Boni (csillogó szemmel): - Mama, puten!
Én: - Micsoda?
Boni: - Puten! Talitát!
Én: - Hú, kicsim, ezt nem értem... mit szeretnél?
Boni (türelmetlenül): - Puteeeen! Talitáááát!
Én (összezavarodva): - Jaj, édesem, ezt a mama nem érti... Mit szeretnél? Mutass rá, jó?
Boni (rámutat a matracra): - Pu-ten. Ta-li-tát. Manóboni.
Én: - De... ott nincs semmi... Mik azok? Meg tudod mondani, hol vannak? Milyen színűek?
Boni (dühösen): - PUTEN, TALITÁT!!!
Én: - Várj, ne mérgelődj, megoldjuk! Magyarázd el!
Boni (sír, mutogat): - PUTEEEEN, TALITÁÁÁÁÁT!!
Én: - Ez magyarul van? Vagy ezt a papa szokta mondani? Sajnos nem értem...
Boni (zokogva tovább mutogat, összegörnyed, kezét a matracra teszi): - PU-TEEEEN! TA-LI-TÁÁÁÁT!
Én (a homlokomra csapok, hogy végre leesett): - Jaaaaj, megvan! Bukfenc! Talicska! Ugye?!
(most már csak azt kellene kitalálnom, mi az a misel? Valami, amit le lehet rajzolni, ugyanis Bonikám mindig hozza hozzá a tollat-papírt, és utasít: Misel, misel!)
a templomi mise meghitt hangulata? (bocs :D)
VálaszTörlésEs olyat hogy rajzoljak?!?!
VálaszTörlésEz nagyon édes lehetett
VálaszTörlés:-))
Rajzolj mesét! Vagy - "itt nincs semmi se látod?!-és ebből csak a mise maradt meg:) -
VálaszTörlésAzt hittem, eltanulta apukája káromkodását :)
VálaszTörlésNincs Michel(le) nevá ismerősötök, akit szeretne rajzon látni? (Persze ez túl egyszerű megoldás lenne.)