Mielőtt gyerekem lett volna, a három éves gyest szinte őrültségnek tartottam – a gyerek és az anyuka szempontjából egyaránt. Boni 23 hónaposan került bölcsibe, és csak azért nem előbb, mert 1) költöztünk és mert 2) nem katpunk rögtön helyet. A bölcsit a szocializáció első lépcsőfokának, a társas érintkezés megalapozójának gondoltam, ahol a gyerek szabályokat tanul, amivel valamiféle rendszert és keretet kap a kis élete, és ami egyben megalapozza a jövő szeptemberben kezdődő ovit. A bölcsi egyúttal pedig az a hely is, ahol összeszedheti azokat az első gyerekbetegségeket, amelyeken, úgy hírlik, át kell esni.
Gyerekorvosi tanácsra már harmadik hete van itthon velünk Boni. Meggyógyult, gyakran visszük játszótérre, körhintázni, a mamámmal rengeteget játszik. Hétvégén vendégek jöttek, róluk is lehúzta az összes bőrt, egyszer az egyiknek az ölébe ült bele, másszor a másikkal birkózott, később meg a harmadikkal haverkodott – szóval annyira jól elvan, hogy én már arra gondoltam: nem is hiányzik nekünk ez a bölcsi. Ha jobban belegondolok, Bonit egyáltalán nem érdeklik a gyerekek, kizárólag a felnőttek. Szinte minden reggel sír, amikor ott hagyom. Folyamatosan beteg. A bölcsije, mondjuk ki őszintén: koszos. Nincs váltócipő (?!?!), délutánonként kaki- és izzadságszag terjeng a levegőben. Egy időben Boni alvóselefántját a többi gyerek alvósállatával egy kupacban találtuk meg – csoda, hogy a gyerek mindig beteg?
Nemrég viszont a mamám azt mondta, szerinte Boni nagyon unatkozik napközben. Nem tudom eldönteni, de az tény, hogy rosszaságot rosszaságra halmoz, és a játékait mintha valóban unná. Tudom, nem menő mondani, de gyerekkoromban én rengeteget unatkoztam, noha szerettem olvasni, és a húgommal is gyakran játszottunk együtt. Szóval ismerem az érzést. Még most is elő szokott fordulni, hogy unatkozom, két esetben: az egyik pont az, amikor Bonival kell autósat játszanom, na attól meghalok, a másik amikor olyan fordítást kapok, hogy már a forrásnyelvi szöveget olvasva ásítozom.
Persze a bölcsi nem opció, hanem lehetőség, hogy dolgozni tudjunk és pénzt keressünk, szóval nyilván nem fogjuk kivenni, emellett pedig még mindig nagyon természetellenesnek tartom azt a helyzetet (vagy legalábbis számomra nagyon annak tűnik), amikor egy kisgyerek egész napra be van zárva az anyjával egy lakásba. Múltkor kérdeztem Bonit, emlékszik-e még a bölcsire, rögtön rávágta az alvósállata nevét, és mutatta, hogy bábozni szoktak. Tulajdonképpen lehet, hogy ott követtünk el hibát, hogy ilyen későn került be: látom, hogy más gyerekek (nem mindegyik) élvezik, sőt, a kolléganőm Bonival egy idős kisfia állítólag reggel felsorolja azoknak a gyerekeknek a nevét, akikkel játszani szeretne! Az is igaz, hogy a heti 2,5 nap nagyon kevés, nem volt ideje megszokni, plusz ezzel a sok betegséggel nagyon rendszertelenül járt szegénykém.
Mi jól megvagyunk ketten a kisfiammal otthon, igaz, minden nap megyünk játszó csoportba vagy játszó térre. A játszó tér tele nagymamákkal és szitterekkel. Mindegyik azt mondja hogy jól teszem hogy otthon vagyok vele.
VálaszTörlésBiztos ember- és gyerekfüggő ez is. Lehet, hogy nekünk is kellene mennünk, ha fúj, ha esik...
VálaszTörlésEbben (sem) lehet általánosítani (szerintem) abszolút a gyerektől függ (szóval neked, nektek kell éreznetek).
VálaszTörlésNekem a nagyobbik fiamnak kellett a három év otthon, sőt, a kicsinek meg pont jó volt, hogy ment bölcsibe két év után.
A sem-et nem akartam zárójelbe tenni. Áhh!
TörlésEn sem tudtam elkepzelni szules elott, hogy a most 2 evesemmel meg mindig itthon leszek. A terv az volt, hogy 6 honap utan reszmunkaido, de olyan nagyon nem aludtunk es olyan nagyon faradt voltam, hogy nem tudtam bevallalni. Az en lanyom is unatkozna velem kettesben, ha nem lenne allandoan valami program: foglalkozasok, jatszohaz es ha jobb nincs, akkor buszozunk. Ha itthon vagyunk egesz nap betegseg vagy valami mas miatt, este 6kor mar kirugja a haz falat. Nagyon varom a tavaszt, hogy ujra menjunk jatszoterezni:)
VálaszTörlésén nagyon sokáig voltam velük otthon (mert értem a feminista álláspontot, de csak részlegesen értek vele egyet - saját magamat pedig teljesen kívülállónak tekintem ebből a kérdéskörből) - szóval, otthon voltam velük, de nagyon keveset voltunk konkrétan otthon (vagyis sokszor mentünk csavarogni, vendégségbe, ide-oda) - én egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy bárki rajtam kívül olyan okosan, szeretettel, szórakoztatóan, fejlesztően, odafigyelve, sokszempontúan (stb, stb, stb) tudott volna foglalkozni az én gyerekeimmel, mint én magam - és többnyire én is jól szórakoztam. nem mindig, persze - meg két gyerek egymás folytonos nyektetésén túl szórakozni is jól tud egymással (de volt, hogy több, mint tíz gyerek volt nálunk több, mint tíz anyukával, szóval, nyitott házat vittem :D )
VálaszTörlésAz az igazság, hogy nem szeretem a játszóházakat, de psssszt...! :))
VálaszTörlésMartine, úgy gondolom (talán még most is), hogy nem kell, hogy valaki ugyanúgy bánjon vele, mint én, a lényeg az, hogy MÁST (más hozzáállást, más környezetet, más szabályokat) is megtapasztaljon. De ez már a bölcsi vs. három évig az anyja mellett a helye c. ingoványos talajú vitához vezet... :))
jaj, egy percig sem akarok ezen vitázni, de én úgy gondolom, hogy az életük 95 százalékát nélkülem fogják tölteni, így bőven elég mást is fognak tapasztalni, én biztos voltam (vagyok) benne, hogy Á.-nak és V.-nek épp énvelem (volt) a legjobb és hogy többet profitáltunk ebből mind (mármint mi, a család), mint bármi másból tettük volna (és mivel ezek a dolgok velünk már megváltoztathatatlanul megtörténtek, hiába is gondolnám másképp - de ma is épp így csinálnám) - viszont nem akarok erre rábeszélni senkit, aki nem kéri, hogy győzzem meg :)
TörlésEngem a játszótértôl ráz a hideg, de psssszt :)
TörlésNahát, ez érdekes! Pedig: friss levegő, jó séta, gyerek futkos, odafelé-visszafelé le lehet tudni a bevásárlást, ha elnyeli a homokozó még egy (vagy két) telefonhívás is befér :)
TörlésJuj, én meg - különösen mióta MÀSOK gyerekeivel vagyok egész nap - folyton arról fantàziàlok, hogy kiveszem őket az oviból és magàntanulók lesznek később is és mindig együtt leszünk. Tiszta beteg gondolat és komolyan az hozza ki belőlem, hogy igazsàgtalannak érzem, hogy a màs emberek gyerekeit kell pàtyolgatnom a sajàtjaim helyett.
VálaszTörlésEzen már annyit gondolkoztam: milyen lehet egy ovónônek vagy bölcsisnéninek beadni a gyerekét oviba/bölcsibe, azért hogy más gyerekeket neveljen. Az mennyire "egészséges" ha a saját gyereke az ô csoportjába jár? Vagy inkább abba az intézménybe se jó adni?
TörlésÉs mikor elhozod a saját gyerekeidet mennyire nézel szét ott szakmai szemmel?
Bocsánat, tele vagyok ezzel kapcsolatban kérdésekkel. :)
Még annyit gondoltam leírni, hogy velem anyukám 4,5 éves koromig otthon volt, akkor kerültem oviba. Nem tudtam beilleszkedni igazán, kialakult klikkek voltak, komolyan. Szorongtam, magányos voltam. Máig nehezen kötők barátságot. Anyukámmal napi kapcsolatban vagyunk, bár tobb száz kilométerre lakik.
VálaszTörlésTestvérem ment bölcsibe kétévesen. Könnyen megtalálta a hangot mindenkivel ott is, és később is oviban és iskolában. Most is könnyen teremt barátságot, nagyon nyitott. Anyuval szoros a kapcsolata, de korántsem annyira mint az enyém.
Nem tudom ebből lehet-e bármilyen következtetést levonni.
Én nem szerettem semmilyen közösség tagja lenni, a tesóm meg igen.
Szerintem nem lehet ebből semmire következtetni. Én jàrtam bölcsibe és mégis szörnyen utàltam az intézményeket, zàrkózott voltam és szorongós - a bölcsi különösen utàlatos emlék.
TörlésApukàm hat éves koráig a nagymamàmmal volt otthon, aztàn az iskolàban hatalmas baràti köre lett és lelkesen ismerkedett és beszélgetett mindenkivel idősebb koràban is.
Lovely, koszi h leirtad a tortenetedet. De szerintem se vonjunk le belole messzemeno kovetkezteteseket - ez anekdotikus érvelés lenne a javából! :)
TörlésTényleg :-D
TörlésA bölcsi csak muszájból jó, minden gyerekem volt bölcsis, mert kellett a fizetésem, így két évesen mentek a böclsibe és onnantól kéthetente betegek voltak... A kétévest a fejletlen immunrendszere nem védi meg a betegségektől és nem hiszek abban, hogy el kell kapnia azt a sok kórságot... Annyiból viszont tényleg jó a bölcsi,hogy onnan könyebben beszokik az oviba és frankón beidomítva veszi az akadályokat, de igazi barátságok nem szövődnek, hiszen inkább csak egymás mellett játszanak még, mint egymással. De ha szeretik a bölkcsiben és odafigyelnek rá, akkor még akár szeretheti is egy kcisit a gyerek, a jobb napokon és sajnos van olyan gyerek is, akinek jobb ott mint otthon.
VálaszTörlésMartine véleményével tudok azonosulni.
VálaszTörlésKislányom masfel evesen kezdte a bolcsit. Itt a kozelben. 12gyerekre 3 pedagogus jut. Szeret menni es jol is fejlodik. En úgy érzem hogy jo dontes volt. Persze hozzajon h nekunk itt nincsennek rokonaink es sajnos egyke lesz. Ja es a nemet nyelvet is ott tanulja mint harmadik nyelvet.
VálaszTörlésDe en csak 8:30 tol 13:30h ig hagyom ott...szerintem az bőven elég. Oviban is csak ennyi időre szeretnem otthagyni..
Nem tudom de valószínű ha lennenek közelben nagyszülők, akkor valószínűleg nem adtam.volna ilyen koran *le*...
Szerintem sokszor végletekben gondolkozunk a bölcsirôl: napi 8-9 órában állami bölcsi túlzsúfolva, kiégett pedagogusokkal vagy semmi (azaz anya 3 évig otthon). Pedig vannak családi ovik, lehet járni heti 2 napot vagy csak délelôttönként, stb.
VálaszTörlésÉn bölcsipárti vagyok, az egyik okom a sok közül az volt mikor 3 napra növeltük az addigi "adagot" az 1,5 éves lányunknál, hogy a kisöcsinek is jusson saját idô, külön figyelem.