2017. április 3., hétfő

Egy francia regényhős

Én már csak azért is drukkolok Emmanuel Macron-nak, mert olyan atipikus élete van – nagyon imponálnak azok az emberek, akik mernek kilógni a sorból. Ezzel persze nem kritizálom a „szabályos” életpályát befutókat, de tény, hogy mindig vonzottak azok, akik nem az egyetem-karrier-házasság-gyerekek-családi ház-kutya szokványos és kitaposott útvonalát járják, hanem merészen megbontják az élet logikus és elvárt rendjét.

Amikor elvégeztem a nyelvész szakot egy francia egyetemen, csak fogtam a fejem, hogy hogyan lehettem ennyire hülye, most majd soha nem találok normális állást. Mit csinált ugyanilyen helyzetben Emmanuel Macron, aki kb. ugyanazokban az években végzett el egy másik párizsi egyetemen egy másik semmire nem jó (= filozófia) szakot? Beiratkozott két további mesterszakra (OK, nem akármilyenekre, de akkor is) ahonnan egyenes út vezetett a francia közigazgatás magas polcaira. Pár év után azt is megelégelte, átnyergelt bankárnak (ez mondjuk rejtély, hogy hogyan), politikaközeli kapcsolatai lettek, felfigyeltek rá a Szocialista Pártban, és extrém fiatalon már miniszter lett – értitek, egy pasi, aki Hegelből diplomázott, mert.. mert gondolom az érdekelte. Ugyanis azt a típusú (természettudományi) érettségit tette le (kitünő eredménnyel), ami itt ugródeszkának számít az orvosi, jogi, közgáz stb. karrierhez szükséges ún. „jó” egyetemekre (azaz nem a filozófia szakra).

Ami a magánéletét illeti, az még elképesztőbben kacifántos. Tizenhat évesen beleszeretett a nála huszonnégy évvel idősebb, háromgyerekes, elvált tanárnőjébe, és a kapcsolat azóta is tart. Gondoljatok bele, milyen nehéz lehetett ezt lenyomni a család és a közvélemény torkán! Amikor az embert már olyan semmiségekért is szabadon véleményezik és kritizálják, mert nem engedi el a hároméves gyerekét az ovis osztálykirándulásra, nekik ezt a nagyon nem szokványos felállást kell(ett) elfogadtatniuk a környezetükkel. Válaszolni a kérdésekre, eloszlati a félreértéseket, végighallgatni önjelölt pszichológusok áltudományos előadásait az Ödipusz-komplexusról. Micsoda beslő küzdelmet róhatott ez a helyzet mindkét résztvevőre, és mennyire nehéz lehet(ett) meggyőzni a családtagokat és barátokat arról, hogy a szerelem tényleg lehet vak.

És aztán úgy történt, hogy ez a nagyon furcsa és szintén atipikus választási kampány véletlenül pont Macron-nak kedvez. Még az is lehet, hogy ennek a pasinak az összes fura és rendhagyó döntését az élet azáltal fogja diadalmasan igazolni, hogy 39 évesen köztársasági elnök lesz. Ki tudja? Állítólag nagyon jó esélyei vannak.

21 megjegyzés:

  1. na jó, megnyugodtam, vannak esélyem :D

    VálaszTörlés
  2. Nekem is szimpi és a nevét akaratlanul macaron-nak olvasom mindig:)

    VálaszTörlés
  3. Martine, igen! Elnöki posztra is, fiatal pasira is! (haha)

    Mesélő: lehet, hogy pár év múlva majd a macaron-t olvassuk akaratlanul is Macron-nak... :)

    VálaszTörlés
  4. Sajnálom
    ...hogy leírtam
    ...hogy megharagudtál érte

    VálaszTörlés
  5. Ez egy nyílt blog, bárki olvashatja így bárki szabadon véleményt formálhat.
    Miért viseled ennyire rosszul, ha vki Neked nem tetszőt ír?

    VálaszTörlés
  6. Nyugi, nem haragudtam meg, nem visel meg semmi (legalábbis semmi olyasmi, amit kommentelők tehetnek); csak konstatálok egy számomra teljesen idegen jelenséget :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bevallom, nekem meg ez az új irànyzat fura a bloggerek körében, hogyaszongya nem lehet àllàst foglalni a kommentekben (csak esetleg nagyon óvatosan nagyon kedveset).
      Miért? Nem értem.
      Az ember azt gondolnà, hogy ha írunk dolgokat, sőt, kommenteket vàrunk, akkor nem elsősorban bólogatàsra szàmítunk, hanem akàr ellenvéleményre.
      Azzal mi a baj? Mért szàmít kritikànak ha valaki elmondja, hogy ő màshogy csinàlja, vagy mért olyan nagy baj, ha elmondja, hogy màshogy csinàlja és ezért meg azért szerinte az a jàrhatóbb út?
      Esküszöm nem értem. Direkt végigolvastam a kommentfolyamot itt kétszer, de sehol nem làttam az írmagjàt sem kritikànak (a véleményezés, az mi? Hogy mindenkinek mindenről van véleménye? Hàla istennek!)
      Félre ne érts, nem vitatkozni szeretnék csak nem értem ezt a hozzààllàst.

      Törlés
    2. Szerintem (is) total normalisan irt mindenki.
      Millioszor megfogadtam mar, hogy amennyiben eltero a velemenyem/ tapasztalatom (30 ev gyereknevelessel a hatam mogott) akkor is befogom a szam...
      Erre nem elkezdek fogalmazgatni!!??
      Komolyan banom, viszont igy meg felesleges blogot olvasni azt hiszem

      Törlés
    3. Molly +1
      En se értem. Ráadásul aki blogol, az általában olvas is blogokat, tehát nyitott mások véleményére.

      Törlés
    4. (innen amugy eltunt nehany komment? csak mert nem latni az elozmenyeket, ki irt mit, amibol zordules lett.)

      Törlés
    5. Nem volt semmi zördülés, csak Tamko beleírta a fenti szövegbe, hogy őt véleményezik és kritizàljàk mert nem engedi kiràndulni a kisfiàt, erre én ràkérdeztem (mert furcsàlltam a reakciót a tök normàlis kommentekre), hogy mi ez az új trend a blogokban, hogy csak és kizàrólag egyetértőt lehet kommentelni (mert tény, hogy volt aki azt mondta, ő nem làtja miért ne kiràndulhatna egy hàrom éves).
      Ennyi a sztori, nem törölt senki semmit.

      Törlés
    6. Volt még, aki azt irta, pl én, hogy a túlféltés ártalmas is lehet. És ironikus, de Tamko reakcióha _utan_ jelent meg abban a posztban egy olyan komment ami azt sugallja, hogy ha ugy félted a gyerejedet mint Tamko, az elvonokurára kerül es nem beszél a szüleivel.

      Törlés
    7. jaaa, igy mar ertem. azt hittem, a macronos temaval kapcsolatban volt valami, amire Agi irta fentebb, h sajnalja, h leirta, nem esett le, h korabbi poszthoz van koze. koszi a felvilagositast!

      Törlés
    8. Igen, én is furcsálltam, hogy ebbe a posztba szőtt bele egy mondatnyi szemrehányást, viszont ezzel a pár szóval az előzőekre reagált.

      Törlés
  7. Hát, bármennyire vagány, én nem örülnék neki ha a fiam azzal állítana haza a gimiből majd, hogy ő akkor szereti és elveszi a negyvenes elvált gyerekes tanárnőt. :(

    VálaszTörlés
  8. Hihetetlen, hogy meg egyutt vannak. Neztem roluk kepeket a neten, hat, valoban mintha az anyja lenne mellette, egyebkent szep no. Na mindegy, ez az o eletuk. Azert mondjuk nem erkolcsos egy tanartol h a tanitvanyaval jon ossze, de az elet oket igazolta. Mert lehetett volna ez a srac reszerol pusztan fellangolas.

    VálaszTörlés
  9. Ez aztan a szerelem. Most rajuk kerestem en is, jaj, anyuka-feeling nekem nagyon. De ugy nez ki, nekik nagyon bejott a dolog :)

    VálaszTörlés
  10. Bárcsak én is ilyen szép lehetnek ennyi idősen! Különleges arca van. A teste francia, csinos.

    VálaszTörlés
  11. Nagyon kíváncsian vártam a véleményeket erről a párosról, fura hogy még mindig megütközést kelt ha a nő az idősebb, remélem ha a miniszterúr csúcsra tör élő példa marad, hogy működik az ilyesmi.

    Ki tudja milyen szövetség van kettejük között, lehet a nő segítette a férfit végig a felnőttségig és tovább, hiszen tanárnő és a férfi most a sikerei mellett sem hagyja cserben.

    Jó példa erre Kodály első felesége aki 19 évvel volt idősebb és sikeres zeneértő/szerzőként támogatta a feltörekvő fiatal férfit, aki aztán haláláig (95év) velemaradt.

    VálaszTörlés
  12. Tényleg, tényleg, Kodály!

    Én egyébként úgy képzelem, hogy elsöprően érett volt a pasi már 16 évesen is. Mindenesetre gondolta-e volna a nő akkor, hogy 20+ év műlva tele lesz plakátolva az ország annak a (kamaszból lett) férfinak a képével, akibe beleszeretett? :)

    VálaszTörlés