2018. február 26., hétfő

Kórokozók rejtélyes megjelenése és megtett útvonala

Csak el ne kiabáljam: Bonival ezen a télen csak egyetlenegyszer voltunk dokinál, akkor is csak valami enyhe torokgyulladása volt, továbbá csak egyszer volt úgy lázas, hogy másnapra már semmi baja nem volt, így a gyerekorvoshoz el sem mentünk. Hi-he-tet-len! Főleg annak fényében, hogy két évig – attól számítva, hogy elkezdett közösségbe járni – a legdurvább gyerekbetegségeket produkálta. Voltunk vele ügyeleten, álltunk fél órákat éjszaka a gőzölgő fürdőszobában, számolgattunk kiütéseket, kapott 5x antibiotikumot a fülére, vitaminokat, erősítőket, köptetőket, lázcsillapítót, kúpot, kenőcsöt, Ventolint, kortizont, és már nem is emlékszem, mi mindent. A bölcsis évéről konkrétan az az emlékkép él bennem, hogy minden hétvégére belázasodott, hétfő délelőtt már ott ültünk az orvosnál. Rengeteg olyan fénykép készült abban az időben, hogy egyikünk vagy másikunk karjában feküdt szegényke, elgyötörten és bágyadtan. Állandóan szabikkal sakkoztunk, határidőket tologattunk, folyamatosan exkuzáltam magam a kollégáimnál, és elképzelésem nem volt, hogyan fogjuk évekig ezt csinálni.

Legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy nem is olyan sokára a doktornővel többet fogunk találkozni a piacon, mint a rendelőben. Azt hittem, különlegesen beteges gyerekem van, és hogy mostmár ez így is marad. De úgy tűnik (lekopogom) tényleg van ebben az immunrendszer-erősítésben valami!

Igaz, ezen a télen, mivel azt hallottuk, hogy az idei influenza nagyon durva, nem járattuk napközibe, sőt, boltokba, étterembe sem vittük (ez volt a hivatalos ajánlás itt). És idén megtörtént az is, hogy mi felnőttek többet voltunk betegek, mint ő!

Kezdődött velem: én novemberben-decemberben voltam hetekig göthös, köhögős, fáradt és torokfájós. Múlt héten pedig Z. kapott el valami olyan nyavalyát, hogy komolyan azon gondolkodtam, láttam-e őt valaha ennyire elesettnek. Ő valami 2003-as influenzáNKat (?!) emlegeti, én viszont nem emlékszem, hogy feküdt-e ő valaha egyhuzamban három napot az ágyban lázasan. Szerintem nem! Rendes esetben ő még betegen is tök aktív, félvállról veszi. Most pedig sem olvasni, sem enni nincs ereje, kísértetként jelenik meg fehér arccal délután közepén, de csak annyi időre, hogy megegyen egy fél kekszet, és visszafeküdjön.

Közben pedig elkezdődött a két hetes ovis szünet, Boni itthon van, de a hideg és a szél miatt (őrület) kivinni sem lehet. Ma már második napja nem volt friss levegőn, itthon meg nem tudja kiszaladgálni magát. Szerencsére a mamám pont itt van (a szünet miatt), mert ilyenkor jövök rá,hogy mindent (gyerek, háztartás, munka) egyedül csinálni baromi nehéz, pedig a logisztikára nincs gondunk, mivel, ahogy az előbb írtam, az orrunkat sem dugjuk ki. Z. ma már egyszer elmosolyodott, a vacsit is velünk költötte el, ami már javulás az előző napok állapotához képest, amikor is olyan komoly képpel és gonddal járkáltunk a lakásban, mint ahol nagybeteg fekszik.

Belegondoltam, hogy mennyire, de mennyire jó dolgunk van, hogy ma már a gyerekbetegségek nem halálosak. Begolyóztam volna, ha minden egyes köhintésnél vagy hőemelkedésnél a legrosszabbtól kellett volna tartanunk – rémes lehetett 100 éve gyereket nevelni!

17 megjegyzés:

  1. Írtam levelet, nézd meg lécci!

    VálaszTörlés
  2. Latom, h jott email, de nem nyilik meg... at tudod kuldeni a yahoosra?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. oda küldtem pedig először - most átküldtem megint

      Törlés
  3. Írtam! nem látod? jó lesz a fb is - de fontos!

    VálaszTörlés
  4. A múltkor olvastam ezt a cikket és letaglózott http://mindennapoktortenete.blog.hu/2018/02/04/fajdalom_es_orom_felelem_es_remeny - Fájdalom és öröm, félelem és remény - Egy református lelkész mozaikcsaládja a 17. században.

    VálaszTörlés
  5. De jó cikk, köszi!!
    És igen, a mozaikcsaládot (meg a késői szülést) a közvélemény a modern kor csökevényének tekinti, pedig...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem az volt a döbbenet,hogy milyen könynen meghaltak a nők és a kicsik is egy pár év után és ne higgyük, hogy ők kevésbé szerették a gyerekeiket mint mi, csak épp nem tudták megváltoztatni a megváltoztathatalant így hittek az isteni akaratban. Borzasztó és hát ugye nem váltak, mert folyton meghalt a feleség, felesleges is lett volna... És még a 20. sz. elejénis nagyon sok fiatal nő és anya halt meg pl. TBC-ben, pedig az nem is olyan régen volt.

      Törlés
    2. Igen, pl. Kaffka Margit a kisfiaval, influenzaban :(((( vagy Kosztolanyi kisfia, aki szerencsere tulelte, de micsoda vers szuletett abbol az idobol, felkavaro... ilyenkor telen minden nap halat adok az orvostudomanynak, antibiotikumnak, vakcinanank stb...!!

      Törlés
  6. Hogy erdemben is hozzaszoljak: ilyenkor nagyon jo szolgalatit tehetnek a benti kintijatekok: hinta trambulin csuzda benti homokozo ( letezik!)

    Znek pedig gyors gyogyulast!

    VálaszTörlés
  7. Persze csuszda, egy csomoszoe elutok betuket de ez meg ciki is

    VálaszTörlés
  8. Benti homokozó: jéééé!! VALÓDI homokkal? El sem tudom képzelni...

    De ma már kivittük, másfél órát kergettem -3 fokban. Isteni volt hazajönni :))))

    VálaszTörlés
  9. Nem, valsmi benti homok van benne, aminek jobb a tapadasa? Higy ne folyjon ki? Nalunk ilyen nem volt csak hinta es csuszda es bordasfal

    VálaszTörlés
  10. nekunk van ilyen benti homok, de nagy mennyisegben draga, kicsiben meg nem sok mindent tudsz vele csinalni. tapad ugyan, de a format csak 1-2 percig tartja, es pont ugyanugy kell takaritani utana, mint a benti homokot. jo, nem hagy akkora felfordulast. ha erdekel, kinetic sand neven kereshetsz ra.
    amugy hinta, hulahopp, mini trambulin, ugroiskola, ugralokotel, egyensulyozopad (IKEA-ban is van), ugralolabda...
    100 eve meg szerintem nem aggodtal volna ennyit a gyereknevelesen. epp a magas halandosag miatt nem volt akkora ertek a gyerek, es ehhez alkalmazkodtak az akkori emberek.

    VálaszTörlés
  11. Nézzétek milyen aranyos könyv jött velem szembe! Azt hiszem én megveszem, az ilyen gyerekkönyvek a kedvenceim:)) http://konyvutca.blogspot.hu/2018/02/harcos-balint-boszorkanycica.html

    VálaszTörlés
  12. Képzeld, Tamkó, Veletek álmodtam :O Sokszor olvaslak alvás előtt, aztán vhogy továbbszőttem az egyik sztoridat :D Majd írok egy mailt vmikor, csak mostanában állandó rohanás van...

    VálaszTörlés
  13. Nem mondod :))))) remélem, nem rémálom volt! :))

    VálaszTörlés