2017. május 29., hétfő

Kettőn áll a vásár

Még úgy is, hogy világnézetünk és meggyőződéseink tök hasonlóak, és hogy rokon elveket és nézeteket vallunk (különben miért lennénk együtt és miért vállaltunk volna gyereket), még így is előfordul, hogy a férjemmel tök mást gondolunk helyesnek és követendőnek gyereknevelés terén. A különbségek között fokozatok vannak: van amit egy kézlegyintéssel elintézek, mondván, hogy én nem így csinálom, van viszont olyan nézeteltérés, ami egyszerűen át-hi-dal-ha-tat-lan.

A kézlegyintés kategóriába tartozik pl. a férjemnek az a mániája, hogy gyakran mondja a szemébe Boninak, hogy milyen szép. Ez tipikus „kétélű fegyver”, amivel szerintem óvatosan kell bánni, mert kis adagban még OK, de ha túlzásokba esünk, az már káros. Nemrég, tök véletlenül, barátoknál terelődött erre a szó (a barátnőmnek ugyanez a problémája a saját férjével) és akkor szóltam Z-nek, hogy szerintem túl sokat dicséri olyenért a gyereket, amiért nem kéne. Eddig eszembe sem jutott ezt megemlíteni neki.

Mert szuper lenne, ha csak ez lenne a konfliktusforrás. Van még az is, hogy Z. rendszeresen úgy beszél velem, mintha Boni ott sem lenne, mondván, hogy úgysem érti. Terrorizmusról, kemoterápiáról, gyerekmolesztálásról. Nagyon fura. Képes velem megbeszélni a napi programot úgy, hogy Boninak nem is szól, mit fogunk csinálni. Vagy hazajön, elújságolja nekem, hogy találkozott a gyógyszertárban az Arthur (ovis csoporttárs) anyukájával, mert képzeljem el, ő a patikus – és ezt Boninak el sem meséli.

Sokkal jobban idegesít viszont az, hogy Bonit még mindig altatja. Kb. akkor kezdődött, amikor ideköltöztünk, és azóta így maradt: este odafekszik mellé és addig ott olvasgat (Kindle), amíg a gyerek el nem alszik. Őszintén megmondom, értem én, hogy kellemes dolog az (el)alvó kisgyerek mellett olvasgatni, van külön kis rituáléjuk az egész estére, meg minden. Engem nem is zavar, mert tök gyakran akkor dolgozom, főzök, zuhanyozom stb. Viszon előfordul, hogy Boni (akinek már nincs igazából igénye a du-i alvásra) este 1–1,5 órán keresztül nem tud elaludni. Ilyenkor Z. állandóan veszekszik vele, szegény gyerek meg sír, és attól fél, hogy az apja kimegy – na és ezt nem bírom hallgatni, ezt a folyamatos vitát, zsarolást, ingerült felcsattanásokat, hogy aludjon már. Nem bírom hallgatni Z. panaszkodását sem, hogy miért nem tud Boni egyedül aludni (=mert hozzászoktatta, hogy ne tudjon).

De ez még mind semmi a legújabb konfliktusunkhoz képest. Ebbe beletörik a bicskánk, és ha csak rágondolok a történtekre, az jut eszembe, hogy mennyire egyedül van hagyva egy házaspár a gyereknevelés terén. Mert mi van, ha egy Adott Ügyben nem tudunk kompromisszumos megoldást találni? Kinek az akarata érvényesüljön? Miért nincs erre kitalálva valami, társadalmi szinten?

És azt is jól illusztrálja a mostani problémánk, hogy mennyire nem elég gyereknevelési elveket és koncepciókat felállítani (ld Vekerdy és társai). Hiszen az általános elvvel mindketten egyetértünk, azaz jelen esetben: védeni kell a gyereket a napsugárzás káros hatásaitól. Teljes az egyetértés, nagyokat bólogatunk. De a gyakorlat? Hát itt áll vagy bukik minden. Mert mit jelent az, hogy védeni (hogyan? mivel? mikor?) és mit jelent az, hogy káros (mennyire káros? melyik napsütés káros?). Engedhetem-e a gyereket 14 és 15 óra között kánikulában a tűző napon a kerti csappal molyolni úgy, hogy 1) sapi van rajta 2) napvédő krémmel be van kenve 3) hosszú ujjú pólót visel és 4) rendszeresen iszik közben? Vagy vigyem be a szobába helikopterest játszani, míg a társaságban jelen lévő 4 másik kisgyerek vadul vizipisztolyozik kint és a hasukon csorog végig a görögdinye leve, amit szintén kint esznek meg?

A kérdés, a mi családunkban, nincs eldöntve, és bevallom, a 6 (hat!!) hetes nyári szabinkat veszélyezteti az ügy (életemben nem voltam még hat hetes szabin, úgy várom már, mint a Messiást). Két orvost kérdeztünk meg a dologgal kapcsolatban, két ellentétes véleményt kaptunk, az egyik nekem ad igazat, a másik Z-nek. A gyerek közös. El nem tudom képzelni, hogyan fogjuk hat héten keresztül napi szinten kezelni ezt a problémát.

65 megjegyzés:

  1. és ha valami objektív mértékben állapodnátok meg? valahányas uv alatt maszk nélkül is utcára léphet, tól-ig maszkkal, x felett a pincébe zárjátok? (amúgy veled értek egyet, nem hiszem, hogy célszerű elzárva tartani egész nyáron egy gyereket)

    VálaszTörlés
  2. Mindenképpen objektív, mérhető és ellenőrizhető kritériumokra van szükség. A dokinő ma azt mondta, hogy a kritikus időszakban (11 és 16 óra) max fél órára legyen a gyerek a medencében, ez a mostani kiindulási alapunk. (szerintem egész egyszerűen a nő NEM MERT ellentmondani a férjemnek...)

    Elzárva tartani egész nyáron: de látod, pont ez a baj nálunk, amikor vitatkozunk, hogy ilyen szélsőségeket vagdosunk egymás fejéhez, amit senki nem mondott. A lényeg pont a nüanszokban rejlik.

    De amúgy igen, én nem akarom arra nevelni a fiamat, hogy a világ egy veszélyes hely, ahol még a napra kimenni is rizikós :((( és sajna Z. - ha nem is mondja így ki - de minden MOZDULATÁBAN és minden MONDATÁBAN ezt sugallja neki. Rémes!!

    VálaszTörlés
  3. jó, az elzárva túlzás - na de ha 11-16 óráig odabent kell tartózkodni, mi marad? a fák alatt sztem nagyszerű kint lenni és ha időnként napon van, máskor meg árnyékban, vélhetően az sem okoz kárt benne

    lehet, hogy a nő úgy értette, hogy egyhuzamban max fél órát legyen, nem?

    én nagyon igyekeztem vigyázni a gyerekekre, egyik sem égett le még sosem - de jól bekenve voltak vízben dél körül is, játszóterezni is, napon is (kalap, póló) - én nem tudom, hogy lehet megoldani, hogy nem

    VálaszTörlés
  4. Igen, úgy értette, egyhuzamban fél órát (de összeadva is fél óra legyen :))) (csak akkor hogyan fogunk elmenni a Leányfalui Strandra? a Palatinusra? az Állatkertbe??)

    Sztem itt Ny-Európában el sem tudják képzelni, mi mehet otthon. Mo-on kizárt, h ezt be lehessen tartani. Márpedig ha valami hiányzik nekem Mo-ról, az pont a napfény. Itt még a MAI NAPIG is emlegetik azt a 2003-as kánikulát, ami nálunk kb. a megszokott nyári meleg.

    Igen, vigyázni kell, egyetértek - csak mennyire és hogyan, ez a kérdés. Fák alatt árnyékban asszem Z-nek is OK (krém, kalap, UV-felső, persze :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. a 2003-as nyár azért itt is durva volt! májustól aug végéig nem esett egy csepp eső sem és iszonyat melegek voltak - azért tudom, mert V. azon a nyáron született éás már egyhetesen is kivittük, mert a lakásban nem lehetett megmaradni (bezzeg a parkokban a fák hűsében igen :) )

      Törlés
  5. És akkor még abba bele sem mentünk, hogy kinek a felelôssége (azaz kinek kell ezt a konflikutust felvállalni az ovónôkkel) az oviban betartattni a krémezést, sapkát, árnyékot, kismedencében fürdés szabályait.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ?? Ezt nem értem! :)

      Itt az oviban eléggé vigyáznak, úgy látom. Persze ellenőrizni nem tudjuk őket...

      Törlés
    2. Marcika nyaka épp ma égett le, mert többszöri kérésem ellenére sem kenték be a drága óvónők rendesen.
      (én is nagyon féltem a gyerekeket a leégéstől, mindig azt mondják, hogy minden gyerekkori leégés növeli a bőrrák kockázatát)

      Törlés
    3. Igen, ezt mondja Z. bőrgyógyásza is: hogy az UV-sugarak egy életen át összadódnak.

      Törlés
    4. Sajnos igen, erre figyelni kell, mert hiába mondod el mégis látom, hogy a gyerekeken nincs sapka a parkban mikor kimennek vagy látok leégett ovisokat délután. Vagy például van olyan ovi, ahol megkérik a szülőket, hogy kenjék be őket reggel és kész, ők ezzel nem foglalkoznak (ami szerintem baromira nem tart ki délután 4-ig).
      Nekem ez vesszőparipám és mindig ki is hangsúlyozom nyaranta többször az ovikban, hogy a kölköknek albinizmusa van, nagyon fontos a napvédelem.

      Törlés
  6. Végig se olvastam MUSZÁJ a szépséghez beleszólnom. Nálunk úgy nőttünk fel hogy a tesóm volt a szép én meg a jó (értsd. szófogadó).
    Annyira determinált hogy 29 éves voltam mire valakinek elhittem hogy én is szép vagyok. Tudod milyen megalázó helyzetekbe visz bele ha valaki azt hiszi megáról hogy úgysem tehet semmit mert nem előnyös a külseje? Ugyanis akkor úgy is kezd viselkedni.
    OK én lány vagyok, nem tudom fiúknál ez hogy van de én minden órában 10x elmondom a lányomnak hogy milyen szép és nem érdekel hogy más mit mond és az sem hogy mi az objektív valóság.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Húúú, ez a szép-jó szembeállítás nagyon kegyetlen lehetett.

      Nem tudom mi a jó megoldás amúgy. És gyanítom, h kislányoknál teljesen más a helyzet (főleg 2 kislánynál!).

      De amúgy én azt sem szeretném, hogy azt gondolja a fiam, h büszkének kelljen lennie valami olyasmire, amiért a kisujját sem kellett megmozdítania, csak megszületnie. Noha értem én, hogy a mai világban a szépség önmagában egy érték (hiszen emberek vagyunk).

      szóval nem tudom, hogyan kellene ezt jól csinálni :((

      Törlés
    2. Igen én megértem és pont ez volt a nézetem sokáig hogy a külső nem számít, meg hogy csak olyanért dícsérjünk amiért megdolgozik, és hogy ne legyen valaki elbizakodott.
      És a valóság azt mutatja hogy a külső baromira számít, a sokat dícsért emberek jobban érzik magukat pozitívabbak jobban teljesítenek, és az önbizalom a legfontosabb. Persze nem alaptalanul de ahhoz képest hogy engem hogy neveltek...
      Ezért én ebben inkább átesem a ló másik oldalára aztán majd meglátjuk...

      Törlés
    3. A külső baromira számít, teljesen egyetértek. Sajnos :(((

      Fiúk esetében mondjuk pont annyira nem számít, de én attól is tartanék, h felnőttként rájön, hogy nem is annyira szép, mint amennyira az apja azt megénekli, hanem csak tök átlagos. Nem fog csalódni?

      Törlés
    4. Mivel a szépség nagyrészt relatív, ugye még modellek esetében is kinek tetszik kinek nem, ezért sokban függ attól hogy milyen valakinek a kisugárzása. Ha azt hiszed magadról hogy jól nézel ki egész más a kisugárzásod. Nyilván fontos hogy valaki ápolt legyen és hogy az előnyeit hangsúlyozza ki, de szerintem egy magát jó nőnek jó pasinak gondoló valaki egész másképp viselkedik emiatt valóban jobb nő jobb pasi.

      Törlés
    5. Biztos neked is van olyan ismerősöd aki mondjuk kicsit duci, de úgy tartja hogy jól áll neki és valóban. Míg te ha hízol 1 kilót (én legalábbis ilyen vagyok de úgy gondolom te is) máris kényelmetlenebbül érzed magad hogy jaj feszül a nadrág, máris nem úgy jössz-mész.
      Hogy ha majd oda jutunk hogy mondjuk a lányom megkérdezi hogy "szebb vagyok-e mint az Erika, akárki?" Akkor megpróbálom azt válaszolni hogy neked szebb a szemed, de Erikának milyen szép haja van. Vagy valami hasonlót, de én mindenesetre nem szeretném a "jaj csak el ne bízza magát" elvet követni mert szerintem engem nagyon meggyötörtek ezzel.

      Törlés
    6. Én azt gondolom, van egy viszonylagos objektív szépségideál, és hogy minden ember megtanulja magát ehhez viszonyítani, és magát elhelyezni a skálán - függetlenül attól, hogy mit mondtak neki kiskorában, vagy hogy mit gondoltak magukról később. Persze, van kisugárzás is, meg fiatalság, de a szépség az nem ez.

      Én pont emiatt a fiamat nem is mindig látom szépnek, és persze NEKEM gyönyörű (meg főleg nagyon cuki), de simán értem, hogy miért nem választanák be mondjuk egy Benetton-reklámba. :)) (ha lányom lenne, ez lehet h kicsit aggasztana, az igaz)

      Törlés
    7. Ez lehet, hogy tök naiv kérdés, de nem lehet úgy megoldani, hogy ha nekem jön belülről, hogy azt mondjam a gyerekemnek, hogy milyen szép, akkor azt mondom, ha meg nem érzek rá késztetést, akkor nem? Nincs még gyerekem, de nem tudom elképzelni, hogy vissza tudjam fogni magam ilyesmiben, meg eleve, hogy mielőtt azt mondom neki, hogy szép (ha mondom), elgondolkozom a hatásán :D Így is idegen gyerekeknek sokszor reflexből mondanám, amikor szemezünk a tömegközlekedésen, hogy milyen gyönyörű, de nem teszem, mert nem az én gyerekem, meg többnyire nincs is olyan közel.

      Törlés
    8. jaaaj, én is egy folyamatosan dicsérős fajta vagyok, az apjával egyetemben, egyszerűen nem tudjuk visszafogni magunkat, hogy ne mondjuk a fiúnknak, hogy milyen szép. (miközben pontosan értem és megértem, hogy mi a gond ezzel) a hatás egyelőre ennyi:
      -jaj, te kis gyönyörűség!
      -nem! nem az!
      -hát akkor mi vagy, ha nem gyönyörűség?
      -én kicsi rosszcsont!
      (2,5 éves)

      Törlés
    9. Én is mindig mondogatom a fiamnak, hogy milyen gyönyörű. Aztán egyszer elmondtam neki, hogy nekem ő a legszebb a világon, de minden anyuka a saját kicsinyét tartja a legszebbnek. Beszélgettünk arról sokat hogy mindenki mást lát szépnek, és ez így van jól. Úgyhogy ezzel úgy elvan, mindig kérdezi: neked én vagyok a legszebb? :) Nem akartam hogy csalódjon, ha esetleg valaki majd közli vele hogy szerinte meg nem szép, esetleg egyenesen rondának találja. Sajnos arról már nehezebb meggyőznöm hogy nem ő a legokosabb a világon. Állandóan mondogattuk neki hogy milyen okos. Az iskolában majd éri pár csalódás, attól tartok.

      Rain

      Törlés
  7. Napozáshoz: én azt tartom hogy öltözködni kell és nem krémezni. Persze ott a kézfej, lábszár, nyak, orr...
    Mondjuk nekem más a parám, eszembe nem jutna a gyereket olyan helyre vinni ahol térdig érő kacsaúsztatóban pancsolnak egész nap és elkaphat mindenféle húgyuti fertőzést. Nálam pl Balatonba menés kizárva (legfeljebb hajóról beugrálva de kinek van hajója?)
    Amúgy valahonnan rémlik hogy a D vitamint csak 12 és 3 között lehet összeszedni de elég hozzá 15 perc a test 15%-ának szabadon hagyásával.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nekem meg az rémlik, h az ember a feje tetejére áll, akkor sem tudja összeszedni a szükséges D-vitamint, főleg errefelé.

      Igazad van, mindenki máson parázik, én simán beviszem az usziba (noha aláírom, hogy koszos a víz, elég csak belegondolni...).

      Törlés
    2. Lányok fogékonyabbak az ilyen fertőzésekre, lehet fiúval én sem paráznék (+ neki van egy kis vesetágulata meg egy kis nőgyógyászati problémája is).

      Törlés
  8. Azért emlékezzünk rá egy kicsit, hogy gyerekkorunkban nem voltak a szülők és nagyszülők ennyi tudós tanáccsal körülbástyázva, mégis felnőttunk elég normálisan, sőt, ennyi allergia sem fenyegetett bennünket, mert egyszerűen hozzászoktunk a természet közelségéhez... (az én nagy kedvetelésem pl. az egész nyári mezítlábazás volt! Ki engedné szabadjára manapság a gyerekét mezitlább?...)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Rózsa, most az ördög ügyvédjeként több ponton is ellenkeznék veled :)

      Először is ez megint ugyanolyan elvont általánosítás, amit mindenki aláír ("természet közelsége", túl sok "tudós tanács"), noha nálunk a probléma mindig is az, hogy egy ADOTT KONKRÉT helyzetben mit csináljunk.

      Másrészt pedig: azért, mert valamit régebben úgy tettek (úgy vot, úgy alakult), az még nem biztos, h pont emiatt jó. Aláírom a természet közelségének szükségességét, de nem azért mert "régebben úgy éltünk".

      Amúgy meg ki tudja, hogy AZ a napsütés ugyanez a napsütés-e (sokat beszélnek az ózonlyukról), meg hogy a mai felnőttkori rákok vagy allergiák nem a gyerekkori leégések okai-e (a férjem bőrgyógyászának van erre egy elmélete).

      Végül pedig a mezítlábazáshoz egy saját példa: mi a húgommal mindig ugyanott (vidéken a nagymamánknál) nyaraltunk, ugyanannyi ideig, még az ágy is közös volt, ahol aludtunk. Én mégsem tudtam soha mezítláb járni sehol, míg én 1 métert tettem meg sziszegve, addig a húgom körbeszaladta a házat mezítláb :))

      Törlés
    2. Az ördög ügyvédjének is igazat kell néha adni (miért ne lehetne igaza?...)
      Az én válaszom valóban elég általános volt, mert érzem a mai szülők nagy részének aggódását, szorongását a sok szaktanács hatására... Nem mondom, hogy nincs benne megfogadni való is. De egy példa: Algériában éltünk, méghozzá védőoltások nélkül, pedig kolera-járványok dúltak minden szeptemberben... A német, amerikai családok állandó fertőtlenítési lázban éltek, a francia kisgyerekek meg kint játszottak az utca porában az arabokkal. Ki kapta el a legelső arra "járó" mikrobát?... A német és az amerikai...
      Ne állítom azt sem, hogy " a régen minden jobb volt" mérték lenne. A gyerekkorom viszont tényleg elég "rég volt"...

      Törlés
    3. Na ez meg tipikusan az anekdotikus érvelés :))) tudod, egy fecske nem csinál nyarat. A védőoltások és a higiéniai intézkedéesk (kézmosás, tiszta ivóvíz) BIZONYÍTOTTAN csökkentik a betegségek kialakulásának kockázatát.

      De egyetértek azzal, hogy túl sok az ilyen-olyan gyermeknevelési szemlélet, nézet, kutyafüle - legalábbis számomra. Én pont ezért nem is olvasok semmiféle szaktanácsot a neten, és az ilyen tárgyú beszélgetéseket is jó messzire elkerülöm, és csak a józan eszemre meg pár barátnőre/családtagra hallgatok.

      Törlés
    4. az én gyerekem tavasztól ôszig mezítláb van. :) a bölcsiben is az udvaron, utána úgy megyünk haza. csak akkor kényszerítem rá a cipôt, ha mondjuk bemegyünk a boltba, mert ahhoz már nekem sincs kedvem, hogy mindenki minket bámuljon meg hüledezzen.
      együtt nôtt fel a kutyáinkkal, mászott a kertben, játszótéren, erdôben, bárhol. SOHA nem volt még beteg. anekdota ide vagy oda, nekem ez igy tökéletesen megfelel. :))

      Törlés
  9. Ha a kompromisszum kizárt, és előáll a patthelyzet, még mindig érdemesebb egy pénzt feldobni, hogy hogyan tovább, mint nem dönteni. Átlendítheti a párokat a holtpontokon.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én azt mondtam ma, h azt tesszük, amit a gyerekorvos mond, benne megbízom. Erre tessék :))

      Törlés
  10. Szerintem nem konkrétan a szépsége dicséretével lehet elérni hogy egészséges önbizalma és stabil énképe legyen egy gyereknek hanem egy sokkal általánosabb bizalommal és laza hozzáállással ami kifejezi hogy ö nagyon oké úgy általában, külsöleg-belsöleg, és ha a világ veszélyes is, azért ö megállja majd a helyét benne. Ügyis a viselkedésünkkel nevelünk leginkább, nem szavakkal.

    VálaszTörlés
  11. Én nem szeretem, amikor a gyerekeimet a szépségük miatt dicsérik, az kb. egy váza esetén adekvát. Az embereket nem a szépségük, hanem a személyiségük, humorérzékük, empátiájuk stb. miatt szeretjük. Az ész meg az egyéb teljesítmény, az más, azt nagyon sokszor dicsérem.
    És persze szoktam a külsejüket is dicsérni, de specifikusan (nagyon szép a hajuk, azért odavagyok teljesen).

    VálaszTörlés
  12. Váza :-DDDD

    Hóbelevanc, Bv: az elvvel én is egyetértek. Aztán persze én sem csinálom jól, mert gyakran hívom "szépségemnek", de talán az még rosszabb, hogy Boni füle hallatára szoktuk kielemezgetni, hogy melyik ovis csoportársa mennyire szép, megjegyzéseket teszünk a játszótéren a gyerekekre ("Hú, láttad azt a gyönyörű kínai kislányt?" stb.) Szóval nálunk benne van a levegőben, hogy a szépség az egy pozitív és kívánatos tulajdonság, amit észrevesz és értékel az ember. Talán nem kellene ilyen nyíltan ezt kimondani, nem tudom.

    És a szép hajért én is odáig vagyok :))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De miért, a szépség nem pozitív és kívánatos, főleg annak, aki valamiért csúnyának érzi magát? Már eleve a szó is pozitív. Meg a "milyen szép", "(jaj,) de szép" stb., amik nem feltétlenül valakinek a külsejére, de mindenképp valami pozitív dologra vonatkoznak (persze lehet őket ironikus hangsúllyal mondani).
      Nem kell(ene) nyilván, hogy valakit a szépsége alapján ítéljünk meg, de szerintem ez annyira szubjektív, hogy kinek mi a szép, és akit szeretünk, azt eleve szépnek látjuk akkor is, ha mások a saját mércéjük szerint csúnyának/érdektelennek, szóval én megvédeném a "szépet", szerintem rendben van, hogy pozitív és kívánatos. :)

      Törlés
    2. Az ész is sok esetben adottság...

      Törlés
    3. Nem szerintem a nagyon szép - átlagos - ronda skála abszout nem szubjektív. Pont fordítva, sztem úgy vagyunk manipulálva (reklámok, filmek) h kb. ugyanazokat tartja mindenki szépnek - nézdcsak meg a mai tizenéveseket,elképesztő, h mennyire egyformá öltöznek, sminkelik magukat.

      Sztem az emberek nagyon nagy hányada egyszerűen átlagos :)))

      Törlés
    4. Nem tudom, en magamat nem erzem manipulalhatonak ilyen tekintetben, de biztos az vagyok, csak eszre se veszem :D De abban (is) tokre igazad van, h a tizenevesek _mind_ egyformak, en meg se tudnam kulonboztetni oket. Most voltunk egy hetet Olaszorszagban, es egyik nap a messinai szallasunk ablaka alatt elvonult ket (?) felsos/gimis osztaly, a lanyokon nemcsak a viselt ruhadarabok, de meg a hajuk meg a napszemuveguk is ugyanolyan volt!

      Ui.: Boni nyilvan objektiven gyonyoru :))

      Törlés
    5. nem rossz értelemben írtam a manipulálást - hanem csak úgy, ahogy a szépségideál változik, belénk rögzül.

      És nem, pont h Boni objektívan nem kiemelkedően szép (csak nekünk az :))), ezért nem is gondolom helyesnek, h az ellenkezőjét higgye. Meg jó lenne, hogy ha átlagos külsővel is boldog és kiegyensúlyozott tudna lenni, elfogadni magát stb., stb.

      Törlés
    6. szerintem Boni kifejezetten nagyon szép kisfiú - de vigyázni fogok rá, hogy elfojtsam a kis sikkantásomat és elrejtsem előle a csodáló tekintetemet :)

      Törlés
    7. hadd gondoljam már, hogy Boni gyönyörű, hát na :)

      Törlés
    8. Meg az miért baj, ha szépnek hiszi magát? Én is annak hiszem magam, az önbizalmam egy része ebből fakad, aztán mindenki, aki lát, eldöntheti, hogy szerinte szép vagyok-e vagy nem. De nem értem, miért kell azt sulykolni, hogy átlagos vagy, de így is lehetsz boldog. Ha szép, attól még nem buta, és attól még a többi tulajdonsága nem szorul háttérbe...

      Törlés
    9. Martine, aaaahhh (:))))

      De sztem rosszul fogalmaztam, nem azt szeretném, h Z (vagy bárki) ne mondja Boninak, h szép, hanem hogy KEVESEBBSZER mondja. Mert pont, h ez a sulykolás, szerintem, ha allandoan elismetelgeti az ember, h milyen szép. Azt nyilván nem fogom sulykolni, h milyen átlagos :))

      Törlés
    10. na ezt értem :)
      egyébként nekem a szociolingvisztikai (!) megfigyelésem szerint a franciák száján sokkal könnyebben jön ki, hogy "jaj, de szép vagy", mint a mienken... egyszer egy 3 éves kisfiú au pairje voltam nyáron három hétig (meg utána egy évvel később megint), és a nővére meg az anyja folyamatosan ajnározták, hogy milyen szép, szerintem egy magyar családban ennek a tizede történt volna meg, ha egyáltalán. persze ez megint az anekdotikus érvelés... :)

      Törlés
  13. Szerintem ezt a témát egyébként egy csomó mese elég jól kivesézi, lásd a cicomás mostohatestvéreket a Hamupipőkéből meg egy csomó népmese is foglalkozik a szép de undok/üresfejű szereplőkkel.

    Azt persze nem lehet kikerülni, hogy vannak szép és nem szép emberek, de a lányommal mi elég sokat beszélünk arról, hogy a szépség állapot, nem teljesítmény kérdése, a szép emberek is bármikor elrútulhatnak (öregség, baleset stb.), akit szeret az ember, azt szépnek látja, sőt, sztem egy csomó tevékenység megszépíti az embert (a legszebb ember is elhalványul egy csúnyább mellett, ha az ügyesebben táncol). Ez nem kikerülhető, csak ne kizárólag ez legyen a mérce. (lásd tartalom és forma harmóniája)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Es milyenek a mai mesék láyoknak? Mert amikor még én gyerek votam, a főhősnők egytől egyik szépek votak (csipkerózsika, hamupipőke, világszép nádszál kisasszony stb). Nekem ez se tetszik, hogy a láyoknak mindenképpen szépnek kell lenniük, ahhoz, h a legkisebb királyfi őket válassza. Ma már máshogy van, vag még mindig a saját szépség van beállítva alapvető, megkérdőjelezhetetlen értéknek?

      Törlés
    2. Vannak nagyon jó mesék lányoknak már most is (Csingiling az egyik legnagyobb kedvencem vagy a Mia és én), de szerintem mostanában sok a „gender neutral” mese vagy pl az én lányom imádja Blaze-t, ami tipikusan fiús. Bár ebben lehet rengeteg szerepe van annak, hogy kisfiú is van a családban.

      Törlés
    3. Én mondjuk megdöbbentem farsangkor, amikor MINDEN kislány szépséges királylánynak öltözött :((((

      Mi 3-4 évesen még almának meg napraforgónak meg Kockásfülő Nyúlnak öltöztünk :)

      Törlés
    4. Léna boszorkány volt idén:))

      Törlés
    5. Az tényleg durva mikor farnsangkor van 10 db Elza :)
      Most azt látom az enyémen, aki 5,5 éves, hogy kezdi a lányos dolgokat előnyben részesíteni. Eddig nem érdekelte a rózsaszín most meg ha lehet inkább azt preferálja (őgy, hogy nalunk senki nem szereti, így elég kevés ruhája van ebből a színből pl), és elkezdett egyre több virágot, szivárványt meg hasonlókat rajzolni a tenger állatai meg az autók helyett. Talán „kortárs nyomás” miatt vagy ez is egy fejlődési állomás, mikor a nemi identitásuk és a társadalmi normák elfogadása kialalkul. Nem tudom igazán az okát.
      A fiam pedig 4 évesen már lassan fél éve nem akar hercegnőnek öltözni vagy hajpántokat próbálgatni, hanem nála minden az űrről, a rakétákról meg az autókról szól.
      És egyiket sem erőltettük, most ez a korszak van (azzal együtt, hogy a lányomra konkrétan bármilyen ruhát rá lehet húzni egyátalán nem érdekli, a fiam meg az éjszakai harmadik hányás miatti átöltözésen azon sírta el magát, hogy kék pizsinadrághoz szürke felsőt akartam adni és nem látom-e, hogy azok nem mutatnak jól együtt?)

      Törlés
    6. Pont azt akartam írni mint Tamko hogy gyerekkoromban minden pozitív mesehősnő szép volt mert úgy született. Hogy tovább menjek, szőke és kék szemű. Mint a tesóm. Egyedül Hófehérke volt fekete de még neki is kék volt a szeme.

      Én minden farsangkor boszorkánynak öltöztem mert azt gondoltam hogy ott legalább humorral tudok operálni mert úgysem tudtam volna (gondoltam én) versenyezni a szebbnél szebb királykisasszony lányokkal.

      Törlés
    7. En ugyanazokat a meséket meséltem döntően mind a ket gyereknek, es leginkább a népmesei vonalat vittem (mindenféle népmese, nem csak magyar). Vannak nagyon tuzrolpattant nőalakok, akik nem a külsejukkel érvényesülnek, mint a bíró okos lánya pl.
      Úgy látom egyébként, hogy bizonyos dolgoknak nem lehet ellene menni, a lányom iszonyú nocis (en kevésbé), es nyilván o sokkal többet ad majd magára, mint en valaha. Csak annyi a célom, hogy más, teljesítménnyel osszefuggo értékeket is felmutassak es képviseljek, mint ami a szépséget bálványozó, szexista mainstream médiából lejön (ahogy az az egesz család értékrendjében megjelenik persze).

      Törlés
  14. Én nem féltem a napozástól, de az idén olyan napallergiám lett, hogy muszáj volt újragondolni a kapcsolatunkat. Március környékén a fülemtől a mellkasomig vörös foltok leptek el, kb 2 hónapig tartott. Ha kimentem a napra, azonnal beindult, viszketett, gyulladt volt, megőrültem tőle. A közvetlen okát senki nem tudja, azt sem, hogy miért jött eppen most ki. Ötletek vannak, most 3 hónapja nem festettem a hajam, igy sanszos, hogy a nap és a hajfesték együtt túl sok volt. Most már nincs gondom, továbbra is sokat vagyok napon a veszélytelen időszakban, reggel 7 körül futok, márciustól ujjatlan trikóban, és délután 4-7 között játszótéren vagyunk.
    Bőrgyógyász barátnőm, aki évekig kezelt melanomasokat és dolgozik most is melanoma szűrésen ugyanazt mondja, amit a férjed orvosa. Minimalizálni kell a napon töltött időt dél körül, 50+ naptej és ma már vannak UV szűrös ruhák is, a lányom abban szaladgál vízparton, ha nagyon erős a nap. Lnek van iszonyú drága is, de pont azt tudja, mint a Decathlonos, az is tökéletes. Lakásban tartani egy 3 évest, amikor a többiek kint vizipisztolyoznak rettenetes szegénynek, én semmiképpen nem vinném be.

    VálaszTörlés
  15. szerintem a gyerek fogékonyságától is függ, hogy jó-e/szükséges-e mondogatni, hogy szép vagy akármilyen.

    Az én szüleim mindig mondogatták, hogy szép vagyok meg okos (de nem csak így általánosan, hanem, hogy miben derült ki éppen, hogy tehetséges vagyok, jó, szorgalmas, okos, gyorsan találok megoldást, blabla, tök értelmesen, ugyanez a külsőségekben, a hajam, hogy szép formás a szemöldököm, cuki a mosolyom, klassz a testtartásom, stb - legalábbis most így 20+ év távlatával bevillan egy csomó dolog és szerintem szuperül csinálták).
    Aztán mégsem bírtam elhinni magamról, hogy szép vagyok. Nem lettem tőle beképzelt vagy olyan, aki a szépségével akar elérni bármit is, mert hiába mondogatták, valahogy nem maradt meg bennem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem a saját szüleinek azért ritkábban hiszi el az ember, hogy szép, hiába mondják neki. Föleg mert/ha ezzel ellentétes visszajelzéseket kap a kortársaitól, mondjuk kamaszkorban, vagy mert tudja, hogy a szülök általában elfogultak a saját kölkükkel szemben.
      Én az általánosabb "énerösitésben hiszek, ami a legritkábban történik szavakkal.

      Törlés
  16. Szia.
    Szerintem nincs azzal semmi baj, ha azt mondod a gyereknek akár napi 20- szőr,hogy milyen szèp vagy. Mellette gondolom,ha Pl. Szèpen rajzol vagy ügyesen csinál valamit, akkor is megdicsèred. Az iskolában is vagy meg fogják dicsèrni vagy azt mondják,hogy hát fiacskám ezt mèg gyakorolni kell. Szerintem ez az egèsz túl van gondolva...èn mondom a lányomnak is ès a fiamnak is hogy szèp vagy, cuki vagy, de mondom nekik azt is ha okosak.
    Napra menni: bár èn elèf aggódós anyuka vagyok, egyáltalán nem gondolnám azt,hogy csak dèlután 5 után kellene kimenni az udvarra játszani. Nyílván dèlben nem,mert bejönnek enni, aztán pihennek 1 órát, de aztán úgyis vágyik ki. Gyerek! Nálunk az udvaron van egy hatalmas fa ami egèsz nyáron nagy árnyèkot ad, szerintem ott simán el lehet. Másrèszt bekenem őket napvèdő krèmmel ès kèsz. Na meg a nyári programok. Szèpen nèznènk ki ha soha nem mennènk ki a napra mert jajj uv sugárzás. Egy strandon is van árnyèk. Vagy bárhol máshol.

    VálaszTörlés
  17. Azért ne legyünk álszentek, nekünk is baromi jól tud esni ha azt mondják szépek vagyunk (lehet nekem extrán, mert én nem vagyok igazán az). Ha megdicsérik a cipőnket, a hajunkat vagy csak azt mondják milyen baromi jól nézel ma ki (egyik legnagyobb bókot egy női mosdóban kaptam, mikor a melleimet dicsérték :) ), mind mosolyt csal az arcunkra. És szerintem a szépség inkább kisugárzás.
    Én idegen gyerekeket is szoktam dicsérni, hogy „istenem, de szép szemed van”, szerencsére még nem kaptam szúrós tekinteteket vagy lebaszást a szülőktől.
    Másrészt meg nem csak az mondom, a sajátjaimnak, hogy „milyen jól áll neked a piros” vagy „szép vagy ebben az ingecskében” hanem azt is, hogy „ügyesen elszámoltál 10-ig” vagy „nem is gondoltam volna, hogy fel tudsz mászni erre a mászókára”. Szerintem amíg ezek a bókok, dicséretek őszinték és valós tartalom van mögöttük, addig ők is érzik a jelentőségét és építik a kis személyiségüket. Főleg, hogy nekem ezek leginkább csak kicsúsznak a számon, nem mondanék olyat, hogy „fésülködj meg, mert akkor szép leszel” vagy „ha megtanulod ezt a mondókát aranyos leszel az anyák napján”.

    VálaszTörlés
  18. Mi a bölcsis napirendet nyomjuk nyáron otthon is, így elég könnyű elkerülni a déli napot: f12 ebéd, 12-14/15 alvás, uzsi, utána pl. strand. Délelőtt inkább csak séta vagy játszó vagy kert, ahonnan könnyen haza tudunk érni. Egyébként sapka/naptej, és mivel én sem bírom a tűző napon sokáig, lehetőleg árnyék.

    Én egyszerre sok tulajdonságát szoktam felsorolni, minden jó, ami eszembe jut, köztük a szép is. De a kedvence a ki szereti őt nagyon játék, minden ismerőst fel kell sorolni, a nagyiktól a bölcsi kertészéig :)

    VálaszTörlés
  19. Szerintem a napsütés témája attól függ elsősorban, hová, milyen körülmények közé mentek nyaralni.
    Amennyiben víz mellé (tenger, Balaton, egyéb nagyobb tó), mindenképpen kerülném a déli órákban a vízpartot, mert az ultraibolya sugarak visszaverődnek a vízről.
    Függ természetesen a gyerek bőrszínétől is a védelem erőssége, mert a vörös hajú, szeplősödő, fehér bőrű kisgyerek a legveszélyeztetettebb.
    A hosszú ujjú fehér póló, kalapka, vízivás, fényvédő krém alap, főleg az első 1-2 hétben, aztán fokozatosan csökkenthető a krém alkalmazása, ahogy lebarnul a gyerek. De a déli órákban a póló mindenképpen kell.
    Még jobb, ha sikerül a napirendet úgy alakítani, hogy ezekben az órákban inkább erdőben, parkban, azaz lombos fák alatti időtöltés legyen a túlnyomó, esetleg sziesztázás.
    De ha úgy alakul, adott esetben, időnként, nem lesz semmi baj abból, ha az említett vizes pancsolást engedélyezzük, valahol a nagyobb vízfelületektől távol.
    Mivel én magam a Balatonnál nőttem fel, a fentiek a számomra természetesek :)
    Mondjuk, én nem használtam naptejet kiskoromban, de én reggeltől estig folyamatosan a szabadban voltam, télen-nyáron, és akkor még az ózonpajzs ép volt. De azt láttam, és emlékszem, hogy a nyaralók hogyan vigyáztak a gyerekekre.
    Már csak azért is, mert mókásnak találtam a pólót és kalapkát :D
    Én is hasonlóan vigyáztam a sajátomra, és soha nem is volt semmi baja, még csak meg sem pirult véletlenül sem, csak már felnőtt korában, mert nem figyelt oda egy szakmai gyakorlaton (földmérőnek tanult).
    Amennyiben hegyvidékre mentek, akkor is javasolt a fenti elővigyázatosság.
    Az első 1-2 hétben városi-falusi környezetben is, de igazában szerintem ott nem annyira lényeges, mert a napirend alakításával is megoldható a veszélyesebb időszak elkerülése. Sok egyéb szórakozási lehetőség is van, nem csak a szabadban tartózkodás.

    VálaszTörlés
  20. Én teljes mértékben megértem Z.-t, Boni tényleg nagyon szép kisfiú, egyáltalán nem átlagos, hanem... nem is tudom, talán a bájos a legjobb szó. A helyében én sem tudnám visszafogni magam. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tényleg, a bájos szó nagyon illik rá :))

      Törlés
  21. szépség témában ajánlanám mindenkinek Ted Chiang novelláját, aminek Szépségvakság (Liking what You See) a címe. arról szól, hogy milyen lenne, ha olyan világban élnénk, ahol nem létezne szubjektív szépség, mindebkit ugyanolyan kinézetûnek látnánk. (nem ugyanolyannak, csak mindenki egy szinten lenne.)

    VálaszTörlés