Amikor mindent rosszul csináltunk

Na nem a tavalyi évben, hanem a hét egyik napján, pontosabban estéjén. Pont azelőtt, hogy elutaztunk volna. Úgy kezdődött, hogy Boni fürdés után beleharapott Z. vállába. Őt nem szokta harapdálni, ezért szerintem a sértett hiúság is közrejátszott abban, hogy Z. iszonyúan felkapta a vizet. Komolyan, egy ilyen kis semmi harapáshoz képest, ami ráadásul véletlen volt – úgy értem, nem előzte meg semmilyen veszekedés vagy konfliktus – aránytalanul begurult, és úgy odavágta odaültette Bonit a pelenkázóasztalra, hogy szegényke alaposan beverte a fejét.

Nem nagyon, de koppant. Máskor is éri ekkora ütés a fejét, de szerintem minden ilyen ütés túl nagy, és ezt aztán simán el lehetett volna kerülni. El nem tudom mondani, milyen mérges voltam, és hogy Z. mennyire haragudott saját magára. Aztán mérgében mégis akkora nagy baromságot mondott, hogy csak fogtam a fejem: azt, hogy büntetésből nem utazunk el.

Már amikor kimondta, tudtam, hogy ez hülyeség; úgysem csináljuk meg, hogy lemondjuk a sok izgi programot, amit Bonika annyira várt már (két napja másról sem beszélt). Ehhez egészen egyszerűen nem lesz szívünk. De a gyerek szegény nem tudta, és totális kétségbeesésben bömbölt, hogy de menni akarok! meg hogy ne hagyjatok itt!, közben pedig össze-vissza rohangált, hogy valahogy levezesse a feszültséget.

Aztán véget ért a dráma, értésére adtuk, hogy na jó, mégis megyünk (de gáz már, atyaég), mindenki lenyugodott. Az esti mese alatt pont az Emésztőrendszer c. fejezetet meséltem Boninak az Így működik a testünkből, mert mostanában folyton arra kiváncsi, hogy honnan és miért kön a kaki. Azon az oldalon van a hányásról is egy kép, az nagyon érdekelte, érdekes egybeesés vagy nem véletlen? Mindenesetre szegénykém alvás előtt kihányta a vacsit... amúgy semmi baja nem volt, vidáman csacsogott az ágyban utána, míg mi az ügyelettel beszéltünk, mert persze rögtön a fejütésre gondoltunk. De az is lehet, hogy annyira belelovallta magát a hisztibe, hogy amiatt volt.

Mindenesetre azon az éjszakán a férjem nem aludt, figyelte, ellenőrizte, de sztem a lelkiismeret-furdalástól sem tudta lecsukni a szemét. Boni pedig azóta minden lefekvéskor kéri a lavórt, hogy ő hányni fog – lehet, hogy minket tesztel, lehet, hogy csak az időt húzza, lehe, hogy szeret a lavórral aludni (??).