Szerintem mi ezt megússzuk. Nem akarom elkiabálni, de nálunk idáig egyetlen földön fetrengős, fejet a falba verős, elájulásig fajuló dráma sem történt. Még nem volt olyan, hogy ne tudtam volna bepelenkázni, felöltöztetni, dokihoz vinni, megmosni a fogát vagy a haját stb. Voltak/vannak hisztik, de szerencsére egyrészt Bonikám hamar megnyugszik (babaként is ilyen volt), másrészt pedig lehet vele tárgyalni – ha nem, hát megvesztegetni. Aztán ha ezt sem, akkor bizony engedek... sőt, ma már pont a hiszti megelőzése érdekében egyre több mindent megengedek, persze azokon a bizonyos kereteken belül. Lehet, hogy túl lazák vagyunk, mindenesetre sikerült egy olyan egyensúlyt találni, amely mindenki számára elfogadható.
Ez a rémisztő két-három éves kor a közmegegyezés szerint az a rettenetes időszak, amikor a gyerek hülyeségekért képes önkívületi állapotba kerülni, és a szülőnek hétrét görnyedve kell a gyereke elé járulnia, minden bolondériáját jóváhagyva és kívánságát teljesítve. Nekem idáig az a tapasztalatom, hogy a gyerek hisztijének a mértéke az én türelmetlenségemnek a fokmérője, és nem fordítva. Tehát: nincs az a hisztérikus őrjöngés, amit egy türelmes anyuka (amilyen sajnos nem mindig vagyok) kellő fondorlattal ne tudna leállítani. Magyarázom a tételt: Bonikám gyakran nem akar hazajönni a játszótérről/beülni a babakocsiba/lent hagyni a kismotort-biciklit. Ha épp jó kedvemben vagyok, mindig rá tudom beszélni, elmesélem, hogy milyen szuper dolgokat fogunk otthon csinálni, választási lehetőséget adok neki (pl. babakocsi vagy bicikli) és valahogy mindig sikerül meggyőzni, hogy önszántából jöjjön. Ha viszont türelmetlen vagyok és sietek, erőből próbálom kezelni a helyzetet, olajat öntve ezzel a tűzre. Tapasztalatom szerint ez a második megoldás sokkal macerásabb mindenki számára, én is ideges leszek, ő is belelovalja magát, vinni már nem tudom, ha kapálózik stb., szóval effektíve több időbe telik minden. A legrosszabb kombináció: fáradt gyerek, türelmetlen anyuka.
Aztán van olyan, hogy olyan dolgokért hisztizik, amelyeket simán megkaphat, és asszem a legtöbb pont ebbe a kategóriába tartozik. A múltkor pl. ragaszkodott hozzá, hogy pólóban aludjon – sajnos nem egyeztem bele időben, így ebből hiszti lett. Azon nyomban abbahagyta, amint megkapta a pólót, és ment aludni. Tanulság: legközelebb előbb engedek. Én is kisebb ellenállás felé megyek: állni a sarat, bekeményíteni vagy türelmesen százszor elmagyarázni, hogy izzadni fog, ha a body fölé még egy pólót vesz fel, sokkal melósabb, mint engedni.
Maximálisan egyetértek! A türelem csodákra képes! Az én lányom is csak akkor hisztis,ha nincs türelmem kizökkenteni. ;-)
VálaszTörlésEddig én is azt hittem, hogy elég a türelem, de volt 2 olyan hisztink az utóbbi hetekben, ami kb ájulásig fajult. A nyugtatás, az ölelés, a mantrázás inkább csak olaj volt a tűzre. Kb 3 perc masszív hiszti után megnyugodott és kész. Az egyiket az váltotta ki, hogy a szomszéd nyitva felejtette a garázst, felhívtam, szóltam neki. Kb másfél óra múlva ért haza, azt kérte, hogy álljak a garázsa elé, hogy úgy tűnjön valaki éppen ott pakol. Hiába magyaráztam el miért kell oda állnunk, a lanyomnál ez akkora hisztit generált, hogy percekig megoldhatatlan volt. A másikat a reggeli fésülködés váltotta ki. Szerintem gyerekfüggő, hogy ki jut el ide és a türelemnek semmi köze hozzá. Én ezt tapasztalom.
VálaszTörlésPersze, abszolut temperamentum kerdese (is), nem magamat akartam am fenyezni :))) Merylla, mondom, h a szomszedod szeretnek lenni! :-)
VálaszTörléshát, gyereke válogatja - Á. sosem hisztizett, állati elégedett is voltam magammal, hogy milyen okosan asszertív vagyok :D - aztán V. jóval az átlagot meghaladó hisztiket produkált, naponta többször is, még 10 évesen is, ráadásul elég vicces dolgokon is (és előre nem tervezhetően - pld. azon órákig, hogy az akkor 3,5 éves Á. azt mondta az akkor 2 éves V.-nek, hogy ha majd megnő, akkor V. "aranyhaja be fog barnulni") - hála az égnek Boni haja már most elég barna :D :D :D
VálaszTörlésKét gyerek után megbeszéltem magammal, hogy a hisztis gyerekek mind félre vannak nevelve, aztán a harmadik gyerekem megmutatta, hogy ez nem így van és bár csak egy éves kora után kezdte művelni a dolgot, de rögtön profi volt benne, a negyedik gyermekem viszont szintén nem hisztis, azaz szerencsés vagyok, lehetne négyből három az, de nem!:) Szóval én tudom, hogy ez nem rajtam múlt:) De ettől még simán kimaradhat Boninak a dackorszak, nekem a nem hisztis gyerekeim mind csak négy éves koruk körül kezdtek el akaratosabbak lenni, vagy épp kevésbé szófogadók:)
VálaszTörlésHát nemtom, nekem egyszerre két gyerekem van, nyilván hasonlóan nevelem őket, az egyik kurva hisztis és kábé reménytelen csinálni vele bármit, a másik meg abszolút nem.
VálaszTörlés(most ez az "egyszerre két gyerek" csak azért fontos, mert nem lehet az, hogy - mint mondjuk a sima tesónál - tanulva hibákból, máshogy csinálom, türelmesebb/tapasztaltabb vagyok, hanem egyszerre csináltam mindig is, ráadásul mindig első két gyerekem van/lesz.)
VálaszTörlésMartine, abszolut megertem V-t, az ember hajára ne tegyenek megjegyzest!! En is hisztiznék. ;-)
VálaszTörlésHat azt nem allitom, hogy kimaradt a dackorszak... De varakozason felul tudjuk kezelni oket (idáig). Csak maradjon minden igy! :))
Molly, melyikuk a hisztis? Nem tudom kitalalni.
VálaszTörlés(Egyszerre irtunk :))
Marcika, de nagyon.
VálaszTörlés:((( szegenyke!
VálaszTörléshátttőőő, időnként hajlamos vagyok magamat jobban sajálni:) mondjuk azért elviselhetetlenül aranyos gyerek, azt kell mondjam
Törléstök türelmes szülők vagyunk, de például mikor azon hisztizik be, hogy nem piszkálhatja ki a konnektorból az a védő bizbaszt, vagy nem mászhat át a kerítés tején, amiből félméterenként hegyes tüskék állnak ki, akkor a vállamat vonva nyugtázom, hogy ez van, ezt dobta a gép. :)))
VálaszTörlésja, és már 6-7 hónapos kora óta vannak folyamatosan időszakok, amikor épp valami más a mániája, és abból van folyamatos nyígás. aztán mintha egyszerre elvágnák, megjavul, és jön helyette más. de például hajat és fogat mosni, körmöt vágni születése óta nem enged. ezek közül főleg a fogmosás aggaszt (fogászati asszisztensi végzettségem is van, eléggé pörgök rajta, hogy úristen, kirohadnak a fogai), de az orvos azt mondta, amíg nem cukorral etetem, addig nagy gond nem lesz. de gőzöm sincs, mi legyen. nem tehetek rajta minden alkalommal erőszakot és foghatom le kényszerrel, miközben kétségbeesetten üvölt, és minden erejével szabadulni akar. :((
TörlésFro-ban csak két éves kortól javasolják a fogmosást, az íny miatt: a tejfog kiesik, de ha az íny sérül, az maradandó. Én még most sem mosom minden alkalommal, ha nem akarja, inkább hagyom, nehogy megutálja egy életre :)
Törlésigen, én sem erőltetem. annyival kiegészíteném a francia ajánlást, hogy ha a tejfogak elromlanak, az sok esetben a maradó fogakra is hatással van. a gyökércsatornán keresztül a fertőzés könnyen átterjedhet. így tehát dönteni kell a két kockázat között: ínysérülés vagy szuvas fogak. én az gondolom, extra puha sörtéjű kefével nem sok kárt lehet okozni az ínyben. de mindenkinek más a "vesszőparipája". nekem ez. :)
Törlésmindenesetre megnyugtat az információ, hogy nem az én gyerekem az egyetlen kétéves a világon, akinek nem mossák rendszeresen a fogait. :) (nyilván tudom, hogy csomó ilyen gyerek van, csak mindig úgy képzeltem, hogy az ápolatlanság kategóriája. de ezek szerint nem.)