Boni első valódi telefonhívása és -beszélgetése

Tegnap vacsoránál:

- Kivel beszéltél az előbb?
- D-vel, miért?
- Te jó isten, beteg??
- Nem, csak vese UH-ra kell mennie. De miért?
- Úúúúúristen, remélem nincs nagy baj. Észrevetted, hogy milyen iszonyúan megváltozott a hangja?!
- Nem, honnan veszed ezt? Nem is voltál itt, de amúgy sem volt kihangosítva.
- Hát Boni véletlenül felvette a másik szobában a telefont, és belehallgattam. Rettenetes, rettenetes! Megöregedett!
- De Tamko!! Egyetlen vezetékes telefonunk van! Nem is emlékszel, hogy a többit már elvittük? A mobilomról beszéltem!

Gyorsan összeraktuk, hogy mi történt: Boni megkaparintotta a vezetékes telefont és felhívott egy ismeretlen számot. Babbba, ma, nyihao (kínaiul köszön), ludló mememe nyí! Az illető a vonal végén meg gondolom el akart volna vele beszélgetni, mert amikor belehallgattam, egy konkrét beszélgetést hallottam. Csak az a kár, hogy ilyen diszkrét és udvarias vagyok, mert nem figyeltem a mondatok értelmére, hanem azonnal leraktam.

Még vacsora közben kikerestük az utolsó hívott számot: egy 05-ös szám volt, azaz dél-franciaországi. Felhívtuk. Egy nagyon idős nő vette fel:

- Tudja, kedveském, én bármilyen hívásnak örülök. Úgy szeretek beszélgetni!