2017. szeptember 6., szerda

A francia idegenlégió

Egész nyáron abban reménykedtünk, hogy Boni ismét Raphaellel egy csoportba kerül, de nem így lett. Franciaországban van egy olyan fura szokás, hogy ovitól érettségiig minden évben véletlenszerűen megkeverik a gyerekeket, akik így soha nem ugyanabban az osztályban kezdik a tanévet, mint amelyikben zárták. Pontosabban a gyerekek kb. 1/3-a ugyanaz, a többiek a párhuzamos osztályokból kerülnek ki. Szombat délelőtt függesztették ki a névsort, éppen cipőt vásároltunk Boninak. Raphael papája küldött egy üzit, hogy sajnos a fiúk nem egy osztályba kerültek.

Az én reakcióm: basszus. Tök kár. Na nem mintha világraszóló barátok lettek volna, de szeretnek együtt játszani, az oviban is, és délutánonként a játszón. A család is szimpi. Így kevesebbet fogjuk őket látni (most született Raphaelnek kistesója).

A férjem reakciója: hát ez FELHÁBORÍTÓ! Tennünk kell valamit. Még talán nincs késő, hogy átkérjük őket egy osztályba.

Mivel ez szombaton történt, és hétfőn volt a tanévkezdés, és mivel én amúgy sem vagyok híve a kivételezésnek, nem igazán támogattam ezt az ötletet. (Z. ellenérve: nekik lehet, hogy csak egy névcsere, Boninak meg sokat számít). De meg aztán ha idén nem is, jövőre viszont nagy valószínűséggel úgyis más osztályokba kerülnének!

Hétvégén tök véletlen kétszer is összefutottunk az ovi igazgatónőjével. Egyszer ő jött oda Z-hez, aki elmondta, hogy nagyon-NAGYON bosszúsak vagyunk, mert Boni nem nagyon nyit a többi gyerek felé, de Raphaellel viszont olyan jól megvannak. Az igazgatónő próbált minket megnyugtatni. Azt mondta, jöjjünk vissza két hét múlva, biztosan nem lesz semmi panaszunk. (Amúgy ez a tapasztalatom a franciákkal: tök simán tudomásul veszik a csereberét, nem mutyiznak, nem problémáznak rajta. Úgyhogy mi is beletörődtünk.).

Aztán eljött a hétfő. Akkor rájöttem, hogy tök mindegy, Raphael ott lett volna-e vagy sem, Boni számára az ovikezdés Raphaellel vagy nélküle maga a tragédia! De még nekünk is tök fura volt: egy teljesen új ovónő, idegen gyerekek, ismeretlen szülők, és főleg: egy teljesen más osztályterem! És rengeteg síró gyerek... köztük az enyém, aki szegénykém kapaszkodott, bújt, csimpaszkodott, nem akart minket elengedni. És ez tart már három napja, azzal a különbséggel, hogy a többi gyerek ma reggel már nem sírt. Boni reggelente nem akar elindulni, a menzán állítólag nem eszik, az osztályteremben egyszer ülve elaludt (középsőcsoportban már nincs délutáni alvás), ma bepisilt. Itthon hiába kérdezem, csak annyit mond, hogy nem jó az ovi, nem érdekes, és hogy nem jó ötlet odajárni. Egyszer megkérdeztem, hogy látta-e a régi ovónénijét, és azt felelte nagy csodálkozva, hogy dehát a régi óvónéni a régi ovit használja! Szegénykém, néha nem tudom, hol él, csak egy emelettel van lejjebb az új terme!

Ez az ovis osztályközösség- és óvónő-váltás számomra valami kegyetlen büntetéshez hasonlít. Vagy mintha direkt a lehető legszadisabb helyzettel szeretnék szembesíteni a kisgyerekeket, hogy szokják csak, milyen kemény az élet! Kezdhetik újra az ismerkedést, a megszokást. Felső tagozatban értem, hogy mi a céljuk: gondolom az, hogy ne állandósuljanak klikkek, ne marginalizálódjanak gyerekek. De oviban?!

Az új óvónő – aki amúgy szimpinek túnik, de mit számít az első benyomás! – ma azt mondta, hogy jó lenne, ha Boni lassan, mondjuk holnaptól, otthon hagyná az alvósállatát. A többi gyerek tényleg üres kézzel megy be, de Bonit, aki így is sír, hogy fogom otthagyni a kutyája nélkül?

Asszem rátaláltam a franciák és a magyarok közötti szokás- és mentalitásbeli különbség egyik magyarázatára.

40 megjegyzés:

  1. Ez borzasztóan hangzik. :-( Én megpróbálnám visszatenni a régi csoportba, de ki tudja, nem kavarodott-e már meg így is szegény. Ha ott jól érezte magát, nem kellett volna variálnia az óvodának.

    VálaszTörlés
  2. De hát NINCS RÉGI CSOPORT!! A tavalyi kiscsoportos évfolyam a 3 mostani középsőcsoportban egyenlő arányban el lettek osztva. A tavalyi ovónéni meg idén is kiscsoportot kapott - ahogy MINDIG, mert ő csak kiscsoportokat vezet.

    VálaszTörlés
  3. jaj, elég hülye szokás :( és a lassan, mondjuk holnaptól otthon hagyni az állatkát is durva (meg az is, hogy a középsősök nem alszanak - miért nem aludhat, aki igényli és miért nem maradhat ébren, aki nem? - másik szobában, persze - mert ez meg a magyar ovik hülyesége, h muszáj aludni)

    amikor itthon kitiltották V. babáját az oviból, én azt csináltam, hogy varrtam neki egy picike babát (manót), kb. 5. cm-eset és azt egy kis madzaggal a ruhájához varrtam, a zsebéhez közel, hogy ott tudjon aludni :) mintha egy egyszerű bájos ruhadísz lenne, nem pedig baba, mint valójában. Az óvónők bekajálták, V.-nek vigaszt nyújtott - hátha van vmi icipici játékotok, ami így elrejthető.

    VálaszTörlés
  4. Es hogyan csinaltad, minden reggel valamivel odarogzitetted az epp aktualis ruhához?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen. olyan hosszabb fület (akasztót) varrtam a feje tetejére, hogy elég volt mindig egy pár öltéssel az ovis ruhához ölteni - és az öltést vágtam el, amikor ruhát cseréltünk, a fülecske maradt hurkos, megint oda lehetett varrni

      Törlés
  5. Ismerős a szituáció. :-( A nagyobb fiam szokta nagyon nehezen az ovit, gyakorlatilag az utolsó évben nem sírt már reggel. Addig minden napot szomorkodással kezdtünk, amikor oviba kellett menni. Az egyik óvónő amolyan igazi vaskalapos vénasszony volt, még én is tartottam tőle, na az ő mániája volt, hogy a gyerek ne vigyen semmit otthonról, mert tele a keze vele, és nem akarja lerakni. Én egy ruhazsebkendőt tettem a zsebébe, ami "otthon szagú" volt, úgyhogy azt néha elővette, beletemette az arcát, aztán játszott tovább. Nándi gyakorlatilag úgy hét éves kora körül lett "közösség érett", addig nem lehetett levakarni rólam, de utána az egyik legnagyobb "party arc" lett, és azóta is az. ;-) Szóval lesz ez még jobb. Ígérem. <3

    VálaszTörlés
  6. Húú ez itthoni viszonyítva képest pláne kegyetlen. Sulinál még talán megértem/elfogadom, de ilyen kicsi gyerekeknél? :S Amúgy nem is tudom mi lett volna, ha itthon is évente cserélődnek az osztálytársak suliban. Annyiból jó, hogy több embert meg lehet ismerni, de azért évek alatt az élmények, egymás megismerése is egy teljesen más folyamat és érzés, talán jobban kialakulhatnak barátságok... Utána sem lesznek soha többet éveket együtt mással, már egyetemen is ugyebár ha nem 30 fős szakokra megy az ember, akkor össze-vissza találkozik mindenkivel, ahogy épp felvette az órát és amennyire bejár.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Suliban azért van előnye. Ha utálod az adott közösséget vagy bántanak stb., van esély a változásra.

      Törlés
    2. Ha meg szereted, akkor tanuld meg, hogy nem érdemes igazán kötődni, mert bármikor szétrobbanthatnak, jobb, ha inkább csak jólszituált félidegenek maradtok. :(

      Törlés
    3. Okés. Magamból indultam ki.

      Törlés
  7. Lulu, te jo eg!! En arra gondoltam, ezt egy hónapig sem fogom bírni. :((( Beletemette az arcát - de cuki :) es koszi a biztatást!

    K: ugye? En sem tudom elkepzelni, milyen lett volna, ha a fölsős baratnőmmel egyszercsak mas osztalyba kerultunk volna. szerintem nem is maradtunk volna olyan jo baratnok. Mert ahogy elkezdodott a gimi, sokkal kevesebbet talalkoztunk mar.

    VálaszTörlés
  8. Jesszusom, ez nagyon durva, vajon mi az értelme?? Nekem a gyerekkori legjobb barátnőm bölcsiből van - 3 évestől 14 éves korunkig (8.-ig) egy csoportba/osztályba jártunk, és bár az utóbbi években hónapok telnek el egy-egy beszélgetés és évek egy-egy találkozás között (ő Angliában él), mindig ugyanonnan tudjuk folytatni, szerintem kellenek ilyen barátok az ember életében! De még ha ettől a hosszú távú hatástól el is vonatkoztatunk, szegény gyerekek, hát milyen megrázkódtatás lehet nekik :( Milyen fura, hogy a többi gyerek nem sír, ők nem ragaszkodtak még a kis "barátaikhoz", az előző óvó nénihez, stb.?

    VálaszTörlés
  9. Te jó ég, ez borzalmas lehet!!! :(
    Nekem mindenben sokkal szimpatikusabb a magyar ovis rendszer, kifejezetten örülök, hogy a fiam itthon járhat. Nagycsoport után gondolkodunk majd váltani a francia sulira, hogy ott kezdje a CP-t, de szerintem az ovis barátaival akar majd iskolába menni... Neki nagyon fontos a megszokott közösség, rosszul viselné a váltást. Szegény Boni és szegény Te, bon courage!!!

    VálaszTörlés
  10. Embertelenenk tartom én is, szegénykék! Mondjuk épp lehet ez a bölcsiből- oviba kerülés alternatívája ott és akkro el is fogadom, de azt, hgy ne aludhat és ,hgy jövőre ugyanez megismétlődik azt semmiképp! És, hogy ne vihesse kapaszkodót magának?! Valóban nagyon nagy lehet a különbség a francia és a magyar kötődő nevelés között. Nem biztos, hogy mi csináljuk jobban, de hogy nálunk jobb bölcsisnek és ovisnak lenni az tuti! Az osztály csereberét úgy felsőtagozattól még jónak is tudnám épp találni, de alatta nemigen:(

    VálaszTörlés
  11. Az ember alapvetően közösségi lény, a közösségtől kap támogatást, ott érzi magát biztonságban, közösségben fejlődik optimálisan. Erőszakkal, ismétlődően felbontani a közösséget azért, hogy "ne marginalizálódjon" nettó idiótaság. Sebaj, mint a magyar példán látszik, könnyebb olyan társadalmakat irányítani, amelyeknek a szövete lassan felbomlik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt kifejtenéd picit bővebben? Nem pontosan értem mire gondolsz de nagyon érdekelne.

      Törlés
    2. Basszus, egy órán át fogalmaztam választ, és elszállt az egész. :(( Megpróbálok majd nekifutni, ha lesz időm.

      Törlés
  12. Én nem tudom, de a többi gyerek már tényleg nem sír. MOst vagy az én fiam egy nagy színész, és tényleg kibírnak mindent a gyerekek, vagy mi annyira "magyarosan" neveljük (pl nincs baby-sitter, tök sok időt töltünk együtt), hogy ezt sínyli meg ilyenkor. Nem tudom. És pont emiatt azt sem tudom, hogyan viszonyuljak ehhez az egészhez: próbáljam "betörni", minimalizáljam a problémát, mert csak átmeneti hisztiről van szó, vagy keressünk más megoldást, mert túl nehéz ez így neki? (=besorolván őt ugyanakkor a "problémás" gyerekek közé)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem magyarosan nevelitek, igen az lehet az oka. Ne keress más megoldást, bele fog szokni ő ebbe. Aztért itt is akadnak ovik, ahol nincs beszoktatás, csak szept. 01-én bedobnak 30 kiscsoportost az oviba és hello... Boni nagyon szerencsé, hogy ti vagytok a szülei, szerintem mind a két rendszerből a javát kapja majd és jól építkezik belőle. Tavaly is ügyes bölcsis volt már! Újra bele fog szokni.

      Törlés
    2. De aranyos vagy, köszönöm :))) Tavaly már ovis volt egyébként, kiscsoportos, és az elég jól ment. Most sztem a sok újdonság zavarta meg. És igen, nálunk a francia apuka a legmagyarabb :)) épp ma mondta valaki az ovi előtt, hogy szerinte Boni és az apja közötti kapcsolat túl "fúzionális". Ha tudná, hogy tulajdonképpen Boni anyás :)

      Törlés
  13. Nekem ez a mondat keltette fel a figyelmemet: "Asszem rátaláltam a franciák és a magyarok közötti szokás- és mentalitásbeli különbség egyik magyarázatára."
    Majd egyszer mesélsz ezekről a különbségekről? Nagyon kíváncsi vagyok, mit mond egy ottélő magyar (én rengeteg franciával dolgoztam Mo-n, de élni csak pár hónapokat éltem kint. Viszont sok barátom volt, és bírtam/bírom őket...)

    VálaszTörlés
  14. Tök nehéz ezt megfogalmazni. Talán Pamela Druckermann írja le jól a könyvében (Nem harap a spenót), vagy Lángh Júlia (Párizs, fű alatt), nem tudom, olvastad-e őket. Mindketten több évet éltek Fro-ban.

    Nekem az tapasztalatom, hogy kevesebbet problémáznak vagy önsajánlkoznak, inkább a megoldásra fókuszálnak. Ironikusak. Rengeteg a small talk, olyan előrágyártott elemekből építkeznek, amelyek szinte lefordíthatatlanok. Nem személyeskednek. Nem mutatják ki a gyengeségeiket, vagy legalábbis nem beszélnek róluk. Szabadságtól szabadságig élnek és terveznek. Teljesen más a ritmusuk, mint a magyaroknak (erről kaja kapcsán már beszéltünk, emlékszel? :))) Udvariasak. Büszkék az országukra, történelmükre.

    Na, most ennyi jutott eszembe :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. óh a ritmus az persze igen (MINDIG eszembe jutsz, amikor lehetetlen időkben, lehetetlen dolgokat kínálnak enni otthon :))). És ami nekem nagyon szimpatikus, az a "kevesebbet problémáznak vagy önsajánlkoznak, inkább a megoldásra fókuszálnak" (de biztos azért, mert én is ilyen vagyok, vagy igyekszem ilyen lenni :)))
      Nekem ami még feltűnt, az az, hogy ugyan nehezebben engednek igazán közel magukhoz, de ha egyszer bekerülsz a "körbe", akkor viszont kitartóan keresnek, kapcsolatot tartanak. (Ellentétben az olaszokkal, akikről mindenki azt hiszi, milyen haverkodósak, aztán meg dehogy...)

      Törlés
    2. Haha :)) És még a ritmushoz: szerintem mindent GYORSABBAN csinálnak a franciák. Hipp-hopp és kész. Vagy én vagyok lassú. Egyszerre indulok egy anyukával az oviba, ő a lányával, én Bonival. Amikor mi megérkezünk az oviba, ő akkor már dolgavégeztével indul el onnan - nem viccelek!!

      Törlés
  15. Ez az egész innen (Mo-ról) egy rémálomnak tűnik, az új csoportok, hogy nem lehet aludni annak sem, aki igényli és ott már teljesen kiakadtam, hogy még vigaszbabát/rongyit sem vihet, mintha direkt minél jobban meg akarnák őket szivatni (edzeni?). Az én kisfiam 2,5 éves, egy éve bölcsis, és annyi változás történt, hogy összevonták a csoportját egy másikkal. Új terem, az egyik gondozónő új, de a másik nem, a gyerekek felét ismeri, megmaradhatott a jele, mégis nagyon megviseli. Van a csoportban olyan, aki azóta állandóan sír, és persze minden gyerek, aki őszre szobatiszta lett, újra bepisil.
    Mi októberben költözünk másik városba, és mivel ott most tele vannak az állami ovik/bölcsik, családi napközibe megy, jövő ősztől meg már kötelező neki az ovi. Szegénynek lesz mihez alkalmazkodni (+ év elején születő ikertesók..).

    VálaszTörlés
  16. Nekem valahogy ez a norm huszonev Angliaval a hatam mogott. Javukra irom, itt 7 eves kortol keverik az osztalyokat. Nagyon-nagyon sokat sakkoznak evente az uj osztalyokon. Es sok a szuloi haborgas, de ket gyereket atverve a rendszeren azt lattam, hogy nekik lett igazuk. Pl a fiam pont 7 eves kora ota szisztemitakusan le van valasztva a legjobb baratjarol, mert csak zavarjak egymas koncentralasat. Kolkoket egyaltalan nem zavarja, ugyis latjak egymast szunetben es akkor egyutt jatszanak. Kozben mindkettonek lettek uj baratjai. S ugy altalaban azt vettem eszre mindket gyerekkel, hogy egyaltalan nem ijednek meg uj tarsasagokban. Kozvetlenek,magabiztosak. Hihetetlen rutinnal mutatkoznak be, vagy mutatnak be masokat. Tobbek kozott ezert is csinaljak az iskolak.

    VálaszTörlés
  17. Nekem még a 7 év is korainak tűnik, de igen, én is látom a jó oldalát (és a rosszat is :)))) Én mondjuk 10-18 éves kor közöütt egy 2-3 évenkénti csereberét gondolnék ideálisnak.

    VálaszTörlés
  18. É nagyjából minden nyugati és tengerentúli országról ezt hallottam és még hozzátartozik a korai iskolakezdés, írni olvasni tanítás is.
    Sosem gondoltam, pedig lehet hogy tényleg ez az oka hogy mélyen beszélgetni nem nagyon lehet senkivel csak az előregyártott small talk-ok mennek ahol csak pozitívumokat lehet egymás felé közölni.
    Komolyan néha nem is tudom melyik a jobb.

    VálaszTörlés
  19. Hát én tudom, hogy nekem melyik a jobb, ha e két szélsőség között választhatok :))) Én nem szeretnék lelki életet élni félidegenekkel, és nem szeretném, hogy bárki is hozzámvágja, ha nem tetszik neki a frizurám/életmódom/bármi. Miért kellene negatívumokat közölni bárki felé is?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, sok esetben nekem is hiányzik amit Kanadában megszoktam hogy a boltokban, hivatalokban, egészségügyben mindenki kedves udvarias.
      Viszont én a munkahelyemen nagyon rosszul éreztem magam attól, hogy senkivel nem lehet normálisan elbeszélgetni csak az a minimális és állandóan ismétlődő körforgó mondatok vannak.

      Törlés
    2. Ertem, mire gondolsz. En ugyan nagon regen dolgoztam franciakkal, de pár éve egy olyan csoportban voltam, ahol csupa kozep-europai kollegam volt (lengyelek, szlovenok, szlovakok stb) es ott volt ugyanez a problemam. A kozos nyelv es a kozos hatter hianya miatt sokszor az volt a temank, hogy 1) megint esik az eso, 2) dugok voltak reggel es 3) rossz a kave! Untaaaaaaaam :))) sok idobe telt, mig megtalaltam a nekem szimpi embereket.

      Törlés
  20. Ó bakker, ezek barbárok, komolyan már! Eddig sem volt szimpatikus, amiket írtál az ottani rendszerről, de ez már fölösleges durvaság, teljesen egetértek a férjeddel, szegény kicsi Boni!
    Kissmajom ovija most változik, mert különben nem kap fennmaradási engedélyt (köszönjükviktor), eddig 23 gyerek volt egy kupacban, most muszáj lesz három külön csoporttot kialakítani (klasszikus kicsi-közép-nagy), emiatt az eddigi öt felnőtt helyett hét lesz velük, ráadásul egy dadus el is költözött, így három új nénit kell megszokni, meg 2-3 bölcsiből átszoktatós kisgyereket.
    Minden gyerek látványosan össze van zavarodva az új rendszertől, pedig a hely és a társaság ugyanaz, egyelőre csak annyi változott, hogy a legkisebbeket külön választották (ami nem számottevő, mert most jöttek át a bölcsiből amúgy is), amíg kitalálják, hogy a többieket hogy osszák ketté (érettségre és tanulékonyságra alapoznak szerencsére, nem évekre), nem értik, hogy miért nincs mindig minden néni velük, miért rendezgetik be az új szobát (együtt csinálják velük, pont azért, hogy ne legyen idegen), miért lesz majd külön csapatnevük. Itt szó sincs róla, hogy szétválasztanának barátokat, sőt az a cél, hogy aki egütt van el jól, az maradjon is együtt, mi mégis szóltunk, hogy mivel Kissmajom rajongásig szereti egyik óvónőt, kérnénk, hogy vele legyen majd - gond nélkül rábólintottak.
    Kibírnak többet a gyerekek, persze, hogy kibírnak, évekig verést és lelki terrort is kibírnak, de miért az a cél, hogy bírjanak...? :(

    VálaszTörlés
  21. Ez de fura... miota müködik igy a francia oktatas? Mindig is igy volt? Ugy tünik,mintha teljesen szembemenne mindennel, amit a gyerekpszichologusok tanitanak kötödesröl, atmeneti tárgyròl, rutinokról, stb. Mit mondanak a francia szülök? Kiabál-e a francia Vekerdy? Vagy müködik a rendszer és a francia gyerekek sem rosszabbak, mint bármelyik más nemzeté?

    VálaszTörlés
  22. Kecs, nagyon jo kerdesek!!! Sajna nem igazan tudom rajuk a valaszt. Mintha a nalam par evvel fiatalabb régi evfolyamtarsaim is ebben a rendszerben nottek volna mar fol. Viszont nem mindegyik oviban ilyen a rendszer, neha kesobb, altalanosban kezdik a gyerekek felcserélését.

    Ugy tunik, mukodik a rendszer, es tenyleg sajat szememmel latom a gyerekeket mosolyogva elkoszonni az anyukajuktol es síras nelkul bemenni a terembe. A szulokkel beszelgetve azert azt hallom, hogy sokan furcsalljak a rendszert, es foleg a nagyobb testvérek kapcsan panaszkodnak (elkerult a baratnoje mellol, mar kialakul klikkbe rakták be stb).

    NINCS francia Vekerdy :))) amennyire en tudom. Sokkal kevésbé létezik ez a rossz szulo-jo szulo narratíva es nem kardinalis kerdes a gyereknevelés ugy altalaban. De majd megveszek valami ujsagot a témában, kivancsi vagyok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Es egyébként a család, a családi kötelékek mennyire fontosak? (Mar nem a politikai lózungok szintjén, hanem a mindennapi életben, felnőttek között.)

      Törlés
    2. Hát.. nehéz kérdés. A magyarokkal összevetve? Sztem ugyanolyan fontos a család, mint nekünk, talán jobban békénhagyják egymást, nem telepednek egymásra. De ez lehet h a jólétnek köszönhető (=nagymamák nem érnek rá babysittelni, mert épp a a Földközi-tengeren hajókáznak. Ez példa! :)))

      Törlés
  23. Szerintem ez szemléletbeli kérdés inkább, nem feltétlenül anyagi. Az a gondolat körvonalazódott a fejemben, hogy Fro-ban egyszerűen másképp tekintenek a kapcsolatokra, mint K-Európában meg még keletebbre, és sztem Mo-n inkáb a keleti/balkáni/még keletibb kultúrák mintáit képviseljük. Egy nagyon régi barátnőm a Közel-Keletre ment férjhez, ott pl napi szinten jelen volt anyós-após az életükben, pedig jól éltek, tehát nem anyagi okok miatt. Indiai ismerősöm hasonlót mesélt, egy kínai származású ismerősöm szintén szorosabban tartotta a kapcsolatot a rokonságával, mint a magyar átlag. Szóval szerintem elképzelhető, hogy végső soron az óvodai nevelés különbözősége is az individuum eltérő szemléletére vezethető vissza, de hátha erre jár zenjebil, és felvilágosít :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez igy van a Kozel-Keleten, de en ezt rettenetesen utalom :). Meg szerencse, hogy az en anyosom jo fej.
      Egyebkent most eszembe jutott egy spanyol srac, aki a madridi francia iskolaba jart (allitolag ez egy elit dolog volt naluk, a francia iskolaba jarni), es ugyanezt meselte az iskolarol - es o ugy gondolta, hogy ez az egesz jo volt arra, hogy megtanulta feltalalni magat minden kozossegben de nem alakultak ki eletre szolo baratsagok, amit ő elegge sajnalt.

      Törlés
  24. Igen, igen, én is látok ilyesmi különbséget, itt talán lazábbak a kapcsolatok, nem zúdítják egymásra a családtagok a saját problémáikat-gondjaikat.. talán, nem tudom. És igen, lehet h az óvodai nevelés (is) közrejátszik ebben!

    VálaszTörlés