mosok arcot apolok pakolgatok es persze ugy teszek mintha jatszanek vele.
    De lehet ez valtozni fog nem tudom.

    Egyeduljaras. Egyertelmuen kozbiztonsag es autovezeto fuggo dolog.
    En is egyedul jartam oviba a 70-es evekben egy rendorallamban. Nem volt mitol feltenie a szuleimnek.

    VálaszTörlés
  8. Nekem nem esne jól csak Hetente fürdeni, szóval sztem a Kisembernek sem. Meg kb tíz perc estenkent, és része az esti rutinnak.
    Én 81-ben születtem, de már én is csak felsotol jarhatam egyedül.

    VálaszTörlés
  9. Heti egy furdes a gyerekeknek szetintem rendben van, latva a korukat. En meg most is siman ketnaponta elbliccelem a gyerekeimnel. :)

    Egyedul oviba sajnos nem lehetseges itt. :(

    Amig kicsik voltak, en is tulzasba estem az utazos pakkokkal. Ma mar siman egy-egy kezipoggyasszal imdulok utnak. Igaz, 4 hetre meg soha nem utaztam el, ugy meg konnyu.

    VálaszTörlés
  10. Persze, jó program a fürdetés, nálunk is (nem is lehet aztán kiimádkozni a vízből) de amikor az egyik szülő 19 órakor jön haza, a másiknak nincs ideje a három gyereket lefürdetni. Bár nyáron (naptej+homok) nem tudom, hogyan csinálják. De meg fogom kérdezni én is a gyerekorvost, h mit javasol, a napi egyszeri fürdés tényleg soknak tűnik.

    Heni, hát egyedül járó ovisokból lesznek a fitt svájci szülők, akik négyhetes biciklitúrára utaznak :))) én ezt a korrelációt fedeztem fel ;-)

    Pinkman: na, akkor úgy látom, minden a legnagyobb rendben, örülök!! :)

    Hosszú útra mi azzal a teljesen téves rögeszmével indulunk útnak, hogy "áá, a kocsiban ez is elfér még simán". Csak azzal nem számolunk, hogy azt a valamit ki kell venni, föl/le kell cipelni, elmosni, útban van, elhagyjuk, neadj isten a kocsi robban le...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mi közel 8 év ikrezés után is simán elindulunk túrázni kaja és víz nélkül:D - mi vagyunk hebehurgyáék, akik véletlen valahogy mégis életben maradnak, akármi is történik épp.

      Törlés
    2. Tamko, ha tanítanál 100 gyereket, találnál még összefüggéseket :)) Hetente egyszer tuti valaki felsóhajt a tanáriban, hogy a legtöbb gyereknek jobbat tenne, ha csak hagynák őket nőni, mint a dudva.

      Törlés
  11. A 12 éves gyerekem már simán közlekedik a városban naponta, gyakorlatilag városhatártól városhatárig. Amúgy is nagy híve vagyok a gyaloglásnak+tömegközlekedésnek gyerekkel, autóból nemigen tanulja meg az ember, merre célszerű menni. Mostanában olvastam, hogy egy német suliban nyáron a hőség miatt korábban haza akarták küldeni a gyerekeket, és a legtöbben egyszerűen nem tudtak hazamenni, mert csak autóval ismerték az utat!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én egyszer fogorvoshoz kísértem egy csapat hatodikost, akiknek egyszerűen fogalmuk sem volt róla, hogy mit kell csinálni a buszon; egyértelműen látszott, hogy életük első (és utolsó?) Bkv élményének lehettem részese. Rémisztő.

      Törlés
  12. de fura! A sulival sem bkv-ztak korábban?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De, nyilván, csak nem emlékeztek rá:) de a sulik is inkább különbuszoznak most már

      Törlés
  13. fürdés: az 1 eves szerintem eddig 20 alkalomnal kevesebbszer volt kadban furdetve, altalaban este tiszta vizzel megmosom az arcat, nyakat, kezeit, popsijat. a haja 3-4 alkalommal volt mosva, samponnal meg sosem. a 4 eves sokszor furdik tiszta vizben, mikozben jatszik, de hajat peldaul kabe 3 havonta szoktunk neki mosni, sampon csak a haja vegere, a fejboret tiszta vizzel, es nem kapok szivrohamot akkor sem, ha kimarad egy furdes. egyedul a fogmosashoz ragaszkodom. mindketto gyerek tiszta, rendezett, viszont nagyjabol az egyetlenek a kozossegukben, akiknek nincs szaraz bore, ekcemaja, koszmoja, akarmije.

    cuccok: ram mar az elso szuletese utan furcsan neztek a jatszoteri anyukak, mert rendszerint csak egy ovtaska volt nalam, benne egy cserepelussal meg egy kis csomag nedves torlokendovel. telen a sima oldaltaskamba tettem egy plusz pulcsit, meg esetleg valtonadragot (ritkan). sosem ertettem a babakocai tolokarjan harom szatyorral meg dugig tomott pelenlazotaskaval kozlekedo anyukakat.

    utazas: ok, negy hetre nem mennek bicikliturazni, de a sieles nem maradhat el, iden a pici hordozoban a hatra, a nagyobb meg elottem siel hevederrel a derekan. tavaly huzosabb volt, mert 7 honapos terhesen kellett ugy tanitanom, hogy folyamatosan a labam kozott tartottam lehajolva hozza.

    oviba jaras: oviba meg nem, de altalanos iskolaba az elso honap utan mar egyedul jartam, tehat 6 eves kortol. '91-ben kezdtem a sulit Miskolcon,' 92-tol pedig mar Budapesten jartam. mindenhova egyedul BKV-ztam, suliba, edzesre, baratokhoz, koripalyara, kulonorara.

    most igy belegondolva szerintem az utolso pont egyenes kovetkezmenye az elotte levo harom masik. mivel igy nottem fel, ezt szoktam meg, felnottkent sem bonyolitottam tul a dolgokat. (ami nem mindig szerencses, van idonkent, hogy kellemetlen helyzetbe kerulok, ha a gyerek harmadszor szarja ossze magat, mire a bankba erunk ugyet intezni, nalam meg kifogyott a pelenka, de ez ritkabb, mintha minden nap azon gorcsolnek, tutira bepakoltam-e mindent, amire szukseg leHET. :)

    VálaszTörlés
  14. télen nálunk is kb. minden második napon van fürdés, amíg babák voltak addig is kb. így volt, persze ha valaki összekente magát, akkor azonnal mosdattuk, nem számolva a napi minden peluscsere utáni popsi mosást. Nyáron? ahogy melegedik az idő, minden nap zuhanyzunk, sőt, vannak napok amikor kétszer is.

    VálaszTörlés
  15. A fürdés idejét meg a körülötte lévő hisztit jelentősen csökkenti, ha csak zuhanyozás van. Mi is száraz bőr miatt vezettük be és sokkal gyorsabb lett az esti rutin, több idő jut pl meseolvasasra, beszélgetésre.
    Az önállóságra nevelés nagyon fontos, de amíg gyerek a gyereked, addig te vagy felelős érte. Síelni voltunk éppen most és volt egy svájci-magyar pár 2 gyerekkel. A gyerekek szabadon járkáltak a 3 szintes házban, a másfél éves gyereket simán felügyelet nélkül hagyta apuka a földszinten, amíg felment a 2. emeleti szobába átöltözni jó negyedórára. Jöttek, mentek a gyerekek a lépcsőn négykézláb, ahol mi utcai cipőben jártunk - ez egy panzió volt kb 30 szobával. Egyszer mi szedtük össze a korlát alatt már félig kilógó gyereket. Kövezzetek meg, de nekem ez nagyon furcsa volt és semmiképpen nem laza, hanem felelőtlen. De sokféle gyerek van és nekem egy hirtelenebb, impulzivabb jutott, akit nem lehet így magára hagyni, mert neki a játszótéren is csak a legmagasabb maszóka teteje érdekes. Az egyedül hazamenetel tényleg működik, de ott mindenki figyel a gyerekekre. Nálunk az ovi elotti fekvorendoron, lakó- pihenő övezetben is csak 60-nal lehet áthajtani.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A gyerekeim évek óta csak zuhanyoznak kétnaponta, a fürdés egy örökkévalóság.

      Törlés
    2. egy idoben nalunk is csak zuhany volt. bevallom, a furdest azert szeretem, mert a "vizezes" tokre megnyugtatja, olyan jatek, amie vegre lekotni, egyik csetreszbol ontogeti a vizet a masikba. vegre van fel ora a napban, amikor senki nem uvolt vagy rohangal, hanem jaszik magaban. :D

      Törlés
    3. Az enyémeknek mindegy: együtt őrülnek meg a vízben (is) és egy csomót kell felmosni utána;)

      Törlés
    4. haha. :D hát, itt az albérletben csak zuhanyfülke van, abba rakom az ikeás kiskádat, behúzom a fülke ajtaját, aztán az sem érdekel, ha ha azt játssza, hogy kifröcsköli belőle az összes vizet. :) majd a költözés után a nagy kádnál biztos nem fogok annyira örülni.

      Törlés
    5. Hát az enyémek már nagy dögök, nagy ramazurit csapnak vízen és szárazföldön egyaránt:D - egyébként imádnak ők is pancsolni

      Törlés
  16. Japánban is egyedül járnak iskolába 6-7 éves koruktól, egyedül metroznak, buszoznak,ott ez egy nagyon elfogadott es támogatott dolog: http://www.citylab.com/commute/2015/09/why-are-little-kids-in-japan-so-independent/407590/

    VálaszTörlés
  17. Szetintem azért nálunk sem ritkaság ez. Legalábbis én bp-en elég sok kicsi gyereket látok reggelente a buszon szülő nélkül (mondjuk ez nem egy elit kerület ��). Nekünk gyalogtávra van a suli, a 8 és 10 éves simán lemegy egyedül, szeptembertől a 6 éves is becsatlakozik, max az első pár hétben kísérgetem majd.

    VálaszTörlés
  18. Ez a heti egyszeri fürdés nekem nagyon nem oké valahogy... egy kisgyerek annyit rohangál, hogy a legtelebb télben is minimum napi egyszer csuromvizesre izzad, az meg megszárad rajta - én megbolondulnék, ha egy negyed-ilyen menet után nem tisztálkodhatnék le tetőtől talpig, ő sem érdemel kevesebbet csak azért, mert kicsi még... Nálunk zuhanyzás van általában (kivétel, mikor ő kér hosszas lubickolást, de az elég ritka), tíz percnél kevesebb időbe telik vetkőzéstől öltözésig - nagyon ritkán marad ki nap, ha hullafáradtan ér haza, mert mondjuk nem volt délutáni alvás, és másnap reggel semmi dolgunk (pl. nincs ovinap vagy koránra más terv). A haját heti egyszer mossuk, ha nem volt vizeshajig izzadás vagy más esemény (pl. játszóház, homokozó, úszás, stb.). Soha nem volt száraz a bőre és semmi más baja.

    Utazás... nekünk az idei egy hetes síelésünk volt az első olyan gyerekes menet, amikor csupán egy váltóruhányi (sínadrág és aláöltöző, mert azokat nehéz pótolni, ha bárkit bármilyen baleset ér) cuccot hoztunk vissza használatlanul, minden másból csak annyit vittünk, amennyi pont szükséges volt. Eddig mindig három bőrönddel mentünk el, amiből egyet kb. ki sem nyitottunk. Szóval nagy reményekkel indulunk majd nyaralásra, hátha vissza tudok venni az agybajomból, miszerint minden szarnak jönnie kell velünk... :)

    Én anno a kulcsosgyerek generáció voltam, akinek ott lógott a nyakában, miközben a szülők két műszakban dolgoztak; a lakótelepen a tömbházak közt játszottunk, este mentünk csak haza. Kissmajmot szerintem először 17 évesen engedjük majd útjára...

    VálaszTörlés