2018. január 27., szombat

Szeretettel várunk!

Milyen reakciót várhat jogosan az ember a saját szüleitől, amikor bejelenti, hogy az áprilisi szünetre hazautazik családostul?

A címben szereplő mondat elhangzott ugyan, az ötödik percbe kábé. Előtte volt megütközés, csodálkozás, lebeszélés (a mamám részéről), illetve sajnálkozás, az időjárás hosszas latolgatása és annak nyomatékos kijelentése, hogy nagyon fogunk otthon unatkozni* (a papám részéről). Aztán mind a ketten kijelentették persze (nagy sóhajtozás közepette), hogy hát amúgy szeretettel várunk, majd legfeljebb jól befűtünk fönt.

Nem is értem, miért csodálkoznak, hogy Boni soha egy kukkot sem akar szólni nekik a telefonba.

* Továbbá azt sem értem, miért gondolja azt bárki, hogy Budapesten unatkozunk, amikor ott a nagy lakás, amiben mindazt kényelmesen meg tudjuk csinálni, amit itthon is. Pluszban a nagyváros adta előnyök: uszodák, bábszínház, kisvasút, éttermek, mozi, gyerekkoncertek, könyvesboltok – meg a család. De ezt úgy látszik mindenki, főleg az érintettek, el szokták felejteni.

22 megjegyzés:

  1. És lelkes scrabble-partnerek is akadnak! :)

    VálaszTörlés
  2. Akadnak? JÓ LENNE!! :))
    (végre valaki lelkesedik is :))

    VálaszTörlés
  3. Szerintem _tobben_ is _jelentkezunk, de nem tisztem senki nevében beszélni :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az én nevemben nyugodtan! :) Szeretettel várunk, Tamko, én nagyon-nagyon szeretnék újra találkozni veled/ veletek!

      Törlés
    2. Bv, Clara, aranyosak vagytok, köszönöm!! :) Lefixáljuk :))

      Törlés
  4. Srcabble party?! Mikor? Hol? Az én anyàm is ilyen. Karácsonykor simán lebeszélt róla hogy nála aludjunk ,mondván hogy nagyon hideg a vendégszoba,mert nem szokta télen fűteni.

    VálaszTörlés
  5. Hú nekem ez döbbenetes, tekintve hogy Anyukám kb félholtan is azt nézi hogy melyik gyerekének hogy tudna segíteni. Sajnos csak 1 van belőle, én mindig azt gondoltam, hogy ha megérhette volna a kislányom másik nagymamája is pont ilyen lett volna. Hiszen az ember nem főzést, takarítást, mosást vár el csak hogy az unokával foglalkozzon.

    De amúgy nekem úgy rémlik hogy régebbe anyukád sokat segített, csak voltak konfliktusok a gyerek nevelési elveivel kapcsolatban (amikben mi sem értünk egyet Anyukámmal de én ezt leszarom nekem százezerszer többet ér a segítség). Mi történt?

    VálaszTörlés
  6. Nalunk meg az ellenkezoje van. Kb mindent megteszek, h a leheto legtobbszor menjunk haza (egyeb utazasok karara) es kb sosem eleg... (Legutobb kb azert lettek szomoruak, mert csak vas erunk haza es penteken el - amugy 11 nap) :)))

    NS

    VálaszTörlés
  7. Ella, semmi sem változott! Soha nem tudták megjegyezni mikor, mennyi időre megyek haza, viszont ha kértem, bármikor kijöttek elém a reptérre. A mamám képes kánikulában nekiállni marhapörköltet készíteni Boninak, de egy fél órára nem ül le vele játszani utána. A papám feljön megnézni a klímát, ami elromlott, de csak egy százast dob be a parkolóórába, és nem marad, csak 10 percet (amíg a klímát vizsgálja), és szinte rá se pillant az akkor 2 éves Bonira...

    Szóval érted, az ész ott van (kötelességek teljesítése), a szív nem. Ezt nem lehet számonkérni. Ez van. Ennek ellenére szerintem is döbbenetes :((((

    NS, igen, van ez a fajta probléma is, tudom, h az is nehéz. (Ma reggel a papám: – Mi???? HÁROM hétre jöttök??? Nem lesz az túl SOK?)

    VálaszTörlés
  8. Hűha, testvérek lennénk? :) mintha csak az en szüleimről írtál volna.

    VálaszTörlés
  9. Szerintem a sziv is ott van, csak mashogy mutatjak ki, mint ahogy Te elkepzeled, elvarnad. A leirtak alapjan szamithatsz rajuk, ez a lenyeg. Oket mashogy neveltek, mas korban nottek fel. Az en szuleim pl. nem ertik, miert pihenunk sokaig hetvegen, szerintuk lustak vagyunk. Azt viszont nem latjak, h hetkozben 40 ora helyett 50et dolgozok, hordjuk-visszuk a gyerekeket hetvegen is, hetkoznap is kulonorakra, hat legalabb a szombat-vas. reggel hadd aludjunk 8-9-ig.

    VálaszTörlés
  10. Igen, valszeg igazad van, szamithatok rajuk, ez a lényeg. Az ember olyan sokat (=a tökéletességet) vár(ja) el a szuleitol.

    VálaszTörlés
  11. Hu ez eleg dobbenetes. En inkabb a masik tipust szoktam hallani: hogy milyen ritkan látják a sajat gyerekuket, unokajukat az emberek... :(((

    VálaszTörlés
  12. Nalam pont forditva, barmikor megyek haza barmennyi idore, a szuleim reszerol oriasi a nyomas, hogy minel tobbet legyek veluk, es hallhatoan csalodottan veszik tudomasul minden egyes alkalommal, hogy a baratnoimmel is szeretnek talalkozni. Sot volt mar, hogy apukam kulon mondta, hogy csinaljak anyukammal (tobb) kozos programot.

    VálaszTörlés
  13. Nalunk anyukam ilyen. Szerintem egesz egyszeruen nincs turelme a kicsikhez. De emlekeim es elmondasa szerint mi is jarokaban nottunk fel meg tv elott. Ez nagyon szomoru.

    VálaszTörlés
  14. átérzem... mi excel-táblázatot is szoktunk kapni apóséktől, hogy mikor mehetünk. illetve pl. most külföldre költöz(t)ünk, én már kinn vagyok, a férj dolga a lakásleadás (szolgálati lakás), és megkérte a szüleit, hogy hétvégére, míg kiköltözik és kifestet, vállalják be a gyerekeket, de hát sajnos pont szombaton volt a PÓTSZILVESZTER, amit nélkülük nem tartanak meg... majdnem olyat mondtam, hogy fasz is volt benne, mikor ezt előadták.

    sajnálom, Tamko, de azért majd biztosan jó lesz!

    VálaszTörlés
  15. Orsolya, de ez tök más. A szuleim ebben a helyzetben kerdes nelkul bevallaltak volna Bonit. Viszont en nem kertem volna, hogy miattunk mondjak le a programjukat, barmi legyen is az. Nalunk az a baj, hogy nem hianyzunk nekik és nem élvezik az egyutt töltött időt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. alapjáraton mi sem kérjük őket, hogy mondjanak le bármit a kedvünkért. de ez vészhelyzet volt, mert két gyerekkel kiüríteni egy lakást tökegyedül... de amúgy nálunk is pontosan ez a baj, "nem hianyzunk nekik és nem élvezik az egyutt töltött időt.", csak lehet, hogy nem jól fogalmaztam meg.
      a lényeg, hogy sajnálom, és átérzem a helyzeted.

      Törlés