Őrület, hogy mivel játszik ez a gyerek. Karácsony előtt talált az egyik papírkosárban egy használt metrójegyet, aminek iszonyúan megörült. Azoknak a vonatjegyeknek is szokott örülni, amelyeket én adok neki, na de ez nem hasonlított hozzájuk. Valami kabátzsebből előkerült még egy metrójegy, és komolyan alig túlzok, ha azt állítom: a két hetes szünetben szinte csak ezekkel a papírfecnikkel játszott.
Pedig örült a fa alatt megtalált játékainak is. Kb. tíz percig. Utána elővette a metrójegyeket, meg a többi vonat- és villamosegyet, névjegykártyát, belépőt, cetlit, címkét és társaikat és azokkal foglalatoskodott. Először azt játszotta, hogy a hálószoba Budapest, a nappali pedig Párizs és a kettő között ingázott a tilitolijával. Majd további helyiségek változtak újabb városokká és helyszínekké. Azután a kisautói parkoltak sorban az egyes kártyákon. Később rakosgatta őket kis tokból nagy tokba, hátizsákból kisbőröndbe. Számon is tartotta őket, mert ha valamelyik eltűnt, kereste. Azután pedig jött egy olyan játék, amelyhez sajna már én is kellek és amelyet már NAGYON UNOK. Egymásnak adogatjuk ugyanis a kártyákat, számomra rejtélyes rendszer alapján: Mi kell? - kérdezi valamelyikünk, mire a másik válaszol, hogy az étterem kártyája, a budapesti metrójegy vagy a ruhacímke stb. Ré-mes. Másik változata ugyanennek a játéknak az, hogy egy használaton kívüli klaviatúrán be is pötyög valami titkos kódot, ilyenkor azt mondja, hogy most „fizet”.
Ezzel telt a szünetünk! A karácsonyra kapott rollert még nem is használta kint (csak itthon játszott: a kártyáit tologatta vele egyik helyről a másikra). Remélve, hogy már megérett rá, megvettem neki a Csigafutam nevű társasjátékot: nem igazán köti még le, legszívesebben még csak a dobókockákat hajítná el jó messzire. A könyvek tetszenek neki, de olyan érdekes, hogy csak lefekvés előtt szereti, ha mesélünk neki. Rajzfilmet nem nézhet órákon keresztül. Rajzolni szeret, de hamar megunja (bezzeg az oviban!). A legó meg az autózás valahogy nem sláger mostanában. Maradtak ezek a fecnik...
Nagyon aranyos:) Az én középső lányom kedvenc játéka az irodás volt évekig - a rontott vagy elavult nyomtatványokkal játszott, kipakol, bepakolt, begyűjtötte az ezeréves befizetett sárga csekkjeinket,számláinkat és rendezgette. Nekem "papír fóbiám" van, csak akkor tologatom ha muszáj, meg ha fizetnek érte, őt meg ez szórakoztatta :DDD Csodásak a gyerekek!
VálaszTörlésKedves Tamko, azt hiszem, megvan a magyarázata: a cetlikkel ő azt talál ki magának, amit csak a fantáziája akar! Nincs benne "irányító vonal" mint a kész társasjátékokban vagy egyéb játékokban, mint pl. a roller... Igy ő azt lát bennük, amit csak akar! A fiam negyedik éves volt, amikor az Alpokban üdültünk 3 hétig. Legkedvesebb játéka egy üres karton doboz volt, kinevezte autónak, beleült és azzal furikázott a haz előtt, fáradhatatlanul!
VálaszTörlésó, a fizetés! :)
VálaszTörlésén még kisiskolásként is imádtam pénztárosat játszani egy táska csatjait nyomogatva (billenős fémcsat, amit egy fémpántocska alá kell becsúsztatni - régen az iskolatáskák és aktatáskák záródtak azzal, isteni pénztárgép hangja volt :))) )
Az én gyerekeim folyton pont ugyanilyeneket játszanak, mindig van állati bonyolult sztori is hozzá, amit csak ők értenek, szerintem ezek tök jók, jó, hát nálunk nekem általában nem kell részt vennem, ez tény:)
VálaszTörlésPersze, igen, fantázia meg szerepjáték.. meg valszeg az is lehet benne, hogy mostanában mondtam neki, hogy a mamák nem tudnak autóval játszani (válaszul arra, hogy mindig azt akarta, hogy egy autóval a kezemben berregjek), így váltott, mert ilyen
VálaszTörléskártyásat nyilván tudok...
Flóra, "az Alpokban üdültünk 3 HÉTIG": hát ez ISTENIEN hangzik :-))))
Igen, Tamko, ez 1980. augusztusában volt pontosan, akkor még megengedhetett az ember magának 3 -4 hetes bérletet egy magaslati faházikóban!... Különben TÉNYLEG isteni volt!
TörlésAz enyémek is gyüjtenek mindent ami az én szememben szemét : jegyek, pénztárszalag, gombok és hasonlók - és ezekkel nagyon jól elvannak 1-2 napig, ha eszükbe jut :-) érdekes, hogy a társas nem köti le őket (6 és 8 évesek), baba, játékautó is csak pár perc - fél óra - utána meg megy a nyüglődés, hogy 'unatkozunk'... ilyenkor jövök az ajánlattal, hogy rajzoljunk vagy szinezzünk vagy játszanak családost :-) ez utóbbi nagy kedvenc - a szinezés pedig csak velem!
VálaszTörlésA mi kell c. jatekot szabadalmaztathatnad. Nagyon tetszik. Szamomra ez a normalis ha egy gyerek a fantaziajaval jatszik vagy maga talal Ki tarsasjatekot. En is ilyen voltam. A tesom gyerekei csak iranyitott jatekot tudnak jatszani nekem AZ a furcsa. Kivancsi vagyok AZ en lanyom milyen lesz.
VálaszTörlésNahát, ez érdekes, azt hittem, a legtöbb (összes?) gyereket leköti a társasjáték. Mi a húgommal imádtuk kiskorunkban, és én is csináltam egy saját társasjátékot (mai napig emlegettjük), és tervezem, hogy Boninak is csinálok egy autósat :-))
VálaszTörlésAztán persze Boni játszik a műanyag éneklő szarokkal is, meg vele is előfordul, h unatkozik, szóval minden van itt kéremszépen. Az is megtörtént, mert most megint beteg, hogy annyira szenvedett, hogy ÉN kezdeményeztem a "mi kell?" játékot. Erre rámnézett, meg a kezemben tartott fecnikre, majd lefitymálóan közölte: "Semmi, mama!" :-)))
Nálunk most a terítés a legnagyobb show, a mosogatógépet nem pakolhatom ki, mert az is a Lány játéka, tegnap óta már a vásárlást is ő pakolja ki. A hűtőbe lassan nem nyúlhatok be, ha itthon van. Persze a lakás tele van játékkal, amikre rá sem néz.
VálaszTörlésjaj, igen, az olyan frusztráló :) de persze mind kell...
VálaszTörlés