2016. január 12., kedd

Bejegyzés, amelyből kiderül, hogy én sem vagyok jobb a Deákné vásznánál

- Figyi, amióta terhes vagyok, és már ugye publikus, az agyamra mennek az emberek.
- Hogyhogy?
- Hát képzeld, nem fogod elhinni, de mindenki beszól valamit! Mindenki jobban tudja, hogy mi tell ennem, mit kell innom, mikor kell dokihoz mennem, miért az ügyeletre és miért nem az ügyeletre.. őrület. Közpréda vagyok.
- Hát igen...
- Kicsit várom is, hogy vége legyen, megszülessen, és mindenki hagyjon engem békén.
- NEM FOGNAK!!! Figyi, nehogy azt hidd! Akkor jön majd még csak a java! Majd meglátod! Akinek már van legalább egy gyereke, az azt hiszi, hogy egyszerűen MINDENT tud a gyereknevelésről és azt mindent jobban is tudja nálad. Özönleni, záporozni fognak a jótanácsok, beszólások! Boni már elmúlt kettő, én már csak tud... öööö... izé... mit is mondtam? Na figyi, felejtsd el, minden tök jó lesz!

34 megjegyzés:

  1. Dehogy, dehogy! ez csak azt mutatja, hogy ember vagy te is :)

    VálaszTörlés
  2. És képzelj hozzá egy szülésznő-anyóst... Mert az enyém az volt.

    VálaszTörlés
  3. Na nálam ez a veszély nem fenyeget hogy tanácsokat osszak. Ritka béna kismama voltam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. DD, olyan mint én. Para éjjel-nappal, eszik, nem eszik, sokat alszik, keveset, úristen, minek szültem, ki fogja felnevelni ha megbolondulok, és persze jó adag terhesség utáni depresszió, stb.

      Törlés
    2. Én is pont ezt akartam kérdezni... :) szerintem ettől még nem béna valaki!

      Törlés
    3. Tamkó: Lehet sok mindennek nevezni, én nagyon annak éreztem magam.

      Törlés
  4. Gyarló teremtés, az! :)

    Flora: nekem az a tapasztalatom eddig, hogy a franciák nem szólnak bele és nem osztogatnak tanácsot ész nélkül. Szerinted nem?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nekem mindig mindenki csak huhogott, de tanácsot, na azt egyet se kaptam, pedig néha nem ártott volna:)

      Törlés
    2. Az angolok is huhogósak... az anyósom minden reggel azzal fogad, hogy az újságban/tv-ben benne volt, hogy egy kisbaba így és így halt meg tegnap vagy tegnapelőtt. Majd rámnéz, várja a hatást... már egy ideje azt válaszolom neki, hogy: hát, a miénk még él, de már akadt jelentkező érte az ebay-en. ;)

      Törlés
    3. A franciák? Nem annyira tanácsként, hanem "velem így és így történt"... Anyósom viszont nagyon tudatában volt szakmai tekintélyének! Szerencsére Berlinben éltünk akkoriban, úgy 1000 km-nyire...

      Törlés
  5. Nekem a mai napig osztanak tanácsokat, amiktől a falra mászok. Én nem osztok, csak akkor, ha kérdeznek, de minek, az emberek úgyis úgy cselekszenek, ahogy jónak látják. Helyesen.

    Sógornőm az első gyerekét várta, amikor megkérdezte, szerintem mi a legfontosabb egy babakocsiban? Hogy icipicire össze lehessen hajtani és kis helyre is elférjen. Erre ők vettek 2 (kettő!) óriási babakocsit. :D (De legalább különböző fazont.)

    Az egyik barátnőm adta nekem a legjobb tanácsot: "hallgass az ösztöneidre", akkor még nem értettem, kissé megfoghatatlannak is tűnt, de azóta én is ezt a tanácsot adom legszívesebben.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. En ketto nagyon jo tanacsot kaptam (meg szamlalhatatlan iszonyu szart, de haragudni sosem tudtam ertuk): gondold vegig, ki az az egy anyuka/csalad, akiknek a szava szamit, a tobbit hagyd figyelmen kivul. A masik meg: olyan sok a paraztato dolog, probaljam meg elvezni egy kicsit a terhesseget. Ez mondjuk nem sikerult, mert (szegyen, nem szegyen) a terhesseget nem szerettem. Pup volt a hatamon ;)

      Törlés
    2. Szerintem nincs igazából olyan h jó tanács meg rossz tanács. Hiszen ami nekem nem válik be, az még simán működhet másnál. Szóval ami neked jó, az nekem lehet rossz is, én pl. falra másztam az olyan tanácsoktól, hogy élvezzem a terhességet és ne görcsöljek annyit - és látod, neked bevállt!

      Engem inkább az zavar, hogy felesleges köröket futunk a beszélgetések során. X elmondja, hogy nekik mi vált be (vitaminok, fülműtét, bármi), én udvariasságból elmondom, hogy egyelőre a doki tanácsaira hagyatkozunk (aki még nem javasolt semmi ilyesmit), de ezek után minden MÁS utalás arra, hogy szerinte meg kellene műttetni a gyerek fülét sztem felesleges és csak megakasztja a társalgást.

      Perzse ez így most semmiségnek tűnik, de amikor naponta hússzor adják tudtomra, hogy ezt meg ezt kellene csinálon... akkor az már sok!

      Törlés
  6. Az ösztönök, ez az!! Én is mindig ezt szoktam tanácsolni... upsz! Persze, csak ha kérdezi valaki :) Amúgy én bizonyos személyek véleményét ki szoktam kérni (és gyakran ők azok, akik nem fekete-fehéren látják a dolgokat és rendszerint azt válaszolják, hogy ez is jó, meg az is oké :)

    Flóra: még szerencs, hogy csak a szülésIG terjedt ki a tekintélye!

    Rézangyal: hú, nálunk a férjem szokta iilyen plasztikusan elmesélni a baleseteket, rémes. Épp tegnap mondta, hogy a fürdőszobai csempébe hogyan tudná beleverni a kis tarkóját... rosszul voltam, komolyan (a fürdőszoba amúgy is olyen veszélyes hely) (á, MINDEN veszélyes, nem tudom ezt hogy lehet bírni idegekkel, a tiéd is ilyen rohangászós fajta, tudom).

    VálaszTörlés
  7. Jó is ha felkészíted a tesódat mert tényleg mindenki bele fog szólni (legalábbis Magyarországon biztos) és mindenki a gyerek javát fogja akarni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez olyan érdekes, nekem tényleg soha senki nem mond semmit, egy darab tanácsot nem kaptam mióta itthon vagyunk (a gyerekek három éves kora óta). Igaz mondjuk, hogy csecsemővel nem laktam Magyarországon, terhesen viszont itt voltam egy keveset, na, akkor kaptam a fejemre az ikrekért: hogy ez milyen borzasztó lesz, hogy hát nem irigyelnek és hogy ezt nem lehet majd kibírni, ikrek, jajjaj, ennél nincs is borzasztóbb! Még a nőgyógyász is bánatosan sóhajtozott: "hát, kettő"

      Törlés
  8. Nem tudom, hogy fogja bírni... mert ő nem olyan könnyen vonja meg a vállát, mint én. Ő képes lenne szerintem: VITATKOZNI is!

    :-O

    VálaszTörlés
  9. Ma eszembe jutott a Spenótos könyv, meg a francia nevelés, mert (ó, borzalom!) a liftben a gyerekeim nem köszöntek valakinek, aki undorral nézett minket ezután (nem mintha a házunkban lakók a köszönés bajnokai lennének).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ma nekem is eszembe jutott a francia nevelés, mert a bölcsiben ma reggel tök keményen rászólt a síró gyerekemre a(z undok) dadusnéni, h "Hagyd abba a bőgést!!". :((

      Törlés
    2. jaj, jézusom. az olaszoknál is volt ilyen trend egyébként, emlékszem, mikor a gyerekek zokogtak, akkor brutálisan elrángatták őket a szülőktől.

      Törlés
    3. Tényleg és Boni hogy viseli a bölcsit? Ezek szerint sírdogál szegény? Vagy csak kivételesen ma volt ilyen?

      Törlés
    4. ma kivételesen szar volt, sztem még nem gyógyult meg teljesen. Teljesen szokatlanul viselkedett, pl. odaértünk, és azt akarta, h tegyem ott tisztába (be sem mentem soha ebbe a helyiségbe). Szóval nem tudom mi volt. Amúgy mindig sír egy picit (a többi gyerek SOHA - franciák!), de abbahagyja, amikor elmegyek és onnantól kezdve élvezi. Szoktam hallgatózni, meg leselkedni ezt onnan tudom :)

      Törlés
  10. amíg nem dolgoztam, folyton az ovi körül settenkedtem és leselkedtem, mindig aggódtam is, hogy egyszer letartóztatnak:D

    VálaszTörlés
  11. Tamko ez engem erdekel. Miert nem sírnak a francia kisgyerekek a bolcsiben?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát egyébként szerintünk azért, mert rendszeresen és kis kortól járnak (van, aki már 4-5 hónapos kortól!), Boni meg csak szeptember óta, kb. minden második háten 2,5 napot (a betegségek miatt). Egyszerűen hozzászoknak. Azt írtam már, h van egy kislány, aki alig ad puszit a mamájának reggelente, és alig várja h berohanhasson a csoportba?

      Egyébként nem olvastad a "Nem harap a spenót" c. könyvet? Abban érdekesen ír a nő a fr nevelésről. Nem mindennel értek egyet, pl. pont a bölcsi nekem nem tetszik annyira, de lehet h neki más tapasztalatai voltak.

      Törlés
    2. Mondjuk engem àllatira érdekelne egy tanulmàny a magyar lélekkel kapcsolatban, a hàrom éves gyes szemszögéből. Mert őszintén szólva a magyarokból főleg a durva keserűség àrad, valahogy híre-hamva nincs a napsugaras ősbizalomnak a vilàg irànt, amit ilyen mérvű gyermekkori törődés utàn érezniük kéne...igen, sarkítok, de ez mindig piszkàlta a csőröm és nagyon érdekelne egy összehasonlító tanulmàny magyar gyerek vs hat hetesen bölcsibe adott amerikai gyerek témàban.

      Törlés
    3. Igen, erdekes lenne! (Egyebkent en innen nem latom olyan keserunek a magyarokat, biztos a fr-ak is keseruek lennenek egy Orban viktorral) Na de szoval lehet h az jonne ki a hires tanulmanybol, h a genetika mindent visz, ki tudja?

      Törlés
    4. Csak azért nem làtod keserűnek a magyarokat mert màr nem laksz békàsmegyeren:) a magyarok minden rezsimben keserűek és igen, ez biztos genetika (meg rossz beidegződések). Mondjuk ez a néplélek ez egy nagyon érdekes kérdés, biztos vannak is ilyen kutatàsok.

      Törlés
    5. (Vagy hàt bocsànat: én keserűnek làtom őket minden rezsimben. Mondjuk sokszor röhögünk magunkon mint az angolok, ami szerintem becsülendő.)

      Törlés
    6. Egyet értek a magyarok keserűek és ha ez Orbán Viktor miatt lenne akkor 2010 előtt itt ihaj csuhaj jókedv boldogság bőség és kánaán lett volna de akkor SEM volt.
      Én mivel éltm most 3 évet Kanadában van összehasonlítási alapom csak e két ország és lakosai között. Én esküszöm mi is jobban éreztük magunkat kint. Pedig sokkal bizonytalanabb volt a helyzetünk, és ott is nélkülöznek az emberek, szar az egészségügy, hülye a főnök és folytathatnám. Viszont egyszerűen nem divat panaszkodni!
      Gyerekek esetében nem tudom hogy hogy van.
      A Spenótos könyvet el akarom olvasni mindenképp.

      Törlés
    7. Pedig a franciáknak van nagyon rossz (panaszkodós) reputációjuk :)

      Úgy értem az orvánviktort, hogy rossz az életminőség, nincs jogállam, hülyének nézik az embereket, létbizonytalanság, az egészségügybe bele sem merek gondolni (ha elmesélhetném a húgom vérvételének esetét! De nem tehetem) stb. stb. Szóval MINDEZEKHEZ képest szerintem a magyarok tök jól állják a sarat. És a felsorolás az OV előtti időkre is vonatkozik. Ha otthon is annyit keresne egy pedagógus, mint itt, szerintem a tanárikban sem panaszkodnának annyian :)

      Törlés
    8. Én nem hiszek ebben (màrmint, h csak a szar pénz és vacak körülmények miatt panaszkodik a magyar.) Szerintem ez lételemünk, a zsigereinkben van. Ha lenne pénzünk, arról nyavalyognànk, hogy még több kell:)

      Törlés